Category Archives: Játékvilág

Super Made In Metroid: Attack of Rinkas

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy minden idők legnagyszerűbb és legterjedelmesebb 2D-s akció-kalandjátéka a Super Metroid (nem hiszed? Pedig anno még a Screw Attack is őt hozta ki győztesként). Zseniális pályatervezés, játékdizájn, hangok, és korát meghazudtoló technológiai újítások egész sora jellemzi a legjobb 2D-s Samus kalandot, amely méltán vívta ki a hardcore gamerek elismerését világszerte. Talán ezért is nem meglepő, hogy közkedvelt célpontja a homebrew fejlesztéseknek (A Super Metroid: Redesign konkrétan egy teljesen új játék) és hack-közösségeknek, akiknek hála egy újabb gyöngyszemmel bővült a tört/módosított ROM katyvaszok sora. A jelenlegi eset azonban annyiban kivétel, hogy nem egy újabb “fokozzuk a kihívást az őrület határára” cucc, hanem konkrétan egy, a sztorit teljesen mellőző Survival mód, amelyben a Rinkák támadása ellen bizonyíthatja mindenki, milyen hatékonyan képes megvédeni a Zebest a veszélytől.

Super made in Metroid: Attack of the Rinkas

Super made in Metroid: Attack of the Rinkas Romhack

Kicsit sem lebecsülendő feladat ez, a mellékelt videó láttán játékos legyen a talpán, aki hosszabb ideig húzza az arénában, ahol idővel szinte az összes Suit upgrade megszerezhető feltéve, hogy álljuk a sarat az energiagyűrű-szerű Rinkák hordájával szemben. A Super Made In Metroid: Attack of the Rinkas nagyszerűsége egyszerűségében rejlik: minél tovább húzod, annál több pontot kapsz. Persze számos opció közül választhatsz, ha ez nem lenne elég, így rajongóknak feltétlen javasolt a beszerzése. A játékhoz szükséges maga a hack, és az eredeti Rom is, letöltési lokációkhoz tessék a lentebbi linkekre fáradni:

NES “WarezDrive” N8

Várható volt, hogy előbb-utóbb véglegesnek mondható megoldás születik a NES játékok tökéletes emulációjára – erre mi sem lehet alkalmasabb, mint maga az ősvas, csak egy megfelelő interfésszel kell ellátni a zömök kis gépezetet. A multiplatform klóngépezet RetroN széria mellett (amelyből már az 5. verzió csinosítása folyik a tervezőasztalon) igazi kuriózumként hat az Everdrive N8 RAM Cartridge, amely a DS Flashkártyákhoz hasonlóan egy microSD foglalatból fogadja a NES Romszettek sokaságát – ráadásul akkora tárkapacitással, hogy akár a teljes NES felhozatal elfér rajta. Az alaposan letesztelt, és sokrétű hardver az összes létező NES-Famicom régiókódú játékkal megbirkózik (beleértve a Famicom Disk System fájlokat is), az emulátorokból ismert Save slotokat egyből a memóriakártyára menti, és még egy előre telepített Game Genie cheatmodult is tartalmaz.

EverDrive N8 - a stílusos, egyedi burkolat még hiányzik

A stílusos burkolat elkészítése csak egyéni döntés kérdése

Nem kérdés, hogy a leggazdaságosabb Retro élményre vágyó vén tinédzserek igazi slágertermékévé válhat a cucc – feltéve, hogy beszereznek hozzá egy átalakítót, ugyanis az EverDrive N8 alapból a japán Famicom lábkiosztásának megfelelő 60Pin-es változatban kerül a boltok polcaira. Szerencse, hogy az anno import játékokhoz használt Cartridge Connectorok könnyedén beszerezhetőek az ebay-ről – mármint ha híján vagyunk az olyan ritkaságoknak, mint pl. a Gyromite, amelyek gyárilag beépített régióadaptert tartalmaztak a régiózárral kapcsolatos problémák megoldásaként. Merthogy anno bizony ilyen trükköket is bevetett a japán óriás.

N7 HQ

Kicsit megtöröm a csendet: későbbre halasztva a 2013-as bejelentkezést, megosztanék valamit: ma délután, hódolva az elmúlt hónapokban napi rutinná vált ME: Galaxy at War multiplayernek, sikerült átléptem a 300. órát (statjaim ITT) – és bár akadnak, akik a barátlistámon is ennek a kétszeresével büszkélkednek, jómagam inkább a higgadt, lassabb fejlődésnek vagyok híve (igen-igen, a szabadidő is közrejátszik ebben). Szép lassan kúszom fel az N7 HQ toplistákon és bár nem a top 100 az elsődleges cél, a százalékos teljesítményem azért elérte a globális top 1%-ot.

Ettől eltekintve úgy érzem néha, kicsit elárulom a videójátékok iránti fokozott érdeklődésem azzal, hogy a Mass Effect 3 tavaly márciusi premierje óta, a gamer365-ös tesztjátékokat leszámítva (amiből egyébként sem volt sok) – szinte csak a Bioware játékával játszottam. Hiába volt meg a premier-napi Halo 4 vásárlás, még az első pályán sem vagyok túl, és ez volt az, ami kicsit így ledöbbentett legbelül. Még szerencse, hogy a generáció végére hozzám került végre egy Wii, és Shepard mellett a Nintendo protagonista főhősnőjével, Miss Samus Arannal is elkezdtem lefaragni a lemaradásom, de a backlog lista így is irtózatosan nagyra duzzadt – már ami a teljesítéséhez szükséges időt jelenti.

Első nekifutásra csak néhány menetnyit csentem el az ME multiból, így a Metroid Prime 3: Corruptiont a gépbe téve végre befejezhetem ezt a páratlan kalandot, amely 2007 óta várat magára. Mivel az anno kb 70%-os mentésemet sehol nem találtam, a nulláról kezdtem újra, de hogy milyen érzés volt újra a bájos hősnő Vizorja mögül vizsgálni a galaxist… a következő posztban elmesélem. 🙂

Dizzy Returns

Ha nem tudod, merről fúj a Dizzy sorozat, annak csak két oka lehet: vagy ifjú titán éveidet taposod, vagy csak nem voltál aktív játékos a ’80-as évek végéhez közeledve. Pedig az ügyességi-logikai játékok eme koros képviselője anno az európai piac egyik legnépszerűbb képviselője címet is birtokolta, amely az akkori Codemasters egyik legjobban futó sorozata volt. A tojás-szerű figura általában barátait, családját kényszerült sorozatosan megmenteni a gaz Zaks mágus fogságából, amelyhez jellegzetes, tündérvilág-szerű körítésben, bonyolultabb logikai ügyességi feladványok sokaságával kellett megküzdenie a lelkes játékosoknak. Az Oliver-ikrek alkotta sorozat 1987-es Dizzy: The Ultimate Cartoon Adventure megjelenése óta nyolc folytatást, és az alapsztorihoz kapcsolódó több spinoff epizódot is megélt, mielőtt a kilencvenes évek elején végérvényesen nyugdíjba vonult – ám az évek alatt jelentős rajongótábort épített ki maga mögött, ahol az aktív közösség elvétve még a mai napig portolgatja az egyes epizódokat valamilyen népszerű platformra.

Dizzy ?

Dizzy-apóval egyébként szinte minden akkoriban népszerű számítógépes és konzolos gépen (lsd: Wikipedia) találkozhattál, hiszen az eredetileg Amstrad CPC és Sinclair ZX Spectrumra fejlesztett kalandjáték C64-re, Amigára, Atarira, de később valamilyen játékgyűjtemény részeként PC-re, NES-re, Sega Game Gearre, de még Megadrive-ra is megjelent. Népszerű, színes, és jópofa játékmenete még a mai kor játékosait is megihleti, így nem csoda, hogy az egykor Interactive Studios alapító tagjaiként ismert Oliver-ikrek is beálltak a Kickstarter projektek előnyeit kihasználó oldschool fejlesztők táborába: a Dizzy Returns húsz esztendő után tehát ismét visszatérhet, ráadásul nem Remake, hanem egy teljesen új epizód formájában, ahol a kor technikai színvonala mellett új kalandok, fejtörők, szereplők és helyszínek várják majd a játékosokat. A Blitz Gamessel karöltve ehhez csupán 35K dollár és jó adag képzelőerő szükséges (feltéve, hogy az urak sikeresen megtalálják az egyensúlyt a manapság már hardcore-nek számító játékmenet, és a jelenleg elfogadott challenge igények között…). ps.: Vajon a Codemasters oldalán található tojástartó mire utal? 🙂

#Retroid update

Space Rocks – a díjnyertes cover

Gondoltad volna, hogy a rég elfeledett színes Atari handheld, a Lynx még máig masszív közösségi támogatást élvez? Pedig így van, sőt olyannyira működik a dolog, hogy a Zaku címre hallgató lökött shooter hamarosan meg is jelenik, méghozzá a PenguiNet gondozásában, amelyet a Super Fighter Team ültet majd át fizikai formába: tizenhat, az Atari Lynx teljesítményéhez mérten szépen illusztrált pályán folyik majd a lövöldözés, amelyet fotók formájában, a sztori, a szereplők és a zenei aláfestés mellett a projekt hivatalos oldalán lehet megtekinteni. A csapat megadja a módját, a 4Mbit-es cartridge mellé 31 oldalas színes-szagos kézikönyv, és ízlésesen kialakított papírtok is dukál majd az 50 dolláros adományért cserébe, ha a játék a sokszorosító műhelyek felé. Egyébként az Atarinál maradva igazán örvendetes, hogy a közösség, akárcsak a Dreamcast, vagy a NES esetében is, a mai napig él a gépekben rejlő lehetőségekkel: ha a kiadók és a nagy játékgyárok már letettek a platformról, a fókusz a rajongókra, és a 3rd party fejlesztőkre, garázscsapatokra szegeződik.

Ennek egyik hozománya az Asteroids nyomdokain haladó Space Rocks is, így ha anno szeretted az inspirációs forrásként szolgáló lövöldözős játékokat, ez is tetszeni fog neked. Darrel Spice, Jr (aki a játék egyedüli programozója, mellesleg az AtariAge egyik szerzője) még történetet is kreált a játékhoz, amelyben a naprendszer kartográfus felderítő hajó pilótájaként egy ismeretlen aszteroida-mezőbe tévedve kell a veszélyt rejtő csillagtörmelékek között lavírozni -azonban hogy ne legyen ennyire könnyű a dolog, hősünket még a gaz xenofób idegenek is kispécizték, így ellenséges hajókat, illetve magna-aknákat zúdítanak a mit sem sejtő játékosra. A cucc első ránézésre is az igényesebb homebrew produktumok közé tartozik – a játék ráadásul 32K-n helyezkedik el, így az animáció, az effektek és a grafika is majdhogynem túllépi az öreg 2600-asban rejlő hardveres korlátokat – főleg mikor kétjátékos módban nyüstöljük a gépet, vagy belépünk a hipertérbe… További finomság, és a retro-témájú művészi hajlamot felmutató olvasók körében is biztos tetszést elnyerő dolog az a pályázati kiírás is, amelyet a hivatalos formában is megjelenő játékprogram borítótervére írtak ki a srácok: a november 11-ei zárásig több, mint ötven pályamunka érkezett, amely (a kiválasztott nyertessel együtt) most mind megtekinthető az AtariAge kapcsolódó fórumtopikjában. Nem egyet tudnék elképzelni közülük poszter nagyságú változatban a nappali falán…

Zaku

Hogy ne csak a régmúlt idők konzoljairól essen szó, íme az újjászületett Amiga Facebook oldala, és egy új Amigás logikai/ügyességi játék, a Balance Blox, amelyben lehulló számokkal kell egyensúlyban tartanunk az alsó lécet. A három, egyforma színű kocka egymás melletti, vagy feletti formációja esetén az adott egység eltűnik, persze vigyázni kell, mert az eltérő számú blokkok bizony más és más súllyal rendelkeznek, így az egyensúly hamar felborulhat. Ötletes és jópofa, ráadásul a speciális szín-oszlop-sor eltüntető pluszokkal még izgalmasabbá válhat a játék. A megjelenés egyelőre csak Amigára van tervbe véve, de könnyen elképzelhető, hogy iOS és Android platformokon is napvilágot lát majd a Balance Blox (a Demo .lha formátumban elérhető a hivatalos oldal download szekciójából, a teljes játék mindösszesen 5 EUR-ba fáj…)

Természetesen a Kickstart is dübörög, cirka egy év alatt a nagy lehetőséggé nőtte ki magát a garázscsapatok, illetve a játékipar nagymesterei körében: öreg motorosok, ifjú tehetségek, akiknek csak az anyagi támogatás szükséges egy régi álom megvalósításához, gyakorlatilag mind jelen vannak már az online projektfinanszírozó oldal segítségével. a Retroid által kiválasztott egyik reményteli vállalkozás egy korábban már bizonyított csapat jelenleg is futó projektje – a 16bites korszak egyik kiemelkedő Megadrive-os csillagként befutott Pier Solar, amely korának egyik legkiválóbb és legterjedelmesebb szerepjátékának számított. A szakma és a rajongók is elismerő véleménnyel díjazták a kiváló munkát, amely egyik sajátossága a szokatlanul nagy (64Mbit) tárhelyet igénylő mivolta (összehasonlításképpen: a kor átlag címei 12Mbites cartridge-okon jelent meg, még a legnagyobb tárhelyet igénylő Super Metroid is “csak” 24Mbit-et igényelt a rivális SNES-en), illetve egyedi alapötlete és megvalósítása volt. Az unikumnak számító Pier Solar több, mint ötven órányi szórakozást, háromszáz helyszínt, 800-nál is több NPC-t, és felfedezésre váró feladatok/kincsek egész hadát kínálja a játékosnak egy olyan, egyedinek számító játékmenetben, amelyben egyszerre akár öt karaktert is csatarendbe állíthatsz, ha a játék HD-ra felhúzott változata eléri a kitűzött 139.000 dolláros finanszírozási küszöböt: minden esélye megvan rá, a screenshotok alapján tényleg fantasztikusan néz ki, így mindenképp megéri azt a 15 dollárt, amennyiért már a tied lehet az Xbox Live Arcade verzió. Külön pozitívum, hogy a Pier Solar öt nyelvű, digitálisan feljavított, kicsiszolt változata PC-re, Macintosh-ra, Linuxra és [SEGA DREAMCAST-ra] is megjelenik – aki bővebben érdeklődik a téma iránt, a projekt Kickstarter oldalán alaposabban utánajárhat minden idők egyik legjobb SEGA RPG újjászületésének.

Pier Solar

A Humans Must Answer kicsit más műfaj: leginkább csak stílusa miatt passzol bele a Retroid jellemvilágba, ugyanis a klasszikus 2D shooterek népszerű táborát erősítő produkcióról van szó: az elkövető ráadásul az ex-S.T.A.L.K.E.R gárdából verbuválódott új Sumom Games, amely független stúdióként fejleszti a játékot Kijevben. Az alapítók, Denis Matveenko és Eugeny Yatsuk egész elborult történetet találtak ki az egyébként egész tetszetős Steam-re szánt játékhoz: a főszereplő nem más, mint egy intelligens csirkék által vezetett űrhajó, akik a galaxis felfedezésére indulva velünk, emberekkel kerülnek szembe – mi persze azonnal ellentámadásba lendülünk, így szegény páráknak egyből masszív seregekkel és robot drónokkal kell megküzdeniük, mielőtt elérhetik céljukat, a naprendszer közepét. A játék érdekességei közé tartozik a fegyverek variálhatósága, a hajó számtalan átmeneti és végleges mütyűrökkel való fejlesztési lehetősége, amelyhez számtalan, a pályákon fellelhető rejtett bónusz járul hozzá – masszív, és mindent elsöprő gigászi bosszok, valamint robbanások közepette. A 2013-ra datált shooter már relatíve a spájzban van, a Humans Must Answer Steam Greenlight oldalán egy látványos trailer, és további infók várják a lelkes közönséget.

 

Lost in the Terminus Systems

Jó két hónap telt el azóta, hogy a Retroid nem adott életjelet magáról: szó sincs elhullásról, vagy magányos száműzetésbe vonulásról, csupán a munkahelyi projektek lekötik minden időmet. Szabadidőmben persze játszom, és igen, még mindig a Mass Effect 3 multijával nyomulunk a fórumtársakkal – akinek van kedve játszogatni, StingerHU néven megtalál a Live-on, az N7-es HQ statisztikámat pedig a hivatalos Bioware Social Network megfelelő aloldalán találja (ITT szalad). A bejegyzés írásának időpontjában épp a 180. órát karcoltam a multiba, és hiába a Halo 4 Limited a polcon, valahogy a Reaperek/Collectorok/Geth/Cerberus elleni harc még mindig jobban leköt. N7 Challenge day, rare fegyverek, magasabb N7 rang, új karakterek, és Hazard pályák – ráadásul már alig egy hét (sőt, kerek egy hét) választ el minket a Mass Effect trilógia történetének eddigi legnagyobb DLC-je, az Omega elérkeztéig, így még jó ideig pörög majd biztosan a lemez a gép meghajtójában [amelyben visszalátogathatunk a Mass Effect univerzum Mos Eisley helyszínére, harcolhatunk Female (női) Turian csapattárssal, és Aria is színre lép majd]. Gyakorlatilag idén néhány tesztjátékot leszámítva Shepard parancsnokkal és népes kompániájával múlattam el a gamer időt – leszámítva a Dragon Age és a Dragon’s Dogma keltette hullámokat.

Ja, és üzenjetek Casey Hudsonnak a Twitteren: vajon folytatást látnátok-e szívesebben, vagy inkább előzményt?

Retroid @ Gamer365.hu

Elérkezett a pillanat, hogy kísérleti és tesztjelleggel útjára indítsak egy, a klasszikus játékok frontján tapasztalható friss történésekkel és érdekességekkel foglalkozó cikksorozatot, amolyan nyugodt, vasárnapi olvasnivalónak szánva (emlékszik valaki a Reiker-féle nonhype-ra?). A Retroid csemegék ezen formában való ömlesztett tálalása már régóta a terveim közt szerepelt, hisz’ minden héten fennakad néhány geek anyag, amit szívesen olvasnak a játékrajongók nehézbúvárai, és a Gamer365-ön tiszteletét teszi a lelkes közönség is.

Meglepő volt, hogy a kéthetes ciklusokra osztott vasárnapi olvasmány első két felvonását milyen pozitív fogadtatás várta, így ha esetleg nem lett volna hozzá még szerencséd, a cikk kereső segítségével magad is elolvashatod őket. Az anyagok bővített, extra tartalommal körítve (mondjuk úgy: eredeti, blogra tervezett változatukban) hamarosan ide is felkerülnek, bár még nem döntöttem el, hogy új rovat, vagy csak post formájában.

Ideje dolgoznom a holnapi anyagon, várható kilövés késő délután magasságában. Addig is: Stay tuned!

[Retroid @ Gamer365]

SNES[éra]

Unokaöcsém vidáman fedezte fel a szekrény mélyén turkálva, hogy neki bizony megvan még a kitűnő állapotban levő Super Nintendoja: bár az idő vasfoga miatt néhány eleme szépen besárgult (tényleg, tudja valaki, hogy mi az oka ennek, illetve lehet-e rajta javítani?), de kiválóan működik, így holnaptól masszív retrózásba kezd a hosszú évek alatt acélosra edzett WoW- és úgy általában PC gamer. Holnap kap tőlem egy szép kis pakkot: Legend of Zelda: Link to the Past, Super R-Type, Super Star Wars, Yoshi’s Island 2, a Mario All-Stars, valamint az elmaradhatatlan Super Metroid.  Utóbbi amúgy gyakran eszembe jut mostanság az Other-M miatt, és bár ezt az elmaradást még pótolnom kell, annyi biztos, hogy Samus Aran fénye mit sem fakult az elmúlt 26 esztendő alatt… s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az utóbbi időszak legjobb művészi szüleménye.

Samus Aran by poojipoo

Bár az idén érkező Wii U-ra nincs még bejelentett új Metroid epizód (és a kiotóiakat ismerve egy ideig nem is lesz), biztos vagyok benne, hogy a soron következő, és nagy változásokat hozó Zeldát, és új Samus kalandot is kalapálják már – legalábbis a tervezőasztalon biztosan. Titkon persze sok rajongó (köztük magam is), arra vár, hogy a Nintendo ezúttal már valóban folytassa a 2002-es, Gameboy Advance-re megjelent Metroid Fusion cselekményét, amelyben kedvenc videójáték-hősnőnk a BSL kutatóállomáson történt kalandjai közben esküdt ellensége DNS kódjával fertőződik meg. A szám szerint csak Metroid 4-nek hívott epizódban nem mellékesen ugyanaz a Yoshio Sakamoto tevékenykedett Lead Writerként, aki régi motoros révén anno a 16bites korszak csúcsjátékának számító Super Metroidot, illetve a nemrégiben megjelent, és múltidéző szerepet betöltő Metroid: Other-M Wii-t is jegyzi; és bár utóbbi nem lett akkora bombasiker, mint ahogy azt a játékipar az egykori klasszikus lenyomataként várta volna, a Wii-re fejlesztett 2D-3D epizód szintúgy a polcra tehető a sorozat többi kiváló darabja mellé, hiszen a franchise összes olyan pozitívumát tartalmazza, amelyet egy Metroid játék kapcsán csak elvárhat a gamer. A Wii U ráadásul sokkal masszívabb, és kevésbé kritizálhatóbb erőforrásokkal rendelkezik majd int elődje, így valóban nem lesz majd indok a sajnálkozásra, hogy milyen lenne Samust a rivális platformok dicsfényében úszva látni. Adott a vászon, az ecset, és a képzelőerő: a kérdés csupán az, hogy huszonhat év távlatából a kiotói óriás mit kezd majd a nagy N triumvirátus egyre korosodó tagjaival…

[Fotó: poojipoo Paintbrush Gallery @ DeviantArt]

[Header: Behind the Visor – Metroid Prime 3: Corruption]

iRetro.id.

A tegnapi első nemhivatalos Mass Effect találkozó után (Csibesajt, dreampage, Ringu, Deku, Kriszti köszi nektek!), amit a Nyugatitól nem messze levő Szlovák Pubban rendeztünk, a nosztalgiázásból is kijutott bőven. Ennek folytatásaként válogattam össze néhány érdekességet az elmúlt időszak alatt összegyűjtött Retroid témájú linkekből, amolyan “retro mazsoláció” céljából.

Továbbra sem veszik tudomásul a Dreamcast számára kitett Stop táblát (és ennek mi, rajongók nagyon is örülünk!): június utolsó hetében látott napvilágot a soron következő 2D platformer-shooter, amely a 2001-ben alapított, árkád shooterekre szakosodott NG:Dev.Team legújabb Turrican klónja, a Gun-Lord. A tavalyi Neo-Geo arcade premier után immár Dreamcastra és NEO-Geo AES-re is beszerezhető a Last Hope után földhözragadtabb formára váltó alakulat shootere, amely kilenc óriási pályaegyüttesen csábít eszeveszett lövöldözésre. A 16bites korszak stílusjegyeire építő akciójáték a nyolc irányba scrollozó, nem lineáris felépítésű pályáival, a grandiózus stage bossokkal, az online ranking táblázattal, a VMU- és arcade stick támogatással, illetve a stabil 60 FPS képfrissítésével igazi kuriózum a SEGA nagybecsű konzoljára, amelyet akár Limitált kiadásban is megvásárolhatsz az NG:Dev.Direct webshopból. Bővebb információkért, screenshotokért és a trailer videóért katt a játék hivatalos oldalára!

Ha már Retro lövölde, íme egy újabb gyöngyszem, ezúttal a PC tábor számára: a Hyperspace Invaders II, mint ahogy neve is mutatja, már nem az első felvonás: az EntityLabs jegyezte pixelshooter a Geometry Wars, a Stardust, és a Space Invaders nyomdokain lépkedve kínál kikapcsolódást, stabil 60FPS-ben, full HD felbontásban, és több, mint kétszáz enemy hullámmal meglovagolva, harminc különböző nehézségi fokozatban. Addiktív vertikális shmup, amelyet az Atomic – Android Logic című album zenei aláfestése tesz még élvezetesebbé. A demo mindösszesen 40 MB-ot kóstál (bővebb infók ITT), és rokonszenv esetén pl. az IndieCity webstore-ból pazar 4 fontért már meg is vásárolható digitális formában.

Vissza a múltba: Míg a 72 Pins oldalán a jelenkor generációjának nagy játékait ültetik át a klasszikus NES cartridge-okon található pixelművek matricás formációiba (nem vicc, még rendelni is lehet belőlük), addig a Vectrex Regeneration projekt a ’80-as évek elején villant egyedi hordozható vektorgrafikás konzol, a Vectrex játékadaptációit ülteti át a tablet piacra, egyelőre csak az Apple család készüléki számára (hamarosan Android változat is érkezik.) A twitteren és a hivatalos oldalon is követhető projekt mint oly’ sok más, szintúgy a KickStarteren kezdte a pályafutását, ám a szükséges 50.000 USD összegyűltekor turbó fokozatra kapcsolva hamarosan tényleg a finisbe ér.

Újabb masszív frissítés ért révbe az internet egyik legnagyobb Commodore 64 adatbázisában, amely az 500+ új bejegyzéssel átlépte a bűvös 23000-es határt. Screenshotok, több száz órányi SiD soundtrack, és letölthető játékok + egy komplett adatbázis várja a retro kedvelőket a GB64.com virtuális C64 szentélyében. A hosszú évek gyűjtőmunkája nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy megmentse minden idők legsikeresebb mikroszámítógépének TELJES múzeumi hagyatékát…

A végére pedig ismét egy nemrég debütált új játék, 8bites köntösben: az Oniken a nyolcvanas évek végén térhódító akció-platformerek előtt tiszteleg, Metroidvania játékmenetével, átvezetőivel, szövevényes pályarendszerével, és az elmaradhatatlan boss harcokkal, amely igazi oldschool játékként még az audiofil füleket is 4 csatornás zenével babonázza meg. Próbáld ki, és ha tetszik, cirka 4 EUR-ért már a tiéd is lehet. Bővebb infók, trailer, demó és vásárlási lehetőség az oniken.net-en.

DLC.Multiplayer.ME3

Majd három hónap telt el a legutóbbi update óta. Egy cseppet sem volt unalmas, hiszen ha nem a DataCenter káosz-hadműveletén dolgoztunk, akkor a srácokkal együtt irtottuk csapatban a Reaper hordákat, vagy harcoltuk át a hétvégéket a Cerberus trooperek/Geth szakaszok szűnni nem akaró hullámai ellen – teljesítve az éppen aktuális hadműveleteket, amelyből kéthetente még most is érkeznek az újabb és újabb feladatok (bővebben: a Bioware Blogon olvashatsz róluk). Bár az utóbbi két hétben kicsit visszavettem a tempóból, így is a 800-as N7 szint közelében járok, ami azért nem olyan rossz teljesítmény, bár… egy szinten túl igazából túlzottan sok jelentősége nincs (a War Asset szám így is bőven karcolja a maximum feletti értéket a Single kampányban), leszámítva azt az esetet, ha a DLC-kkel érkező legújabb karaktereket, vagy a ritkaságszámba menő Rare és Ultra Rare fegyvereket akarja a játékos megszerezni/kimaxolni. A Bioware és az EA sikerére legyen írva, ezekből azért akadtak szép számmal, és külön öröm nézni, hogy ezen multis bővítmények mindegyike ingyenes (valójában persze nem az, csak rendkívül jól működő üzleti modell áll mögötte). A Mass Effect 3 multiplayere tehát jó – sőt, egyenesen kiváló – a számadatok nem rosszak, nagyon sok az aktív session és játékosszám még így, 4 hónappal a megjelenés után is.

Egyébként ha már a DLC-nél tartunk, az Extended Cut megjelenése után érthető módon parázs viták folytak arról a meccsek közben, hogy ez mennyiben javította/módosította az eredetileg kreált történetet, és mennyiben váltotta be a hozzá fűzött igényeket. Tény, hogy a csapat vonakodva ugyan, de behódolt a rajongói nyomásnak, és hátrébb tolva minden akkori ütemtervet (pl. a Single kampányhoz tervezett DLC-ket, a pletykált szakadár Reaper történettel elsőként) bő két és fél hónap alatt hozta össze a bővített befejezést.

Egy mondattal zárnám le a kérdést (nyomozati szándékkal az érdekes beszélgetések néhány tucatnyi kommentel előrébb, a G365 ME3-as topikjában elolvashatóak): nálam ezzel a “folttal” formálódott a játék a generáció számomra eddigi legjobb élményévé, s került határozott pont a történet végére. (… aztán felmerült a nagy kérdőjel gondolata, hogy vajon milyen módon folytatják a Shepard szálat a következő generációban…) Az biztos, hogy a Bioware egy időre pihenősávra teszi a Mass Effect szériát (a csapat jelenleg a Dragon Age harmadik felvonására fókuszál leginkább), de a Homeworlds képregénysorozat záró epizódja még csak augusztus végén kerül a boltok polcaira, szóval egy ideig még biztosan lesz Mass Effect témájú olvasnivaló az olyan napokra, mint amilyen a mai is volt…

Star Castle @ Atari 2600

Howard Warshaw, a nagybetűs fejlesztőmérnök; egy zseniális elme, akinek az Atari 2600-on debütált Yar’s Revenge c. játékot köszönhetjük – nyilatkozta egy interjúban anno (eredeti cikk ITT), hogy az általa korabeli Coin-op árkád automatákba tervezett vektorgrafikás korabeli slágert, eredeti nevén Star Castle-t az Atari 2600 technikai korlátai miatt egyszerűen lehetetlen lenne a cartridge áramköreibe tuszkolni. Emiatt döntött úgy, hogy – az erdeti verzió alapmechanizmusát véve – inkább új játékot gyúr belőle, amely a tervezőasztalon végül a Yar’s Revenge címet kapta, és amely az A2600 legsikeresebb szoftvereként került bele a videójátékok nagykönyvébe. Scott Williamson sohasem hitt ebben. Három évtizeddel azután, hogy az otthoni konzolok evolúciós lépcsőjének első állomása hivatalosan is nyugdíjba vonult, az egykoron szintén Atari alkalmazott és természetesen Star Castle rajongó úriember elérte célját: sikerült úgy portolnia az eredeti játéktermi verziót, hogy a Star Castle végre már az Atari 2600 áramkörein keresztül is kiutat talál a TV képernyőkre.

 

A jelenlegi High Voltage stúdiónál technikai igazgatóként ténykedő Williamson legfőbb motivációjának azt a mérnöki kihívást tekintette, amely a maximum 8K felhasználható memóriára korlátozódott – ennyi volt ugyanis a maximális felhaszhálható RAM méret az egykori gépezetben.

A kezdetekkor meg voltam győződve arról, hogy sikerülhet – ahogy azonban haladtam előre, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy ez egy szörnyen nehéz challenge lesz. Végig memória- és időzítésproblémák egész sora nehezítette a projektet, mire néhány hónappal később végül sikerült forgatásra bírnom a pajzsokat, aztán az ellenséges ágyút, az aknákat, a játékos hajóját, a lövedékeket, az energiarobbanásokat, az AI-t, az összeütközés animációkat, zenét, és minden egyebet. 2010 elejére aztán befejeztem, sikerült létrehoznom egy hithű másolatát az erdeti arcade játékélménynek Atari 2600-on, 8K-ba sűrítve.

Manapság a legtöbben csak legyintenének erre a feladatra, de a Scotthoz hasonlóak nagyra értékelik az efféle teljesítményeket. Mint ahogy az mostanában lenni szoktott, úgy Williamson is a Kickstarterre vitte az időközben bőséges tartalmúra duzzadt projektet, hogy végül elkészülhessen a fehér ledekkel vadított Star Castle Cartridge, amely így évtizedekkel később is dicsfényét hirdetheti a történelem egy darabkáját birtokló Atari 2600-as felhozatalának. Ha bővebben érdekel a téma – vagy hozzám hasonlóan Retro rajongó vagy -, íme a link, amelyen tájékozódhatsz, és további érdekes infókra bukkanhatsz a játékról.

[Atari 2600 Star Castle @ Kickstarter]

Synthetic Insights #3 [2012]

Mialatt a mostani hétvége – akárcsak az előző – egy újabb Galaxy at War hadműveletről szól (az Operation: Raptor kódnevű akcióról és a jutalmakról ITT olvashatsz bővebben), találtam még valamit, amelyhez korábban a spoiler-karantén időszak miatt nem volt szerencsém. A harmadik epizód szinkronszínészeivel készített interjú, amelyben Tricia Helfer, Seth Green, Martin Sheen, Jessica Chobot, Freedie Prinze Jr, Ali Hillis, Keith David, és Jennifer Hale is megszólalnak – érdemes négy percet szánni rá, ha a korábbiak alkalmával még nem volt hozzájuk szerencséd.

Emellett ha érdekel a játék mögöttes világa (és a Reaper invázió elérkezte), akkor bizonyára figyelemmel kísérted a képregény-sorozatokat is. A legutóbb futó, Invasion alcímet magáénak tudó négyrészes mini-széria a korábbiakhoz hasonlóan most is képviselteti magát egy keményfedeles kiadásban, amely alig 30 dollárért április elejétől már elérhető a Bioware Store-on keresztül. A 700 darabból álló, egyedileg sorszámozott és csaka Bioware Store-ból megrendelhető Collector’s Edition változat előrendeléséhez meglepetésként egy John-Jackson Miller által szignózott borító terv is dukál. Ha már az olvasnivalók körül járunk, érdemes megjegyezni, hogy a William C. Dietz által írt Mass Effect: Deception újrakiadása is hamarosan a finisbe ér, így végre tovább folytatódhat Kahlee Sanders baljós története, amelyet súlyos hibák és durva rajongói nyomás hatására vont vissza korábban a kiadó.

Végezetül pedig egy kis audio-jellegű kényeztetés vasárnap délutánra: elsőként a Gamer365 márciusi Podcastja bőséges mennyiségű Mass Effect 3 témával, illetve egy, a végleges változatban fel nem használt, de zseniális soundtrack-gyűjteménnyel a Mass Effect 2-höz Jimmy Hinson stúdiójából.

Thank you, Bioware.

Nos… ennyi volt – a záró képsort követően a vászont elsötétült, a függöny döbbent csend kíséretében hullott alá a magasztos pódium árnyékában. Öt hosszú év… megannyi komoly, és sorsok feletti ítélkezés, küzdelem, várakozás és harc után lezárult egy korszak, s vele együtt egy csodálatos trilógia is véget ért. A jelenlegi generáció, és videojátékos pályafutásom egyik legmegragadóbb, leglátványosabb, és legnagyszerűbb sorozatként megismert Mass Effect trilógia az elmúlt napokban óriási szökőár kíséretében köszönt el a rajongóktól, megannyi kérdőjelet és kételyt hagyva maga után. A megindító, egyben szomorú, dühítő kiábrándultság, a megnyugvás, a és a lehetséges következtetések kavargó gondolatai már három-négy napja ülepedni próbálnak a fejemben, mégsincs egyértelmű válaszom mindenre. Fantasztikus dolog, amit a Bioware az elmúlt néhány évben produkált a sci-fi univerzumok képzeletbeli oltárán: rendkívül hálás vagyok, amiért ez a nagyszerű kanadai csapat egy olyan elképesztő hangulatú és hihető részletességgel megalkotott világgal ajándékozott meg minket, amiért érdemes volt várni, érdemes volt érte rajongani, és a benne tekergő álmoknak létjogosultságot adni. Ám abban is biztos vagyok, hogy a keserédes záró akkord döbbenetes nyomot hagy majd a fejekben – olyan pofon ez, amely még hosszú ideig érezteti hatását a rajongói arcokon – emléke pedig minden alkalommal ugyanúgy fájni fog, ahányszor csak a csillogóan fekete dobozra tekintek a polcomon.

Kérdések, melyek megválaszolatlanok maradtak – válaszok, amelyek masszív tömegeket mozgatnak meg csak azért, hogy a megtörténtet semmissé tegyék. Rajongók, akik kifordulva magukból, új befejezésért, egy ésszerű, és logikai bukfencektől mentes lezárást szeretnének. Jómagam egyik táborhoz sem tartozom igazán: nyomós és alapos ok volt arra, hogy Casey Hudson, és csapata olyan lezárást tárjon elénk, amilyen végül a szomorú felismerés erejével varrja el a számos ponton futó, népek sorsát megpecsételő történetet. Ha képes voltál átérezni a Shepard vállát nyomó terhet, és végigkísérted a főhőst a lehetőségek egyre szűkülő mezsgyéjén, az apró lépésekkel talán már te is sejtetted, hogy a az apró reménysugár ellenére a fájó búcsúpillantások, és a végső út jól már semmiképp sem végződhet – a döntések súlytalanná, erőtlenné váltak, és a kilátástalan harc közepette végül már csak egy lehetőség marad csupán – a túlélés, amely nemhogy a főhőst, de civilizációk egész sorát emészti fel. Nincs már racionalitás, sem ésszerű döntés: egyedül a a jövőnk számít, ha van rá esély még egyáltalán. Shepard pedig ezt tartja szem előtt, mikor a halál házának kapujában kijátssza az utolsó ütőkártyát, még ha az eredményét nem is fogja fel igazán.

Mint ahogy nem fogtuk fel mi sem: a záró képsorok – tartalmazzanak is akármekkora ésszerűtlenséget – bezárják a kapukat. A zár azonban nem tökéletes, s az apró résen átszűrődő vakító fénysugár reménnyel tölti meg újra a szíveket. Ha igaz a híresztelés, a Bioware egy bővebb epilógus keretein belül dolgozza el az elvarratlan szálakat – mellőzve addig mindenféle spekulációt (amelyekből azért akad bőven), és eltekintve a negatív hangvételű megnyilvánulásoktól úgy gondolom, itt az esély az újabb brillírozásra. Talán választ kapok arra, hogy a végső sorsunk mellett mi történt a Relay felrobbanása után (az Arrival nyomdokain haladva), miért szálltak ki a társaim Joker mellől a lezuhant Normandy-ból, és egyáltalán mit keresett a leggyorsabb hajó a sötét űr kellős közepén, ahelyett, hogy a Föld közelében harcolt volna. Az epilógus ereje – akárcsak a Crucible esetében – felbecsülhetetlen. Remélhetőleg sokszáz évvel a történtek után az “öregúr” elmeséli nekünk azt a bizonyos “másik történetet” is – az emberről,  akinek egy Galaxis köszönheti a létét.

Mass Effect trilógia – Bioware 2005-2012. Köszönjük. Nagyok voltatok srácok.

ps.: És hogy mi is zajlott le eközben a rajongói fejekben? Íme. Kommentek ezrei – többek közt a Bioware Community hivatalos fórumon. [… és a hivatalos reakció a csapat részéről. Dr. Ray Muzyka – To Mass Effect 3 players]

Galactic Codex

Hetek óta agyalok azon, milyen témát nem húztam elő még a Mass Effect tarsolyból, amit korábban ne cincáltam volna szét, vagy ne írtam volna meg – mára a legtöbben már úgyis végigküzdöttétek magatokat a Bioware idei legnagyobb durranásán, így amúgy is felesleges szócséplés lenne az egész. A megjelenés körüli időpontban és azután szándékosan nem voltak Shepard-témájú posztok, linkek, és bejegyzése, elkerülve ezzel a történet spoilerezését, amelyből bizony akadt bőven a híroldalakon, de még a hivatalos launch trailerben is. Én személy szerint még mindig nem láttam a két utolsó mozgóképes anyagot, pedig majd’ belepusztultam, mikor anno felbukkantak az interneten, a videómegosztó portálokon és az egyéb social hírcsatornákon – pláne hogy gyakorlatilag mindenki csak ezekről beszélt rajongói berkekben. Érdekes szituáció úgy lavírozni a hírek között, hogy félig lehunyt szemmel futod át a hírblokkokat, nincs-e benne valami olyan, amelyről még csak elemeiben sem akarsz tudni. Szerencsémre a saját magam ellen bevetett hírembargó / kampánycsend hatékonynak bizonyult, így döntő többségben azért megmaradt a nagy várakozás, és az újdonság elsöprő ereje. Pár apróbb leleplezésbe futottam csak bele, de ez is csak akkor került véletlen a szemeim elé, mialatt elmerülten bújtam a The Art of Mass Effect Universe artbook pazar képi világában (galériát lásd lentebb). Bár felhívták rá a figyelmet, hogy a fotó szekció hemzseg a spoilerektől, azért sikerült nekik szépen elkülöníteni a trilógia záró akkordjához csatolható elemeket, így csak Javik és az Illusive Man leplezte le magát, mielőtt feleszmélhettem volna, melyik fejezetbe is kezdtem bele éppen. Javikról aztán később kiderült, hogy a nagy port kavart From the Ashes DLC Prothean protagonistája, akiről már korábban pletykáltak a fórumok, így csak maga a külcsín volt az, ami sokkolta a retinámat (pozitív értelemben, természetesen).

Ahogy egy ilyen esemény alkalmával elvárható, kihasználtam a premier adta lehetőségeket: idő előtt volt hozzáférésem a public demohoz (ebből készült az ajánló a gamer365-re), játszottam a Facebook alkalmazásokkal, hogy ilyen-olyan apróságokat nyerjek (egy X360 Shepard Avatar pólót és egy omni-toolt sikerült is zsákmányolni), bő tíz-tizenöt órát toltam bele a multiplayerbe, és az előrendelésnek hála már a premier estéjén kézbe foghattam a gyűjtői kiadásomat, annak minden előnyével együtt. Mit mást kívánhat még a Bioware egy rajongótól ?

Rég eldöntött dolog volt bennem, hogy részben a fentiek miatt nem vállalhatom el a teszt megírását – nem szerettem volna ledarálni évek hossszú várakozását három-négy nap alatt, így inkább drag kollégának ajánlottam fel a review írás nemes feladatát. Az esetlegesen érkező DLC-kről, és a tabletre készült Mass Effect: Infiltratorról majd képernyőre vésem a véleményemet, de ez elegendő is lesz így. Egyértelmű volt az is, hogy a végigjátszás sem lóhalálában következik majd be: egyrészt idő sincs minden nap erre, másfelől viszont a néhány órás etapok közti pihi alkalmat ad arra is, hogy elmerengjünk a látottakon/hallottakon.

Dióhéjban annyi a lényeg, hogy nem csak játékos szemmel kedveltem meg a Mass Effect univerzumát ebben a generációban: kíváncsian olvastam el minden, a játék témájával kapcsolatos írásos/rajzos anyagot, a kódexbejegyzéseket, vagy a bolygók ismertetését csak azért, mert érdekelt a fő cselekmény mögötti világ is (- erre korábban csak három alkalommal volt példa). Utóbbi ha időpocsékolásnak is tűnik, elképesztően sok érdekességet árul el a múltról és a jelenről, így ez számomra az egyik olyan részlete a Citadel Space-nek, amely nagyszerű módon tálalja a Mass Effect világának hétköznapi dolgait, vagy a múltbéli történéseket. A sztorit egyelőre meghagyom kérdőjelnek, mert még nem értem a végére – de a végjátékot sújtó baljós ítélkezések miatt mindenre fel vagyok készülve. Vagy mégsem? [Egyelőre ennyi, legközelebb színes-szagos, linkes dolgok jönnek majd…]

Samus Evolution

 

Kommentek nélkül: Metroid protagonistánk- Miss Samus Aran evolúciós fejlődése, egyetlen pixelhalmazban. Click, és meg is elevenedik…

Galactic War is coming… [Synthetic Insights #3]

Az óévet búcsúztató pezsgőpukkanás és a megannyi vidám pillanat közti örömünnep bizony magvas gondolatok egész sorát ülteti a szívekbe az újév hajnalán. A tavalyról átszökött számadások toplistáival és visszatekintőivel tarkított január egy softcore-hardcore videójátékosban is egész sornyi új, merőben izgalmas képet villant fel – a reménnyel teli várakozás örömét az új bejelentések hallatán, a parázs vitákat a fórumokon, izzadt tenyereket és dobogó szíveket a már-már szokásosnak mondható gamer-ünnepeken (E3, GamesCom, vagy a stúdió-specifikus rendezvények – vége-hossza sincs a felsorolásnak) – ahol rendszerint újabb és újabb meglepetéssel várják a kiéhezett közönséget a nagy stúdiók vezérszónokai.

Mass Effect 3 - 01.

Talán sokan igazat adtok nekem akkor, ha azt állítom: 2011 több szemszögből is nagyszerűen teljesített játék-fronton (főleg az év második felében), ráadásul az elkövetkezendő heteket-hónapokat elnézve idén még nagyobb durranásokra, új platform(ok) leleplezésére, és megannyi izgalmas kalandra van kilátásunk, mint az ezt megelőző esztendőben. A sort a milliónyi rajongó számára (beleértve engem is) egy olyan kiváló sorozat epikus jelzővel illetett záró akkordja indítja, amely már a márciusi megjelenésével harcba indulhat az év játéka titulusért (mint ahogy megérdemelten tette ezt 2009-ben is, méghozzá elsöprő sikerrel.)

A Bioware sikerklasszis játéka, a XXII. századi Űrodüsszeiaként ismert Mass Effect trilógia körül szép lassan fepörög a marketing-gépezet, amely durván alattomos, és tekintélyes kaliberű lőszerrel támadja le a hírmorzsákért áhítozó rajongókat. Ügyes húzás, vagy szimpla marketing fogás? A Kotaku mai cikkje pontosan arról elmélkedik, hogy milyen mesterien és a stílusától elvárható módon kezeli a kanadai cég az EA-n keresztüli hírek csepegtetését – elárulunk néhány dolgot, bemutatunk újdonságokat, ezzel igazolva, hogy igenis figyelembe vesszük a rajongói kéréseket, ezzel megköszönve a számtalan ötletet, amellyel még tökéletesebb terméket tehetünk le NEKTEK az asztalra.

A történetmesélés nagymestereitől egyébként zokon is venném, ha a spoiler mezejére tévednének, esetleg kockára tennék a játék esszenciájaként emlegetett sci-fi trilógia kulcsmozzanatait, a váratlan fordulatokat, a szövevényes-izgalmas sztorit, és a játékost behálózó, de legfőképp a “hihető” világban végbement változás részleteit – szerencsére ilyenről szó sincs. Ugyanaz a gameplay pálya, néhány akciódús multiplayer az újdonságokra fókuszálva, amely mellett számos Bioware TV adás közül csemegézve kutakodhatunk az újabb technikai részletekért. Mire számíthatsz, mi az ami más, több, jobb lesz a folytatásban, hogyan oldottuk meg, és íme ezek közül NÉHÁNY apróság – mindez olyan köntösbe bújtatva szól az éteren át, hogy a leginkább vágyott elemek mindenek előtt rejtve maradnak előtted, kihasználva az óriási meglepetés varázsát. Zseniális trükk. Hatásos, épphogy csak a jéghegy csúcsát láthatod.

Egyébként a Bioware Community nagyon is szemfüles a csepegtetett videóanyagok kapcsán, és ezt a stúdió is tudja jól: sokszor a friss infómorzsák tényleg csak elvétve találhatóak meg a trailerekben, mint amilyen például a Gamestop Pre-order változat, amelyben új helyszínek és ellenfelek is felfedezhetőek a képkockák között. Oké, elárulok néhányat: 0:20-nál Shepard Thessia bolygóján rohan (Asari szülőbolygó,  új helyszín), 0:43-tól Turian Husk-okat fedezhetsz fel, 0:48 és 1:09-nél pedig olyan szárnyas indoctrination áldozatokat, amelyhez hasonlókkal Grunt lojális-küldetése közben találkozhattál még a Mass Effect 2-ben… érdekesek, igaz?

A fan-service persze több oldalról is támogatást élvez, hogy segítse elviselni az alig két hónapnyi hátralevő időt: aki nem tette volna, a Tuan Kiadó jóvoltából immár magyar nyelven is elolvashatja a Mass Effect univerzumában játszódó köteteket, amelynek rajongói szempontból mindhárom kiadványa (Mass Effect: Relevation, Mass Effect: Ascension, Mass Effect: Retrobution) bőséges mennyiségű háttérinformációval szolgál a Mass Effect világáról – köszönhetően az egyik Lead Writer, Drew Karpyshyn fantasztikus képzelőerejének. Milyen volt az ifjú David Anderson és mi köze van Sarenhez? Mi vezényelte Saren Arteriust abban, hogy gyűlölje az embereket? Hogy zajlott az első kapcsolati háború, esetleg miért fújtatnak ránk a Batarianok, vagy mi az a Flotilla ? Csupa megválaszolatlan kérdés, pedig a második kötetben ismét szerephez jutó Kahlee Sandersről, az Ascension projektről, a biotikus képességek körül végzett titkos kísérletekről, vagy a Cerberusról és megalomániás fejéről, Jack Harperről (alias Illusive Man) még nem is tettünk említést. A harmadik kötet már csak olaj a tűzre, aki mindenképp tisztában akar lenni a második epizód után történtekkel, és kíváncsi arra, hogy mi lett a megszerzett Reaper technológiával és hogy milyen terveket szövöget ennek kapcsán a Cerberus a titkos laborjaiban, feltétlen szánjon időt az elolvasására – piszkosul nagy meglepetésekben lesz része. Hozzátenném, hogy a sztori a negyedik, Mass Effect: Deception kötetben hamarosan tovább szövi az elvarratlan szálakat, és a Tuan Kiadó jóvoltából ehhez is magyar nyelven férhettek majd rövidesen hozzá. Sci-fi regények tekintetében tehát abszolút el vagyunk látva tartalommal – na de mi a helyzet a képregények világával?

Nos, ezen a téren is csepeg az a bizonyos édes méz: A Bioware és a neves Dark Horse képregényház a Dragon Age mellett szép mennyiséget fialt a Mass Effect univerzumának is a négyrészes mini-sorozatoknak köszönhetően. A nívós, szerelemből készült képregények pedig pontosan olyanok, amilyeneknek lenniük kell – üres foltokat tömnek be, étvágyat csinálnak az újbóli miértek feltevéséhez, és tökéletes válaszokat adnak a minket mozgató kérdésekre. A történetírók közül a Mac Walters bábáskodása alatt készült sorozatok első négyese még Liara T’Soni Shepard maradványaiért való küzdelméről mesél (ennek folyamánya a Lair of the Shadow Broker DLC, amely a legjobban sikerült fizetős tartalommá vált az Arrival mellett), míg a második mini-széria már Illusive Man múltjáról rántja le a leplet, és az első kapcsolati háború idejére kalauzolja az olvasót. A változatos történetmesélés mellé társuló képi világ választ ad arra, hogy ki volt Jack Harper, miért olyan különleges a szeme, és mi köze Saren bátyjának, General Desolas-nak a megöléséhez, vagy a Cerberus megalapításához. A Harmadik, egyébként épp most záruló fejezet a Mass Effect Mos Eisley-jaként megismert Omega királynője, Aria T’Loak körüli szálakat feszegeti, aki bizony nem is annyira ártatlan, mint amilyennek látszik, sőt még az eredetileg Prothean bányász-állomás jövőjét is eldöntheti. A sorozat a nagy sikerre való tekintettel továbbra sem szakad meg: a történetmesélés az írói forrásnak köszönhetően csavarokkal teli, a grafikus művészek (Omar Francia és társai), illetve a script-író John Jackson Miller (KOTOR) pedig gondoskodnak arról, hogy az áprilisban induló új, Homeworld című szériának köszönhetően még a játék megjelenésével egy időben megismerhessük a rivaldafénybe kerülő James Vegát, vagy az időközben Spectre-státuszba lépő Ashley Williams parancsnokot is. Érdekesség egyébként, hogy ezúttal minden egyes epizód egy-egy csapattaggal kapcsolatos sztorit mesél el, így nagy valószínűséggel találkozhatunk az űbercool badass Garrus Vakariannal, vagy a Tech angyal szerepébe bújt Tali Zorah vas Normandy-val is a rajzmesterek történeteiben. A képregények megrendelhetőek a Things from Another World webshopjából, vagy akár az Amazonról is (én előbbit javaslom, mert olcsó a szállítási költség, és gyakorlatilag még mindegyikből van készleten; némelyik jubileumi Dark Horse borítóval is kapható, sőt: vastagkötésű kiadásban a sorozatok külön kiadványként, összefűzve is megvásárolhatóak).

További olvasnivalóval szolgálhat a hamarosan megjelenő, The Art of the Mass Effect Universe nevű kiadvány is, amely az első epizód megjelentekor elérhető, hasonló nevű képeskönyvvel ellentétben a teljes univerzum kivesézését tűzte ki céljául. Már az első is fantasztikus tartalommal bírt, a művészi art-fotókkal, a látványtervekkel, a játékban fellelhető tárgyak, élőlények, fajok, bolygók tervezési fázisaival és a számos fejlesztői komment, illeve ötlet dizájnos tálalásával a Bioware szemüvegén át is szerencsénk lehetett a Shepard világá teremtési fázisainak megismeréséhez [javaslom az ebayt felkeresni ezért a keményfedeles artbook-ért [ízelítő a linken], higgyétek el, érdemes – órákra képes beszippantani a gyanútlan olvasót]. Az új kiadvány egyébként kétféle változatban is elérhető lesz, bár nem adják olcsón: a normál kiadás 40 USD-t kóstál, a gyűjtői pedig 80 USD-be fáj a pénztárcánknak (utóbbi a most futó képregénysorozat rajz-kulisszái mögé enged bebocsátást, további 18 oldalon). Ha a Bioware Store-ból rendeled meg, az első 1000-1500 vásárló nívós és ízléses sleepcovert (dombornyomott bújtató a könyvhöz) kap ajándékba, de a képeskönyv enélkül is kiváló meglepetés lehet a harmadik epizód gyűjtői kiadása mellé. Merthogy ez is várható, már idehaza is lehet rendeléseket leadni a játék Limited Collectors Editionra, amelyből elvileg elegendő mennyiség érkezik kis országunkba. A gyűjtői kiadás természetesen tele lesz Mass Effect rajongók számára értékes csecsebecsékkel, bónusz csapattaggal, exkluzív küldetéssel, fegyverekkel, Avatar témákkal, N7-es felvarróval, mini-artbookkal és egy, a játék ízléses festésű dobozában helyet foglaló Litográfiával is. Ezeket a művészi, sorszámmal ellátott fotókat amúgy a bioware store-ból, és az ebayről is vásárolhat a lelkes rajongó, sőt: ha lemaradt valamelyikről, ITT még poszter formájában is elérhető néhány.

Mielőtt végleg elmennénk a gadget irányába, a következő fejezet gyűjtők számára készült apró relikviák beszerzéséről szól (nem, nem fizetett hirdetés, pusztán rajongói bajtársiasság, így nyugodtan ugorj át rajta, ha inkább a zenei aláfestés és a médiaanyagok érdekelnek). Ha kézzelfogható ajándékokra vágysz, nem probléma, számodra is van jó hírem: az első széria abszolút sikere után a Bioware úgy döntött, hogy a DC Direct-el felbontott szerződés után mégsem hagyja veszendőbe a második akciófigura-sorozat alanyait, így Shepard, Thane, Grunt és Tali mellett tavasszal érkezni fog Dr. Mordin Solus doki, sokak favoritja, Garrus Vakarian, Miranda Lawson, és Legion is, ráadásul már frissített Mass Effect 3 exkluzív csomagolásban. A figurák a TFAW.com, és a Bioware store webshopból rendelhetőek meg, de feltehetően Magyarországon is felütik majd a fejüket, limitált mennyiségben. Egyébként már Normandy replikák beszerzése sem akadály (annyira nem ajánlom – bár kézzel festett, a Normandy talpa nem annyira esztétikus), és érkezik egy akciós kártyacsomag is, szintén Mass Effect témájú lapokkal körítve. A legjobbak persze még mindig a különböző mintázatú és feliratú pólók és pulóverek – A Gamer365 színeiben lebonyolított PlayIT-es Mass Effect prezentációink során sokan kérdezték tőlem, hogy Baseball Sapkát, illetve N7-es pólókat milyen módon lehet vásárolni, illetve rendelni – nos, erre nyugodt szívvel ajánlhatom a TFAW, a Bioware Store, és számos külföldi aukciós oldalon fellelhető árukészletet, jómagam például a Bioware saját online áruházából-ból rendeltem őket.

Bár egy ideje már tudni véljük, a Mass Effect egyik központi komponistája, az ambient és techo beütésű dallamokért felelős Jack Wall (az ő nevéhez köthető a klasszikus főcímzene is) a második epizóddal elköszönt a Bioware-től, helyét a szintén fantasztikus zenei képességekkel megáldott, Grammy díjas Clint Mansell vette át. A lista persze számos neves zeneszerzővel folytatódik, hisz’ a zseni Sam Hulick (Mass Effect 1-2 oszlopos tag, Bring down the Sky DLC), mellett Christopher Lennertz (Overlord, Lair of the Shadow Broker DLC, Interactive Academy Medal of Honor díjjal kitűntetett zenész), Cris Velasco (God of War, Kasumi & Arrival DLC), és Sascha Dikiciyan (veterán zeneszerző, Tron, különböző ME DLC-k) is együttes erővel azon dolgozik, hogy az epikus pillanatok alá szívbe markoló, fennkölt, vagy atmoszférikus mesteri dallamok kerüljenek. Sam Hulick Mass Effect 3-ba szánt trackjeiből néhányat már online is meghallgathattok, de fanmade anyagból is akad bőven, van miből mazsolázni.

Egy szónak is száz a vége, a Bioware gőzhenger nagyban dübörög, mi pedig csak remélni tudjuk, hogy a vastag filctollal behúzott március 6-a (EU-ban március 12) igazi ünnepnap lesz mindenki számára – ezt pedig szívből kívánom minden, a blogot látogató olvasónak, Mass Effect rajongónak és videójátékos társamnak. Számoljunk együtt visszafelé 2012 egyik legjobban várt és vágyott sci-fi regéjének (Most anticipated videogame of 2012, Video Game Awards) megjelentéig – keressétek a legfrissebb híreket a Gamer365-ön is. Stay Tuned! [Synthetic Insights file #3 closed.]

[Kapcsolódó linkek: Bioware – Masseffect.com]

[Garret Lair @ Bioware ArtLair blog]

GameCube: turn 10.

Úton-útfélen előítéletekbe botlom. Ebből a szempontból vajmi kevés változás történt az elmúlt néhány évben, és az igazat megvallva most sem látom másként a dolgot. Az új konzolgeneráció elérkeztének első igazi hírhozója, a Wii U kapcsán is lehet érezni azt a fajta negatív szelleműséget, amely sajnos már megszokottnak mondható egy új Nintendo konzol esetében. Az ok nem a közelmúltban, sokkal inkább valahol 1996 környékén, a Nintendo 64 életciklusának hajnalán körvonalazódott ki, amikor a kiotói cég a riválisok által felkarolt digitális technológiák hullámait túl idegennek, és korainak találva úgy döntött, külön utakon folytatja tovább, vállalva az előítéleteket, a beskatulyázást, a megkülönböztetést, és a későbbre halasztott valódi generációváltást. Az idősebbek bizonyára emlékeznek a Dreamcast/Playstation/3DO környéki CD-alapú adattárolásra, a masszív memória- és processzorméretekre, de legfőképp a totálisan más irányba forduló játékfelhozatalra, amely akkoriban valóban idegen volt a Nintendo számára. Később persze a felnőttes játékok, a grandiózus címek, és a Sony “komolynak mondható” fenyegetése nyomatékosította a váltás szükségességét, vagy legalábbis az új irányvonalak felé történő nyitottságot, de akkor már kicsit késő volt az üdvösséghez. Amennyire a technológia és a játékok stílusa, illetve a megcélzott rétegek ijesztő jövőképe taszító volt a klasszikus ösvényen járó Kiotóiak számára, úgy váltak egyre inkább célpontjaivá a váltást sürgető rétegek hangoskodástól sem mentes becsmérlésének.

Nintendo Gamecube 2001 – 2007

Erre a 2000-es évek elején debültált Gamecube sem tudott ütőképes választ adni: a konzolt túlzottan Nintendo-hűnek, játékfelhozatala miatt “gyermekkonzolnak” titulálta a szakma, pedig a vezetés pozitív mérlegére legyen írva, tényleg mindent megpróbáltak, hogy a felnőttebb rétegek számára is megfelelő alternatívát kínáljanak, de hiába… a dizájneri szempontból messze az egyik legkívánatosabb és szerethetőbb kis kocka hiába váltott optikai adattárolóra, kisméretű memóriakártyára, a multimédiás képességei nem vették fel a versenyt a Playstation 2-vel, vagy a később piacra lépett akciódús Xbox Classic-kal. Hisz’ miért játszottak volna a Luigi’s Mansionnal a lila kis masinán, mikor ott volt a csábító fekete Sony erőmű a Grand Theft Auto-val, vagy a nagy zöld masina a Halo-val? Azok, akik felismerték a konzolban rejlő lehetőséget, és a múltbéli emlékeik révén profitáltak a Gamecube bizonyításvágyából, összességében majd’ 22 millió darabot pakoltak a kosaraikba, így a szerencsés rajongói bázisnak végülis megadatott a lehetőség, hogy a minőségi és nívós felhozatalból, amelyre még a szakma is elismerően csettintett, csemegézhessen. Kételkedőknek íme, egy kis ízelítő a Nintendo kis ékszerdobozának felhozatalából: mi jut eszedbe, ha azt mondom, Metroid Prime? Az év játéka és számos nemzetközi elismerés bezsebelője? Korrekt válasz. Legend of Zelda: Wind Waker? Az egyik valaha készült legjobb Zelda kaland. Star Wars: Rogue Leader? A harc a halálcsillagon, amely máig az egyik legnagyszerűbb adaptáció? Pontosan. Az Eternal Darkness misztikuma, a Resident Evil sorozat éles váltását elhozó negyedik epizód, vagy az elődökből készült újrafeldolgozások? A Killer 7 eltorzult képi világa, a bámulatos Viewtiful Joe, vagy a máig fantasztikus Paper Mario, esetleg a Super Mario Sunshine? Látod, egytől-egyig bámulatos, időtlen játékok. Épp ezért sajnálatos, hogy a legtöbb nemzetközi szaksajtó még csak meg sem emlékezett a tizedik évfordulóról, pedig a fentiek alapján tényleg volna miért. A zömök masina elnyűhetetlen olvasója ma este ismét felpörög, hogy felidézze azokat a szép pillanatokat, amelyek az ezredforduló után meghatározó mivoltukkal hozzájárultak a játékipar mai önképének megformálásához. Boldog születésnapot Gamecube.

Giana’s World[s]

Bár ez a hetem nem volt túlságosan aktív játékos szempontból, de a sárkányok megkapó fantasy világa azért képes volt átrántani azon a bizonyos varázskapun valamelyik éjszaka: talán ennek köszönhető, hogy reggel némi eufória került a reggeli kávémba, ugyanis valahogy sikerült rátalálnom a játék zseniális sountrackjének rajongói remixeibe a youtube egyik távoli szegletében. Innen igazából már csak egy ugrás volt az alant is olvasható Metroid Metal, amely végül megadta az utolsó lökést a Machinae Supremacy-féle SID dallamok fülcsalogató impulzusához. Ha SID, akkor pedig C64: kicsit úgy vagyok gyerekkorom legmeghatározóbb mikroszámítógépének csodálatos világával, mint a kocka-lét a mátrix mantrával: néha már azt hiszed, sikerül szakadni tőle, de valójában soha nem tudod eldobni ezt a köteléket, hiszen a DATA sorok beleégnek a mikrokódodba, a loader képernyők vad villogása alatti izgalom nyoma pedig örökre ott marad a zsigereidben. A tenyered izzadni kezd, szinte érzed, ahogy anno az ujjaid körülfonták a mikrokapcsolós Joy-t, a füledben csilingelnek a zseniális 4 csatornás SID dallamok, és ha meglátsz/hallasz egy régi klasszikust, az emlékképek egy szemvillanás alatt akkora retro-dózist pumpálnak a gondolataidba, hogy sem az ujjaid, sem az elméd nem képes ott, és abban a pillanatban a feladatodra koncentrálni.

Giana Sisters DS

Valahogy így voltam a Machinae Supremacy bandával is, akiknek SIDology névre hallgató válogatását Macko kolléga tűzte ki valamikor a facebook falamra: természetes, hogy erről a csapatról legtöbbünknek a The Great Giana Sisters jut eszébe először, hiszen nekik köszönhető az a zseniális feldolgozás, amely az egyik legmeghatározóbb a SID-rock műfajban – pedig talán kevesen tudják, hogy valójában egy masszív Super Mario koppintásról van szó a Rainbow Arts egykori repertoárjában, amelyet olyan művészek neve fémjelez, mint Manfred Trenz, akinek többek közt a szintén Amigás, C64-es (később pedig konzolos) Turrican játékokat köszönhetjük (Metroid, valaki?). Érdekes, hogy ezt a nagyszerű 2D platformjátékot a túlságosan is Super Mario-jellegű játékstílusa, illetve a látványvilága miatt anno a Nintendo a jog erejét kihasználva úgy megszorongatta, hogy nem sokkal a megjelenést követően le is került a polcokról Európában, mégis máig találkozhatunk vele a játékok világában. Giana hozománya a rajongóknak hála ugyanis számtalan formában él tovább, az idők során kialakult Giana Community továbbra is egyengetni próbálja a régi klasszikus útját – többek között azzal a nem hivatalos, de annál nagyszerűbb folytatással, amely Giana’s Return címre hallgat, és a PC mellett már számtalan más platformra, többek közt Dreamcastra, GPX2-re, és PC-re is megjelent már. A sors fintoraként fogható fel az is, hogy nemrégiben egy olyan cég konzoljára készült Giana epizód, amely egykoron épphogy be akarta tiltani azt: 2009-ben a DTP Entertainment és a Spellbound jóvoltából ugyanis napvilágot látott a Giana Sisters DS, amely az eredeti alapjáték lényegi mivoltát megtartva teljesen új pályavezetéssel, új játékelemekkel, illetve a kornak megfelelő grafikai körítésben tálalta a ’80-as évek egyik nagy klasszikusát. Ha platformer rajongó vagy, semmiképp se hagyd ki: töltsd le a Giana’s Return-t, illetve less bele a DS-es változatba – végül pedig zúzz kicsit a Machinae Supremacy csapatával.

Metallic Outland

Fémes másvilág? Nagyon is az, főleg ha ténylegesen megvan a kötelék, amely két ismert univerzumot összekapcsol. Egy korai blogbejegyzésben már említettem a Warhawk kolléga – és a legutóbbi Gamer365 Podcast alkalmával szerénységem – által is dicsőített Hausemarque alkotást, a stílusteremtől ős-klasszikusokból összetalicskázott Outland nevű platformjátékot. Nos,a Ubisoft által terjesztett anyag gyakorlatilag egyedülálló a maga nemében a digitális piactéren, már ha a spirituális elődöket, illetve az inspirációs forrásokat keressük. Hogy miért?

Képzelj el egy klasszikus alapkövekből felépített vérbeli platformjátékot, ahol végeláthatatlan kazamatákban, a dzsungel mélyén, elátkozott városokban, vagy épp a világ tengelyén egyensúlyozva kell megszabadítani a Földet a béklyóitól – a karakter fizikai, és mentális képességeit részben a Chozok nevelte hírös fejvadász Samus Aran, illetve Perzsia hercege szolgáltatja, a jó-rossz pólusokat jelképező színorgánum hatás-ellenhatás rendszere pedig az Ikaruga esszenciájában köszön vissza. Ha ehhez hozzáveszünk egy adag C64-es Antiriad-ot, egy csipetnyi Castlevaniat, és nyakon öntjük a kratosi világból származtatott mitológiai hősökkel, mindezt pedig egy maya motívumokkal teletűzdelt világba tuszkoljuk, a hatás egyszerűen nem maradhat el.

Metroid Metal

És nem is marad el: több, mint tizenkét órányi barangolás, boss harc, gyűjtögetés, és felfedezés után csusszant el a szemem előtt a stáblista, kiráncigálva a piros-kék golyózápor gerjesztette képzeletből. Elégedetten keltem fel a gép elől, és őszintén remélem, hogy az utolsó mondat sejtette kérdésre igen lesz a válasz. Igen, kedves olvasó, a folytatás lehetőségének megteremtéséről beszélek. Merthogy mi is az Outland? Egy más világ, amelyre feltehetően további kalandok várnak. Ugyan fém nélkül, de fémes kapcsolattal.

Mert a bár a felfedezések alatt egyszer melankólikus, másszor arab, maya, illetve egyéb ókori dallamok atmoszférája árasztja el a szobát, valahogy mégiscsak a Metál fémes zöreje jut róla az eszembe. Mégpedig egy, az inspirációs forrásokhoz köthető gyűjtemény, amely Metroid Metal címre hallgat, és mint ilyen, a Nintendo méltán híres fejvadászának sejtelmes világába enged keményebb betekintést. Fentebb kényeztetés a szemnek, lentebb igényes durvulás a fülnek. Kattint, letölt, hallgat – utána felbuzdulva pedig irány a virtuális játékbolt.

Update: A Metroid Metal is szerepel azon a Harmony of a Hunter kompiláción, amely amatőr és profi zenészek közreműködésével látott napvilágot a Metroid széria 25. évfordulója alkalmából. Rajongóknak kötelező, letöltésért tessék ERRE fáradni.

The Hunter

Mindig kíváncsisággal tölt el, ha egy olyan játékkal kapcsolatban találok érdekességeket, mint amilyen a huszonöt évvel ezelőtt útjára indított Metroid sorozat: a Chozo páncélba bújtatott hősnő karaktere mindig is a videojáték ipar és a saját játékos múltam egyik meghatározó személyiségének számított, még ha nem is övezte akkora hírverés, mint amelyben az olasz vízvezeték szerelő testvérpár, és a zöld-sipkás tünde jótevő Link (Zelda) részesült.

The Hunter – Samus Aran

Szerencsére ez nem veszi kedvét az olyan digitális művész-dizájnereknek, mint a szabadúszó Andrew Wilson, aki egy igazán tetszetős Samus szobrocska létrehozásán van túl, a számítógépes tervezéstől kezdve a műanyag megmunkálás nehézségein át, a végleges forma elnyeréséig. Az úriember művészeti naplóján igazán érdekes dolgokról lehet olvasni – többek közt arról is, hogy a “Hunter” névre keresztelt kb. 28 cm magas alkotás a Gallery 1988 elnevezésű, videójátékok inspirálta kiállításon is részt vesz majd, amelynek los Angelesi Melrose & Venice galéria ad otthont, szeptember 16 és október 8 között. Fotók ITT, és lentebb.

Kapcsolódó anyagok: Andrew Wilson – “Hunter” @ ForgottenKingdoms]

Mass Effect: Invasion borító-tervek [sketch]

Nocsak, mit tartogatott a szombat este: a DarkHorse Comics a twitteren csiripelte ki a legújabb Mass Effect képregényszéria, az Invasion alcímet viselő mini-sorozat legújabb sketch-jeit: az elismert művész, Massimo Carnivale míves munkájával díszített képregényborítók a semmiből elevenednek meg EZEN a linken, tisztelegve az üres fehér papír, a képzelőerő, és a fantasztikus rajztehetség vívmányának. A négy végleges fotó sokat sejtető: a második-harmadik epizód között játszódó történet középpontjában a Terminus-rendszer Mos Eisley-jaként elhíresült Omega, és titokzatos háziasszonya, Aria T’Loak áll – lehet, hogy ez a prothean örökség is a semmibe vész a Reaperek érkezésével?

Mass Effect: Invasion # 3 sketch

[Kapcsolódó linkek: Mass Effect: Invasion sketches @ DarkHorse Domics]

The Evolution of Videogame Controllers

A brooklyni Pop-Chart Lab művészeti társulás legújabb posztere meglepő módon a videojáték kontroller evolúciót helyezi előtérbe: a szám szerint száztizenkilenc különböző típus közti kapcsolat művészi levezetése a ’70-es évek elejétől kezdődően egészen a Wii U & Kinect párosig tart, és színvilágával igazi retro-jellegű hatást kelt. Az első ezer gazdára találó példány a művészek szignójával igyekszik még feljebb tornászni a belső értékeket, fejet hajtva a környezetbarát perspektíva mellett (a poszterek újrahasznosított papírból, zöldségekből kinyert festékanyag felhasználásával készültek. Impozáns, és ötletes – retro-kedvelők számára ideális ajándék…

Hail to the FemShep, baby!

Nos, a hosszas, több fordulós megmérettetésben a Comic Con rendezvényen a Bioware végül kimondta a majd’ százezres szavazótábor segítségével az ítéletet: megszületett a hivatalos FemShep modell, azaz Jane Shepard maga, aki ezentúl aktív médiaszereplőjévé válik minden idők egyik legjobb sci-fi szerepjátékának! Nagyon figyelemreméltó ez a gyömbér vörös szépség, az elszánt zöld szemekkel, és a helyes szeplőkkel – jómagam is erre szavaztam, úgy tűnik, sikerült eltalálni azt az “összeállítást”, amely a legtöbb FemShep rajongó szívéhez közel állt. A Mass Effect 3-ban valószínűleg ez lesz a default arc (a régi mentéseknél természetesen megmarad a kívánt modell), és ő kerül fel majd a Collector’s Edition kiadás hátoldalára is.

Jane Shepard

Hogy mi indokolta a döntést? A Bioware a durva méreteket öltő FemShep rajongók és a játékosok statisztikái alapján, a szép számú női karakterrel játszók kérésére döntött úgy, hogy a harmadik részre hivatalosan is FELVÁLLALJA a játék női karakterét a médiatartalmakban is. Innentől fogva tehát Jennifer Hale kisasszony elszánt hangjára is felfigyelhetünk majd a hamarosan meginduló marketing hadjáratban.

 

Alert! Metroids…

Persze nem ez az egyetlen, ami Aran kisasszonnyal hírbe hozható: a First 4 Figures után végre ismét vannak hivatalos Samus figurák, ráadásul nem is akármilyenek – most épp a Max Factory gondolta úgy, hogy Japánban fut még egy kört a rajongók nagy örömére (ha már mostanság elég szikkadt a Chozo univerzum), és előrukkolt két új játékfigurával. Ritka, hogy a Nintendo így kiadja a licenszeket külsős cég számára, de kivételesen jól döntöttek. Azt hiszem, hamarosan találkozunk !

Samus Aran

Samus is back! [probably…]

Bár manapság inkább csak kellemetlen dolgokat olvasni a Nintendo háza tájáról (a Kiotóiaknak nem igazán jött be ez az időszak a a Wii U és a 3DS körüli hardveres és piaci problémák miatt) – azért van még, ami érdeklődésre adhat számot. A nagy triumvirátus női képviselője, Miss Samus Aran a Metroidvadászat mellett még mindig megihleti a rajongókat, ha mással nem, a Cosplay őrülettel, ráadásul most ismét a nagy klasszikus Super Metroid van terítéken. A leleményes Cosplay-hez nem kell a harmadik dimenzió, csupán néhány fantasztikus ötlet. Íme, egy kis ízelítő, ChozoBoy deviantArt galériájából:

I’m Commander Shepard…

Javában zajlik a Comic Con San Diegoban, ahol többek közt a Mass Effect 3 is tiszteletét tette a Bioware standon: a csapat demózta is a játékot, és a rajongók kérdéseire is válaszolt, amelyről sikerült mozgóképes anyagot is találnom a GameTrailers-en (KATT!). A kérdezz-felelek ráadásul a Bioware TV műsorában tovább folytatódik, ahol a tegnap estig leadott Twitter kérdésekre válaszolnak a fejlesztők. Érdemes megnézni, bár valószínűleg az oly’ sokat feltett és meg is szavaztatott “látjuk-e Tali arcát a harmadik epizódban” kérdésre csak jövő tavasszal kapjuk meg a választ (Casey válaszaiból azért dereng egy gyenge igen…)

Mialatt kivégeztem az ME2 utolsó DLC-jét is (SPOILER! – és jogot szolgáltattam arra, hogy a Batarianok még jobban gyűlöljenek minket), felkerültek az első fotók a Mass Effect 3-as Female Shepardtól a facebook-on – lehet szavazni, én az 5-ös szőke mellett tettem le a voksom. 🙂

… és ha már az előző postban további Mass Effect-témájú meglepetések sejlenek a folytatás elérkeztéig, íme a második képregényszéria Hard Cover (keménykötésű) kiadása, amelyből a Bioware Store-on limitált és standard változat is megvásárolható. (Bioware Store-ban elfogyott, keresd az Amazon áruházban!)

A harmadik epizód eljöveteléig egyébként számos olvasnivaló közül választhatnak a rajongók, ha a Mass Effect Univerzumára kíváncsiak: a Mac Walters & Drew Karpshyn duó adta alapkötetek (Ascension, Relevation, Retribution) mellett egy negyedik is várható Deception címmel, a két mini képregény-szériához az Invasion személyében pedig egy harmadik is csatlakozik, amely Aria T’loak körüli bonyodalmakat eleveníti fel.

Kapcsolódó anyagok:

Mass Effect 3 CC Demo walkthrough & info

Bioware TV @ Live

Mass Effect: Arrival

Tegnap Insanity nehézségi szinten is sikerült megsemmisítenem a Reaper embryo-t a Mass Effect 2-ben, így harmadszori végigjátszásra unlockoltam az utolsó, “Insanity achievment”-et is a játékból – büszke is vagyok kicsit, nem volt könnyű menet – pláne úgy, hogy most sem rohantam végig a küldetéseken, mert harmadjára is szerettem volna úgy átélni és végig izgulni ezt az ötven órát ugyanúgy, mint először. Jelentem, ez teljes egészében sikerült, és ha az Arrival DLC is lecsurog a Live-ról holnap, hétvégén azt hiszem, meglesz az első olyan Xbox 360-as játékom, ami teljes egészében kimaxolásra kerül.

Megvolt az oka, hogy a második és harmadik rész közti utolsó DLC-t ilyen kései dátumra hagytam – egyrészt mivel már hónapokkal ezelőtt újrakezdtem a játékot, nem láttam értelmét, másfelől időm se lett volna nagyon rá – de ezzel a lépéssel hétvégén most teljessé válik a kép, és a Normandy fedélzetén megtesszük az utolsó kirándulást a végső kataklizma felé… nagyon várom már, de az is biztos, hogy az Arrival letöltésével egy időre pihenni küldöm a játékot, hiszen jövő tavaszig még sok-sok apróság vár arra, hogy a gépben pörögjön…

[Persze, addig sem maradok Mass Effect nélkül, hiszen… na de, erről majd a következő postban…]

Atari Live @ 1983

Gondoltátok volna, hogy a manapság oly’ divatos és elterjedt internetes játékletöltés és vásárlás nemhogy a 16 bites korszakban, hanem már előtte is létező fogalom volt? A Kotaku hasábjain akadtam Luke Plunkett érdekes irományába [olvassátok el, érdemes! Link lentebb] az egykori Control Video Corporationról (manapság AOL-ként ismert), akik a letölthető játék fogalmának már 1983-ban érvényt szereztek – méghozzá az Atari 2600 megcélzásával!

A cikk szerint 60 dollárért piacra dobtak egy speciális, analóg modemmel ellátott GameLine nevű Atari 2600-as cartridge-ot, amelyre a telefonhálózat segítségével, előfizetési díj ellenében lehetett játékokat letölteni a kártya memóriájába. Kár, hogy az akkori üzletpolitika (1USD/hét/játék), és a nagyobb kiadók (Atari, Mattel, Coleco, stb.) technológia iránti közömbössége nem kínált fogyasztható alternatívát a játékosok számára, ugyanakkor a témát taglaló cikkből az is kiderül, hogy a CVC ennek ellenére mégis képes volt talpon maradni… ha máshogy nem, a C64 és az AOL segítségével. 🙂

Közben kutakodtam kicsit az Interneten és szép számmal található infó a szolgáltatásról: az ún. Master Module 8K belső memóriával rendelkezett, és a modem aktiváláskor a CVC központi kiszolgálóját hívta fel, hogy a kategóriákba rendezett katalógusból a felhasználó által kiválasztott játékot hagyományos kapcsolt vonali szolgáltatással letöltse – remek ötlet, ráadásul a CVC már akkor is számos elektronikus hálózati szolgáltatás indítását tervezte, kezdve az email küldésen és fogadástól, az elektronikus banki szolgáltatásokig, illetve hírforrások használatáig.

[Kapcsolódó cikk: GameLine @ Kotaku]

E3

Holnap kezdődik az idei év egyik legnagyobb (ha a lipcsei GC-t nem említjük) videójátékos megmozdulása, az E3 – számtalan új bejelentés, hardver, franchise folytatás és egyéb kerül lencsevégre szinte az összes létező platformon, így ez a mi részünkről is jóval nagyobb aktivitást kíván. A legnagyobb parádé holnaptól szerdáig várható, köztük a három óriás, Microsoft, Sony és Nintendo saját sajtótájékoztatójával, amelyeket nagy valószínűséggel live stream-en is nézni lehet majd. Izgalmas napoknak nézünk elébe – a show végeztével az elmúlt évekhez hasonlóan most is írok majd egy kisebb, személyre szóló összefoglalót, hiszen – sok-sok újdonságra számítok magam is. Stay tuned – és kövess minket a gamer365-ön!

#interview

Mivel továbbra sincs érdemlegesnek nevezhető mozgolódás a Metroid sorozat háza táján és a dolgos napjaimat továbbra is a bevált videojátékok bűvöletében és hírek olvasgatásával zárom, íme néhány apróság, ami az elmúlt időszakban megragadta a figyelmem. Miután hétvégén újfent előkerült a Mario Sunshine és a Killer 7, este az Xbox Live! újdonságai közt böngészve figyeltem fel az Outland kihívó slide-jára: a demót lehalászva egyszerűen nem bírtam abbahagyni, annyira magával ragadott a zene, a hangulat, és legfőképp a játékmenet, amelyben bizony régi klasszikusok sava-borsát véltem felfedezni: képzeld el a játékot úgy, mintha az Ikaruga szinesztéziáját, a Metroid jump’n run és sequence gaming & backtrack funkcióját elegyítenéd a Limbo sajátos látványvilágával, és a Prince of Persia végtelen méreteket öltő kazamatáinak bájával.

Az eredményt a Housemarque álmodta képernyőre (Super Stardust shooter), és bár néhol túlzottan nehézre sikerült, 800 MS pontjával együtt abszolút ajánlom az Outland beszerzését, de csak miután elolvastad Warhawk kolléga Arcade-ra postolt tesztjét a játékról. Egyébként ha már az Xbox Live-on jártok, nézzétek meg az Official Xbox Magazine Casey Hudsonnal készített interjúját, amelyben a Mass Effect folytatásáról esik szó – nem spoilereznék le semmit, de ha már a Bioware interjúknál tartunk, van még egy ajánlatom a témához fűződően: Casey a GameInformer kamerái elé is odaállt, hogy meséljen kicsit a Shepard kaland kezdeteiről, az univerzum megteremtéséről és az inspirációról. Érdekességekkel teli anyag, főleg egy rajongó számára.

.coming up [next]!

A ma esti, áprilisi podcast felvételünk után (hallgatni holnaptól tudod, a szokásos helyen) hazafelé azon gondolkoztam, vajon milyen apropóból pakoljak ki Mass Effectes hírecskéket: furi, hogy az utóbbi hónapokban szinte semmilyen Metroidos hír nem ütötte fel fejét a nagyvilágban, de ahogy mondani szokták, ami késik, az bizony eljön. Talán nem is kell olyan sokáig várni, hisz’ ha más nem, de egy újabb fejezet feléleszti majd a kultikus sorozattal kapcsolatos Metroid Galaxy Guide iránti érzelmeket (legalábbis remélem…)

Persze, más érdekesség is várható: kezdetnek mindjárt érkezik a kilövési stádiumban leledző tesztem 2011 legjobban várt bunyós játékáról, az “újraszületett” Mortal Kombatról [Collectors Edition fotóim ITT], egy érdekes témákkal tarkított Mass Effect 3 fejlesztői interjú egyenesen Casey Hudsontól, illetve fotók a játék facebook oldaláról, főszerepben Talival, és a többiekkel. Taliról jut eszembe, hogy a Mass Effect: Evolution záró epizódjával együtt feladásra került a játékfigurám is, amely remélhetőleg egyben érkezik meg a tengerentúlról – a végre-valahára megjelent első széria olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy előrendelésben elkapkodták szinte az összeset…

Aki azonban a szobát díszítő litográfiákra vadászik, bóklásszon el a Bioware Store-ra, ahol sok egyéb más mellett ezeket a szépségeket is megtalálja… és ha már a karaktereknél tartunk, íme egy furmányos találós kérdés, szintén Shepard világából: a most következő alany egy igazi Asari szépség, aki a változatosság kedvéért dögös cosplay kiszerelésben domborít: na vajon ki Ő? Ha még nem jártál az Omega-n, tippelgetéshez használd a youtube forrásokat.

Végezetül pedig a várva várt első hivatalos fotók az év végén érkező trilógia-záró epizódból – főszerepben a Cerberus katonákkal, amelyek morcosak, és a történtek ellenére hősünkre vadásznak. Hogy miért, az hamarosan kiderül…

Garrus [calibrate]

Mielőtt még alapos szétcincálásnak vetném alá az új és egyben legutolsó Mass Effect 2 DLC-ként érkezett Arrivalt, néhány érdekes hírecske, a Bioware világából: jövőre a rövidesen megjelenő Dragon Age Anime mellett egy Mass Effect világában játszódó egész estés animációs filmmel is gazdagodunk majd a T.O. Entertainment és a FUNimation Entertainment jóvoltából. Bár a részletekről egyelőre semmi konkrétumot nem tudni, az már biztos, hogy a Bioware két szálon is folytatja majd azt a sort, amelyet a Halo, vagy a Dante’s Inferno, mint a nyugati fejlesztők által kitalált játékok képviselnek a távol-keleti kultúrából fakadó művészeti ágazat egyes válfajaiban – azaz, a videójátékokból készült animációs rajzfilmek palettáján.

Ehhez csak részben kapcsolódó hír, hogy a mini-szériát lezáró negyedik Mass Effect: Evolution képregény mellett hamarosan (ápr. 27) megkezdik a kiszállítását azoknak a DC Comics féle játékfiguráknak, amelyek az első (és jelenleg sajnos az egyetlen) szeletét képviselik a franchise-ból készült plasztikhősöknek – ha még nem rendeltél volna, itt megteheted. Emellett ráadásul a Bioware Store-ban is van sok újdonság, például ez a Garrus-mintás T-Shirt, amely egyértelműen az egyik legjobb a felhozatalt tekintve.

The Streets of Rage Remake project

A 90′-es évek Beat’em up stílusjátékai nagyon közel állnak a szívemhez: jó látni-olvasni, hogy a klasszikus scrollozós bunyónak még a mai napig akadnak fanatikus rajongói, hiszen elég, ha csak a Senile Team-féle Beats of Rage-re gondolunk (igen, a lelkes kis csapatnak köszönhetjük a Rush Rush Rally Racing-et is). Nos, a fenti BoR inspirációjaként szolgáló játék ismét remek táptalajnak bizonyult, mivel egy lelkes közösségnek köszönhetően elkészült a nyolc (!) éve fejlesztgetett Streets of Rage Remake, amelyen több, mint tíz grafikus dolgozott szabadidejében, tizenötnél is több választható karaktert, mozgásfázisaikat, a száznál is több hátteret megrajzolva az elmúlt évek alatt. A játéknak szentelt Blog bejegyzéseit olvasgatva további elképesztő számokra bukkanhat az olvasó: a végleges változat gyakorlatilag semmit (!) nem használ az eredeti kód tileset-jéből, így lényegében teljesen új gyöngyszemmel van dolgunk: a pályák egytől-egyig ráncfelvarráson estek át, az átrajzolás mellett több layerfelületből és részletgazdag sprite-pakkokból épülnek fel, mint az eredeti alkotás, ráadásul némely részük interaktívan szerepel a történetben, azaz: szétverhető, felhasználható a bunyó során és így tovább…

Száznál is több pálya, tizenkilenc választható karakter, számtalan ellenfél, hetven remixelt track, editorok sokasága és harmincnál is több egyedi beállítás várja a 218 Mbyte-os letöltést bevállaló rajongókat. Egy kis darabka történelem, modern köntösben: Streets of Rage Remake.

[Kapcsolódó letöltés: Streets of Rage Remake @ bomergames forum]

.activity

Régi Top Spin játékosként, és a sportág kedvelőjeként tényleg jó móka volt darabokra szedni a múlt héten megjelent negyedik epizódot, hogy az apró építőkövekből végül egy teszt szülessen a gamer365-re (elolvasni ITT tudod): mellette nagyjából összeállt már a fejemben a Mass Effect: Arrival DLC-t bemutató iromány is, amely szintén kiemelt fontosságot élvez, hiszen az utolsó letölthető tartalomként érkezik a második epizódhoz.

A téma megközelítése kicsivel másabb lesz, mint az eddigi DLC tesztek – azt hiszem, jó ötlet lenne az Arrival mellett a többi DLC-t, az új Mass Effect: Retribution sci-fi regényt, és a Mass Effect: Evolution című mini-képregény sorozatot is megemlíteni, hogy teljességében kapjunk képet arról, ami várhat ránk az év végén. Emellett, ha nem hallgattad volna a gamer365 márciusi Podcastjét, tedd meg: az érdekes témák (3DS, új Unreal Engine, új Xbox 2015-ben, új Resident Evil irányvonal, és az iPhone, mint játékos platform) mellett elsőként a műsor történetében Oldern, drag, és McMack0 után én is részt veszek. 🙂

Kapcsolódó letöltések:

Top Spin 4 Teszt @ gamer365 [Xbox 360]

Gamer365 Podcast: 2011. március @ gamer365

Mortal Kombat: Collectors Edition [EU]

Végre felbukkantak a Mortal Kombat: Collectors Edition előrendelési akciói az európai nagy játékosboltok virtuális polcain: az 576.hu után a game.co.uk és a gameplay.co.uk is előrendelési akciót hirdetett a játékból, amelyre igencsak megéri beruházni: 49.99 fontért ugyanis nem csak magát a játékot, hanem a Scorpion és Sub-Zero figurákat, egy 110 oldalas, atworkok és rajzok sokaságával megtöltött artbookot, az Ermac klasszikus ninja-öltözetét tartalmazó kódot, valamint egyedi Mortal Kombat témájú avatar kiegészítőket is megkapjuk. Bár a Steelbook kiadás az amerikaitól eltérően hagyományos dobozzá formálódott, a gyűjtői kiadás még így is derék látvány lesz majd a szemnek. [Megjelenés: 2011. április 21.] A magam részéről bekerült a virtuális kosárba, hamarosan tesztet is olvashattok róla a gamer365 hasábjain.

.incoming @ Bioware

Mass Effect: Arrival. Kisebb meglepetés, hogy az utolsó DLC már ebben a hónapban megjelenik az alapjátékhoz, de aggodalomra semmi ok: az elhangzottak alapján akárcsak a Shadow Broker esetében, itt is epikus pillanatoknak lehetünk szem- és fültanúi, Shepard ugyanis egy beépített ügynök / Dr. segítségére siet, aki konkrét bizonyítékokkal képes alátámasztani a közelgő Reaper inváziót. A meg nem nevezett ügynök (a kérdéses személyért lásd az alábbi bejegyzést) a Batarian felségterületen tűnt el, miután felfedte az igazságot, így hősünk természetesen mindent megtesz azért, hogy kiderítse az igazágot.

Az élményért cserébe mindösszesen 560 MS pontot kell leszurkolni majd a Cerberus Networkon keresztül, amelyet minden bizonnyal mi is megteszünk majd, hiszen… eszünk ágában sincs kimaradni a generáció egyik legnagyobb csatájának előzményéből. Stay tuned with Gamer365! [Az immáron bővített fotógalériához kattints a Mass Effect hivatalos oldalára!]

Mass Effect: Arrival DLC

Szerencsére ismét aktivitás tapasztalható a Mass Effect háza táján: útban van ugye az Evolution képregénysorozat második felvonása (a harmadik március 23-ától rendelhető elő a TFAW.com-ról), és most már nagyon valószínű, hogy a DC Direct botrány ellenére az első játékfigura-széria is a sorozatgyártás felé téved (bár meglehet, csak a Tali-Grunt-Shepard-Thane négyes közül lehet majd rendelni, mivel Garrus és a többiek megjelenése a Bioware – DC Direct közti viszály miatt sajnos kérdésessé vált (a kanadai stúdió összerúgta a port a figurák gyártójával a sorozatos késések és egyéb, a rajongókat érintő kellemetlen problémák miatt). Mindenesetre ismét lázban ég a Bioware Community: időközben már hivatalossá vált, így okkal szálingóznak a fotók a Mass Effect 2 korábban pletykált, valószínűsíthetően utolsó nagy DLC-jéből: az Arrival fedőnevű pakkról egyelőre annyit tudni, hogy a trilógia második és harmadik epizódja közti cselekményt alapozza majd meg (feltehetően a Reaper inváziót készíti elő), annak minden drámaiságával együtt.

A híresztelés eredetileg a Dragon Age 2 dobozokból előkerült press-page alapján kapott szárnya, bár szemfülesek a PS3-as Achievmentek között is rábukkantak erre utaló információkra. Érdekesség, hogy a DLC a Cerberus Network hírfoszlányaiban publikált SSV Budapest hajóval is kapcsolatba hozható, amely információink szerint elsőként hatolt be anno Batarian felségterületre, de szó esik egy bizonyos Dr. Amanda Kensonról is, aki a relaykutatásban történt jártassága miatt kulcsfontosságú személy, sőt! A jelek szerint komoly bajba kerülhetett a cselekmény időpontjában. Eddig két fotó látott napvilágot, mindkettő a csapat facebook oldaláról származik, ám megfelelő aktivitás (értsd: lájk, jelenleg 750.000 a célszám) egy harmadik fotót is kaphatnak a rajongók a várva várt DLC-ből. A “MORE” gombért cserébe íme a második képkocka: vajon mit jelent 304932-es szám? (tipp: a fórumokon terjedő információk szerint a jelentések közötti eredmény közt a “211 nap” is alternatíva lehet… vajon ennyi időnk maradt a Reaperek érkezéséig?

Mass Effect: Evolution #1

Jóllehet, már a második felvonása is útban van a Dark Horse Comics-féle új Mass Effect: Evolution sci-fi képregénysorozatnak, nekem még csak két hete volt szerencsém alaposabban elmélyedni benne: ahogy a korábbi Mac Walters interjúkból már megtudhattuk, a február elején útjára indított második négyfelvonásos sztori a First Contact War körüli vészterhes korszakba kalauzolja az olvasót – azokba az időkbe, amikor az emberiség első alkalommal bonyolódott háborúba egy idegen faj, a Turian ellen, kb. nyolc évvel az első Relay felfedezése után. [Spoiler alert!]

A Shanxi kolónia közelében kialakult csatatér egy eldugott kis zugában apró zsoldos sereg gyülekezik: kalandorok, és/vagy barátjukat/családjukat elvesztő katonák, akik Williams generális vezénylete alatt igyekeznek gerillamód gyengíteni a közelben ténykedő Turian csoportosulást. A váratlan rajtaütés során General Desolas, a Turian osztag parancsnoka a vakmerő trió, Jack (alias Illusive Man), Ben és Éva fogságába esik, akiknek egyből gyanússá válik a szűkszavú idegen viselkedése. Kétkedésüket a feljegyzésekben talált információk is alátámasztják: a közelben lezuhant Turian űrhajó, a gyanúsan nagy létszámú harci egység, illetve az eltűnt tudósok tudatában elhatározzák, kiderítik, mit is keres oly’ elszántan a Citadel Space egyik alapító nemzetsége. Egy cseles húzással sikerül félrevezetniük a megmaradt egységeket, így Eva felügyeletének köszönhetően Jack és Ben az űrhajótól nem messze felfedezett barlangi járat felé veszi az utat. A sötét félhomályban egy több tonnás, ismeretlen eredetű szerkezetre és groteszk őrzőire találnak, akik messze erősebbek, és fejlettebbek Turian fajuknál, sőt! – gépies, eltorzult külsejükben kísértetiesen hasonlítanak a barlang előtt várakozó társaikra is. Az életveszélyes tűzpárbajt követően Ben megpróbálja hatástalanítani a furcsa gépezetet, de hozzáérve hatalmas villámcsóva járja át testét; mire Jack megpróbálja elrántani őt, már mindkettejüket izzó energianyaláb veszi körül, és a hatalmas csapást elszenvedő páros merev vonaglások közepette zuhan magatehetetlenül a földre. Éva a megmaradt haderő feletti felügyeletről tudomást sem véve utánuk rohan, de már csak ájult testüket ölelheti magukhoz: hamarosan a Desolas is felbukkan a félhomályban, aki mindezt előre látva mindezt csak annyit mond: eddig ti tanulmányoztatok minket, most fordul a kocka… [az utolsó képkockák között Jack már izzó, fura külsejű szemeivel küzd a fájdalom ellen.]

Mass Effect: Jack Wall leköszön

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam a zenei aláfestés létfontosságú részét képezi a játékok iránti szenvedélyemnek: a produktum elengedhetetlen momentumaként jelenlevő dallamok, etűdök hatványozottan emelik a játék hangulatát, hol meglepődöttséget, drámaiságot, szomorúságot vagy épp kitörő örömet okozva a “más világba” tévedő játékosnak. Épp ezért figyeltem fel arra az apró hírre, miszerint a Mass Effect zseniális zeneszerzője, Jack Wall leköszön, helyét pedig a filmes berkekből szintén népszerű Clint Mansell veszi át. Az ex-ME karmester három játék teljes zenei anyagát rendezve mára idejét érezte a váltásnak, de továbbra is kiváló kapcsolatot ápol majd a Bioware stábjával, így elképzelhető, hogy a jövőben még hallani fogunk róla. Mansell szerzeményeit a Moon, a Requiem for a Dream és sok más sikeres filmből ismerhetjük, így a váltás szempontjából mindenképp a posztra alkalmas mester lép a korábbi helyébe.

Remélem azért a Jack Wall keltette hangzásvilág ha nem is egészben, de részben megmarad – jómagam imádtam a mester atmoszférikus gépies, néhol pedig nagyhangszeres dallamait, amiért nem lehetünk eléggé hálásak – a soundtrack lemezekről nem is beszélve. A pennsylvaniai származású, számos szakmai díjat bezsebelő fiatalember piszkosul ráérzett a Mass Effect mondanivalójára, perfekt zenei körítést kölcsönözve ennek a páratlan vonzalomnak, amely a játékból és a mögöttes univerzumból fakad. Hatalmas respekt neki ezért a kiváló munkáért, sokat tett azért, hogy a Mass Effect 2 minden idők egyik legjobb RPG játékává váljon.

Kíváncsi leszek, Mansell mennyire kapja majd el ezt a fonalat és teremt majd legalább ilyen – ha nem jobb – színvonalú melódiákat. Mindenesetre az ME témához csak finoman nyúljon hozzá, a játékra jellemző nagy dallam-etűdöket ha átszellemülve is, de azért hagyja meg… 🙂

.what’s new

Egy kis olvasnivaló ma estére: a Dark Horse jóvoltából néhány napja megjelent Mass Effect: Evolution #1 interjú Dave Marshallal (Dark Horse Editor), aki az Illusive Mant alakító Martin Sheen jelenségről, a történetíró Mac Waltersról, a scripteket író John Jackson Millerről (SW: Knight Errant), és a rajzművész Omar Franciaról mesél, mi több: néhány concept artot is bemutat a 2011. január 19-én megjelent  első felvonásból. Mass Effect freak vagy? Akkor ajánlott kategória, a TFAW.com-on akár be is rendelheted a képregényeket (és ha már ott jársz, egy figurát is pakolj bátran a kosaradba.)

Levezetésnek pedig némi harapnivaló: rebesgetik a Mortal Kombat: Collectors (Fire) Edition európai kiadását is, igaz egyelőre még csak LEAKED infóról van szó. A kiadó tartózkodik, mi pedig tudjuk, hogy a hír akár igaz is lehet, sőt: valószínűleg az is. Fotók és infómorzsák a részletekről ezen a linken.

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE