Category Archives: Ajánló

Galactic War is coming… [Synthetic Insights #3]

Az óévet búcsúztató pezsgőpukkanás és a megannyi vidám pillanat közti örömünnep bizony magvas gondolatok egész sorát ülteti a szívekbe az újév hajnalán. A tavalyról átszökött számadások toplistáival és visszatekintőivel tarkított január egy softcore-hardcore videójátékosban is egész sornyi új, merőben izgalmas képet villant fel – a reménnyel teli várakozás örömét az új bejelentések hallatán, a parázs vitákat a fórumokon, izzadt tenyereket és dobogó szíveket a már-már szokásosnak mondható gamer-ünnepeken (E3, GamesCom, vagy a stúdió-specifikus rendezvények – vége-hossza sincs a felsorolásnak) – ahol rendszerint újabb és újabb meglepetéssel várják a kiéhezett közönséget a nagy stúdiók vezérszónokai.

Mass Effect 3 - 01.

Talán sokan igazat adtok nekem akkor, ha azt állítom: 2011 több szemszögből is nagyszerűen teljesített játék-fronton (főleg az év második felében), ráadásul az elkövetkezendő heteket-hónapokat elnézve idén még nagyobb durranásokra, új platform(ok) leleplezésére, és megannyi izgalmas kalandra van kilátásunk, mint az ezt megelőző esztendőben. A sort a milliónyi rajongó számára (beleértve engem is) egy olyan kiváló sorozat epikus jelzővel illetett záró akkordja indítja, amely már a márciusi megjelenésével harcba indulhat az év játéka titulusért (mint ahogy megérdemelten tette ezt 2009-ben is, méghozzá elsöprő sikerrel.)

A Bioware sikerklasszis játéka, a XXII. századi Űrodüsszeiaként ismert Mass Effect trilógia körül szép lassan fepörög a marketing-gépezet, amely durván alattomos, és tekintélyes kaliberű lőszerrel támadja le a hírmorzsákért áhítozó rajongókat. Ügyes húzás, vagy szimpla marketing fogás? A Kotaku mai cikkje pontosan arról elmélkedik, hogy milyen mesterien és a stílusától elvárható módon kezeli a kanadai cég az EA-n keresztüli hírek csepegtetését – elárulunk néhány dolgot, bemutatunk újdonságokat, ezzel igazolva, hogy igenis figyelembe vesszük a rajongói kéréseket, ezzel megköszönve a számtalan ötletet, amellyel még tökéletesebb terméket tehetünk le NEKTEK az asztalra.

A történetmesélés nagymestereitől egyébként zokon is venném, ha a spoiler mezejére tévednének, esetleg kockára tennék a játék esszenciájaként emlegetett sci-fi trilógia kulcsmozzanatait, a váratlan fordulatokat, a szövevényes-izgalmas sztorit, és a játékost behálózó, de legfőképp a “hihető” világban végbement változás részleteit – szerencsére ilyenről szó sincs. Ugyanaz a gameplay pálya, néhány akciódús multiplayer az újdonságokra fókuszálva, amely mellett számos Bioware TV adás közül csemegézve kutakodhatunk az újabb technikai részletekért. Mire számíthatsz, mi az ami más, több, jobb lesz a folytatásban, hogyan oldottuk meg, és íme ezek közül NÉHÁNY apróság – mindez olyan köntösbe bújtatva szól az éteren át, hogy a leginkább vágyott elemek mindenek előtt rejtve maradnak előtted, kihasználva az óriási meglepetés varázsát. Zseniális trükk. Hatásos, épphogy csak a jéghegy csúcsát láthatod.

Egyébként a Bioware Community nagyon is szemfüles a csepegtetett videóanyagok kapcsán, és ezt a stúdió is tudja jól: sokszor a friss infómorzsák tényleg csak elvétve találhatóak meg a trailerekben, mint amilyen például a Gamestop Pre-order változat, amelyben új helyszínek és ellenfelek is felfedezhetőek a képkockák között. Oké, elárulok néhányat: 0:20-nál Shepard Thessia bolygóján rohan (Asari szülőbolygó,  új helyszín), 0:43-tól Turian Husk-okat fedezhetsz fel, 0:48 és 1:09-nél pedig olyan szárnyas indoctrination áldozatokat, amelyhez hasonlókkal Grunt lojális-küldetése közben találkozhattál még a Mass Effect 2-ben… érdekesek, igaz?

A fan-service persze több oldalról is támogatást élvez, hogy segítse elviselni az alig két hónapnyi hátralevő időt: aki nem tette volna, a Tuan Kiadó jóvoltából immár magyar nyelven is elolvashatja a Mass Effect univerzumában játszódó köteteket, amelynek rajongói szempontból mindhárom kiadványa (Mass Effect: Relevation, Mass Effect: Ascension, Mass Effect: Retrobution) bőséges mennyiségű háttérinformációval szolgál a Mass Effect világáról – köszönhetően az egyik Lead Writer, Drew Karpyshyn fantasztikus képzelőerejének. Milyen volt az ifjú David Anderson és mi köze van Sarenhez? Mi vezényelte Saren Arteriust abban, hogy gyűlölje az embereket? Hogy zajlott az első kapcsolati háború, esetleg miért fújtatnak ránk a Batarianok, vagy mi az a Flotilla ? Csupa megválaszolatlan kérdés, pedig a második kötetben ismét szerephez jutó Kahlee Sandersről, az Ascension projektről, a biotikus képességek körül végzett titkos kísérletekről, vagy a Cerberusról és megalomániás fejéről, Jack Harperről (alias Illusive Man) még nem is tettünk említést. A harmadik kötet már csak olaj a tűzre, aki mindenképp tisztában akar lenni a második epizód után történtekkel, és kíváncsi arra, hogy mi lett a megszerzett Reaper technológiával és hogy milyen terveket szövöget ennek kapcsán a Cerberus a titkos laborjaiban, feltétlen szánjon időt az elolvasására – piszkosul nagy meglepetésekben lesz része. Hozzátenném, hogy a sztori a negyedik, Mass Effect: Deception kötetben hamarosan tovább szövi az elvarratlan szálakat, és a Tuan Kiadó jóvoltából ehhez is magyar nyelven férhettek majd rövidesen hozzá. Sci-fi regények tekintetében tehát abszolút el vagyunk látva tartalommal – na de mi a helyzet a képregények világával?

Nos, ezen a téren is csepeg az a bizonyos édes méz: A Bioware és a neves Dark Horse képregényház a Dragon Age mellett szép mennyiséget fialt a Mass Effect univerzumának is a négyrészes mini-sorozatoknak köszönhetően. A nívós, szerelemből készült képregények pedig pontosan olyanok, amilyeneknek lenniük kell – üres foltokat tömnek be, étvágyat csinálnak az újbóli miértek feltevéséhez, és tökéletes válaszokat adnak a minket mozgató kérdésekre. A történetírók közül a Mac Walters bábáskodása alatt készült sorozatok első négyese még Liara T’Soni Shepard maradványaiért való küzdelméről mesél (ennek folyamánya a Lair of the Shadow Broker DLC, amely a legjobban sikerült fizetős tartalommá vált az Arrival mellett), míg a második mini-széria már Illusive Man múltjáról rántja le a leplet, és az első kapcsolati háború idejére kalauzolja az olvasót. A változatos történetmesélés mellé társuló képi világ választ ad arra, hogy ki volt Jack Harper, miért olyan különleges a szeme, és mi köze Saren bátyjának, General Desolas-nak a megöléséhez, vagy a Cerberus megalapításához. A Harmadik, egyébként épp most záruló fejezet a Mass Effect Mos Eisley-jaként megismert Omega királynője, Aria T’Loak körüli szálakat feszegeti, aki bizony nem is annyira ártatlan, mint amilyennek látszik, sőt még az eredetileg Prothean bányász-állomás jövőjét is eldöntheti. A sorozat a nagy sikerre való tekintettel továbbra sem szakad meg: a történetmesélés az írói forrásnak köszönhetően csavarokkal teli, a grafikus művészek (Omar Francia és társai), illetve a script-író John Jackson Miller (KOTOR) pedig gondoskodnak arról, hogy az áprilisban induló új, Homeworld című szériának köszönhetően még a játék megjelenésével egy időben megismerhessük a rivaldafénybe kerülő James Vegát, vagy az időközben Spectre-státuszba lépő Ashley Williams parancsnokot is. Érdekesség egyébként, hogy ezúttal minden egyes epizód egy-egy csapattaggal kapcsolatos sztorit mesél el, így nagy valószínűséggel találkozhatunk az űbercool badass Garrus Vakariannal, vagy a Tech angyal szerepébe bújt Tali Zorah vas Normandy-val is a rajzmesterek történeteiben. A képregények megrendelhetőek a Things from Another World webshopjából, vagy akár az Amazonról is (én előbbit javaslom, mert olcsó a szállítási költség, és gyakorlatilag még mindegyikből van készleten; némelyik jubileumi Dark Horse borítóval is kapható, sőt: vastagkötésű kiadásban a sorozatok külön kiadványként, összefűzve is megvásárolhatóak).

További olvasnivalóval szolgálhat a hamarosan megjelenő, The Art of the Mass Effect Universe nevű kiadvány is, amely az első epizód megjelentekor elérhető, hasonló nevű képeskönyvvel ellentétben a teljes univerzum kivesézését tűzte ki céljául. Már az első is fantasztikus tartalommal bírt, a művészi art-fotókkal, a látványtervekkel, a játékban fellelhető tárgyak, élőlények, fajok, bolygók tervezési fázisaival és a számos fejlesztői komment, illeve ötlet dizájnos tálalásával a Bioware szemüvegén át is szerencsénk lehetett a Shepard világá teremtési fázisainak megismeréséhez [javaslom az ebayt felkeresni ezért a keményfedeles artbook-ért [ízelítő a linken], higgyétek el, érdemes – órákra képes beszippantani a gyanútlan olvasót]. Az új kiadvány egyébként kétféle változatban is elérhető lesz, bár nem adják olcsón: a normál kiadás 40 USD-t kóstál, a gyűjtői pedig 80 USD-be fáj a pénztárcánknak (utóbbi a most futó képregénysorozat rajz-kulisszái mögé enged bebocsátást, további 18 oldalon). Ha a Bioware Store-ból rendeled meg, az első 1000-1500 vásárló nívós és ízléses sleepcovert (dombornyomott bújtató a könyvhöz) kap ajándékba, de a képeskönyv enélkül is kiváló meglepetés lehet a harmadik epizód gyűjtői kiadása mellé. Merthogy ez is várható, már idehaza is lehet rendeléseket leadni a játék Limited Collectors Editionra, amelyből elvileg elegendő mennyiség érkezik kis országunkba. A gyűjtői kiadás természetesen tele lesz Mass Effect rajongók számára értékes csecsebecsékkel, bónusz csapattaggal, exkluzív küldetéssel, fegyverekkel, Avatar témákkal, N7-es felvarróval, mini-artbookkal és egy, a játék ízléses festésű dobozában helyet foglaló Litográfiával is. Ezeket a művészi, sorszámmal ellátott fotókat amúgy a bioware store-ból, és az ebayről is vásárolhat a lelkes rajongó, sőt: ha lemaradt valamelyikről, ITT még poszter formájában is elérhető néhány.

Mielőtt végleg elmennénk a gadget irányába, a következő fejezet gyűjtők számára készült apró relikviák beszerzéséről szól (nem, nem fizetett hirdetés, pusztán rajongói bajtársiasság, így nyugodtan ugorj át rajta, ha inkább a zenei aláfestés és a médiaanyagok érdekelnek). Ha kézzelfogható ajándékokra vágysz, nem probléma, számodra is van jó hírem: az első széria abszolút sikere után a Bioware úgy döntött, hogy a DC Direct-el felbontott szerződés után mégsem hagyja veszendőbe a második akciófigura-sorozat alanyait, így Shepard, Thane, Grunt és Tali mellett tavasszal érkezni fog Dr. Mordin Solus doki, sokak favoritja, Garrus Vakarian, Miranda Lawson, és Legion is, ráadásul már frissített Mass Effect 3 exkluzív csomagolásban. A figurák a TFAW.com, és a Bioware store webshopból rendelhetőek meg, de feltehetően Magyarországon is felütik majd a fejüket, limitált mennyiségben. Egyébként már Normandy replikák beszerzése sem akadály (annyira nem ajánlom – bár kézzel festett, a Normandy talpa nem annyira esztétikus), és érkezik egy akciós kártyacsomag is, szintén Mass Effect témájú lapokkal körítve. A legjobbak persze még mindig a különböző mintázatú és feliratú pólók és pulóverek – A Gamer365 színeiben lebonyolított PlayIT-es Mass Effect prezentációink során sokan kérdezték tőlem, hogy Baseball Sapkát, illetve N7-es pólókat milyen módon lehet vásárolni, illetve rendelni – nos, erre nyugodt szívvel ajánlhatom a TFAW, a Bioware Store, és számos külföldi aukciós oldalon fellelhető árukészletet, jómagam például a Bioware saját online áruházából-ból rendeltem őket.

Bár egy ideje már tudni véljük, a Mass Effect egyik központi komponistája, az ambient és techo beütésű dallamokért felelős Jack Wall (az ő nevéhez köthető a klasszikus főcímzene is) a második epizóddal elköszönt a Bioware-től, helyét a szintén fantasztikus zenei képességekkel megáldott, Grammy díjas Clint Mansell vette át. A lista persze számos neves zeneszerzővel folytatódik, hisz’ a zseni Sam Hulick (Mass Effect 1-2 oszlopos tag, Bring down the Sky DLC), mellett Christopher Lennertz (Overlord, Lair of the Shadow Broker DLC, Interactive Academy Medal of Honor díjjal kitűntetett zenész), Cris Velasco (God of War, Kasumi & Arrival DLC), és Sascha Dikiciyan (veterán zeneszerző, Tron, különböző ME DLC-k) is együttes erővel azon dolgozik, hogy az epikus pillanatok alá szívbe markoló, fennkölt, vagy atmoszférikus mesteri dallamok kerüljenek. Sam Hulick Mass Effect 3-ba szánt trackjeiből néhányat már online is meghallgathattok, de fanmade anyagból is akad bőven, van miből mazsolázni.

Egy szónak is száz a vége, a Bioware gőzhenger nagyban dübörög, mi pedig csak remélni tudjuk, hogy a vastag filctollal behúzott március 6-a (EU-ban március 12) igazi ünnepnap lesz mindenki számára – ezt pedig szívből kívánom minden, a blogot látogató olvasónak, Mass Effect rajongónak és videójátékos társamnak. Számoljunk együtt visszafelé 2012 egyik legjobban várt és vágyott sci-fi regéjének (Most anticipated videogame of 2012, Video Game Awards) megjelentéig – keressétek a legfrissebb híreket a Gamer365-ön is. Stay Tuned! [Synthetic Insights file #3 closed.]

[Kapcsolódó linkek: Bioware – Masseffect.com]

[Garret Lair @ Bioware ArtLair blog]

Giana’s World[s]

Bár ez a hetem nem volt túlságosan aktív játékos szempontból, de a sárkányok megkapó fantasy világa azért képes volt átrántani azon a bizonyos varázskapun valamelyik éjszaka: talán ennek köszönhető, hogy reggel némi eufória került a reggeli kávémba, ugyanis valahogy sikerült rátalálnom a játék zseniális sountrackjének rajongói remixeibe a youtube egyik távoli szegletében. Innen igazából már csak egy ugrás volt az alant is olvasható Metroid Metal, amely végül megadta az utolsó lökést a Machinae Supremacy-féle SID dallamok fülcsalogató impulzusához. Ha SID, akkor pedig C64: kicsit úgy vagyok gyerekkorom legmeghatározóbb mikroszámítógépének csodálatos világával, mint a kocka-lét a mátrix mantrával: néha már azt hiszed, sikerül szakadni tőle, de valójában soha nem tudod eldobni ezt a köteléket, hiszen a DATA sorok beleégnek a mikrokódodba, a loader képernyők vad villogása alatti izgalom nyoma pedig örökre ott marad a zsigereidben. A tenyered izzadni kezd, szinte érzed, ahogy anno az ujjaid körülfonták a mikrokapcsolós Joy-t, a füledben csilingelnek a zseniális 4 csatornás SID dallamok, és ha meglátsz/hallasz egy régi klasszikust, az emlékképek egy szemvillanás alatt akkora retro-dózist pumpálnak a gondolataidba, hogy sem az ujjaid, sem az elméd nem képes ott, és abban a pillanatban a feladatodra koncentrálni.

Giana Sisters DS

Valahogy így voltam a Machinae Supremacy bandával is, akiknek SIDology névre hallgató válogatását Macko kolléga tűzte ki valamikor a facebook falamra: természetes, hogy erről a csapatról legtöbbünknek a The Great Giana Sisters jut eszébe először, hiszen nekik köszönhető az a zseniális feldolgozás, amely az egyik legmeghatározóbb a SID-rock műfajban – pedig talán kevesen tudják, hogy valójában egy masszív Super Mario koppintásról van szó a Rainbow Arts egykori repertoárjában, amelyet olyan művészek neve fémjelez, mint Manfred Trenz, akinek többek közt a szintén Amigás, C64-es (később pedig konzolos) Turrican játékokat köszönhetjük (Metroid, valaki?). Érdekes, hogy ezt a nagyszerű 2D platformjátékot a túlságosan is Super Mario-jellegű játékstílusa, illetve a látványvilága miatt anno a Nintendo a jog erejét kihasználva úgy megszorongatta, hogy nem sokkal a megjelenést követően le is került a polcokról Európában, mégis máig találkozhatunk vele a játékok világában. Giana hozománya a rajongóknak hála ugyanis számtalan formában él tovább, az idők során kialakult Giana Community továbbra is egyengetni próbálja a régi klasszikus útját – többek között azzal a nem hivatalos, de annál nagyszerűbb folytatással, amely Giana’s Return címre hallgat, és a PC mellett már számtalan más platformra, többek közt Dreamcastra, GPX2-re, és PC-re is megjelent már. A sors fintoraként fogható fel az is, hogy nemrégiben egy olyan cég konzoljára készült Giana epizód, amely egykoron épphogy be akarta tiltani azt: 2009-ben a DTP Entertainment és a Spellbound jóvoltából ugyanis napvilágot látott a Giana Sisters DS, amely az eredeti alapjáték lényegi mivoltát megtartva teljesen új pályavezetéssel, új játékelemekkel, illetve a kornak megfelelő grafikai körítésben tálalta a ’80-as évek egyik nagy klasszikusát. Ha platformer rajongó vagy, semmiképp se hagyd ki: töltsd le a Giana’s Return-t, illetve less bele a DS-es változatba – végül pedig zúzz kicsit a Machinae Supremacy csapatával.

Metallic Outland

Fémes másvilág? Nagyon is az, főleg ha ténylegesen megvan a kötelék, amely két ismert univerzumot összekapcsol. Egy korai blogbejegyzésben már említettem a Warhawk kolléga – és a legutóbbi Gamer365 Podcast alkalmával szerénységem – által is dicsőített Hausemarque alkotást, a stílusteremtől ős-klasszikusokból összetalicskázott Outland nevű platformjátékot. Nos,a Ubisoft által terjesztett anyag gyakorlatilag egyedülálló a maga nemében a digitális piactéren, már ha a spirituális elődöket, illetve az inspirációs forrásokat keressük. Hogy miért?

Képzelj el egy klasszikus alapkövekből felépített vérbeli platformjátékot, ahol végeláthatatlan kazamatákban, a dzsungel mélyén, elátkozott városokban, vagy épp a világ tengelyén egyensúlyozva kell megszabadítani a Földet a béklyóitól – a karakter fizikai, és mentális képességeit részben a Chozok nevelte hírös fejvadász Samus Aran, illetve Perzsia hercege szolgáltatja, a jó-rossz pólusokat jelképező színorgánum hatás-ellenhatás rendszere pedig az Ikaruga esszenciájában köszön vissza. Ha ehhez hozzáveszünk egy adag C64-es Antiriad-ot, egy csipetnyi Castlevaniat, és nyakon öntjük a kratosi világból származtatott mitológiai hősökkel, mindezt pedig egy maya motívumokkal teletűzdelt világba tuszkoljuk, a hatás egyszerűen nem maradhat el.

Metroid Metal

És nem is marad el: több, mint tizenkét órányi barangolás, boss harc, gyűjtögetés, és felfedezés után csusszant el a szemem előtt a stáblista, kiráncigálva a piros-kék golyózápor gerjesztette képzeletből. Elégedetten keltem fel a gép elől, és őszintén remélem, hogy az utolsó mondat sejtette kérdésre igen lesz a válasz. Igen, kedves olvasó, a folytatás lehetőségének megteremtéséről beszélek. Merthogy mi is az Outland? Egy más világ, amelyre feltehetően további kalandok várnak. Ugyan fém nélkül, de fémes kapcsolattal.

Mert a bár a felfedezések alatt egyszer melankólikus, másszor arab, maya, illetve egyéb ókori dallamok atmoszférája árasztja el a szobát, valahogy mégiscsak a Metál fémes zöreje jut róla az eszembe. Mégpedig egy, az inspirációs forrásokhoz köthető gyűjtemény, amely Metroid Metal címre hallgat, és mint ilyen, a Nintendo méltán híres fejvadászának sejtelmes világába enged keményebb betekintést. Fentebb kényeztetés a szemnek, lentebb igényes durvulás a fülnek. Kattint, letölt, hallgat – utána felbuzdulva pedig irány a virtuális játékbolt.

Update: A Metroid Metal is szerepel azon a Harmony of a Hunter kompiláción, amely amatőr és profi zenészek közreműködésével látott napvilágot a Metroid széria 25. évfordulója alkalmából. Rajongóknak kötelező, letöltésért tessék ERRE fáradni.

Mass Effect: Invasion borító-tervek [sketch]

Nocsak, mit tartogatott a szombat este: a DarkHorse Comics a twitteren csiripelte ki a legújabb Mass Effect képregényszéria, az Invasion alcímet viselő mini-sorozat legújabb sketch-jeit: az elismert művész, Massimo Carnivale míves munkájával díszített képregényborítók a semmiből elevenednek meg EZEN a linken, tisztelegve az üres fehér papír, a képzelőerő, és a fantasztikus rajztehetség vívmányának. A négy végleges fotó sokat sejtető: a második-harmadik epizód között játszódó történet középpontjában a Terminus-rendszer Mos Eisley-jaként elhíresült Omega, és titokzatos háziasszonya, Aria T’Loak áll – lehet, hogy ez a prothean örökség is a semmibe vész a Reaperek érkezésével?

Mass Effect: Invasion # 3 sketch

[Kapcsolódó linkek: Mass Effect: Invasion sketches @ DarkHorse Domics]

The Evolution of Videogame Controllers

A brooklyni Pop-Chart Lab művészeti társulás legújabb posztere meglepő módon a videojáték kontroller evolúciót helyezi előtérbe: a szám szerint száztizenkilenc különböző típus közti kapcsolat művészi levezetése a ’70-es évek elejétől kezdődően egészen a Wii U & Kinect párosig tart, és színvilágával igazi retro-jellegű hatást kelt. Az első ezer gazdára találó példány a művészek szignójával igyekszik még feljebb tornászni a belső értékeket, fejet hajtva a környezetbarát perspektíva mellett (a poszterek újrahasznosított papírból, zöldségekből kinyert festékanyag felhasználásával készültek. Impozáns, és ötletes – retro-kedvelők számára ideális ajándék…

Alert! Metroids…

Persze nem ez az egyetlen, ami Aran kisasszonnyal hírbe hozható: a First 4 Figures után végre ismét vannak hivatalos Samus figurák, ráadásul nem is akármilyenek – most épp a Max Factory gondolta úgy, hogy Japánban fut még egy kört a rajongók nagy örömére (ha már mostanság elég szikkadt a Chozo univerzum), és előrukkolt két új játékfigurával. Ritka, hogy a Nintendo így kiadja a licenszeket külsős cég számára, de kivételesen jól döntöttek. Azt hiszem, hamarosan találkozunk !

Samus Aran

Samus is back! [probably…]

Bár manapság inkább csak kellemetlen dolgokat olvasni a Nintendo háza tájáról (a Kiotóiaknak nem igazán jött be ez az időszak a a Wii U és a 3DS körüli hardveres és piaci problémák miatt) – azért van még, ami érdeklődésre adhat számot. A nagy triumvirátus női képviselője, Miss Samus Aran a Metroidvadászat mellett még mindig megihleti a rajongókat, ha mással nem, a Cosplay őrülettel, ráadásul most ismét a nagy klasszikus Super Metroid van terítéken. A leleményes Cosplay-hez nem kell a harmadik dimenzió, csupán néhány fantasztikus ötlet. Íme, egy kis ízelítő, ChozoBoy deviantArt galériájából:

I’m Commander Shepard…

Javában zajlik a Comic Con San Diegoban, ahol többek közt a Mass Effect 3 is tiszteletét tette a Bioware standon: a csapat demózta is a játékot, és a rajongók kérdéseire is válaszolt, amelyről sikerült mozgóképes anyagot is találnom a GameTrailers-en (KATT!). A kérdezz-felelek ráadásul a Bioware TV műsorában tovább folytatódik, ahol a tegnap estig leadott Twitter kérdésekre válaszolnak a fejlesztők. Érdemes megnézni, bár valószínűleg az oly’ sokat feltett és meg is szavaztatott “látjuk-e Tali arcát a harmadik epizódban” kérdésre csak jövő tavasszal kapjuk meg a választ (Casey válaszaiból azért dereng egy gyenge igen…)

Mialatt kivégeztem az ME2 utolsó DLC-jét is (SPOILER! – és jogot szolgáltattam arra, hogy a Batarianok még jobban gyűlöljenek minket), felkerültek az első fotók a Mass Effect 3-as Female Shepardtól a facebook-on – lehet szavazni, én az 5-ös szőke mellett tettem le a voksom. 🙂

… és ha már az előző postban további Mass Effect-témájú meglepetések sejlenek a folytatás elérkeztéig, íme a második képregényszéria Hard Cover (keménykötésű) kiadása, amelyből a Bioware Store-on limitált és standard változat is megvásárolható. (Bioware Store-ban elfogyott, keresd az Amazon áruházban!)

A harmadik epizód eljöveteléig egyébként számos olvasnivaló közül választhatnak a rajongók, ha a Mass Effect Univerzumára kíváncsiak: a Mac Walters & Drew Karpshyn duó adta alapkötetek (Ascension, Relevation, Retribution) mellett egy negyedik is várható Deception címmel, a két mini képregény-szériához az Invasion személyében pedig egy harmadik is csatlakozik, amely Aria T’loak körüli bonyodalmakat eleveníti fel.

Kapcsolódó anyagok:

Mass Effect 3 CC Demo walkthrough & info

Bioware TV @ Live

E3

Holnap kezdődik az idei év egyik legnagyobb (ha a lipcsei GC-t nem említjük) videójátékos megmozdulása, az E3 – számtalan új bejelentés, hardver, franchise folytatás és egyéb kerül lencsevégre szinte az összes létező platformon, így ez a mi részünkről is jóval nagyobb aktivitást kíván. A legnagyobb parádé holnaptól szerdáig várható, köztük a három óriás, Microsoft, Sony és Nintendo saját sajtótájékoztatójával, amelyeket nagy valószínűséggel live stream-en is nézni lehet majd. Izgalmas napoknak nézünk elébe – a show végeztével az elmúlt évekhez hasonlóan most is írok majd egy kisebb, személyre szóló összefoglalót, hiszen – sok-sok újdonságra számítok magam is. Stay tuned – és kövess minket a gamer365-ön!

#interview

Mivel továbbra sincs érdemlegesnek nevezhető mozgolódás a Metroid sorozat háza táján és a dolgos napjaimat továbbra is a bevált videojátékok bűvöletében és hírek olvasgatásával zárom, íme néhány apróság, ami az elmúlt időszakban megragadta a figyelmem. Miután hétvégén újfent előkerült a Mario Sunshine és a Killer 7, este az Xbox Live! újdonságai közt böngészve figyeltem fel az Outland kihívó slide-jára: a demót lehalászva egyszerűen nem bírtam abbahagyni, annyira magával ragadott a zene, a hangulat, és legfőképp a játékmenet, amelyben bizony régi klasszikusok sava-borsát véltem felfedezni: képzeld el a játékot úgy, mintha az Ikaruga szinesztéziáját, a Metroid jump’n run és sequence gaming & backtrack funkcióját elegyítenéd a Limbo sajátos látványvilágával, és a Prince of Persia végtelen méreteket öltő kazamatáinak bájával.

Az eredményt a Housemarque álmodta képernyőre (Super Stardust shooter), és bár néhol túlzottan nehézre sikerült, 800 MS pontjával együtt abszolút ajánlom az Outland beszerzését, de csak miután elolvastad Warhawk kolléga Arcade-ra postolt tesztjét a játékról. Egyébként ha már az Xbox Live-on jártok, nézzétek meg az Official Xbox Magazine Casey Hudsonnal készített interjúját, amelyben a Mass Effect folytatásáról esik szó – nem spoilereznék le semmit, de ha már a Bioware interjúknál tartunk, van még egy ajánlatom a témához fűződően: Casey a GameInformer kamerái elé is odaállt, hogy meséljen kicsit a Shepard kaland kezdeteiről, az univerzum megteremtéséről és az inspirációról. Érdekességekkel teli anyag, főleg egy rajongó számára.

.coming up [next]!

A ma esti, áprilisi podcast felvételünk után (hallgatni holnaptól tudod, a szokásos helyen) hazafelé azon gondolkoztam, vajon milyen apropóból pakoljak ki Mass Effectes hírecskéket: furi, hogy az utóbbi hónapokban szinte semmilyen Metroidos hír nem ütötte fel fejét a nagyvilágban, de ahogy mondani szokták, ami késik, az bizony eljön. Talán nem is kell olyan sokáig várni, hisz’ ha más nem, de egy újabb fejezet feléleszti majd a kultikus sorozattal kapcsolatos Metroid Galaxy Guide iránti érzelmeket (legalábbis remélem…)

Persze, más érdekesség is várható: kezdetnek mindjárt érkezik a kilövési stádiumban leledző tesztem 2011 legjobban várt bunyós játékáról, az “újraszületett” Mortal Kombatról [Collectors Edition fotóim ITT], egy érdekes témákkal tarkított Mass Effect 3 fejlesztői interjú egyenesen Casey Hudsontól, illetve fotók a játék facebook oldaláról, főszerepben Talival, és a többiekkel. Taliról jut eszembe, hogy a Mass Effect: Evolution záró epizódjával együtt feladásra került a játékfigurám is, amely remélhetőleg egyben érkezik meg a tengerentúlról – a végre-valahára megjelent első széria olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy előrendelésben elkapkodták szinte az összeset…

Aki azonban a szobát díszítő litográfiákra vadászik, bóklásszon el a Bioware Store-ra, ahol sok egyéb más mellett ezeket a szépségeket is megtalálja… és ha már a karaktereknél tartunk, íme egy furmányos találós kérdés, szintén Shepard világából: a most következő alany egy igazi Asari szépség, aki a változatosság kedvéért dögös cosplay kiszerelésben domborít: na vajon ki Ő? Ha még nem jártál az Omega-n, tippelgetéshez használd a youtube forrásokat.

Végezetül pedig a várva várt első hivatalos fotók az év végén érkező trilógia-záró epizódból – főszerepben a Cerberus katonákkal, amelyek morcosak, és a történtek ellenére hősünkre vadásznak. Hogy miért, az hamarosan kiderül…

Garrus [calibrate]

Mielőtt még alapos szétcincálásnak vetném alá az új és egyben legutolsó Mass Effect 2 DLC-ként érkezett Arrivalt, néhány érdekes hírecske, a Bioware világából: jövőre a rövidesen megjelenő Dragon Age Anime mellett egy Mass Effect világában játszódó egész estés animációs filmmel is gazdagodunk majd a T.O. Entertainment és a FUNimation Entertainment jóvoltából. Bár a részletekről egyelőre semmi konkrétumot nem tudni, az már biztos, hogy a Bioware két szálon is folytatja majd azt a sort, amelyet a Halo, vagy a Dante’s Inferno, mint a nyugati fejlesztők által kitalált játékok képviselnek a távol-keleti kultúrából fakadó művészeti ágazat egyes válfajaiban – azaz, a videójátékokból készült animációs rajzfilmek palettáján.

Ehhez csak részben kapcsolódó hír, hogy a mini-szériát lezáró negyedik Mass Effect: Evolution képregény mellett hamarosan (ápr. 27) megkezdik a kiszállítását azoknak a DC Comics féle játékfiguráknak, amelyek az első (és jelenleg sajnos az egyetlen) szeletét képviselik a franchise-ból készült plasztikhősöknek – ha még nem rendeltél volna, itt megteheted. Emellett ráadásul a Bioware Store-ban is van sok újdonság, például ez a Garrus-mintás T-Shirt, amely egyértelműen az egyik legjobb a felhozatalt tekintve.

The Streets of Rage Remake project

A 90′-es évek Beat’em up stílusjátékai nagyon közel állnak a szívemhez: jó látni-olvasni, hogy a klasszikus scrollozós bunyónak még a mai napig akadnak fanatikus rajongói, hiszen elég, ha csak a Senile Team-féle Beats of Rage-re gondolunk (igen, a lelkes kis csapatnak köszönhetjük a Rush Rush Rally Racing-et is). Nos, a fenti BoR inspirációjaként szolgáló játék ismét remek táptalajnak bizonyult, mivel egy lelkes közösségnek köszönhetően elkészült a nyolc (!) éve fejlesztgetett Streets of Rage Remake, amelyen több, mint tíz grafikus dolgozott szabadidejében, tizenötnél is több választható karaktert, mozgásfázisaikat, a száznál is több hátteret megrajzolva az elmúlt évek alatt. A játéknak szentelt Blog bejegyzéseit olvasgatva további elképesztő számokra bukkanhat az olvasó: a végleges változat gyakorlatilag semmit (!) nem használ az eredeti kód tileset-jéből, így lényegében teljesen új gyöngyszemmel van dolgunk: a pályák egytől-egyig ráncfelvarráson estek át, az átrajzolás mellett több layerfelületből és részletgazdag sprite-pakkokból épülnek fel, mint az eredeti alkotás, ráadásul némely részük interaktívan szerepel a történetben, azaz: szétverhető, felhasználható a bunyó során és így tovább…

Száznál is több pálya, tizenkilenc választható karakter, számtalan ellenfél, hetven remixelt track, editorok sokasága és harmincnál is több egyedi beállítás várja a 218 Mbyte-os letöltést bevállaló rajongókat. Egy kis darabka történelem, modern köntösben: Streets of Rage Remake.

[Kapcsolódó letöltés: Streets of Rage Remake @ bomergames forum]

.activity

Régi Top Spin játékosként, és a sportág kedvelőjeként tényleg jó móka volt darabokra szedni a múlt héten megjelent negyedik epizódot, hogy az apró építőkövekből végül egy teszt szülessen a gamer365-re (elolvasni ITT tudod): mellette nagyjából összeállt már a fejemben a Mass Effect: Arrival DLC-t bemutató iromány is, amely szintén kiemelt fontosságot élvez, hiszen az utolsó letölthető tartalomként érkezik a második epizódhoz.

A téma megközelítése kicsivel másabb lesz, mint az eddigi DLC tesztek – azt hiszem, jó ötlet lenne az Arrival mellett a többi DLC-t, az új Mass Effect: Retribution sci-fi regényt, és a Mass Effect: Evolution című mini-képregény sorozatot is megemlíteni, hogy teljességében kapjunk képet arról, ami várhat ránk az év végén. Emellett, ha nem hallgattad volna a gamer365 márciusi Podcastjét, tedd meg: az érdekes témák (3DS, új Unreal Engine, új Xbox 2015-ben, új Resident Evil irányvonal, és az iPhone, mint játékos platform) mellett elsőként a műsor történetében Oldern, drag, és McMack0 után én is részt veszek. 🙂

Kapcsolódó letöltések:

Top Spin 4 Teszt @ gamer365 [Xbox 360]

Gamer365 Podcast: 2011. március @ gamer365

Mortal Kombat: Collectors Edition [EU]

Végre felbukkantak a Mortal Kombat: Collectors Edition előrendelési akciói az európai nagy játékosboltok virtuális polcain: az 576.hu után a game.co.uk és a gameplay.co.uk is előrendelési akciót hirdetett a játékból, amelyre igencsak megéri beruházni: 49.99 fontért ugyanis nem csak magát a játékot, hanem a Scorpion és Sub-Zero figurákat, egy 110 oldalas, atworkok és rajzok sokaságával megtöltött artbookot, az Ermac klasszikus ninja-öltözetét tartalmazó kódot, valamint egyedi Mortal Kombat témájú avatar kiegészítőket is megkapjuk. Bár a Steelbook kiadás az amerikaitól eltérően hagyományos dobozzá formálódott, a gyűjtői kiadás még így is derék látvány lesz majd a szemnek. [Megjelenés: 2011. április 21.] A magam részéről bekerült a virtuális kosárba, hamarosan tesztet is olvashattok róla a gamer365 hasábjain.

.incoming @ Bioware

Mass Effect: Arrival. Kisebb meglepetés, hogy az utolsó DLC már ebben a hónapban megjelenik az alapjátékhoz, de aggodalomra semmi ok: az elhangzottak alapján akárcsak a Shadow Broker esetében, itt is epikus pillanatoknak lehetünk szem- és fültanúi, Shepard ugyanis egy beépített ügynök / Dr. segítségére siet, aki konkrét bizonyítékokkal képes alátámasztani a közelgő Reaper inváziót. A meg nem nevezett ügynök (a kérdéses személyért lásd az alábbi bejegyzést) a Batarian felségterületen tűnt el, miután felfedte az igazságot, így hősünk természetesen mindent megtesz azért, hogy kiderítse az igazágot.

Az élményért cserébe mindösszesen 560 MS pontot kell leszurkolni majd a Cerberus Networkon keresztül, amelyet minden bizonnyal mi is megteszünk majd, hiszen… eszünk ágában sincs kimaradni a generáció egyik legnagyobb csatájának előzményéből. Stay tuned with Gamer365! [Az immáron bővített fotógalériához kattints a Mass Effect hivatalos oldalára!]

Mass Effect: Jack Wall leköszön

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam a zenei aláfestés létfontosságú részét képezi a játékok iránti szenvedélyemnek: a produktum elengedhetetlen momentumaként jelenlevő dallamok, etűdök hatványozottan emelik a játék hangulatát, hol meglepődöttséget, drámaiságot, szomorúságot vagy épp kitörő örömet okozva a “más világba” tévedő játékosnak. Épp ezért figyeltem fel arra az apró hírre, miszerint a Mass Effect zseniális zeneszerzője, Jack Wall leköszön, helyét pedig a filmes berkekből szintén népszerű Clint Mansell veszi át. Az ex-ME karmester három játék teljes zenei anyagát rendezve mára idejét érezte a váltásnak, de továbbra is kiváló kapcsolatot ápol majd a Bioware stábjával, így elképzelhető, hogy a jövőben még hallani fogunk róla. Mansell szerzeményeit a Moon, a Requiem for a Dream és sok más sikeres filmből ismerhetjük, így a váltás szempontjából mindenképp a posztra alkalmas mester lép a korábbi helyébe.

Remélem azért a Jack Wall keltette hangzásvilág ha nem is egészben, de részben megmarad – jómagam imádtam a mester atmoszférikus gépies, néhol pedig nagyhangszeres dallamait, amiért nem lehetünk eléggé hálásak – a soundtrack lemezekről nem is beszélve. A pennsylvaniai származású, számos szakmai díjat bezsebelő fiatalember piszkosul ráérzett a Mass Effect mondanivalójára, perfekt zenei körítést kölcsönözve ennek a páratlan vonzalomnak, amely a játékból és a mögöttes univerzumból fakad. Hatalmas respekt neki ezért a kiváló munkáért, sokat tett azért, hogy a Mass Effect 2 minden idők egyik legjobb RPG játékává váljon.

Kíváncsi leszek, Mansell mennyire kapja majd el ezt a fonalat és teremt majd legalább ilyen – ha nem jobb – színvonalú melódiákat. Mindenesetre az ME témához csak finoman nyúljon hozzá, a játékra jellemző nagy dallam-etűdöket ha átszellemülve is, de azért hagyja meg… 🙂

.what’s new

Egy kis olvasnivaló ma estére: a Dark Horse jóvoltából néhány napja megjelent Mass Effect: Evolution #1 interjú Dave Marshallal (Dark Horse Editor), aki az Illusive Mant alakító Martin Sheen jelenségről, a történetíró Mac Waltersról, a scripteket író John Jackson Millerről (SW: Knight Errant), és a rajzművész Omar Franciaról mesél, mi több: néhány concept artot is bemutat a 2011. január 19-én megjelent  első felvonásból. Mass Effect freak vagy? Akkor ajánlott kategória, a TFAW.com-on akár be is rendelheted a képregényeket (és ha már ott jársz, egy figurát is pakolj bátran a kosaradba.)

Levezetésnek pedig némi harapnivaló: rebesgetik a Mortal Kombat: Collectors (Fire) Edition európai kiadását is, igaz egyelőre még csak LEAKED infóról van szó. A kiadó tartózkodik, mi pedig tudjuk, hogy a hír akár igaz is lehet, sőt: valószínűleg az is. Fotók és infómorzsák a részletekről ezen a linken.

Wake up, Alan!

Alan Wake. Bright Falls melankólikus és misztikus története egy szemvillanás alatt söpörte el az ész, és az ok-okozat fajlagosan fenntartható viszonyát: megragadott és magával rántott a sötétségbe, amelynek mélyén nemhogy sokra, de egy kérdésre sincs igazi válasz… legalábbis a záró képsorokig biztosan nincs. Alannal együtt megjártam poklot, a kétségbe esést, a küzdelmet és a kirakós játék apró darabjainak keresgélését – mikor azt hittem, hogy értelmet nyer, amit a bizonyítékok sejtetnek, nagyot tévedtem. It’s not a lake… it’s an ocean. Nehéz és súlyos kalapácsütéssel sújtott le minden addigi feltételezésre, hogy egy thriller nem végződhet egyértelmű válasszal a kérdésre, hogy “miért történik mindez?”  – pedig pont ellenkezőleg, az Alan Wake megadja a feleletet: mert ez nem a valóság, így bármilyen ésszerű vélemény megfogalmazása is időpocsékolás. Az Alan Wake zseniális mestermunka (akárcsak a zenei anyag, vagy a pilot sorozat), a Remedy és az Xbox 360 egyik gyönyörű csillaga, amely történet még sokáig él majd az emlékezetemben.

And now to see your love set free
You will need the witches cabin key
Find the lady of the light still ravin in the night
Thats how you reshape destiny…

Bright Falls – cinematic mini webisodes

Synthetic Insights

Szombat délelőtt, villanások a fejben: vajon melyik szegletében nem jártam a héten az általam ismert digitális világnak? Twitter, GameStop, Bioware Social, Prohardver, Zavvi… felsorolni is sok, hát még átfutni a lényegi részt – a tartalmat… A Bioware-nél pl. megérkezett a sorban harmadik hivatalos Mass Effect sountrack csomag, Combat alcímmel. Jack Wall zseniális mestermunkája az előd Atmospheric Editionhoz hasonlóan fillérekért (5 USD) tölthető az Amazon Store-ról, vagy vásárolható meg az iTunestől. Az előző is nagyon tetszett, ezeket a dallamokat munka közben is élmény hallgatni, így rá is kattintottam a Buy Now gombra. A hónap Mass Effect fotója nálam egyébként egy Tali’Zorah Deviant alkotás (A-231 rajzasztaláról), pedig voltak még esélyesek eme megtisztelő titulusra. Fotók, szépen sorban ITT és ITT!

Ezt tenném a Dragon Age II esetében a GameStop-féle Bioware Signature Editionnal is, amely az előrendelésért cserébe egy bónusz karakterrel és küldetéssel, letölthető sountrackkel, egy exkluzív játékbeli fegyvertárral és további DLC jogosultságokkal ajándékozna meg – ha nem a tengerentúlon lenne, mert csak local pickup opcióval rendelhető. Bumm, marad a Dragon Age II: Collectors, amely tutira lesz az EU-ban is tavasszal. Addig úgyis elmúlatom majd az időt a gyönyörűséges Fable III-mal, illetve a jövő hónapban esedékes NFS: Hot Pursuittal – a Split Second után úgyis itt van már az ideje egy újabb őrült száguldozásnak (amit a Mass Effect GOTY jelölésem mellett meg is szavaztam az év legjobb autóversenyzős játékának a Golden Joystick Awards-on – szavazz te is!) Egyébként pedig ha már a Fable III-ról volt szó: holnap csirkevadászatra indulunk, Zalaegerszegre!

Következő flashback, Sonic, MegaDrive, valamikor tizensok évvel ezelőtt: talán azért, mert rövidest érkezik a legújabb Sonic remake HD-ben, XBLA-ra és PSNetworkra ajánlva, retroisztikus (sic!) hangulattal, mint amilyen EZ itt. A különbség mindösszesen annyi, hogy a Sonic Fan Remix két lelkes rajongó munkája – igaz, hogy “csak” grafikai meglovasítása az alapjátéknak, de akkor is bámulatos. Emerald Hill Zone, welcome újra, respect az uraknak!

Javában zajlik a 2010-es BlizzCon rendezvény is, főszerepben a Diablo III-mal, amely nem titkoltam a legjobban várt játékaim között mocorog – azzal a kitétellel, hogy a Terror Urának harmadik visszatérése alkalmával eldöntöttem, hogy a majdani játék  leplezetlen meglepetéseinek elsöprő ereje miatt csak negyed-gőzzel követem az eseményeket. Azt azért nem bírtam megállni, hogy ne nézzem meg az utolsó, ötödik kasztként megismert Demon Hunter és a PvP Arénák bemutatóját, de ez még talán megbocsátható… A Blizzard boszorkánykonyhájában amúgy roppant ízletes leves rotyog: remélhetőleg nem főzik túl és még halálunk előtt megtapasztalhatjuk, milyen ez a “pokolian mennyei” íz.

.what’s past is prologue [Metroid: Other M]

Még szeptember első napjaiban történt, hogy a Metroid: Other M megjelenésekor elkezdtem kutatni azt a bizonyos előrendelési ajándékot az ebay-en. Szinte biztos voltam benne, hogy a GameStop áruházlánctól rendelgető amerikai Metroid rajongók közül néhányan majd pénzzé próbálják tenni a limitált mennyiségben kibocsátott Metroid: Art Folio-t, amit egyébként ingyenesen vehettek át a postástól, a játékkal együtt – szokás szerint csak a tengerentúlon. Nem tévedtem: már a launch day-t követően tucatjával kerültek fel az aukciók, döntő többségben csak US Only szállítási lehetőséggel, így hiába a sok e-mail, a legtöbb helyről vagy a borsos ár, vagy egy elutasító válasz landolt a postafiókomban. Végül egy wolfpackee nevű rajongó volt az, aki az ajándékba szánt második példányát jelképes összegért, még a paypal fizetésem előtt, a lehető legalacsonyabb szállítási költséggel adta postára, hogy mielőbb nálam lehessen – elmondása szerint támogatva ezzel az európai Metroid rajongókat, amit ezúton is nagyon köszönök neki. Lám, vannak még rendes eladók a földön, így az előzetes bizalmát megköszönve, lefotóztam neki a Metroid gyűjteményemet, amelyből már csak maga az Other M hiányzik.(a fotók megtekinthetőek a photobucketen)

Metroid: Other M Art Folio

Egyébként megint gratuláció a Nintendonak, hogy ismételten a Japán változat box artja sikerült a legstílusosabbra: a vöröses színvilágú dobozban ráadásul a japán mellett angol felirat és hangsáv (!) is megtalálható, így rajongóként feltétlen a JAP-NTSC-t ajánlom beszerzésre. A stuff sajnos a kiotói óriás még mindig levetetlen régimódiság miatt továbbra régiózáras, ám ezen egy Wii modchip, vagy egy japán verziós Wii könnyen segíthet.

[My Metroid collection @ photobucket]

New Alexandria

Vasárnap sikeresen végigmeneteltünk a Halo: Reach kooperatív módozatában. Alig kilenc óra alatt sikerült teljesíteni a tíz misszióból álló hadjáratot Heroic fokozaton – nem mondom, hogy a játék második felében nem a sztori és a záró képsorok megpillantása hajtott minket, hiszen (az utolsó két-három pályán) azért iszonyat izzasztóra sikerült a Brute & Elite párosok elleni harc.

Remember REACH

A félbe szakadt egyjátékos kampányom egyelőre New Alexandria falai között rostokol, de egyedül is végigrohanok majd a Covenant hordák sokaságán, hiszen Noble Six szívszorító, hősies bukása is szükséges azon üzenet megértéséhez, amelyet a Bungie csak a végső akkordok alkalmával tár a szemünk elé. Azt, hogy van élet a halálon túl, és amit néha bizony csak a dicső jelenkor hagyatéka képes megélni, mintegy hálájukat kifejezve a hősök tetteinek. A Halo: Reach a végletek játékává vált a szememben: elszánt, szomorú, fájdalmas, döbbenetes, megrázó, magával ragadó és reményt adó. Megérte rá várni.

#celebrations

Ha csendben is, de azért egy-egy perc erejéig elmerengtem azon, hogy mennyi sok szép emlékem köthető a napokban tizenöt esztendős Playstation, a tizenegyedik életévét betöltő Sega Dreamcast, illetve a ma huszonötöt betöltő Mario világához. Megannyi kaland, harc és küzdelem számtalan elfeledett, és azóta már többször újjászületett világokban – végiggondolva is sok idő, de néhány szép pillanat különösen megmaradt az emlékezetemben. Marioval még Atari 2600-on találkoztam először, de az első igazi közös kalandunk NES-en tette tiszteletét, valamikor a ’80-as évek alkonyán a Super Mario Bros. személyében. Azóta számtalan formában, platformon és stílusban megfordult a kezeim között – kialakítva egy olyan különleges kapcsolatot, amit csak nagyon kevés videójátékhősnek sikerült azóta…. és ha már eme nemes esemény alkalmából megemlékezünk drága csőszerelő barátunkról, íme a 25. jubileumi Mario kiadás, amely a Wii-t célozza meg – egy Super Mario All-Stars, egy Soundtrack CD és egy, a főhős történetét és fejlődési szakaszait elmesélő DVD kíséretében, cirka 30 USD-ért. [Valószínűleg JAP exkluzív, de retro-gyűjtőknek ez nem okozhat akadályt.]

Jómagam amúgy elég későn pattantam fel a SEGA vonatra, legalábbis ami az első saját konzol birtoklását illeti. A Dreamcast szerelem volt első látásra, hiszen a Shenmue, vagy a megszámolhatatlan shooter-felhozatal igazi aduásszá, a game partik elengedhetetlen eszközévé emelte a kicsi szürke masinát. Talán egyedülálló a videójáték történelemben, hogy az idestova kilenc esztendeje szomorú hattyúdalba kezdett Dreamcast még a mai napig aktív árnyékszereplője a videójáték iparnak, hiszen az indie fejlesztők, a hobbi kóderek, de még 3rd party kiadók is jelentetnek meg rá játékokat – emlékezzünk csak a tavaly év végén debütált Rush Rush Rally Racingre, vagy a Wind & Water: Puzzle Battles-re. Ennek örömére a Balatonra is kicipeltem magammal, hogy néhány órát eltöltve ismét felevenítsük, mennyire klassz kis konzol ez.

Mass update @ Bioware

Vegytiszta izgalmak várnak ránk, a Mass Effect univerzum rajongóira: két napja letölthető a Lair of the Shadow Broker című DLC (IGN review és pontszám: 9.5/10 !!), fény derült a tetovált biotic-mágus Jack cosplayes szépség kilétére, és hamarosan újabb finomságokkal töltik fel a Bioware store Mass Effect szekcióját is. A Garrus póló és az N7-es hátizsák (szavazás a ME facebook topikban!) már látatlanban is elsőnapos vétel (szemfülesek ráadásul egy Hanar Enkindle és Cerberus Gold T-Shirt előrendelését is felfedezhetik maguknak), a Jack Wall komponálásával készült Mass Effect: Atmospheric című válogatás pedig a hallóidegeket kényezteti hol eufórikus, hol pedig sejtelmes zörejeivel.

Utóbbi digitális formában csekkolható az Apple iTunes, a Zune és az Amazon store-ban is, sőt: utóbbit választva mindösszesen négy amerikai dollárért magunkhoz is szólíthatjuk. Ennyit bőven megér, remekül párosul a korábban megjelent soundtrackhoz. A kilenc tracket tartalmazó OST-ről bővebben a Bioware Social Networkon megfelelő topikjában olvashatsz. Bár nem volt még szerencsém a napokban debütált DLC-hez, remélem az Xbox Hungarynak köszönhetően hamarosan végigizgulhatom a Liara kalandot – részletes beszámoló és teszt később, itt és a gamer365 hasábjain is olvasható majd.

.offline #1

Idén először végre szabadságon vagyok. Mivel ez az első komolyabb szünetem az idei évben, kihasználva a lehetőséget, Bópimmal a Balatonra költöztünk egy laza, pihenős, játszós és kirándulós hét erejéig. Mivel tegnap óta csak úgy ömlik az eső, a magunkkal cipelt Xbox sem pihent túl sokat, úgyhogy van lehetőség pótolni az elmaradt dolgokat – persze csak addig, amíg jobbra nem fordul az idő. Be tudom fejezni végre a Mass Effect: Relevation-t (igen, készülök egy rövid összegzéssel, mielőtt nekilátok Drew mester második ME kötetének), lezavarhatunk egy menetet a Rúnamesterben, grillezhetünk a teraszon és ha minden jól alakul holnaptól már barátok társaságában tölthetjük el ezt a pár napot.

Persze azért igyekszem nem kimaradni az érdekességekből, hiszen az USA-ban ma került hivatalosan forgalomba a Metroid: Other M, és jövő héten nálunk is várható lesz. Persze nem ez az egyetlen, a mega-reklámkampány hátterében közeleg a Halo: Reach megjelenése (amelyből unokaöcsémmel mi is berendeltünk egy limitált pakkot), és látnivaló szempontjából érdekes Jack cosplay szereplése is (Mass Effect).

A Metroid: Other M kapcsán már kezdenek előbukkanni a rajongói megnyilvánulások akár kreatív ajándékok, akár fórumhozzászólások formájában. A teszteredmények Metroid játékhoz képest kissé negatív és vegyes hangvételűek, de összességében pozitívak. A GameTrailers videótesztje objektívnak mutatkozott, ám az első öt percben úgy döntöttem, nem nézem tovább, ugyanis sok volt a spoilerjelenet és szeretném, hogy a gamer365 olvasóközönsége olyan tesztet olvashasson tőlem a játékról, amely elsőkézből szerzett élményeken alapul. Emiatt talán nem leszünk készen premierkor, de ellensúlyozni tudjuk egy velős, tartalmas irománnyal.

I’m Commander Shepard…

…and this is my favourite rifle in the galaxy. Minden elismerésem Harrison Krix-nek, aki ha éppen nem grafikusként ténykedik egy atlantai cégnél, hobbi gyanánt filmes-zenés és videójátékos replikák elkészítésével múlatja az időt. Augusztusban Shepard hadnagy kedvenc protagonista fegyverét, az M8 Avenger Assault Rifle-t szemelte ki, amely a tervezőasztalról lekerülve nem kevés képzelőerőről és tehetségről gondoskodik. Bár a fegyver alapvetően fából készült, a törvénytevő igazát elsőre senki sem kérdőjelezi meg… pláne, hogy útban van a következő nagy lépcső, amely az N7-es Assault Armor lesz.

Az úriember még arra is figyelmet fordított, hogy a fegyveren található használat nyomait (horzsolás, kopás, és kosz) is részletesen kidolgozza. Csak így tovább, Harry! [A projektről készült fotók az alábbi linken tekinthetőek meg.] Egyébként ha már replikáról beszélünk, íme egy kissé emberközpontúbb változat, egyenesen a Cosplay világából. A Mass Effect-hívőknek bizonyára nem kell bemutatni a Cerberus Lady-t megtestesítő ausztrál színésznőt, hiszen Yvonne Strahovski szívvel-lélekkel körbefonta a reaperek elleni harc körül bonyolódó szálakat.

Miranda Lawson szerepkörét (ha csak külsőleg is) egy szintén lengyel származású hölgy, nevezett Jessica F öltötte magára, melyhez a Dark Stars Photography nyújtott segítséget. Az eredmény több, mint szívderítő, “Miranda” az egyik fotón egy szövetségi harci droiddal, a fentin pedig egy hamuvá égő Geth Stalkerrel végez. Impozáns cosplay és fotós munka, a teljes sorozatért már csak egyet kell kattintani.

[M8 Avenger Rifle replica @ Volpin Props]

[Miranda Lawson Cosplay with Jessica F @ Dark Stars Photography]

Bioware update

Chris Priestly ejtette el az infót a Bioware Social Networkon, hogy a soron következő Mass Effect 2 DLC 2010. szeptember 7-én válik elérhetővé az Xbox 360 és a PC rajongók számára. A 800 MS/Bioware pontért magunkhoz szólítható Lair of the Shadow Broker kiegészítőről már írtam korábban, azonban új infó, hogy a DLC-vel együtt egy új kutatási anyag (várhatóan valami páncél, vagy fegyver), illetve öt új megnyitásra váró achievment is várható, mialatt Liara T’Soni alapos tisztogatást végez a Shadow Broker főhadiszálláson.

Chris bejegyzésében azt is elárulta, hogy végre folytatható a Shepard és Liara közt megszakadt románc, ám hogy milyen módon, a megjelenésig meglepetés marad. Kicsit kutakodtam a Social Networkon és úgy tűnik, az infócseppek szivárgásával néhány csinoska fotó is átszivárgott a védőgyűrűn, a hivatalos galéria az alábbi linken keresztül tekinthető meg.

[Lair of the Shadow broker galéria @ Bioware HQ]

CPU insider [Xbox 360]

A játékgépek – konzolok esetében mindig is a szoftver-vonal teljesítménye ill. a benne rejlő lehetőségek tárháza állt a középpontban, pedig a burkolat alá kukkantva bizony meglepően érdekes és izgalmas dolgokra bukkanhat a kíváncsi tekintet. A technikai paraméterek és a gyártástechnikai részletek szándékos ki-nem szivárogtatása persze ugyanúgy az üzlet része, mint a hack és a modding elleni harc, így valójában senki sem okolható a technikai részletek eltussolásáért. A nagy többséget amúgyis hidegen hagyja, hogy mi duruzsol a doboza mélyén, így ha nem lenne az a bizonyos réteg és az ő underground fóruma(i), bizony vajmi kevés szivárogna ki a generációk rejtette technikai háttérről. Pedig aki kicsit is műszaki beállítottságú, érdekes architektúrákról és feladat-orientált tervezési szemléletről tehet tanúbizonyságot.

Ezért is különleges a VentureBeat irománya, amely alaposan körbejárja az új Xbox 360 Slim modellbe szánt CPU sok éven át ívelő fejlesztési procedúráját, a CPU-GPU mag egymásba ágyazásának feladatától egészen a teljesítmény-megbízhatóság görbéjének elemzéséig. A körítés egyáltalán nem száraz, és olyan kulcsfontosságú személyeket is megszólaltat, mint Rune Jensen (Chip főtervező, MS), vagy Robert Drehmel (mérnök-technikus, IBM), akik elmondják, miért volt nehéz a két teljesen eltérő architektúrájú chipeket egyetlen magba integrálni és miért kellett az adatbuszok szintjétől a moduláris felépítésig szinte mindent újratervezniük. Az érdekes olvasmányból leszűrhető, mennyit ráfordított energiát emésztett fel, mire a sebtében és felelőtlenül piacra dobott Xbox 360 elérte a jelenlegi megbízhatóbb és alacsonyabb fogyasztású változatát.

gamescom[ix] #2 2010

Amilyen gyorsan kezdetétt vette, olyan intenzitással zárta kapuit a 2010-es kölni GamesCom kiállítás. Az ilyen rendezvények az új játékok bemutatása mellett arra is jók, hogy a hétköznapi, játékos is szemtől szembe próbálhatja ki azokat a fejlesztéseket, amelyek meghatározóak lesznek az elkövetkezendő időszakban. A hétvégén kissé nyugodtabb tempóban néztem át, mit is rejtegetett az idei kiállítás, és már most látszik, hogy szinte képtelenség lesz mindenbe olyan szinten belemélyedni, amennyire szeretném… A néhány kötelező cím mellett ugyanis sok olyan anyag is napvilágot látott, amely kitűntetett figyelmet érdemel. Bár legtöbbjük folytatás, a korábban már említett Donkey Kong Country: Returns, vagy a GOW nyomdokain lépkedő, merőben új Castlevania: Lords of Shadow finom éteknek bizonyult a látóidegek számára.

Hab a tortán, hogy a magyar jelenlét is erősnek mutatkozott, hiszen a lebilincselő Dragon Age II bemutatója is hazánk fiainak munkáját dícséri. Amellett, hogy a 2011-ben érkező Bioware kaland a “még több-jobb-szebb” irányvonalat követi, az átvezető mozik minőségére már biztosan nem lesz panasz – főleg, ha ilyen nívós mozgóképekkel kecsegtet a folytatás. Nem ez volt az egyetlen meglepetés, hiszen a magyar illetőségű Digital Reality & Suda51 kooperáció már önmagában is nagyot robbantott (Sine Mora, Reiker ötlete alapján, az interjúért katt IDE), pedig akkor még a Lionheart: Kings’s Crusade-t nem is említettem – a fejlesztő NeoCore Games (King Arthur) két és fél perces trailerben demózta a szeptember második felében megjelenő PC-s stratégiai játékukat. Nem ők az egyetlenek, a Heroes of Might & Magic sorozat sorban hatodik felvonása is hazai alkotás lesz, fejlesztéséért pedig az az Andy Vajna-féle Black Hole felel, akinek korábban az Armies of Exigot, illetve a Warhammer játékokat köszönhettük.

Jónéhány általam várt játékból érkezett egyébként még gameplay, vagy trailer: ilyen volt a FEAR3, a PSP-s God of War: Ghost of Sparta, de előzetes érkezett a jövőre várható PC-s TorchLight II-ből (amely várhatóan konzolokra is átköltözik), és a Marvel vs. Capcom 3Mortal Kombat duó sem fukarkodott az újdonságok terén. Már most nyilvánvaló, hogy roppant nehéz lesz a bőséges kínálatból azt a néhány szerencsést kiválasztani, amelyek hosszú órákra lekötnek majd. Ráadásul ezek csak személyes kedvenceim, bőven akad még a látnivalóból – elég érte a gamer365-re navigálni.

Csak hab a tortán, hogy a magyar jelenlét is erős volt a GamesCom-on, hiszen a lebilincselő Dragon Age II bemutatója is hazánk fiainak munkáját dícséri. Amellett, hogy a 2011-ben érkező Bioware kaland a még több-jobb-szebb irányvonalat követi, az átvezető mozik minőségére már biztosan nem lesz panasz – főleg, ha ilyen nívós mozgóképekkel kecsegtet a folytatás. Persze nem ez volt az egyetlen, hiszen a magyar illetőségű Digital Reality & Suda51 kooperáció már önmagában is a meglepetés erejével hatott és akkor a PC érdekeltségű Lionheart: Kings’s Crusade-t nem is említettem – a játékot fejlesztő NeoCore Games (King Arthur) két és fél perces trailerben demózta a szeptember második felében megjelenő stratégiai játékukat, ráadásul a Heroes of Might & Magic sorozat sorban hatodik felvonása is hazai alkotás lesz, a Black Hole jóvoltából. Akiket bővebben érdekel a rendezvény, a helyszíni fotókért és a helyben készült beszámolókkért, intejrúkért keressen fel bennünket a gamer365.hu-n.

.Other M [past is prologue] + Art Folio

A GamesCom sűrűjében bukkant fel az a fél perces reklám-spot, amely Samus Aran visszatérését hivatott előkészíteni. Idejét sem tudom már [dehogynem: Metroid Prime 2: Echoes, 2004], mikor volt utoljára élőszereplős Metroid reklám, de az Other M kapcsán kárpótolni igyekeznek bennüket érte, ráadásul nem csak a web hasábjain, hanem a televízióban is. Kicsit szomorú vagyok, hogy a megjelenés tornácán toporgó Samus semmilyen formában nem tette tiszteletét a Nintendo standon, pedig drag biztos kipróbálta volna élesben is a játékot egy próbakör erejéig. Ennek hiányában azonban csak reménykedni tudok, hogy a végleges verzió tényleg annyira hangulatos lesz, mint ahogy azt számos web-review alátámasztja – így egyelőre marad a csinos és nívós Nintendo reklám-spot, amelynek teljes terjedelmű változatért tessék az alábbi linkre kattintani. [Metroid Other M launch: 2010.08.31 [USA] – 2010.09.03 [EU].

Metroid: Other M reklám-spot @ GameTrailers]

ps.: Szerencsés amerikai barátaink megint egy limitált ajándékkal lehetnek gazdagabbak, ha a játékot a GameStop webáruházból rendelik elő. Az Other: M Art Folio tizenhat, kiváló minőségű művészkártyát tartalmaz, amelyet minden vásárló a játék egy példányával együtt vehet át – akár személyesen, akár postai úton. Remélem, hogy kihasználják majd az ebay adta lehetőségeket…

gamescom[ix] #1 [2010]

Tegnap megnyitotta ajtóit az idei GamesCom, Köln városában. Záporoznak a jobbnál-jobb bejelentések és videóanyagok – úgy terveztem, hogy idén a gameres barátokkal én is kintleszek, de a nagybetűs élet közbeszólt… talán nem is akkora baj, a lényeg így is lecsapódik, hiszen ugyanakkora meglepetést okozott a Mass Effect 2 PS3 portja, mint a várva várt NFS: Hot Pursuit, vagy a Dead Space 2 gameplay. A Halo Reach kihívásait hamarosan megismerhetem (bár ebben semmi új nincs, igaz a multi gameplay nagyon ígéretesen fest), ellenben a Dragon Age 2 jövő márciusi megjelentét roppant közelinek tartom – abszolút váratlan, szerintem sokan egyetértünk abban, hogy a játékot legmerészebb álmainkban is ősz környékére céloztuk be.

Ami még feltűnő így az első napot hátrahagyva, hogy mennyire visszatérőben van a PC-s játékipar: képviselteti magát szinte minden fronton és megint olyan érzése van az embernek, hogy bizony jó PC játékosnak lenni. Érkezőben van a TorchLight 2, az Age of Empires Online, a Heroes of Might & Magic 6, a FEAR3, a Crysis 2, és akkor még a magasztos és űberelhetetlen Blizzard trilógia záró akkordjáról, a Terror Uráról [Diablo 3] még nem is beszéltem… Kell egy jó videókártya, a mozgóképes anyagokat elnézve 🙂

Puzzle Quest 2: Mikroteszt

Bár Nintendo DS már nyár eleje óta élvezi a társaságát, a PC platform még csak most fogadja kegyeibe az Infinite Interactive reformer rpg-puzzle hibridjének, a Puzzle Questnek a harmadik inkarnációját. A Challenge of the Warlords alcímet viselő első, és a sci-fi világába kalauzoló Galactrix után ismét a középkori fantasy világáé a főszerep, amely a tőle származtatott Gyromancer és az XBLA várományos Might & Magic: Clash of Heroes mellett igyekszik megmutatni, hogy a stílus úttörőjének van még mivel fűszerezni a Puzzle Quest egyébként is ínycsiklandó izlésvilágát. Első blikkre a Puzzle Quest 2 alapmechanikája nem sokat változott: a goblinos-világmegmentős sztori kicsit sablonosra sikerült, de már Bartonia földjén történő kalandozásnak sem a cselekmény volt a fő hajtóereje – sokkal inkább a megannyi harc, amely most már kellemes hangulatot árasztó hátterek és kazamaták falai közti ajtónyitogatásra, illetve csapdakerülgetésre invitálja a játékost,. Ugyan a királyság menedzsment, az adók beszedése, és az elfogott szörnyektől való képességek elsajátítása száműzve lett a folytatásból, de az útvesztőkben fellelhető kihívások és egyéb tevékenységek bőven kárpótolni fognak bennünket ezért a “sérelemért”.

Hogy picit változatosabbá tegyék a párbeszédek közti Bejeveled-fogócskát, az eddig ismert drágakövek egyensúlya is felborulni látszik: az arany, illetve az XP csillag eltűnt (ezentúl fixen kapjuk a teljesítményünk függvényében a harc után), helyette azonban megjelent a kesztyű ikon, amely a kézi fegyverek-pajzsok lesújtásához szükséges. Bizony, az íjak, kardok, bárdok és varázsbotok itt már nem puszta statisztikai értéket képviselnek: behúzva a kijátszáshoz szükséges mennyiséget, harc közben is lesújthatunk (pajzs esetén védekezhetünk) velük, a puszta kézzel, illetve varázslással történő hadviselés mellett. További plusz, hogy az eltérő kasztok végre tényleg más aspektusú harcmodort igényelnek, így fordulhat elő az, hogy egy barbár sohasem lesz képes bonyolult varázslatok puffogtatására, de egy papnőtől se várjunk miszlikbe aprító csapásokat. Az attribútum értékeiket ugyan fejleszthetjük, de az adott kasztokra vonatkozó megkötéseket végül nem lehet áthidalni – így például csak meghatározott tulajdonságcsoportba tartozó hős használhatja a kétkezes kardot. Külön pozitívum, hogy a felszereléseinket a található/felszedhető nyersanyagok és kövek segítségével fejleszteni is lehet, így némi trükközéssel és ötleteléssel akár a játék által dobált fegyvereknél is jobbakat készíthetünk magunknak a helyi kovácsok segítségével.

Milyen tehát az összkép? Nos az előd egyetlen és ultrabrutál hibáját, a durván csaló AI-t harmadjára sikerült megzabolázni, azaz: megfelelő balanszírozást találni a játékhoz. A normál fokozat szerintem már egész elfogadható nehézséget produkál és nem esik a korábbi négyes-ötös láncok véletlenszerű (?) előidézésének csapdájába, amellyel halandónak bizony lehetetlen volt felvenni a versenyt. Az alap felállás, miszerint egy fantasy játékot puzzle elemekkel vegyítünk, most is maradandóan megállja a helyét – eltévedni és a történetbe gabalyodni annak egyszerűsége és linearitása okán pedig nem lehet. Utóbbi talán a legnagyobb hiba, amit fel lehet róni a Puzzle Quest 2 stábja ellen, azonban a meglévő erények tovább csiszolása, és a játékmenet alapját képező “logikai kardforgatás” lehetőségeinek bővítése pontosan elegendő ahhoz, hogy a magamfajta puzzle-rpg érzékeny játékosokat jó időre magához láncolja. Hosszú küzdelem lesz.

[Puzzle Quest 2 video review @ GameTrailers]

Mass Effect: Evolution

Nem meglepő, hogy a Mass Effect: Redemption óriási sikere után a kiadó, a Bioware és az Electronic Arts úgy döntött, erőiket egyesítve egy újabb mini szériával állnak elő, a rajongók legnagyobb örömére. A négy részből álló mini-sorozat iránti óriási kereslet hatására több kiadást is nyomtak belőle, így elmondható, hogy a képregények világába is bekígyózott az alapjaiul szolgáló monumentális sci-fi eposz teljesítménye. A Mass Effect: Evolution címre hallgató, 2011. január 19-ei dátumra időzített újabb képregénysorozat egy új szemszögből rántja le a leplet a Mass Effect univerzumáról, középpontba helyezve a rejtélyes Illusive Man-t és az általa alapított, emberi központú árnyékszervezetet, amelyet csak Cerberusként ismerünk.

Az Redemptiont készítő csapat így újra összeáll, hogy maradandót alkosson, köztük a Mass Effect 2 és a leendő folytatás fő sztori felelősével, Mac Walterssel, a scriptekért felelős John Jackson Millerrel (SW: KOTOR, Iron Man), valamint Omar Franciaval (SW: KOTOR: Force Unleashed 2), aki artistaként tevékenykedik a hármasban. A dizájn és külső ezúttal is Massimo Carnevale lenyűgöző kezeinek lesz köszönhető (Buffy, The Last Man), amelyből egyet már meg is tekinthet a tisztelt publikum. Az már most látszik, hogy mind a Dark Horse, mint a történetírók lelkesek a készülő művet illetően, hiszen míg Walters kifejezetten szereti a sötétebb, misztikusabb történetmesélést, addig Mike Richardson (Dark Horse Publishing) az eddig elért eredmények miatt érzi magát lenyűgözve.

A rajongókat (minket) pedig a fenti úriemberek együttes munkája: az újabb, szintén négy fejezetből álló sorozat az első Mass Relay felfedezésének idejébee pozícionálja magát egy olyan, a globális gondolkodásmódtól eltérő fiatallal a főszerepben, mint amilyen a nikotinfüggő, titokzatos Illusive Man – aki az idegenek emberiséggel szemben fellépő autonómiája ellen harcolva, az ellenséges határvonalak mögé jutva kerül összetűzésbe az univerzum legveszélyesebb figuráival. A First Contact War idején (az első találkozás az idegen Turian faj képviselőivel, lásd: galaxy codex, Relay 314 Incidens) történő való felbukkanása megkapó és váratlan fordulatokat hoz minden rajongó számára, hiszen a központi figura múltja a Cerberus és vele együtt a “Humanity First” elv története is egyben. A változatos történetmesélés és az intrikákkal átitatott történet arra is kitér, hogyan vált ez az úriember galaxis szerte ismertté, és hogy tett szert azokra az információkra, amelyek a hatalmat jelentve képesek voltak kiépíteni az ún. Cerberus birodalmat. A san diegoi Comic Con-on a Newsarama stábjának sikerült interjúvégre kapni JJ Millert az új képregény leleplezése után – mindenkinek ajánlom, sok egyéb érdekesség megtudható belőlük a jövevénnyel és a játék-képregény párhuzammal kapcsolatban. [A fotót teljes terjedelmében feltöltöttem a twitterre is.]

The Aegis Pack [Mass Effect 2 DLC]

Az Overlord után szinte a semmiből robbant elő a “The Aegis Pack” formációra hallgató DLC [Mass Effect 2], amely egy M-29 Incisor Sniper Rifle, illetve a Kestrel páncélszett segítségével bővíti az amúgy is szépre duzzadt fegyvertárunkat. Az előbbi a páncélon is átütő robbanótöltettel operál, utóbbi pedig egy öt elemből álló rohampáncél, amely masszív védelmi pontokkal bír. A 160 MS vagy Bioware PC pontért megvásárolható kiegészítő mellé a játék hivatalos képgalériája is bővült, új Overlord screenshotok és nagyfelbontású háttérképek is várják az érdeklődőket. Őszinténszólva jók és tetszetősek ezek az extra tartalmak, de  a játékon végigmenetelve már nem sok értelmüket látom – talán egy újrakezdés/kimaxolás esetén jól jöhet (a veterán fokozat még nekem is hátravan), Íme, az Aegis Pack tartalma, egyetlen fotón:

Dragon Age [anime]

Ha a Mass Effectből egy elismert filmes csapat forgat majd filmet, attól a Bioware másik sikerjátéka, a Dragon Age mítosz sem maradhat le. A kiadó, az EA Studio és a japán animációs filmek amerikai terjesztésében élen járó FUNimation Entertainment a napokban számolt be arról, hogy a Dragon Age fantasy világában játszódó, egész estés anime film készítésébe fogtak. A 2010 májusában megkezdődő munkálatok valamikor 2011 második felében zárulnak le, ekkortájt számíthatunk majd az elsősorban bolti forgalmazásra szánt film megjelenésére. A produceri székekbe Mark Darrah [Bioware], a kreatív igazgató Mike Laidlaw [Bioware] és Chris Moujaes – Gen Fukunaga [FUNimation] páros ül be. Mark Darrah elmondása szerint “az anime egy nagyszerű médiumforrás ahhoz, hogy a Dragon Age sztorijának folytatását olyan minőségben tegyük le az asztalra, amilyet a rajongóink is várnának.” Ezt csak Mr. Fukunaga tudta alátámasztani, aki nyilatkozatában elárulta, hogy a Dragon Age történetét klasszikus animés vizuális történetmesélésben hozzák világra, amely egy olyan játék esetében, amelyet több, mint harminc neves kritikus is a 2009-es év legjobb RPG játékának szavazott meg, csak jót jelenthet. Hozzátenném, hogy akárcsak a Mass Effect, a Dragon Age is egész csinos képregény adaptációt tudhat hamarosan a magáénak, hiszen az IDW képregénykiadó jóvoltából egy kiadvány már megjelent, és további három várható még idén nyáron.

És ha már Mass Effect: rajongók ne feledjétek, hogy a Dark Horse gondozásában megjelent négy fejezetes képregény egy összevont, 96 oldalas kiadvány képében néhány nap múlva megvásárolható lesz – aki tehát elmulasztotta, még nyugodtan pótolhatja, pl. a TFAW jóvoltából. Extra tartalom: fejlesztői részletek a játékból, illetve “behind the scenes” szekció, rajzolt grafikákkal és hasonló finomságokkal, amely június 9-én kerül a boltok polcaira a tengerentúlon. További plusz, hogy a Mass Effect kiagyalójának [Drew Karpshyn, a New York Times bestseller szerzőjének] tollából a Relevation és Ascension művei mellett a trilógia harmadik kötete is hamarosan megérkezik [Mass Effect: Retribution], amely a játékból ismert Illusive Man titkos tervéről és következményeiről rántja le a leplet. Csak ő van birtokában a Reaper technológia titkának, így egy ember-humanoid hibriddel [Paul Grayson, korábbi Cerberus ügynök] kísérletezve próbálja kideríteni, mi a pusztítók gyenge pontja és sebezhetősége. Ehhez azonban az Ascension projekt igazgatójaként megismert Kahlee Sandersnek [Mass Effect: Ascension] is lesz néhány szava, aki Grayson eltűnése után már csak egy emberben bízhat: Captain David Andersonban, az Emberi Szövetség háborús hősében, aki a küldetést vállalva segít felfedni a titkos Cerberus laboratórium sötét tetteit. Ahogy telik az idő, az ismeretlen Reaper technológia ereje szimbiózisba kerül Grayson elméjével, és egyre-másra derül fény a Reaper-elv körüli sötét titkokra…

2D HD: SF4 vs. King of Fighters XII

King of Fighters XII

A Street Fighter IV körüli felhajtás miatt gondolkodtam el a minap azon, hogy mi ösztönözte a fejlesztőket arra, hogy ezt az új epizódot tető alá hozzák: vajon mi volt a motiváció tárgya? A sorozat duplán nullázódó évfordulója, a remake gyártásból kiszippantható pénzmennyiség, netán a rajongóknak történő kedveskedés faktora? Vagy mindhárom együtt? Valahogy nem tisztul ki a kép, mert bár az SFIV első pillanatra még a legédesszájúbb játékost is megfogja, de – megannyi órát beleölve mindinkább előtör a tudat, hogy a Capcom berkeiben ez csak egy nagyon jól feltupírozott, tartalmilag kigyúrt SF3 maradt: a játék gyakorlatilag visszanyúl a gyökerekhez, és a körítés is amolyan adalék, így hiába zseniális a látvány, de a képernyőre robbant ajándékbomba lassacskán mezei petárdává zsugorodik össze a nem feltétlenül Mass-SFIV szemekben (az összkép ettől függetlenül persze pozitív marad, de az ultimate 2D HD Fighting Game titulust még a fiókban tudja egyelőre…) A karakterdizájn összességében szép munka, de egy-két esetben bizony azért látszik rajta, hogy inkább tuningolás, mintsem egy az alapjaitól újjátervezett HD színvonalat becélzó próbálkozás. A kidolgozottságra és a részletességre azonban nem lehet panasz, az interaktív és lélegző hátterek szinte részét képezik a játéknak – akárcsak az ütés-rúgás közben kidagadó erek, vagy a durva arcmimikák. Van ugyan néhány játékmód és az online küzdelmek is lagmentesek, de már az SF Alpha 3 is többfajta lehetőséget kínált a pofozkodásra. Ami újdonság, az a kombó-orientáció, amely eddig nem nagyon volt jellemző a sorozatra – ez viszont az 1996-os Rare-féle Killer Instinct hozadéka, amely első ízben formálta emészthetővé (és ezzel együtt mesterien művelhetővé) a láncba fűzhető ütés és rúgás kombinációkat. A lánctámadás művészetét (ahogy akkor, most is) természetesen tanulni kell, de bőségesen van rá lehetőség, hiszen a megfelelő Challenge opció brutális mennyiségű feladatai mellett a mozdulatsorok most már egyetlen gombbal elővarázsolhatóak akár a meccs alatt is (szintén máshonnan elkapott ötlet, lásd pl. a Mortal Kombat sorozatot). A profilunkat felcicomázó egyéb medálok, trófeák tömkelegében nyilvánvalóvá válik az a tény is, hogy a Capcom rájött: a felhasználókat a vaskos tartalommal lehet megfogni, ezzel fenntartható a motivációszint a lemez pörgetéséhez. Az SFIV tehát a sorozat 2009-es remake-jeként felettébb pozitívra sikerült, azonban nem árt, ha felvéssük magunknak: a megmérettetés még csak most kezdődik, hiszen néhány hónap elteltével debütál a kilencvenes évek bunyós csillagainak másik neves képviselője, az SNK King of Fighters XII-es számú felvonása – amely az Utcai Harcoshoz hasonlóan igyekszik megszerezni a legjobb 2D-s HD Fighting Game titulust.

Hogyan viszonyul a King of Fighters XII a Street Fighter IV által képviselt irányzathoz? Mi a két játék közti különbség? Milyen módszereket és látványvilágot alkalmaztak az SNK Playmore fejlesztésénél és hogy mutat ez majd a képernyőn? Ezekre keresem a választ, egy kattintással beljebb…

.need @ feb-march

re5_header

Race Pro. A SimBin első konzolos szárnypróbálgatása igazán kíváncsivá tett: a GT Legends és a GTR2 PC-s elkövetőinek Xbox 360 házassága február 20-án valós testet öltött – nem volt kérdéses, hogy a gamer365 szerkesztőségi tesztpéldányára vérszomjas farkasként csapok majd le, Liquid maestro talán ezért sem ellenkezett a tesztelni akarásom ellen. Addikt sebességkedvelőként két és fél hétig nyúztam a CD Projekttől kapott Review Copyt (amit ezúttal is köszönök nekik), mire a hivatalos megjelenés után nagyjából három héttel megjelent a hivatalos szerkesztői teszt-iromány. Lelkes és tartalmas írás, a tőlem megszokható sztorizós, ámde alapos és alátámasztható konklúziót érvényesítve. KATT!

Válság ide, megszorított költségvetés oda, a tavaly karácsonykor a fa alá tett Far Cry 2, Fable 2 és Prince of Persia trió óta 2009-ben egy fillért sem költöttem még játékra. Hiába, muszáj meghúzni a határt valahol, és amúgyis csak mostanság fejezem be az utoljára maradt afrikai ámokfutást, így szinte tökéletesre időzült az újabb “vegyem, ne vegyem tétovázás”. Eredetileg az Aliens: Colonial Marines és a Halo Wars lett volna a februári kiválasztottam, de amíg előbbi érthetetlenül bemondta az unalmast (a végleges státuszban leledző játékukat képesek voltak az AvP 3 oltárán feláldozni), utóbbi végül nem robbant akkorát, hogy éjszaka is megvilágítsa a sztratoszférát. Az utolsó szó és a demó kipróbálása után mégis úgy döntöttem, néhány hónap elteltével adok neki még egy esélyt, egy akciós árcédula kíséretében.

Nem úgy a Resident Evil 5 esetében, amely minden, csak nem közömbös: a kooperatív játékmódra kihegyezett afrikai kaland már a demót beizzítva sokkolóan hatott rám, így a témában magabiztosan járva-kelve nem volt kérdéses, hogy ezt bizony megszerzem – méghozzá nem is akárhogy, hiszen 2009 egyik legjobb játékának az angolhonban kapható, gyönyörűen megmunkált fémdobozos, bónusz dvd-s limitált kiadása dukál. Sokat filóztam, hogy a magas fontértékek ellenére bevállaljam-e a gameseek, vagy a game.co.uk előrendelését, aztán végül a kényszer mégiscsak rávitt az alternatív beszerzési forrás keresésére. Előbbinek sajnos nem volt a kérdéses példányból készlete, utóbbi pedig elég borsos áron kínálta ahhoz, hogy más forrás után nézzek (plusz az eddig működőképes hitelkártyámat sem fogadta e). Ki tudja hogyan, de a googlen böngészve rátaláltam a gameplay.co.uk szintén brit videójáték webáruházra, ahol a game áraihoz képest majdnem 8-9 fonttal kevesebbért pakolhattam kosaramba Chris Redfield legújabb túlélő túráját (mindezt úgy, hogy a pénteki szállítás után hétfőn délután már átvehessem a postán a csomagot. Vannak még csodák…) Bár nehéz megállni, a de a játék egyelőre talonban van, a húsvét eljöveteléig mindenképp.

Jegyzettömb

Elég zűrös volt az elmúlt három hetem, így nem csoda, hogy nem volt sem időm, sem energiám szavakba önteni – örültem, ha este úgy elnyúlhattam kicsit az ágyon, hogy senki és semmi sem zavarta meg a nyugalmam. Persze mindennek megvolt az oka: múlt vasárnap hajnalban ki tudja hogyan, de eltört az Ibiza sportrugója, és mialatt próbáltam úrrá lenni a hétköznapi munkahelyi káoszon, a családunkba bekígyózott a pénzügyi válság…Időközben megjelent a Race Pro és a Resident Evil 5,  befutott a néhány bejegyzéssel lentebb kisírt C64 replacement (Bear, ezer köszönet a retrotime.hu-s közbenjárásért és a saját gyűjtői példányért) amit egy 27-es számmal ellátott névnap zárt le.

Zanzásítva lényegében ennyi, bővebben talán az autójavítás érdemel említést, amelyhez még a zalaegerszegi SEAT márkakereskedést is megjártam pénteken (nem könnyű gyári sportalkatrészeket szerezni, tiszta szerencse volt, hogy két nap alatt hozzájutottam). A nem kis anyagi ráfordítást igénylő költekezés a lehető legrosszabkor jött, de elengedhetetlen volt, mivel a kocsi bal első csillapítása teljesen leült, és a szilánkosra törött rugó lehetetlenné tette a közlekedést: szombaton Tibi haverommal gyakorlatilag lebontottuk az autó egész első futóművét, kikaptuk a lengéscsillapítókat, a stabilizátorokat, és az összes hasznos-haszontalan alkatrészt is. Négy óra küzdelem árán sikerült újjávarázsolni a sportfutóművet, így a sárga démon ismét szelheti a kilométereket – pláne azután, hogy tegnap a közelgő havazás ellenére felkerültek a nyári alufelnik is.

A pénteki holidayt egyébként visszafogottan és kellemesen ünnepeltük meg: eredetileg ketten terveztünk kiruccanni a kedvenc fogadónkba (reklám itt: Horváthkert vendéglő), időközben aztán mégis úgy alakult, hogy Marci barátunk is csatlakozott hozzánk egy méretes fatál erejéig, amelyen a vaskos cigánypecsenyét szerencsémre az imádott óvári pulykamellre cseréltettem. Ha csak rá gondolok, ismét megnyalom mind a tíz ujjamat…

Metroid Prime Wii [WiiMake]

Meglehetősen rég írtam már Metroid témával kapcsolatos bejegyzést, de ennek két egyszerű oka van: egyfelől nekiveselkedtem egy újabb Metroid Guide fejezetnek és meglepetésnek szánom, másrészt gyakorlatilag semmi olyan hír nem került napvilágra (a japán Metroid oldal titokzatos üzenetét leszámítva), amely valamilyen módon kapcsolódott volna a nívós sorozathoz – egészen mostanáig. A mai napon ugyanis hódító útjára indult a nemrégiben beharangozott Wii remake hullám egyik újabb képviselője, amelyet számos magazinban és fórumban az előző generáció egyik legjobb játékának választottak: megérkezett a Metroid Prime Wii, amely a budget árkategóriában indul harcba a hardcore (?) Wii tulajdonosok kegyeiért… de vajon sikerrel jár majd?

Nem vagyok felhőtlenül boldog. Több egyszerű oka is van, mégis a Nintendo hozzáállását tartom a legbosszantóbbnak – ám mielőtt különböző okfejtésbe feledkeznék, az objektivitás érdekében vegyük sorra, mit is kapunk majd a pénzünkért, ha a jelenleg csak Japánban forgalmazott játék Európában is megjelenik. Röviden és tömören ugyanazt, mint hat esztendővel ezelőtt Gamecube-on, az egyetlen számottevő újdonságot csak a Wiimote+Nunchuk párosra optimalizált irányítási metódus jelenti. Igaz, hogy a saját szemszögű perspektívára épülő lövöldözős  játékok új értelmezést nyernek a Nintendo hardveres mozgásérzékelésének segítségével, de vajon csak ezért az egy újításért megéri újfent beruházni arra a kalandra, amely hat évvel ezelőtt megannyi örömöt és kihívást tartogatott számunkra? A sorozat rajongójaként nyilván azt mondom, hogy igen, hiszen a Metroid Prime 3: Corruptionban tapasztalt irányítási, vezérlési forma új szintre emeli az FPA besorolású franchise által kínált szórakozást – de vajon egy hétköznapi játékosnak is elegendő a vásárláshoz a mozgásérzékeléssel kibővített játékmenet?

Talán. Vajon változik-e a helyzet, ha a finom és puha, precíz célzást elősegítő vezérlés mellé belecsempészünk egy kis könnyítést a Metroid Prime 3: Corruptionból? Merthogy ilyen is akad, a Wiimote felbillentésével előcsalható Jump Ball, illetve a trófeákat, és egyéb megnyitható okosságokat előidéző medálok képében. Itt azért már rezeg a léc a magabiztos ellenzők alatt, azonban kellene még egy pici, nüansznyi apróság a teljes sikerhez. Talán a főképernyő menürendszerének és hátterének apró módosítása? Igen, ez is adott, de nem igazán erre gondoltunk. Netán a szélesvásznú (bár nem HD, de azért),  jobb minőségű kép megléte? Nem, valami komolyabb, amely nagyobb értéket képvisel… valami extra, mondjuk tartalmi bővítés, egy újabb fejezet, vagy apróbb, csuklóból produkálható látványbeli ráncfelvarrás, amelyet pl. a Corruptionban láttunk? Igen, ezaz! A lelkesedés azonban hamar alábbhagy, mivel az utolsó kívánságnak nyoma sincs a korongon, még ipari nagyítóval sem. Kár érte, de nem is vártunk mást a Nintendótól: ehhez valószínűleg már érdemben meg kellett volna bolygatni a forráskódot, nem lett volna elegendő a GC compilert Wii-re cserélni.

Vonatkoztassunk el a tartalomtól, nézzük a megcélzott réteget. Vajon a két Metroid Prime epizód Wii-s inkarnációja melyik rétegnek szól? A Casualnak, a hardcore rajongóknak, vagy mindkettőnek? Ha az elsőnek, miért pont erre a játékra esett a választás? Sosem számított titoknak, hogy Samus bébi mesés kalandja nem az easy szórakozást kereső vándorokat hívta keringőre – nem létezett se örök élet, se checkpoint, sőt! A logikusan elhelyezett mentőállomások mintha csak füledbe súgták volna az igazságot: “kalandor, a küldetés teljesítéséhez katartikus bossharcokon keresztül vezet az út… készen állsz rá?” No, de mi a helyzet a manapság lassan kisebbségbe szoruló hardcore hadtesttel? Vajon az új irányítással egybefűződő apróságok elegendőek lesznek-e a mozdulathoz, amely birtokba veszi az említett produktumot? Nehéz ügy. Néhány hét múlva, az eladási adatok fényében már okosabbak leszünk. Bár nem vonhatunk le semmilyen konkrét konzekvenciát egy olyan piaci szegmens adatairól, ahol gyakorlatilag zéró kultusza van a Prime trilógiának (a Wii epizóddal foglalkozó hivatalos japán Metroid site is a lehető legnagyobb nyugalommal mászott fel a szerverekre, mindennemű hírverés nélkül), valamelyest azért útmutató jellegű lehet az európai és amerikai piacra nézve.

Mégis: talán a rajongói státusz, a szép emlékek, vagy a budget árcédulák közt versenyző Wiimote-os újrajátszás ténye miatt (válság ide, vagy oda), a 3800 yenes korong jó esélyt kap a bizonyításra. Samus Aran még sohasem hagyott cserben, és tutira veszem, hogy a jelenlegi hardcore helyzet mellett is tartogat még néhány grandiózus meglepetést a jövőre nézve. Rajta hát, a Galaktikus Szövetség újfent rád vár!

Mass Effect 2: az első látványtervek

me2_header

A hétvége a pihenés mellett egyéb örömökkel is szolgált: végre kaptunk valami kézzelfoghatót a Bioware elképesztő és bizsergetően zseniális sci-fi űreposzának folytatásából, amely roppant rövid idő alatt került be a személyes kedvenceim közé, ráadásul egyből a Top 3-ba. Bár a Mass Effect 2 a közelgő Játékfejlesztők konferenciáján csak level-designer szempontok alapján kerül terítékre, a rajongói közösség már most szembesülhet két, gyaníthatóan háttérképnek szánt digitális atworkkel, és egy rövidke, ám annál hathatósabb Teaser videóanyaggal, amely igencsak hatásvadászra sikeredett.

me2_art1

Rettenetesen hosszú lesz ez az esztendő: a Mass Effect csak 2010 első negyedévében érkezik, s mint az egyik, vagy talán a legjobban várt játékként minden anyagot, hírt, képet, és egyéb multimédiás tartalmat epekedve várunk felőle. A két fotón egyébként egy érintetlen ökológiai csoda, illetve egy gigantikus méretekkel rendelkező sci-fi metropolisz látható – utóbbi mintha  egy, az Eden Prime-hoz hasonlító emberi kolónia lenne,  bár az kiterjedésében korántsem volt ekkora méretekkel rendelkező város, ráadásul a Geth inváziót követően gyakorlatilag megsemmisült, mire Shepard és csapata odaérkezett.

me2_art2

Az új epizód továbbviszi az első emberi galaktikus ügynök történetét, és bevezet a fenyegető vészként közeledő Reaper invázió elleni műveletekbe is: ahogy a fejlesztők azt a SCI vs. FI: Mass Effect című dokumentumfilmben is megpedzették (az 1 GB-ot kóstáló HD felbontású anyag ingyenesen letölthető az Xbox Live-ról), korábbi cselekedeteink hatással lehetnek a folytatásra, hisz amellett, hogy a történet masszívan összefügg (az ME2 két hónappal az első után játszódik), a létező ME1-es karakterünket is átcipelhetjük a 2010 elején érkező űreposz újabb felvonásába. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy egy kis olvasásra invitáljam az angolul értő olvasókat: ha (hozzám hasonlóan ME fanatikus létedre) nem volt még szerencséd a két hivatalos Bioware Mass Effect Regényhez, semmiképp se feledkezz meg róla: az eredeti történetírók táborát erősítő Drew Karpyshyn jegyezte két kötet (Mass Effect: Ascension és Mass Effect: Revelation) az első epizód előzményeibe, illetve utózöngéibe vezet be, mintegy elővezetve a közelgő folytatást. Most pedig nincs más hátra, mint az egy percnyi néma csönd: kattint, figyel, élvez – íme az első teaser, a Mass Effect 2-ből!

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE