Category Archives: Cooltúra

Sam Hulick: Otherworldly & at World’s Edge

… és ha már Mass Effect, akkor nem mehetek el a trilógia egyik fő komponistája, Sam Hulick mellett sem, aki a nyers, atmoszférikus sci-fi felfedezős zenei kompozícióival alapjaiban teremtette meg Shepard űroperájának fantasztikus hangulatát. A kaliforniai úriember jelenleg szabadúszóként ténykedik és alkalmasint ki is kerül a keze közül néhány párját ritkító szerzemény, a rá oly’ jellemző zenei stílussal nyakon öntve. Egyszerűen imádom, munka mellett, az esti olvasáshoz, vagy cikkíráshoz szerintem remek inspirációs források. Ha neked elnyerte a tetszésed, támogasd te is Sam-et, 1-2 USD igazán nem sok ezekért a remek trackekért.


Az Otherworldly inkább amolyan klasszikus Hulick-szerű Mass Effect utánérzés, míg az at World’s Edge egy tőle merőben új hangszerelés, amolyan elgondolkodtató stílusban. Mindkettőt ajánlom, a mini-albumok a szerző BandCamp oldalán meghallgathatóak és tetszés szerint meg is vásárolhatóak digitális formában.

The Evolution of Videogame Controllers

A brooklyni Pop-Chart Lab művészeti társulás legújabb posztere meglepő módon a videojáték kontroller evolúciót helyezi előtérbe: a szám szerint száztizenkilenc különböző típus közti kapcsolat művészi levezetése a ’70-es évek elejétől kezdődően egészen a Wii U & Kinect párosig tart, és színvilágával igazi retro-jellegű hatást kelt. Az első ezer gazdára találó példány a művészek szignójával igyekszik még feljebb tornászni a belső értékeket, fejet hajtva a környezetbarát perspektíva mellett (a poszterek újrahasznosított papírból, zöldségekből kinyert festékanyag felhasználásával készültek. Impozáns, és ötletes – retro-kedvelők számára ideális ajándék…

Collect’em [all]

too_human_header

Az idei évben produkált gyászos játékbeszerzésemet ellensúlyozandó, vásárolgattam ezt-azt ma délelőtt a kedvenc brit webshopjaimból – jobban mondva csak egyből. Nem tudom, mennyien ismeritek a gameplay.co.uk és a shopto.net áruházakat, de kivétel nélkül szinte mindig jobb árakkal dolgoznak, mint az oly’ népszerű game.co.uk. A Play-Asia-féle negatív emlékem még mindig élénken él bennem tavalyról, így külön örültem, hogy mindent egy helyen, ráadásul az EU-ból rendelve tudtam a kosárba pakolni. Bár a kosár tartalmát két részre kellett szedni az 1 kg-os súlyhatár miatt, még így is jócskán megéri onnan vásárolni, mintha itt cammognék be egy szaküzletbe, vagy egyéb helyre.

Mivel két hete kooperatívban legyűrtük a Resident Evil 5-öt, így a tavaly novemberben félretett Lost Planeten kívül jelenleg nincs semmi új játékom, amit érdemben végigjátszhatnék (a Ninja Gaiden II kivételével, de az még hardcore hozzáállással is atomnehéz, így csak lassan haladok vele). Az utóbbi időben ki tudja miért, egyre gyakrabban játszunk 4 playeres kooperatív sportjátékokkal a Classic Xbox-on, ezért úgy döntöttem, hogy a Top Spin 3-al Xbox 360-on is benevezek a Grand Slamre. Elég jól ismerem az első részt, és mivel azóta sem változtattak az alap dolgokon számottevően (leszámítva az irányítás tökéletesítését), bátran bevállaltam ezt az epizódot is. A tenisz azonban csak páros meccsekben az igazi, ezért négy kontroller is szükséges a csapatjátékhoz: mivel már van kettő, így az egyik szintén teniszrajongó barátommal összefogva berendeltem még egy párra valót, hogy a kurrens generációban is kihasználhassuk a négyesben játszható programok előnyeit. Így aztán a többiek is be tudnak majd szállni a sajátjukkal, ha kedvünk szottyan egy esti-éjszakai bajnoksághoz.

too_human_01

Too Human (X360)

Eddig a pillanatig csak az X360 Black Wireless kontroller és a Top Spin 3 volt a számlámon, de ha már külhonból rendelek, gondoltam egyúttal valami akciós okosságot is meg kellene csípnem. Így esett a választás a nevetséges összegekért hajigált Too Humanra, amelyre már régóta fájt a fogam. Bár nem egy csúcskategóriás cucc,  de a 7.5 és 8 pont körüli osztályozás teljesen elfogadható eredmény, és a gamer365-ös kollégáim is elismerően nyilatkoztak róla. Nekem amúgy is bejön ez a neopunk északi legendára épülő futurisztikus hack’n slash, akárcsak az RPG műfaj, szóval biztosan elleszek majd vele a nyári uborkaszezonig. A kontroller (17.98), a Top Spin 3 (14.98) és a Too Human (7.99) alig kóstált 40 fontot a szállítással (2.95) együtt, amely nem tétel egy eredeti wireless 360-as irányítóért és két játékért. [Átszámítva kb. 14.000 HUF] Már csak egy Assassin’s Creedet kell vennem, mert azt nagyon hiányolom a gyűjteményemből. [Bánom, hogy másfél hónapja nem rendeltem belőle, mikor akcióban volt az eredeti kiadás].

A hónap könyve: StarCraft: Ámokfutás

Tavaly nyáron történt, hogy először hallottam a StarCraft: Tűzkeresztség című sci-fi regényről. Nem is haboztam túl sokat, az egyik internetes áruház virtuális kosarába téve néhány nap már a Balaton partján ringatózó lágy szellő karjaiban habzsoltam Jim Raynor, Sarah Kerrigan és a többiek felejthetetlen kalandjait. Annyira megtetszett a sorozat, hogy rögvest a folytatást is beszereztem, StarCraft: A teremtők árnyai címmel, amely már a Terran egységek és a Protossok szövetségének figyelembevételével mutatta be a Zergek ellen vívott harc (és az átformált Kerrigan után induló kutatócsoport) mindennapjait. Sajnos a trilógia harmadik (és egyben talán legizgalmasabb) kötete, a StarCraft: Ámokfutás teljes hiánycikk volt mindenhol, így az eredeti alaptörténetet kénytelen voltam az újra kiadás reményében félretenni, és az újonnan megjelent két kötet, a StarCraft Ghost: Nova, illetve a Sarah Kerrigan történetét feldolgozó StarCraft: A pengék királynője című sztorival folytatni. Bár a sorozat tagjai egytől egyik nagyszerű, hangulatos és izgalmas történetek (pláne az olyan olvasók számára, akik otthonosan mozognak a StarCraft univerzumában), égető vágyat éreztem az eredeti trilógia lezáró epizódjának elolvasására is, így továbbra is elszántan kutattam az interneten egy kifogástalan állapotú példány után. Sajnos a legtöbb esetben az antikváriumok lestrapált salátákat forgalmaznak (T. a kivételnek), így ha sikerült is egy-egy példányt fellelnem az említett kötetből, biztos nem felelt meg a kívánalmaknak.

Később aztán közvetlenül a könyv hazai forgalmazásáért felelős Szukits Kiadótól volt szerencsém megtudni, hogy a StarCraft: Ámokfutás nagy népszerűségére tekintettel egy második kiadás is várható, így tárt karokkal vártam a kötet megjelentét. A minap végül elérkezett a pillanat, és kezemben volt az utolsó magyar nyelven megjelent StarCraft sztori, amit erős deja vu érzéssel cipeltem magammal ismét a Balatonra, hogy a klassz fürdőzések alkalmával remek társként szolgáljon a hétvégi pihenőidő alatt.

A Tracy Hickman írta Ámokfutás (eredeti nyelven: StarCraft: Speed of Darkness) a távoli jövőben, az emberiség bölcsőjétől 60.000 fényévnyire játszódik, ahol egykori földi telepesek vívnak élethalál harcot az egymással küzdő protossok, és zergek közé ékelődve. Ekkor még nem tudják, hogy ez a csata csupán a nyitánya az univerzum lakói közti, mindent eldöntő háborúnak. Ardo Melnyikov, miután otthonát felperzselték, szeretteit megölték az idegen lények, beáll a Konföderáció (bővebb infó: a játékokban és a StarCraft: Tűzkeresztség c. regényben) rohamosztagosai közé. Amint túlesik a kiképzésen és a pszichikai átprogramozáson, máris egy olyan bolygón találja magát, amelyet a Zerg épp elfoglalni, a Protoss megvédeni, az emberek pedig elhagyni készülnek. Miközben Melnyikov a civil lakosságot próbálja menteni, a múltjából származó kísértetekkel is meg kell küzdenie, ám küldetés céljáért bármit képes kockára tenni… Az alakváltó lidércharcosok, a legfejlettebb űrtechnika, a félelmetes fegyverek és a stratégia epikus története teljesen magába szippant és lebilincsel, ha StarCraft rajongó vagy. Kötelező olvasmánynak tartom, az egyetlen negatívum az egészben, hogy masszív olvasással alig másfél nap alatt át lehet rágni magunkat a sztorin, és egyelőre nincs is olyan fordítás tervbe véve, amely ebbe az univerzumba kalauzolja a pihenésre vágyó játékost.

StarCraft: A pengék királynője – végítélet

StarCraft: Queen of the Blades

Túlvagyok a negyedik StarCraft köteten. Aaron Rosenberg, a könyv írója tutira valami dilibogyót szedegetett be a sztori írása közben, mert a fejezetszámok emelkedésével annyira felpörögnek az események, hogy a végkifejletben már csak vigyorog és nagyokat lepődik az ember. Ennek fényében viszont nem kell csodálkozni az eredményen sem: a StarCraft: A Pengék Királynője véleményem szerint az eddigi legjobb, legizgalmasabb és leghangulatosabb StarCraft regény, amit magyar nyelvre lefordítottak. Eddig szám szerint öt jelent meg, és egyedül csak az alap trilógia harmadik kötetét, az Ámokfutást nem volt még szerencsém elolvasni (sajnos önhibámon kívül, ugyanis egész egyszerűen sehol sem kapható, utánnyomás pedig csak jövőre érkezik belőle. Így akinek van szép és megkímélt példánya, nos… arra vevő lennék!!) – azonban Jim Raynor, Sarah Kerrigan és a Zerg-Protoss erők összefonódása a kalandjaik végére roppant izgalmas, és letehetetlen történetté kuszálódik össze.

Mire lehet számítani a jövőre érkező, elsöprő erejű StarCraft II kapcsán? Hááát, ha a könyvet vesszük alapul (márpedig a legtöbb kötet, így az új trilógia, a NOVA és a Pengék Királynője is masszív Blizzard felügyelet alatt készült, így a feltételezés akár helytálló is lehet), akkor a Zerg invázió megtorpanására, esetlegesen a Legfelsőbb Tudat pusztulására. [Spoiler!] Bár a sztori kezdetén Jim még szerelmes volt Kerriganba, és a Terrán Domínium önkényes császárának, Arcturus Mengsek gaz tette ellenére a csajsziban is maradt még emberi gondolat, a történet végére mindez természetesen semmibe foszlik. Ami azonban még fontosabb és újabb értelmet kap, az… nem más, minthogy az emberiséget végre számba veszik, mi több: az első faj, a nemes és nagyszerű Protossok BARÁTKÉNT és SZÖVETSÉGESKÉNT kezelik majd a Legfelsőbb Tudat elleni harcban. [Ultra Spoiler!] Zeratulnak és Tassadarnak köszönhetően (haha, a Sötét Templomosok és a Khala szerint élő Egzekútor barátokká, testvérré fonódását azértsem lövöm le) Raynor és maroknyi megmaradt bajtársa szövetségessé, baráttá lépnek elő az idő múlásával, így ennek a kapcsolatnak biztosan lesz vmilyen hatása a minden idők egyik legjobb RTS játékának valós folytatásában… Csak jönne már a következő kötet – ha így folytatódik, angol nyelven állok neki olvasni őket!
Egyszóval: a fordítás perfekt, a sztori zsír, a könyv zseniális. KÖTELEZŐ minden sci-fi, pláne StarCraft rajongónak.

Filmsarok: az aranydélután

Ma (ill. most már tegnap) csodák csodájára egész jó filmek mentek a kereskedelmi csatornákon: a műsorújságot böngészve ráakadtam Steven Spielberg örök érvényű klasszikusára, a Kincsvadászok (The Goonies) című kalandfilmre, amely gyermekkorom egyik meghatározó filmje volt úgy 15 évvel ezelőtt. Imádtam. Ahogy néztem, sorra törtek fel bennem a régi emlékek a barátaimról, akikkel együtt néztük először – a lakótelepi ismerősökről, a régi NES-korabeli videojátékok szépségeiról és sok egyébről – közben persze nagyon jókat szórakoztam a történeten, még így 22 év távlatából is elképesztő, mennyire hangulatos és látványos filmet kalapáltak anno össze. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, akár DVD-n is. Örökérvényű darab.

Akárcsak az Alien sorozat. A Goonies után, Szakdolgozat gépelés közben gondoltam egyet, és betettem az Elite-be az Alien 4: Resurrection lemezét, rajta a rendezői változattal. Rá kellett jönnöm, hogy még mindig ennek a csodás univerzumnak a rabja vagyok és akár a részletekben is képes vagyok elveszni: az elhagyott folyosók falait, a kábeldobozokat, a vezérlőterminálokat és a rideg, kietlen világot szemlélve egyre erősödik bennem a gondolat, hogy meg kellene nézni az Alien vs. Predator 2. felvonását is – hátha nem olyan borzasztó, mint az első rész. Kár lenne érte.

Ekkor jött a folytatás: Star Wars Episode VI: A Jedi visszatér digitálisan feljavított változata, amit szintén az egyik kereskedelmi csatorna sugárzott délután. Akárhányszor látom minden idők egyik legzseniálisabb fantasztikus trilógiáját, ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy végignézzem. Nem történt ez most sem másképp – hiába, Lucas klasszikusa minden alkalomkor, minden pillanatban maradandó élmény.

Elizabethtown – ha nincs más

Elizabethtown

Nem szeretem a nyálas öntömjénező filmeket, viszont magamon is meglepődöm, amikor az amerikai kisvárosi harmóniát és a nagy, gigászi metropoliszi elvadult társadalmak szerelmeseit összekovácsoló filmre vágyom. Nos, az Elizabethtown – legyen kicsit egyik és másik is – teljesen más aspektusból mutatja be két közeli, mégis oly’ távoli, barátságot “akaró”, azonban egymásba habarodó két fiatal történetét. Romantikus vígjáték, amelyben a tapintatlan nagybácsitól az állandóan üvöltő unokaöccsig egész sereg rokon fog megvigasztalni: mindennél van rosszabb.

Drew azonban másképp gondolkozik, hiszen az ő életében már semmi sem lehet rosszabb annál, hogy munkahelyén cipőtervezőként egymilliárd (!) dolláros bakit követett el. Ám mindenből van kiút: Drew-nak éppen kapóra jön apja halála, így az önsajnálatból a még nagyobb önsajnálatba menekülhet, ráadásul még a temetést és a holttest hazaszállítását is neki kell elintéznie, ezért le kell ruccannia rég nem látott rokonai közé Elizabethtownba (valószínűleg még jobban szórakoznánk, ha ismernénk valódi Kentucky-beli embereket, így kénytelenek vagyunk elhinni a rendezőnek, hogy ott valóban mindenki ilyen barátságos és habókos). A temetésszervezés egyszerre visszataszítóan humoros, meghökkentő és időnként megható szálával egy bontakozó szerelem képez bizarr párhuzamot. Drew a Kentucky felé tartó repülőúton ismerkedik meg egy javíthatatlanul – és csak egy kicsit idegesítően – optimista, csinos stewardess-szel, akivel némi habozás után kölcsönösen kergetni kezdik egymást.

Mi tetszik még? A zene. Zseniális a soundtrack – akár rossz kedved van, akár mosolyogsz, akár mérges vagy, akár magányos. Szóval… Elizabethtown. A bájos Kirsten Dunsttal és Orlando Bloommal. Nézd meg.

elizabethtown_pic.jpg

(Elizabethtown 2005.)

Ákos – még közelebb tripla koncert DVD

akos_header.jpg

Hát… khm. Nos, igen. Megint egy olyan kiadvány, ami mellett Ákos rajongóként nem mehetek el szó nélkül. EZT ugyanis minden, magát Ákos kedvelő egyénnek be kell szereznie főképp akkor, ha koncertekre is jár az illető. Vacakom jóvoltából idén két zseniális még|közelebb turné állomáson is voltam (a veszprémi, illetve zalaegerszegi dörreneten), így nagyon vártam már az idei koncertDVDt, ami grandiózus anyagával mindent maga mögé utasít. Na, de elég a dumából, katt IDE és “be a kosárba”, ha még nem tetted volna meg.

Prison Break S03E01 (!) – Jericho HUN premier [Spoiler!]

Prison Break Season 03

Két szó: PRISON BREAK és JERICHO. Előbbi azért, mert ma este bemutatásra került a harmadik évad bemutatkozó epizódja, utóbbi pedig azért, mert a TV2 vasárnap levetítette a Jericho első részét. (Spoiler a második évadot még csak most nézőknek!) Őszinténszólva nagyon kíváncsi voltam, hogyan boldogul majd Scofield a SONA-ban – hogyan kovácsolódik össze a nagy csapat és mi lesz a fő cél, hogy túléljék ezt a kalandot. Az első rész persze megint sok szállal indít, hiszen Lincoln fiának és Sarahnak az elfogása, a párbaj, a zsarolás, és a zseniális SONA belviszályai új vizekre evezi a túlélésért küzdő Michaelt, Alex Mahone-t, T-Bag-et és Bellicket. Sucret hiányoltam még, de ami késik, az eljön – kegyetlenül nehéz lesz kivárni a jövő hét szerdát. Egy hét a szökésre? Ez kellett a Prison Breaknak! Újabb terv, újabb veszélyes helyzetek… csekkoljátok a prisonbreak.hu-t és a sorozatjunkie-t, ahol utóbbin winnie jóvoltából már szinte úszkálni lehet a pozitív-negatív kritikák között!

Metroid Prime 3: Corruption – PREMIERE EDITION Guide

Metroid Prime 3 Corruption

Nocsak, nocsak. Mit fújt be az ablakon (izé a postáson keresztül) a szél… Miután hajnali négyig pötyögtem a Hellgate: London alfa beszámolót, reggel 9-kor álmos fejjel bóklásztam el az ajtóig, ahol a postás barátom mosolygott rám. Csomagot hoztam – mondja. Vigyáztam rá, ahogy szoktam. Jó vaskos, és masszív, de kell is az ilyen: a Magyar Postánál sohasem lehet tudni. Köszike, ezzel nagy örömet szereztél ! Csak öt napja, hogy feladták és már itt is van… még mondja valaki, hogy a nemzetközi légiposta nem gyors.

Gyors elköszönést követően nagy robajjal vágódok be az étkezőbe: a masszív dobozon amazon felirat díszeleg, széttépni, felnyitni első próbálkozásra szinte lehetetlen. Kést ragadok a kezembe, óvatos lefejtéssel (nehogy a célbajutás előtt megsérüljön a tartalom) újabb csomagolóanyagba botlom. Odaát aztán értik a biztonságos csomagküldés csínját-bínját! Nagy és széles mosollyal veszem kézbe a pakk tartalmát. Enyhe örömteli felkiáltás: éééés megvan!

Metroid Prime 3 Corruption Premiere Edition Guide

Metroid Prime 3: Corruption Premiere Edition Guide

Prima Games – 2007.

Gyönyörű, nemde? A kiváló minőségű, tartalmas és terjedelmes játékkönyveiről ismert Prima Games kiadó premierhez kötött Metroid Prime 3: Corruption Guide-ja több, mint értékes: nélkülözhetetlen, főként egy rajongó számára. Hisz’ nem csak a teljes, képekkel tarkított végigjátszást tartalmazza (természetesen a 100%-ost, az összes scan – lore, item, quest lelőhelyével, leírásával együtt), hanem a játékban fellelhető összes lényt, bosst, helyszínt, tárgyat, questet és az esetleges rövidítési lehetőségeket is tárgyalja – méghozzá képekkel, tippekkel-trükkökkel illusztrált fejezetek formájában.

Külön meglepetésnek számítanak a fejvadászokról, Samus Aran-ról és a Galaktikus szövetség bolygóiról szóló feljegyzések is, ráadásul mindez gyönyörű, dombornyomott és fénylő borítóval, valamint 240 (!!!) oldalnyi tartalommal körítve. Bár a játékban fellelhető térkép adatbázis is kiváló (a szokásos Metroid minőség), a Guide-ban kihajtható, és hatalmas méretű nyomtatott térképeket is találunk – természetesen minden helyszín képviselteti magát és az átláthatóság érdekében a fontosabb területek, tárgyak mind-mind jelölve vannak a rajzokon. Ja, igen: a bónusz meglepetés, amiről nem szólt a fáma sem az amazonon, sem a Prima Games oldalán: Premiere Edition révén a könyv egy gigászi méretekkel rendelkező Metroid Prime 3: Corruption posztert is tartalmaz, ráadásul a Galaktikus Szövetség páncélzatát viselő, PED backpack-et viselő Samus Arannal a főszerepben! Sírtam a gyönyörűségtől… bárcsak a játék is meglenne már!

Ja, hogy neked még nincs ilyened? A rendelkezésre álló készleteket rendkívül gyorsan elkapkodták, így szerezd be magadnak, amíg csak lehet.

StarCraft: Tűzkeresztség

StarCraft

Tudván, hogy hosszú napokra a Balatonra költözünk, már előre tudtam, hogy mialatt Vacak a napon heverészik, szükségem lesz némi unaloműző sci-fi injekcióra a parton. A Bookline-on mindig is jó akciók voltak, így berendeltünk pár kötetet, amelyek közül nekem mindössze egy jutott – ez pedig nem más, mint a StarCraft trilógia első epizódja, a magyar nyelven csak Tűzkeresztség (eredeti angol címe: StarCraft: Liberty’s Crusade) néven ismert történet. A Blizzard játékos történetei mindig is komoly tartalmi mondanivalót hordoztak maguk mögött, így a Diablo könyvek után ettől is váratlan fordulatokat, és izgalmas sztorit vártam. Igazam lett. A könyv a StarCraft alapjáték által teremtett univerzumban játszódik, és az ott megismert történetet meséli el egy új szemszögből. A történet főhőse Michael Liberty, az UHH (Univerzum Hír Hivatal) szolgálatában álló ismert és elismert riporter, akit tharsonisi otthonából a Konföderáció által uralt Sara rendszerbe küldenek, hogy a háborúról és a tengerészgyalogosok életéről tudósítson. Michael kalandjai során azonban rájön arra, hogy a látkép csupán propaganda, a valóságban a Zergek és Protossok szorításában lévő Terran faj csupán csali az ellen számára – az emberiség világában zajló párharcok és politikai ellencsapások pedig porrá zúzzák a fegyveres erőket. Az emberi faj léte veszélybe kerül, így nincs más megoldás: összefogást kell találni a két ellentétes oldal között, amellyel képesek megvédeni magukat a külső világok fenyegető pusztításától. A sztoriban mindenki felbukkan, aki csak számít. Duke ezredes, Jim Raynor hadnagy, a szellemharcos Sarah Kerrigan, a Korhal Fiai terrorcsapat (és későbbi császár) Arcturus Mengsk, a Protoss Tassadar és még sokan mások – abszolút hangulatos történet, amely szinte ordít azért, hogy tovább olvasd.

Én sem bírtam ki: az utolsó oldal elolvasását követően alig vártam, hogy feljöjjünk a partról és berendeljem a két másik kötetet is: a Starcraft: A teremtők árnyai és a Starcraft: Ámokfutás a napokban érkezik majd és jó időre elvág majd a való élet nyújtotta kalandoktól. Így, a bejegyzés végén nincs más hátra, mint hogy kijelentsem: nálam a StarCraft a nyár legjobb sztorija.

StarCraft: Tűzkeresztség

StarCraft: Tűzkeresztség

Jericho R.I.P.

jericho_header.jpg

Hát… ennyi volt, a CBS a minap az általam oly’ kedvelt Jericho alól is kirántotta a leplet. A USA nukleáris támadását követő poszt-apokaliptikus témájú sorozatot aki nézte és szerette, az tudja, hogy milyen érzés elveszteni egy kedvencet. A neves TV-csatornának nem volt elég a nézettségi ráta, pediglen sok adó remegve kapkodott volna egy ilyen népszerű sorozat iránt. A baj csak az, hogy a Jericho idén már a sokadik elkaszált széria – nem tudom, van-e értelme újabb nullszaldós témába belevágni, hiszen ha gyenge nézettséget produkál a jövevény, akkor pár leadott epizód után azt is eltemetik.

Azonban úgy befejezni egy sorozatot, hogy az első évad 22. lezáró epizódjában a képernyőre pakolt cliffhanger még jócskán tüskét hagy az emberben… na az piszok dolog. A Jericho márpedig ilyen volt – őszintén remélem, hogy egy DVD kiadás formájában talán fabrikálnak hozzá egy mindent lezáró endinget. Mi más marad? A 4400 és a Heroes ugyan még kitart egy darabig de azt hiszem, ideje újabbak után néznem. (Prison Break S03 csak ősszel érkezik).

jericho_01.jpg

Jericho, 2006-2007. Béke poraira.

Ákos – Még Közelebb turné, Zalaegerszeg

akos_header.jpg

Ez kész… Vacak megint megcsinálta! Akárcsak két évvel ezelőtt, ismét sikerült neki jegyeket nyerni a május 11.-ei, zalaegerszegi Ákos Még Közelebb turné koncertre, ráadásul teljesen véletlenül, a Kanizsa Rádió jóvoltából! Elképesztő ez a tempó: nem egészen két héttel ezelőtt, május 5.-én Veszprémben buliztunk egy hatalmasat az akkor szerzett VIP jegyekkel (külön köszönet Piedronak és az Angel Radio-nak érte, a beszámolót lásd lejjebb), most pedig ráadás banzájra megyünk a közeli ZEG városába. A városi sportcsarnokban tartandó buli már két évvel ezelőtt is fenomenális volt, így most is hasonlóra számítva a fényképezőgépet és a kamerát sem hagyjuk otthon! Kichie, csak azt bánom, hogy te nem leszel ott velünk!

Ja, igen: a buli Ákos rajongóknak kötelező, mindenki másnak erősen ajánlott. Én szóltam 😉

Vesprem Radicals – ÁKOS koncert

Ákos - Még Közelebb

Ultramegakirály brutál döbbenet hasított majd’ ketté tegnap. Egy hirtelen jött lehetőségtől vezérelve nem a május 11-ei zalaegerszegi, hanem a tegnap lezajlott veszprémi ÁKOS – MÉG KÖZELEBB turnéállomáson tomboltuk ki magunkat. Történt ugyanis, hogy a múlt szombati Plaza karaoken egy hirtelen ötlet (no és persze a kapcsolatok) okán free speckó VIP jegyekre tettünk szert a veszprémi koncertre – Ákos rajongók lévén remegő kezekkel vártuk a szombatot, hiszen az angel radio csak tegnap délelőtt adott zöld utat a fergeteg party-nak. Gyors szervezkedés, kocsi suvickolás, tankolás, fürcsi, kaja, az esthez méltó öltözet felöltése, majd… irány a Tapolca-Veszprém útvonal negyedmagunkkal a fedélzeten (“Sunyi” Ibizánk első nagy útja)! Útközben megálltunk Tapolcán Pidro maestronál (angel radio rulez, hatalmas thanx neki a VIP jegyekért!) némi infó szerzés miatt (kik is vagyunk, hogy jutunk be), majd szédítő tempóban indultunk tovább Veszprémbe, ahová épp 19:00 óra előtt pár perccel érkeztünk meg. Mondanom sem kell, az utolsó pillanatban, persze sejtettem, hogy a srácok jó szokásukhoz híven sohasem kezdik időben a koncertet. Eleinte kissé csalódott voltam a tömeget illetően, de az 1 órás várakozás alatt (ahogy Hangyával a hangcuccokat és a technikát elemeztük – már ami ugye az eltakart fekete lepel mögött látszott) szépen összegyűlt a tömeg és a hangos “8 óra! Gyertek ki! Hey, hey, hey…” skándálás hatására elaludtak a fények. Sötét borult a sportcsarnokra és… az újszerű, kolosszálisra sikerült Intro után lehullt a lepel, majd színpadra lépett ÁKOS is. Hatalmas tempót diktálva, a tökéletesre hangszerelt dalok mellett mi is végigtomboltuk a két órát (még ma is alig van hangom), hiszen a koncert válogatása nagyon jóra sikerült: a Még Közelebb album dalainak nagyszerű vegyesfogata mellett régebbi Ákos dalok (Menekülj, Idelenn Idegen, Végre, Ikon, Gondolnék Rád, Ölelj meg újra, Új törvény (RULZ!) stb.) és ős-klasszikus Bonanza Banzai dalokat is eljátszottak a fiúk (101-es szoba, Elmondatott, Jóslat). Az 1956-os dal gyertyás, zongorás megvalósítása, illetve a “Minden most kezdődik el” vizuális megjelenítése szintén nagyot ütött – akárcsak a “Mondj Igent”, vagy az “Ennyi nem elég” feltuningolt gitárzúzása. Nem tagadom, néhol eufórikus állapotban tombolva, énekeltük a sorokat, miközben hullámzott a tömeg – egészen 22:02-ig, amikoris az Adjon Isten… eléneklésével lezárult az akos.hu szerint is eddigi legjobbra sikerült koncert. No de beszéljenek helyettem a képek: az akos.hu már felpakolta a tegnapi buli képeit a galériába, érdemes mindenkinek megtekintenie, miről is maradt le. Felejthetetlen élmény volt.

1177873465_151.jpg1177873344_116.jpg1177873343_106.jpg

1177873342_099.jpg1177873340_085.jpg1177873338_066.jpg

Visszafelé a Siófok-Nagykanizsa útvonalat céloztuk meg: hajnali fél egykor Gyros tálat vacsiztunk a helyi (és kiváló konyhájáról ismert) Matróz-ban, majd meglátogatott siófoki barátainktól elbúcsúzva hazafelé vettük az irányt. A bulihangulat a hazaúton sem hagyott alább, a CD lejátszóban pörgő Ákos felvételek többségét vokálban is előadtuk, amíg hajnali fél háromkor végre átléptük az édes otthon küszöbét. Oltári hétvége volt. Aki teheti, menjen el a Zeg-i bulira – nem fog csalódni.

gamer365 [podcast]

Gamer365

Apropó, gamer365: Likvidéknek köszönhetően kikerült a legfrisebb, 2007 januári gamer365 podcast, amely letöltve, vagy online hallgatva is vidám 45 percet okoz mindenkinek, akit kicsit is érdekel a videogame scene világa. A főszerepben a PS3 európai premier és kereskedelmi problémái, pofozkodás a Wii-n, az epizódikus játékok jelene és jövője, valamint a “ki mit vinne magával egy lakatlan szigetre” témakör alapos kivesézése. Színtiszta értelmes diskuráció, kicsit másképp, mint ahogy megszoktad: KATT! Ha azonban igazi hardcore PC MMORPG rajongó vagy, a hivatalos januári podcast után hallgasd meg speciális MMORPG kiadásunkat is, amely egyértelműen a World of Warcraft: Burning Crusade expanziójával (vélemények, első benyomások, kalandok a Dark Portal-on túl) kapcsolatos okosságokat tálalja széles, a játékipart és a játékosokat tálaló körítésben. KATT!

Augusztusi tél…

Melankólikus, kicsit fáradt, mégis gyönyörű pillanatokat élek át (Pedig a ma este vetített Ronin c. francia film története nem ezt sejtetné). Ma este távol áll tőlem a világ önpusztító zaja… nyugtató balatoni hullámzás zúg helyette a fejemben. Pedig annyi minden más is képzavart okoz bennem, de ezekről majd holnap. Egy igazi Rapülők dal a hőskorból (1993-ból), bár az évszám lényegében mindegy… talán ismeritek.

Fülledt estbe fulladt a nap
Átoson a városon a forróság
Kigyúlnak a fények, a kiskatonák hazatérnek
Vagány magány, céltalan, végtelen, monoton maraton
Ha gondolkodom, csak rád gondolok
Visz a lábam az utakon

Helyenként már hiányzol, hiányzol, hiányzol
A lépcsőn, a téren, a rakparton
Minden helyen, minden helyen
Bőröm börtönében életfogytig leszek elitélve
Elmentél és odakint tombol
Az augusztusi tél…

/RapülőkAugusztusi tél… – 1993/

Luigin innen, hackelt firmware-n túl…

Metroid Prime: Hunters

A legfrissebb Nintendo Power vaskos rivjút közöl a rövidesen érkező The New Super Mario Bros-ról, amely egy az egyben a hagyományos 2D-s platformjátékot igazítja a DS technikai képességeihez. 3D-s hőseink nyolcvan pályán tehetik próbára velünk együtt tudásukat, ahol a már ismert Gomba Királyság gonosztevők mellett megintcsak a Koopa-család és csatlósaik zavarják majd a zűrt és építik a káoszt. A klasszikus játékmenetet a Super Mario 64 DS-ben szereplő minijátékokhoz hasonlatos elemek is díszitik majd, sőt egy többjátékos hancúrozásra is kapható lesz az NSMB. Sajnos a név eléggé fantáziátlan, igazán kitalálhattak volna N-es barátaink valami frappáns és gondolatébresztő címet – azonban ennek hiányában is kétségtelen, hogy (az új rétegek bevonása mellett) kötelezően beszerzendő alkotással állunk szemben. (Tipp: a jeux-france.com NSMB scanneket is közöl az NP aktuális számából, ide kell kattintanotok érte.) Jó lenne már végre egy igazi 2D-s platformjátékkal elütni azt a kevéske időt: a Metroid-ok végigjátszása óta alig volt valami érdemleges játékom, de a Super Princess Peach rovására Mario és Luigi új kalandjaira biztosan benevezek.

Bizony eltelt néhány év, mire az Xbox scene olyannyira előrehaladott állapotba került, hogy szinte akármilyen multimédiás, vagy warez módosítást véghez lehetett vinni a nehéz dobozokon. Evolution-X, XBMC, emulátorok, segédprogramok százai, winchester csere, isovadászat és még sorolhatnám – pedig nagyon valószínű, hogy az X360-al is ugyanez lesz a helyzet. Feltörhetetlen védelem márpedig nincs: az xbox-scene szerint egy magányos codernek sikerült olyan végzetes hibát találni az MS gépének DVD firmware-jében, hogy az lehetővé teszi a másolt DVD lemezek futtatását. Mindazonáltal eszük ágában sincs kiadni a megoldást mindaddig, amíg a homebrew alkalmazásokat vasszigorral ignorálja a masina, mivel ez a művelet ugyanis ilyetén formájában csak a kalózkodás terjedését segítené elő. Mellesleg szerintem az sem elhanyagolandó, hogy ez bizony még igencsak az első széria, és az X-en futó alkalmazások kezdetleges verziójának is betudható a hiba. Arról nem is beszélve, hogy értelmetlen ilyen dolgokkal mindaddig próbálkozni, amíg a gép ki nem növi a gyermekbetegségeit és biztonsággal elmondható, hogy az X-edik verziójú szérián is működőképes a modding. (Tipikus példa: az NDS-en már a harmadik generációs Flash Linkerek jönnek ki a piacra, de még mindig botrányos az NDS-GBA kompatibilitásuk…)

Néhány Google videomágusnak sikerült élvezhető formában felpakolni az internetre a Tokió-beli Nihon Seinenkan Hall-ban rögzített 2003-as két órás szimfonikus Mario és Zelda koncertet, amin többek között Shigeru Miyamoto és Koji Kondo is saját műsorszámot adnak elő. A felvétel egyébként helyet kapott anno a Nintendo Dream magazin DVD mellékletén, de a megtekintéséhez szerencsére most már elég egy mezei szélessávú kapcsolat is. Ha kedvelitek a Game OST-ket és a Mario – Zelda játékok hangulatos zenei aláfestéseit, mindenképpen lessetek bele, nagyon hangulatos darab.

Esti olvasnivalónak pedig egy kisebb IGN szösszenetet tudok ajánlani: az egész USA NDS tábor Metroid Prime: Hunters lázban ég, az IGN pedig a végső visszaszámlálás előtt még egy alaposat elmélkedik a holnapi nap (azaz március 20.-án) elstartoló őrület előtt. A hangulatfokozó olvasmány mellett mindenképp érdemes végigcsekkolni a majd’ 20 perces tömény videóanyagot is… egy biztos: én nem fogom lelőni a poént.

Comic art, Shadowbane

Halo's Graphic Novel

Ahogy a Player’s Guide-ok készítése, úgy a hiteles történetekből gyúrt képregénysorozatok is különös vállfaját képezik a videojátékokból készült egyéb szórakoztató termékeknek. Akadnak, amik a sztori előzményeit dolgozzák fel, de készülnek direkt Comic-átiratok is: az Xbox-os Halo-t elkövető Bungie és a Marvel most hasonló fúzión mesterkedik, ugyanis Master Chief galaktikus történetéből képregény készül, méghozzá nem is akármilyen. A Halo’s Graphic Novel kiadvány 2006 nyarán lát napvilágot, képkockáin és történetén pedig olyan nagynevű képregény kreátorok mesterkednek, mint Jean “Moebius” Giraud, Simon Bisley, és Andrew Robinson. Néhány koncepcióterv már fellelhető a Mester kalandjaiból, a Marvel Comics hivatalos oldalán.

Az elmúlt napokban sok olyan érdekes cikket, olvasmányt gyűjtöttem össze, ami a gameTourMiX hasábjait töltötte volna meg – az 500K-s témák mennyisége miatt azonban úgy döntöttem, inkább az ehavi GameMaster-be postolom azokat, de érintőlegesen itt is megemlítem őket – szó lesz a Sega felvásárlási akcióiról (aminek köszönhetően felújított, újradobozolt és újracsomagolt Dreamcastok látnak napvilágot a távol-keleten), a Nintendo cukorbeteg gyermekeket tanító és betegségük tüneteit megismertető Dr. Mario Gamecube-os játékról, a World of Warcraft táblás társasjáték után érkező Starcraft: The Board Game-ról, valamint a hétfőn debütáló Metroid Prime: Hunters kanadai 10.000 CAD összdíjazású versenyről is.

Mindemellett azonban a hét legnagyobb újdonsága az, hogy az Ubisoft ingyenesen elérhetővé és letölthetővé tette a Shadowbane című MMORPG-jét, amit egy fileplanet-es regisztráció után bárki azonnal magához is szólíthat. Bár a grafika kicsit kopottas, és a program felett is eljárt már az idő, mindenképp érdemes próbát tenni vele, ha nem vagy éppen WoW addikt.

Kapcsolódó letöltés: Shadowbane MMORPG]

Egyedül nem megy…

Eternal Darkness: Sanity's Requiem

legalábbis nem mindig. A múlt havi (most már írhatom ezt, mivel tegnap megjelent az 576 Konzol márciusi példánya) “öthéthat”-ban Hajdú Zoltán (hzx) barátom Player’s Guide -okról szóló eszmefuttatását olvasva elgondolkoztam azon, valójában egy magamfajta játékosnak mennyire van szüksége az efféle kiadványokra. Aztán mikor ma délután átugrottam unokaöcsémékhez, ahol a nagyobbik épp a WoW rejtelmeivel, a kisebbik pedig a GC-s Eternal Darkness-el volt elfoglalva, rájöttem. Utóbbi remekült eltalált survivor-horror/fantasy/adventure keveréket ugyan annak idején mi is majdnem elcibáltuk a történet végéig, azonban így egy év távlatából a Black Guardian-t sehogy sem sikerült még egy órás próbálkozás után sem eltenni láb alól. Firefox indít, gamefaqs keres, az eredmény pedig lesújtó volt: három hiányosnak mondható walk után feladtuk a reményt és kikapcsoltuk a kockát… kezdtek derengeni a Zoli által is felemlegetett dolgok: egy mindenre kiterjedő Player’s Guide nem csak arra jó, hogy könnyen és gyorsan megtaláljuk benne az utolsó részletekig kielemzett Boss technikát, ugyanis egy játékrajongó számára az adott produktum titkos helyszínei, szép és olvasmányos története, a fejlesztés során készített hatalmas grafikák és képek legalább akkora jelentőséggel bírnak, mint kézbe venni a végleges program díszdobozos változatát (arról nem szólva, hogy ezek a kiadványok mindig a fejlesztőkkel szorosan közreműködve készülnek, ezért egy-kettő kiérdemli a hivatalos jelzőt is).

Ezekből a feature-kből egy-egy adott kézikönyvben elképesztő mennyiség áll rendelkezésre, a mindenre kiterjedő labirintusok képes illusztrációjáról nem is beszélve – gyorsan utánnajártam az eBay-en, vajon melyik kiadó (ezek közül Zoli hármat is megemlített a cikkben) készített Eternal Darkness Strategy’s Guide-ot és rögtön kettőt is találtam. Egyik a Magyarországon sajnos nem kapható Nintendo Power (hivatalos Nintendo of America kiadvány, amit manapság szerencsére már elő lehet fizetni itthonról is – csupán az extrákra nem leszünk jogosultak) magazin, a másik pedig egy független kiadó, a Versus Books remekműve – akármelyiket is nézem, komplett ED: Sanity’s Requiem sci-fi könyvet kapok, amiben a játék részletes elemzésén kívül minden fellelhető, ami kicsit is köthető a történethez. Külön öröm, hogy ilyen kiadványok nem csak a konzolos, hanem a PC-s játékprogramokhoz is beszerezhetőek – a jövőben el fogok gondolkozni rajta, hogy az olyan nagyvolumenű művekhez, mint pl. a Zelda, vagy a Metroid széria beszerezzek-e egy ilyen Guide-ot. Sokkal kellemesebb fellapozni, utánnanézni egy kérdéses információnak a karosszékben a kontrollerrel az ölemben, mint felkelni és odabillegni a pc-hez hogy a csupán szöveget tartalmazó oldalak százaiból hosszú percek alatt keressem ki a segítséget.

[Kapcsolódó linkek: Nintendo Power, Gamefaqs.com, és Eternal Darkness: Sanity’s Requiem]

News, NewZ

vidgamelive_header.jpg

Aprók, de annál nagyobb tartalmi mondanivalóval bírnak – különösen, azokat szeretjük, amiken csámcsogni lehet. Íme:

  • Amire már a DS tábor és jómagam is vártunk, az a tiszta és hamisítatlan 2D-s platformer. A Nintendo jóvoltából rövidesen megkapjuk, amire vágyunk: a New Super Mario Bros. DS minden tekintetben kötelező és beszerzendő játék, legyen bármilyen platformer rajongó az illető. Nincs szerepjátszás, nincsen Mario Kart, sem jetpack a hátadon: ez kérem színtiszta run’n jump, a DS techikai teljesítményéhez igazítva. Bravo, a Hammer Bros. visszatér, mint ahogy a Piranha Plants, Bloopers, Goombas trió is – tonnányi új atwork és szken, screenshot várakozik nyálcsorgató jelleggel hölgyeim és uraim, mégpedig ITT!
  • Néhány infó kering bizonyos kétes hírű hírportálokon affelől, hogy a Sony a Nintendohoz hasonlóan elkezdte a PSP2 dizájnmunkálatait. Hogy miért nem jó nekik az eredeti PSP masina, arra lenne pár tippünk (magas fogyasztás pl.), de az a hír járja, hogy még az idén bejelentésre kerül az új változat, amely beépített 4 GB RAM-ot, és kamerát is tartalmaz majd… kíváncsian várom.
  • Hogyan lehetséges, hogy gyermekkorunk egyik kedvenc zombihent játéka és a japánok közkedvelt Rockmanja összetalálkozik egy Flash alapú játékban? Hát így! Megaman vs. Ghost’n Goblins, csak a gameTourMiX olvasóinak!
  • Már csak március 25.-éig munkálkodhatnak otthoni kreálmányukon a “Controller: Artists Crack the Game Code” verseny résztvevői, amely rendezvényt az Insert Credit hívott életre még február elején. A Torontoban megrendezett fesztiválon a hobbi programozók közül az viheti el a trófeát, aki a legjobb összemontírozott, átírt és megvágott, átalakított játékkóddal nyeri el a zsűri tetszését. Bővebb infó a Crediten, a jelenleg is hegesztett játékok mozgóképes változatai (pl. egy Mondrian/Pac-Man kutyulmány és egy átszabott Super Mario Bros.) pedig ezen és ezen a linken tekinthetőek meg. (A lejátszáshoz Apple Quicktime szükséges.)
  • Tudod, mi az a Video Games Live? Ha nem, akkor bizonyára érdeklődve hallod te is, hogy ez az óriási rendezvény nem más, mint egy videóbetétekkel, fényekkel, lézershow-val és élő hangszereléssel megáldott Live koncert, amit néhány neves online szaklap prezentálása mellett élőben is nyomon követhetsz majd az interneten keresztül. A Wizard Entertainment Group jóvoltából létrejött koncert a Chicago-i Conventionban kerül majd megrendezésre, ahol a tavalyihoz hasonlóan most is számos ismert személyiséget várnak. A jelenleg futó koncertprogramban a legnagyobb nevek között olyan híres áthangszerelések és színpadi produkciók várnak a nagyérdeműre, mint pl. a Super Mario, Zelda, Halo, Metal Gear Solid, Warcraft, Final Fantasy, Castlevania, BGE és még sorolhatnám, de nem fognak kimaradni a klasszikus árkád játékokból ismert dallamok sem. A műsort az MTV a tervek szerint Live és Online is közvetíti majd. Bővebb infók, letölthető trailer (!!!) és képek a hivatalos Video Games Live oldalon találhatóak.

Meetz

méghozzá most hétvégén, újságírói szaktársaim társaságában. A Playzone, PC.Games és Cd.Games hamvaiból újjászülető, és febuár 22-én útjára induló GameMaster magazin összeröffenésre Budapestre utazom. Jó móka lesz, olyan arcokkal találkozhatok, akikkel már együtt dolgozom egy ideje, de még soha nem találkoztunk egymással @ live. Szeretem az ilyen eseményeket: kicsit ki lehet kapcsolni a pörgésből és izgalmas dolgoknak lehetek szemtanúja. Még szerencse, hogy csak ritkán kell BP-re utazni: bőven elég ez a mennyiség egy vidéken felnőtt, más világhoz szokott srácnak. Az útra mellém szegődik a fényképezőgépem is, majd kattogtatok vele serényen… kíváncsi leszek, milyen állapotban lesznek a vonatok, amivel utazom 🙂

A nagy hajtásban azonban arra marad a legkevesebb időm, amit már régóta tervezek: halomban állnak az infók és az ötletek a Metroid Galaxy Guide-al kapcsolatosan, de nem bírok egyről a kettőre jutni: marad a csütörtök-péntek, akkor talán már sikerül olvasható formában felpakolnom őket a blogra. Egész klassz kis gyűjtemény gyűlt össze homebrew és original atwork témájú Metroidos háttérképekből is, de a link ajánlót és az érdekességeket sem hagyom ki. Csak bírjam már végre elkezdeni normálisan.

Forró hangulat a jégen!

Mivel a hétvége a pihenésre és az élet ügyes-bajos ügyeinek elfelejtésére szolgál (eh, de jó lenne, ha ez mindig bejönne…), a hétvégén Vacakkal zalaegerszegi kiruccanásra indulunk, amelyhez a kedélyes baráti társaságom is csatlakozhat 😉 A Jégcsarnokban ugyanis zenés-táncos mulatság van készülőben szombat délutánra, így ha latin zenére, forró ritmusra vágytok a jégen (Magyar bajnokok és olimpiai műkorcsolyázók, jégtáncosok lépnek fel olyan zenei stílusra pörögve, mint a Rumba, Salsa, Samba vagy a Cha-cha-cha), ne sajnáljátok azt a kb. 2000 Forintnyi összeget.

A találkozót és az utazást majd megbeszéljük, a hirdetés és a részletes program a Jégcsarnok hirdetőjén olvasható. Végre valami extra a holnapi fősulis mozi mellé (Egy szoknya, egy nadrág – természetesen külsősöket is várunk!) 😉

Demons vereség

Hát megint bekövetkezett az, ami a múlt héten… A Nagykanizsa Demons amerikai focicsapat kikapott a Győr Sharkstól a mai liga rangadón. Kinnt voltunk a meccsen, noha azt hittem, csak holnap lesz. Dude pajtással izgultuk végig az utolsó pillanatokat, de végül vereséget szenvedtünk. Nem baj, a Demons így is jó helyezést ért el, mi pedig jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy kicsit hidegebb volt a kelleténél. Egyébként egyre jobban vágom a szabályokat: Dude igazi kommentátorként funkcionált mellettünk és jobbnál jobb beszólásokkal (nevezzük inkább ordítozásnak 🙂 szórakoztatta az egybegyűlt közönséget.

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE