Tyűha. Hosszas harc volt, de végül sikerült győzedelmeskednem az Elektromos Hálózatok első- és másodrendű típusfeladatai felett. Ez volt már a harmadik szemeszter a Pannon Egyetemre keresztelt VENK-en, hogy nekifutottam a mérnöki szakom egyik legnehezebb tárgyának, de sikerült! Megkönnyebbültem. Sok múlott rajta: ha most is kudarcot vallok, mentetetlenné vált volna egy újabb év csúszás a diplomáig. Ez azonban még csak a harc fele: Irányítási algoritmusok, Irányítástechnika, Elektromos Hálózatok II, Digitális jelfeldolgozás… mind-mind részei egy olyan vidámparknak, amit az életben soha nem fogok élvezni az egyetemi évek után. Sebaj, sok szemetet (jobbára csak azt) tanítanak az egyetemen – az ember feje pediglen nem szemetesláda, hogy mindent befogadjon. Kénytelen-kelletlen vagy szelektálni és olykor nagyokat nyelni, ha papírt akarsz a feneked alá. Azért a helyzet komolyságát a hirdetőfalon sorakozó eredmény táblázata is mutatja: hetven emberből csupán kilenc érte el a kettes szintet…
A május 22.-ei vizsgaidőszak kezdetig már csak egy komolyabb megmérettetés van hátra: a Számítógép Architektúrák II-t még valahogy be kellene billentenem a kettes (vagy annál nagyobb) állapotba, hogy nekiugorhassak a két szigorlatnak. Hosszú az út, de ennek a parázós-idegeskedős egy hét eredményének köszönhetően újra erőre kaptam. Szükség lesz rá.
Nagyon köszönöm, de még három nagy megmérettetésem van a mostani időszakra betáblázva. Az Architektúrák II. eredményt várhatóan holnap tudom meg, nagyon remélem, hogy a kettes szintet el tudom érni. Annak nagyon örülnék.
Stingike!
Nagyon örülök én is a sikerednek, de annak még jobban, hogy visszakaptalak! 🙂
Remélem a többi genya tárgyad is sikeül még ebben a félévben.
Pusszancska