Category Archives: Kibertér

Életjel

Meglehetősen régen írtam már a Retroidra, de az ok egészen prózai: kicsit praktikusabbnak találtam a Twittert használni a rövid, de tartalmas közlési formátuma miatt, így az utóbbi hónapokban gyakorlatilag minden social felületet elhagytam, ezt leszámítva… így nincs is más dolgom kedves látogatóm, hogy az alkalmat megragadva meginvitáljalak a Twitterre, ami egy remek lehetőség arra, hogy akár Smart eszközökről is egyszerűen értesülj a a Retro-pixelart-Videójáték-világ szentháromság apró érdekességeiről. (Más kérdés, hogy miután néhány hétig kicsit megpihent a blogmotor, Elvis mester mindent megtett azért, hogy a Retroid is ismét régi fényében tündököljön).

De mi is történt az elmúlt néhány hónap alatt ? Íme néhány járulékos infómorzsa: gazdagabb lettem egy Xbox One-al a tavalyi premierkor; belecsúsztam a Destiny mágikus csapdájába; időben kiszállva sikerült 250 órát kalandozni Thedas bámulatos és páratlan világában a Dragon Age: Inquisitionnak köszönhetően; végül néhány éves késést követően belekezdtem a Diablo 3-ba is, ráadásul egyből az Ultimate Evil kiadással a kezemben. Gyűjtögettem néhány Wii U és 3DS játékot, darálom becsülettel a Fire Emblem: Awakeninget, írtam néhány tesztet a Gamer365-re, de ami a legfontosabb: szép lassan készülget a Retroid Starcade klasszikus árkád játékgépem is, amely idén áprilisban talán elkészül az 1. éves születésnapjára.

Nagyjából egy évvel ezelőtt vágtam bele hosszas keresést követően a felújításba – ráadásként az volt a terv, hogy egy fotóblog sorozatban dokumentálom majd a felújítás részleteit, kedvet csinálva ezzel a témával csak most ismerkedőknek. A kedvcsinálót azért írogatom néha, ha sikerül valamivel előre haladni; az elkészült néhány bekezdést megtalálhatjátok a fejléc “A Retroid arcade projekt” címszója alatt.

A legnagyobb kihívás egyébként bármilyen furcsának is tűnik, nem maga az elektronika és a sérült, elavult modulok/alkatrészek beszerzése, hanem a fa- és fémmunkálatok helyi ügyintézése. Ezeket kénytelen voltam partnercégeken, ismerősökön keresztül megoldani – és bár az olyan kritikus elemek, mint a Control Panel gyakorlatilag már készen van, a fejüveg grafika-dizájn legyártása épp a grafikus asztalán hever, és a kaszni festése is csak április elején készül majd el.

#dilemma

Épp a minap gondolkodtam el azon, hogy a korábbi fenntartásaimmal ellentétben mégiscsak kellene egy Gamer PC, nagyjából az Xbox One szeptemberi premierjével együtt. Nem túl bonyolult indokot találni arra, hogy a konzol mellett miért időszerű újra a PC felé nyitni, hiszen ha a (sokak számára nyomós) grafikai teljesítményt nem is vesszük figyelembe, akkor is egy rakás indie, és klasszikus stílusbeli játék versenyez a játékosok kegyeiért, mint az

  • Elite: Dangerous
  • No Man’s Sky
  • Divinity: Original Sin
  • Sacred 3
  • StarDrive 2

… és ez csak néhány az idei PC megjelenésekből – ha a gog.com és a steam orbitális akcióit nézzük, szépen bővülhet a repertoár – nem beszélve az elmúlt generáció pótlásairól, amelyre pénz, idő, energia hiányában nem volt lehetőség – vagy a jövő lebilincselően ígéretes címeivel, mint amilyen az általam is nagyon várt Star Citizen, vagy az újra átdolgozott Baldur’s Gate / Torment játékok. Már nem merném egyértelműen kijelenteni, hogy egyetlen konzollal ki fogom bírni ezt a generációt, lemondva jobbnál-jobb PC exkluzív címekről. Meglátjuk, mit hoz az elkövetkezendő néhány hónap (feltéve, hogy sikerül nagyot haladni az árkád játékgépemmel, ugyebár).

N7 HQ

Kicsit megtöröm a csendet: későbbre halasztva a 2013-as bejelentkezést, megosztanék valamit: ma délután, hódolva az elmúlt hónapokban napi rutinná vált ME: Galaxy at War multiplayernek, sikerült átléptem a 300. órát (statjaim ITT) – és bár akadnak, akik a barátlistámon is ennek a kétszeresével büszkélkednek, jómagam inkább a higgadt, lassabb fejlődésnek vagyok híve (igen-igen, a szabadidő is közrejátszik ebben). Szép lassan kúszom fel az N7 HQ toplistákon és bár nem a top 100 az elsődleges cél, a százalékos teljesítményem azért elérte a globális top 1%-ot.

Ettől eltekintve úgy érzem néha, kicsit elárulom a videójátékok iránti fokozott érdeklődésem azzal, hogy a Mass Effect 3 tavaly márciusi premierje óta, a gamer365-ös tesztjátékokat leszámítva (amiből egyébként sem volt sok) – szinte csak a Bioware játékával játszottam. Hiába volt meg a premier-napi Halo 4 vásárlás, még az első pályán sem vagyok túl, és ez volt az, ami kicsit így ledöbbentett legbelül. Még szerencse, hogy a generáció végére hozzám került végre egy Wii, és Shepard mellett a Nintendo protagonista főhősnőjével, Miss Samus Arannal is elkezdtem lefaragni a lemaradásom, de a backlog lista így is irtózatosan nagyra duzzadt – már ami a teljesítéséhez szükséges időt jelenti.

Első nekifutásra csak néhány menetnyit csentem el az ME multiból, így a Metroid Prime 3: Corruptiont a gépbe téve végre befejezhetem ezt a páratlan kalandot, amely 2007 óta várat magára. Mivel az anno kb 70%-os mentésemet sehol nem találtam, a nulláról kezdtem újra, de hogy milyen érzés volt újra a bájos hősnő Vizorja mögül vizsgálni a galaxist… a következő posztban elmesélem. 🙂

ON-hold

Nemrég fejeztük be az Operation Excorcist hadműveletet – sajna nem jött össze a Gold meccs Extraction, de az 1.000.000 fantom likvidálásához azért a mi csapatunk is hozzájárult néhány tucatnyival – bízom benne, hogy sikerül, a Victory pakkban levő tárgyak, felszerelések mindig jól jönnek, ha komoly multiplayerről van szó. A héten valószínűleg kicsit pihentetem is a Cerberus katonák, Reaper- és Geth hordák halomra lövését, egy csipetnyi on-hold, némi retro kitekintő és olvasgatás biztos, hogy pozitívan hat majd a soron következő teljesítményünkre.

[ps.: sohasem osztottam ki még ennyi negatív feedbacket, mint amennyit az elmúlt napokban.]

Galactic Codex

Hetek óta agyalok azon, milyen témát nem húztam elő még a Mass Effect tarsolyból, amit korábban ne cincáltam volna szét, vagy ne írtam volna meg – mára a legtöbben már úgyis végigküzdöttétek magatokat a Bioware idei legnagyobb durranásán, így amúgy is felesleges szócséplés lenne az egész. A megjelenés körüli időpontban és azután szándékosan nem voltak Shepard-témájú posztok, linkek, és bejegyzése, elkerülve ezzel a történet spoilerezését, amelyből bizony akadt bőven a híroldalakon, de még a hivatalos launch trailerben is. Én személy szerint még mindig nem láttam a két utolsó mozgóképes anyagot, pedig majd’ belepusztultam, mikor anno felbukkantak az interneten, a videómegosztó portálokon és az egyéb social hírcsatornákon – pláne hogy gyakorlatilag mindenki csak ezekről beszélt rajongói berkekben. Érdekes szituáció úgy lavírozni a hírek között, hogy félig lehunyt szemmel futod át a hírblokkokat, nincs-e benne valami olyan, amelyről még csak elemeiben sem akarsz tudni. Szerencsémre a saját magam ellen bevetett hírembargó / kampánycsend hatékonynak bizonyult, így döntő többségben azért megmaradt a nagy várakozás, és az újdonság elsöprő ereje. Pár apróbb leleplezésbe futottam csak bele, de ez is csak akkor került véletlen a szemeim elé, mialatt elmerülten bújtam a The Art of Mass Effect Universe artbook pazar képi világában (galériát lásd lentebb). Bár felhívták rá a figyelmet, hogy a fotó szekció hemzseg a spoilerektől, azért sikerült nekik szépen elkülöníteni a trilógia záró akkordjához csatolható elemeket, így csak Javik és az Illusive Man leplezte le magát, mielőtt feleszmélhettem volna, melyik fejezetbe is kezdtem bele éppen. Javikról aztán később kiderült, hogy a nagy port kavart From the Ashes DLC Prothean protagonistája, akiről már korábban pletykáltak a fórumok, így csak maga a külcsín volt az, ami sokkolta a retinámat (pozitív értelemben, természetesen).

Ahogy egy ilyen esemény alkalmával elvárható, kihasználtam a premier adta lehetőségeket: idő előtt volt hozzáférésem a public demohoz (ebből készült az ajánló a gamer365-re), játszottam a Facebook alkalmazásokkal, hogy ilyen-olyan apróságokat nyerjek (egy X360 Shepard Avatar pólót és egy omni-toolt sikerült is zsákmányolni), bő tíz-tizenöt órát toltam bele a multiplayerbe, és az előrendelésnek hála már a premier estéjén kézbe foghattam a gyűjtői kiadásomat, annak minden előnyével együtt. Mit mást kívánhat még a Bioware egy rajongótól ?

Rég eldöntött dolog volt bennem, hogy részben a fentiek miatt nem vállalhatom el a teszt megírását – nem szerettem volna ledarálni évek hossszú várakozását három-négy nap alatt, így inkább drag kollégának ajánlottam fel a review írás nemes feladatát. Az esetlegesen érkező DLC-kről, és a tabletre készült Mass Effect: Infiltratorról majd képernyőre vésem a véleményemet, de ez elegendő is lesz így. Egyértelmű volt az is, hogy a végigjátszás sem lóhalálában következik majd be: egyrészt idő sincs minden nap erre, másfelől viszont a néhány órás etapok közti pihi alkalmat ad arra is, hogy elmerengjünk a látottakon/hallottakon.

Dióhéjban annyi a lényeg, hogy nem csak játékos szemmel kedveltem meg a Mass Effect univerzumát ebben a generációban: kíváncsian olvastam el minden, a játék témájával kapcsolatos írásos/rajzos anyagot, a kódexbejegyzéseket, vagy a bolygók ismertetését csak azért, mert érdekelt a fő cselekmény mögötti világ is (- erre korábban csak három alkalommal volt példa). Utóbbi ha időpocsékolásnak is tűnik, elképesztően sok érdekességet árul el a múltról és a jelenről, így ez számomra az egyik olyan részlete a Citadel Space-nek, amely nagyszerű módon tálalja a Mass Effect világának hétköznapi dolgait, vagy a múltbéli történéseket. A sztorit egyelőre meghagyom kérdőjelnek, mert még nem értem a végére – de a végjátékot sújtó baljós ítélkezések miatt mindenre fel vagyok készülve. Vagy mégsem? [Egyelőre ennyi, legközelebb színes-szagos, linkes dolgok jönnek majd…]

Mass Effect: Arrival

Tegnap Insanity nehézségi szinten is sikerült megsemmisítenem a Reaper embryo-t a Mass Effect 2-ben, így harmadszori végigjátszásra unlockoltam az utolsó, “Insanity achievment”-et is a játékból – büszke is vagyok kicsit, nem volt könnyű menet – pláne úgy, hogy most sem rohantam végig a küldetéseken, mert harmadjára is szerettem volna úgy átélni és végig izgulni ezt az ötven órát ugyanúgy, mint először. Jelentem, ez teljes egészében sikerült, és ha az Arrival DLC is lecsurog a Live-ról holnap, hétvégén azt hiszem, meglesz az első olyan Xbox 360-as játékom, ami teljes egészében kimaxolásra kerül.

Megvolt az oka, hogy a második és harmadik rész közti utolsó DLC-t ilyen kései dátumra hagytam – egyrészt mivel már hónapokkal ezelőtt újrakezdtem a játékot, nem láttam értelmét, másfelől időm se lett volna nagyon rá – de ezzel a lépéssel hétvégén most teljessé válik a kép, és a Normandy fedélzetén megtesszük az utolsó kirándulást a végső kataklizma felé… nagyon várom már, de az is biztos, hogy az Arrival letöltésével egy időre pihenni küldöm a játékot, hiszen jövő tavaszig még sok-sok apróság vár arra, hogy a gépben pörögjön…

[Persze, addig sem maradok Mass Effect nélkül, hiszen… na de, erről majd a következő postban…]

hard at work

Huh… jó régen nem jártam már erre bokros teendőim miatt, de azért igyekeztem figyelemmel kísérni az E3-as prezentációkat és a show körüli felhajtást. Rég nem olyan már ez az érzés bennem, mint 6-7 évvel ezelőtt volt, de nyomokban azért még rájöttem, mennyire képes vagyok egy-egy címért, stúdióért, hírért rajongani. Ez idén sem volt másképp: legkevésbé a Sony, leginkább pedig a Microsoft, a Ubi Soft és természetesen az EA (benne a Bioware) prezik voltak azok, amelyek felkeltették az érdeklődésem – bár az MS-t nem nagyon tudom hová tenni, révén nem annyira hat meg a tonnaszám érkező Kinect-orientált cucc (a Mass Effectbe integrált hang- és utasításvezérlés viszont ütött).

Mindenesetre mostanság vajmi kevés időm marad játszani – az elmúlt hetek javarészt egy komolyabb munkahelyi projektben való helytállás jegyében teltek el, miközben azért megünnepeltünk egy születésnapot (jövő héten én is betöltöm a bűvös 29-et, erre kiváló alkalom lesz a Kincsem Park-béli Cisco Derby), átköltöztem Budapesten a saját lakásba, és lassan minden más is a helyére kerül. Pech, hogy a négy éves Xbox 360-amban most kezdett köhögni a hűtés, így a garancia lejártával szombaton valószínűleg Wadarrhoz kerül majd egy kisebb takarításra, pasztázásra és overcool moddingra – ha lehet, kihúznom még az élettartamát egy kicsit. Vajon ki fog annyit bírni, mint egy NES? 🙂 Kötve hiszem. Tartósságban a Nintendo viszi a prímet.

Jah, amúgy tud ajánlani valaki egy megfizethető 5.1-est, amelyen van optikai bemenet? 🙂 Incselkedem a Logitech Z5500-al mert most, hogy megérkezett az utódja, kurtítottak egyet az árcédulán és használtan elég olcsón hozzá lehet jutni… csak az a baj, hogy gumikat kellene vennem az autóra, esedékes az olajcsere, és egy VGA kártya is kívánkozik már a PC-be… muszáj fontossági sorrendet felállítanom.

Remember REACH

Remember… Halo REACH is not the beginning… This is the end of a bright, mad and sad war which was ended with a bittersweet victory. This game – one of the last exclusive Microsoft Game Studios franchises – conjured my morning when slowly slipped in the sunlight of this beautiful day. A long waited game from Bungie will tell the story when mankind fall in front of Covenant on planet Reach. Honor the Spartans – got to be certain, brave and desperation follow the footprints which spotted to dust to save humanity from the unescapable great war against the galactic Covenant forces. [HALO REACH: Red Carpet trailer @ GT]

Don’t forget them. Respect them. Remember REACH.

[Noticed: Spartan jetpacks in Trafalgar Square @ London]

Projektor játékkonzolhoz

Péntek este egy több fős, reggelig tartó játékos összejövetelt tartottunk az átmenetileg három hétig angolhonból hazaszakadt Rajmi barátommal, amit szombaton egy újabb parti követett: ezúttal azonban néhány órára projektorra csatlakozva próbálhattam ki, vajon mit tud az Xbox 360 egy ilyen környezetben. Bár a néhány éves BENQ natív felbontásban csak 800×600-as képet adott (azt is 4:3-ban), az átalakítóval kiküldött 1024×768-as VGA jelet egész jó minőségben vetítette ki a vászonra. A hangrendszerről egy NAD előerősítő és néhány minőségi hangfal gondoskodott, így a Split Second és a Forza Motorsport teljesen más dimenzióba repített minket az éjszaka során – bizony a képméret olykor még hajlamos a minőségen is túlmutatni.

Régi dédelgetett álmom egy saját, különbejáratú HD-s projektor, és hogy most elérhető közelségbe kerültek az árcédulák, karácsonyra talán sikerül összespórolnom az egyik jobb típusra. Az Epsonnak például saját, kifejezetten játékra és filmnézésre alkalmas 3LCD projektorja is van, amelyhez most ajándék Epson vetítővászon is jár. 1280×800-as HD Ready felbontás (natív), 16:10-es képarány, 3000:1 kontraszt és 2500 ANSI Lumen fényerő, amelyhez HDMI csatlakozó is társul – mindezt a megfizethető kategóriában kínálja a gyártó, aki 4000 üzemóra garanciát vállal a speciális izzóra. Az Epson nem is bíz semmit a véletlenre, egy ötletes és merész reklámanyaggal kívánja vásárlásra fogni a játékosokat. Szerintük az EH-TW450 az ideális gaming projektor. Rövidesen meglátjuk, mennyire.

uborkaszezon [2010]

Ülve a parkban azon tűnődöm, vajon elsőnapos játéknak kellene lennie a Metroid: Other M-nek, avagy sem: a hivatalos EU dátum szeptember harmadika, de addig kellene egy Wii, és előre betervezett szabadidő is. Jelenleg egyik sincs és nincs is tervbe véve… a Dragon Age viszont annál inkább és úgy tűnik, ez lesz a befutó. Mindezidáig kimaradt, holott már régóta esedékes és félő, ha most nem kezdek bele, már nem lesz rá se időm, se energiám. A nagy nyári uborkaszezon amúgy is remek időszak arra, hogy a kimaradt/elfeledt játékokat pótoljuk. Azt hiszem, így fogok tenni…

.switch to online

Kellett már ez az offline mód. A legutolsó ittlétem óta leülepedett az E3 hozadéka, eltelt majd másfél hét, betöltöttem a huszonnyolcat, újra elindult az nCore és túl vagyok két mozgalmas hétvégén is. A két napnyi szabadság úgy kellett, mint szomjas utazónak a víz – ekkor tettem pontot a Mass Effect: Overlord DLC végére, amelyből egy rövidke cikk is készült – ez a gamer365-ön olvasható. A cél, hogy minél kevesebb időt töltsek gép mellett, részben sikerült – a szabadidőmben végre nekiálltam kifesteni a Rúnamester hős figuráit. A tizenkettőből már csak öt hiányzik, ezeket a héten szeretném azért befejezni, mert már jó lenne egy szaftos partit játszanunk az új karakterekkel (fotó később). Érdekes amúgy, mennyi okosságot találni a boardgamegeek-en: az egyik felhasználó készített egy, a játék dizájnjába beleillő karakterlapot, amit kinyomtatva végre megfelelő elrendezésben lehet viszontlátni a játékos hősét, annak fegyvereit, vagy kezelni az életerő- és kimerültség jelzőket, fegyvertársakat. Hasznos okosság, színesben kinyomtatva, és fóliába laminálva pontosan olyan, mintha gyári lenne. Le is gyártottam pénteken, jó szolgálatot tesz majd. A következő célpontom, a Talisman is sok hasonló kezdeményezést tudhat magáénak, a szabálymódosításoktól, és új játékmódoktól kezdve az egyedi kiegészítők legyártásáig. Ez is egyfajta művészet…

A születésnapi meglepetéspartin egyébként egy Split Second landolt a kezeim között, és miután a szintén ajándékba kapott Mass Effect tortát felvágtuk, alig vártam, hogy tegyek vele egy próbát. A fiúk-lányok nagyon eltalálták ezt az ajándékot, a játék a Burnout Paradise óta az első olyan autóversenyes cucc, amely tényleg tudott újat mutatni és látványban sem utolsó. Ha árkád őrületre vágysz, nyugodtan megvásárolhatod, nekem abszolút bevált, mert pörgős, nem túlságosan nehéz, de a játékmódoknak köszönhetően van benne kihívás így is. Úgy néz ki, a játékiparba megint beköszöntött a szokásos nyári uborkaszezon, így ha mértékkel is, de itt az ideje elővenni az elmúlt hónapokban kiesett/lemaradt/elfelejtett játékok listáját és pótolni… mert abból mindig van mit.

blog.relaunch.now.

Kemény tíz hónap telt el azóta, hogy úgy döntöttem, egy időre félreteszem a blogolást. A legfőbb talán az volt, hogy összeborult a redpanda, így beletelt néhány hétbe, míg az adatbázis adatait, és az elmúlt öt év postjait kimentettem. Erre tavaly már nem volt erőm, így gyakorlatilag az elmúlt néhány hétben kezdtem el vele a szabadidőmben foglalkozni. A Galaxy Guide-ért igazán kár lett volna, de nagy szívások árán azért sikerült a táblák helyrehozása, így az eddig megírt fejezetek továbbra is olvashatóak maradtak. Kicsit változtattam a dizájnon, de ez már csak amolyan bevett szokásom, idővel majd kialakul a végleges formája.

Tavaly lezárult egy korszak az életemben, így illdomos volt, hogy a gameTourMix is a múlté legyen. Mostantól Retroid Mania néven futok majd – kevesebb lesz a személyes komment, és több, a retró, ill. a játékipar kurrens generációjával foglalkozó post. Azért egy pillantást a twitter is megérdemel, de a lényeg röviden, és tömören: welcome back, örülök, hogy újra digitalizálódom 🙂

.deadline

A bejegyzések frissességéből talán már mindenki észrevette, hogy másfél hónapja nem igazán megy a blog írás. A jeles esemény oka prózai: magánéleti nehézségek őrlik szét a mondanivalómat, ezért pironkodva  kérek mindenki türelmét a hullámvölgyön történő átlendülésig. Az írást nem hagyom abba végérvényesen, de a jelenlegi helyzetben egy ideig biztosan nem fogok tudni játékos témájú bejegyzéseket kigondolni. A kényszerpihenő alatt a már megírt Metroid Galaxy Guide fejezetek természetesen továbbra is elérhetőek maradnak. Kellemes olvasgatást mindenkinek!

.one [last] month

Írhatnék arról, hogy az öt együtt töltött év alatt mennyi szép dolog történt velünk, és hogy miért ennyire nehéz lezárni egy ilyen kapcsolatot, de… egyrészt nem biztos, hogy ezt ki szeretném tárni a nyilvánosság előtt, másrészt semmi kedvem ismét ezeken a dolgokon rágódni, úgyhogy ugrok egy nagyot, és…

inkább arra koncentrálok, hogy napokon belül keblemre ölelhetem a Metroid Prime Trilogy díszdobozos kiadását, illetve tövig nyomhatom a sáros gázpedált a Colin McRae: DiRT 2-ben – amelytől már most is annyira kiráz a hideg, hogy ihajj. Előbbi játék természetesen alap (hiába van meg mindhárom epizód, a gyűjtői változat és a korongra préselt extrák miatt határozottan kattintottam a “buy now” feliratra), utóbbinál viszont a Live-ra felpakolt demó lelkét zúztuk szét… Mára valószínűleg már lehunyt szemmel végigszáguldanék a marokkói, vagy a Baha sivatagban kialakított pályákon, úgyhogy a teljes játék biztosan örömöt okoz majd. Kemény lesz ez a két hónap, az utolsó héten Halo 3: ODST, jövő hónapban pedig Forza Motorsport 3 (és talán a Borderlands, amit szerintem novemberre pattintok át…) és még be kellene bejeznem a Mass Effectet is hardcore renegade módban…

C64 [.resurrection]

Commodore 64 header

Mialatt minden szempár az idei GDC (játékfejlesztők konferenciája) által keltett hullámokra fókuszál, jómagam csendes, ám leplezetlen örömmel vettem birtokba a játékkuckóm egyik régi-új lakóját, a régóta várt Commodore 64 utánpótlásomat – a szinte érintetlen, és puha billentyűzetnek már csak a finom, gyári csomagolást sejtető illata is széles mosolyra fakasztja a szám, így nem csoda, ha majd’ kiugrok a bőrömből miatta. BEAR barátomnak hatalmas köszönet azért, amiért képes volt ékes retro gyűjteményének eme nemes, szinte újnak mondható példányától megszabadulni csak azért, hogy a hetekben elhalálozott mikroszámítógépem helyett új példánnyal szolgáljon. Ritka pillanat volt az “első” találkozás, hiszen ilyen kifogástalan állapotú, szinte gyári példányt gyakorlatilag lehetetlen már szerezni: a Commodore 64 II. gyártását a kilencvenes évek elején véglegesen leállították, így a masina legjobb esetben is minimum 16 esztendős, amely viszont egyáltalán nem látható rajta. Ennek megfelelően ígérem, hogy az újdonsült jövevény a hozzá méltó elbánásban részesül, ha alkalomadtán múltidézésre adom a fejem – akárcsak tegnap, amikor olyan neves klasszikusokat töltöttem be, mint a Rick Dangerous, a magyar 576 Kbyte bábáskodása alatt készült Long Life, vagy a System 3-féle Last Ninja 2. Külön köszönet illeti a régmúlt szépségeit felidéző, és legfőbb profiljának tartó retrotime.hu internetes oldalt is, akik egy eredeti, szintén érintetlen 1530-as Commodore Datasette C2N-el ajándékoztak meg. Érdemes egy pillantást vetni a fiúk által szerkesztett portálra is, ugyanis az apróhirdetésektől kezdve a különböző játéktesztek, gyűjtemények és linkek tárháza mellet a játékipar ma aktuális retró újdonságaival is napi szinten foglalkozik – retro kedvelőként egyből a kedvenc linkjeim közé protezsálta magát, így bátran ajánlom minden olyan lelkes olvasónak, aki fogékony a klasszikus számítógépes, illetve videójátékok világáért.

A múltat felidézve, hogy a hatás a megfelelő legyen, előkaptam a szekrény mélyén megbújt zöld monokróm Philips gyártmányú monitoromat is, amit még 13-14 évvel ezelőtt cipeltem át a fél városon egy aprócska baráti szivességért cserébe. Sajnos a hosszú éves kihagyás egyszerűen nem volt hajlandó bekapcsolni, aztán fél óra szöszölés után rájöttem, hogy a kiolvadó biztosítékot legutóbb saját magam szedtem ki a NYÁK-ból, hogy újra cseréljem – csak azt nem tudom miért, amikor a dobozba csúsztatott nylonzacsiban volt még néhány tartalék abból a típusból. Na mindegy, egy gyors csavarozás, és már készen is voltam: gyors összeszerelés, 1541/II-es floppy egység, C2N Commodore Datasette, táp, videókábel és bekapcs: a zöld fény halványan pislákoló lángja sugárként égette ki a szemem, ahogy a nagy sötétségben meredten a villogó kurzor mögötti világba pillantottam. Basic tudásom javát elfeledve eleinte bizonytalan leütésekkel gépeltem be a Load “$”,8 parancsot, de ahogy a List segítségével kilistáztam a meghajtóba gyömöszölt floppylemez tartalmát, szinte pillanatok alatt előtörtek az agytekervények elveszett területéről származó utasítások: Poke, Sys, Load error, Run, Print, Goto, Data, Gosub… ejj, de jó érzés volt felidézni.

Próbáltam a készüléket a színes kép elérése érdekében a HDTV-re is csatlakoztatni A/V kábellel, de többször is beletört a bicska: analóg fronton ugye gyakorlatilag halott a mutatvány, az A/V bemeneten az LCD technológia RCA bemeneti chroma/luminance szétválaszthatóságának hiánya miatt miatt torzulnak a színek, és egy ronda pacává válik az egész képernyő. Az egyetlen megoldás a Commodore 64 nyolc tűs DIN csatlakozóját kihasználó kábelezés, vagy ha úgy tetszik, a házilag barkácsolt kivezetés. Az interneten talált leírások segítségével csupán egy kis műszerész és forrasztás érzék szükségeltetik ahhoz, hogy olyan kábelt eszkábáljunk, amelyik a videójelet a 8DIN-ből egyenesen S-Videová, a hangot pedig tetszés szerinti RCA kivezetéssé alakítja, ezáltal biztosítva a kiváló és éles kép (illetve hang)-minőséget. A helyi műszerész szaküzletben már megvásároltam a szükséges alkatrészeket – a 8DIN csatlakozót kivéve, mert kissé nehéz olyan lecsiszolt és vékony tűs változatot szerezni, amely a C64 videókimenetébe gond, és erőlködés nélkül beleilleszthető. Az interneten a “C64 video out” kulcsszavakra rákeresve több olyan oldalra is rábukkanhatunk, ahol lelkes barkácsolók mellékelik a szükséges magyarázattal ellátott “csináld magad” ábrákat. A szöveges anyagokból íme itt az egyik, amelynek alapos elolvasásával szépen elkészíthető a C64-hez használható S-Video és RCA output.

Jegyzettömb

Elég zűrös volt az elmúlt három hetem, így nem csoda, hogy nem volt sem időm, sem energiám szavakba önteni – örültem, ha este úgy elnyúlhattam kicsit az ágyon, hogy senki és semmi sem zavarta meg a nyugalmam. Persze mindennek megvolt az oka: múlt vasárnap hajnalban ki tudja hogyan, de eltört az Ibiza sportrugója, és mialatt próbáltam úrrá lenni a hétköznapi munkahelyi káoszon, a családunkba bekígyózott a pénzügyi válság…Időközben megjelent a Race Pro és a Resident Evil 5,  befutott a néhány bejegyzéssel lentebb kisírt C64 replacement (Bear, ezer köszönet a retrotime.hu-s közbenjárásért és a saját gyűjtői példányért) amit egy 27-es számmal ellátott névnap zárt le.

Zanzásítva lényegében ennyi, bővebben talán az autójavítás érdemel említést, amelyhez még a zalaegerszegi SEAT márkakereskedést is megjártam pénteken (nem könnyű gyári sportalkatrészeket szerezni, tiszta szerencse volt, hogy két nap alatt hozzájutottam). A nem kis anyagi ráfordítást igénylő költekezés a lehető legrosszabkor jött, de elengedhetetlen volt, mivel a kocsi bal első csillapítása teljesen leült, és a szilánkosra törött rugó lehetetlenné tette a közlekedést: szombaton Tibi haverommal gyakorlatilag lebontottuk az autó egész első futóművét, kikaptuk a lengéscsillapítókat, a stabilizátorokat, és az összes hasznos-haszontalan alkatrészt is. Négy óra küzdelem árán sikerült újjávarázsolni a sportfutóművet, így a sárga démon ismét szelheti a kilométereket – pláne azután, hogy tegnap a közelgő havazás ellenére felkerültek a nyári alufelnik is.

A pénteki holidayt egyébként visszafogottan és kellemesen ünnepeltük meg: eredetileg ketten terveztünk kiruccanni a kedvenc fogadónkba (reklám itt: Horváthkert vendéglő), időközben aztán mégis úgy alakult, hogy Marci barátunk is csatlakozott hozzánk egy méretes fatál erejéig, amelyen a vaskos cigánypecsenyét szerencsémre az imádott óvári pulykamellre cseréltettem. Ha csak rá gondolok, ismét megnyalom mind a tíz ujjamat…

Új világ

Bármennyire is érezni a válság megszorító következményeit a mindennapokban (és ez most saját tapasztalat), a játékipar valahogy nem, vagy csak igen csekély mértékben akar tudomást venni a negatív hatásokról. Olvasni ugyan stúdióbezárásokról, összevonásokról és csődközeli helyzetekről, valahogy olyan érzésem támadt, hogy valahol talán nem is olyan nagy baj, ha kicsit megnyirbálódik a profitorientált, reklámoktól, öltönyös úriemberektől, és játékpiaci szakemberektől hemzsegő, eltorzult lelkületű ipari kavalkád. Ha kell, kurtítsák meg a költségvetést, és erőltessék az egyéni ötletek és megvalósítások következtében felvirágzó, gyakran kiugrást jelentő játékok eljövetelét; jegeljenek be kétes kimenetelű projekteket, vagy kivénhedt, és kifulladt sorozatokat: fenébe az évek óta padlón fetrengő Need For Speeddel, vagy a Beijing 2008-szerű förmedvényekkel, elérkezett a megújulás ideje. Egy olyan korszaké, ahol újraértelmezést nyer a sikeres játékprogram fogalma. A megszorító lépésekkel visszacsökken majd a szennyes túlkínálat egy emészthető szintre, ahol végre talán mindenkinek érdekévé válik a nívós szórakoztató termék létrehozása, ahol végre leértékelik a rókabőr fogalmát, a nyakkendős rabszolgahajcsárok csak matematikai számokban és piaci görbékben ábrázolható mércéjükkel együtt.

Vajon a jelenlegi megszorítások negatív és pozitív hatása elegendő lesz ahhoz, hogy ismét az érték, a minőség és a tartalom domináljon a játékiparban, vagy a megtisztuláshoz elkerülhetetlen a ’80-as évek elején tomboló játékválság újbóli eljövetele? Tényleg vizionálhatóvá válik egy olyan kor, amelyben nem vívnak élet-halál harcot a vérszomjas fanboybrigádok azon felmordulva, mert XY játék az adott játékgépen két textúrával és három FPS-sel gyorsabb sebességet produkál, mint a rivális platformon? Vagy amelyben még a véresszájú Sony-bérencek számára is elfogadható az EDGE jogos és alátámasztható tényein alapuló 7 pontos Killzone 2 értékelése? Mikor itatja át a hazai olvasóközönséget a tudat, hogy egy játék nem attól lesz értékes és jó, hogy a rezignált, olykor fanboytáborból kikerülő cikkíró túlzásokkal és/vagy érzelmekkel teli kinyilatkoztatása 10-es pontszámmal jutalmazza-e a górcső alá vett szoftvert, vagy sem? Nehéz ügy. Az imént felvázolt jövőkép jelenleg olyannyira távolinak tűnik, mint az idegen csillagrendszerekből érkező, értelmes kapcsolatfelvétel időpontja.

Az önálló értékrend akkor is fontos, ha nem a mindennapi élethez kapcsolódik: hiszen mi miatt is választunk pl. autót? Számos tényező közrejátszik a végső döntés meghozataláig, a szakmai fórumoktól kezdve az internetes, és személyes tapasztalatokon át pl. a média is sokat nyom az adás-vételi szerződés megkötéséig – sokakban azonban fel sem merül, hogy legyen bármilyen is a külső vélemény, a döntés az ő kezünkben van, mégpedig a személyes tapasztalataik alapján. Próbáld ki, hisz’ meg van rá a lehetőséged: hiába a lebeszélő, vagy kioktató szándék, az érzelmeknek a szavak ritkán tudnak parancsolni. Gyerünk, töltsd le a demót, hallgass meg több véleményt, próbáld ki a játékot! Dönts helyesen, a TE egyéni véleményed alapján! Az EDGE lehet nívós, és meghatározó, de a legtöbb esetben csupán nyomatékosításként szolgál, nem szentírás. Más értékrend, más vélemény, de CSAK egy lehetséges nézőpont megtestesülése: önmagában nem elegendő a pozitív jövőkép megteremtéséhez, ugyanakkor hozzásegíthet egy objektív értékrend kialakulásához. Ők megtették az első lépést a megújuláshoz, amely sokkal inkább a belső értékrenden alapul, mintsem a fényesen csillogó massza és a hype sokaságán. Igen, emberből vannak, tévedhetnek. Az út csak akkor járható, ha a kezdőlépést egy másik is követi, jelenleg pedig te következel, kedves olvasó. Keress, tapasztalj, véleményezz és dönts, hisz’ életed is döntések folyamata.

Herceg vs. Elika: game over (?)

Prince of Persia Header

Nem semmi gyilkos volt ez a két hét, mivel a kollégám, és szaktársam, újdonsült csemetéjének születése alkalmából rögvest diszidált a cégtől: miután lelécelt, egyből működésbe lépett Murphy törvénye: a két hét alatt ugyanis gyakorlatilag minden elszállt, ami csak tönkremehet: meghalt az UPS, összeomlott a levelezés, problémák akadtak az IT projektekkel, leállt  a hálózatunk, bejött egy új network fejlesztés, és még sorolhatnám. Szinte minden napra akadt valami finomság, ritka volt az a pillanat, hogy öt percre le tudtam ülni kicsit pihenni az irodában. Szombaton ráadásul túlóráztam, hétvégén alig tudtam pihenni, így játékra szinte semmi idő nem maradt: még szerencse, hogy az esti lefekvés alkalmával sikerült néhány órát előrejutnom az év első napján megkezdett Prince of Persiaban, így a hétvégén sikerült bilincsbe verni Ahrimant – azaz csak sikerült volna, hiszen az 1001-edik Light Seed összegyűjtése nyomán gyakorlatilag minden romba dőlt, amiért a játék során küzdöttünk. Hiába, ilyen az odaadás, a bájos szépség, Elika fontosabb volt a herceg számára, mint a meseszép birodalmat fenyegő pusztítás. Valahogy éreztem, ennek ellenére nem lehet kérdés, hogy a gyönyörű Steelbookos kiadás korongja a 2008-as esztendő egyik leginkább ámulatbaejtő játéka. Lassan ideje lesz feltölteni az MS pont egyenlegemet, hiszen a Mass Effect DLC-jének régóta esedékes megvásárlása mellett a folytatást elősegítő 2-3 órás bónusz tartalmat is le szeretném tölteni az Xbox Live-ról.

A nagy karácsonyi bevásárlás alkalmával kosárba pakolt cuccok egyébként ha lassan is, de fogyásnak indultak: novemberről csupán csak egy Hayabusha kalandom (Ninja Gaiden II) és egy véres-verítékes kaszabolásom maradt az afrikai szavannákon a Far Cry 2 személyében. Előbbibe már belekezdtem, és meg kell mondjam, hogy a Team Ninja rendesen odatette magát a nehézségi szintet illetően: már a normál fokozat is kőkemény hardcore kihívásokat tartogat, így nem elég veszettül kaszabolni az ellent, fejleszteni kell a ninja fegyverzetet, és bőszen tanulni a tonnányi speciális támadást is. A varázsitalokat és tekercseket rejtő ládák felkutatása szintén kulcsfontosságú, ugyanis a gyógyhatású készítmények felszedése nélkül annyi esélyünk van túlélni a szünni nem akaró hullámot, mint féllábú benszülöttnek a méteres árvizet.

.need [Mass Effect 2 & Dragon Age: Origins]

Mass Effect

Rajongás. Izgalom. Váratlan fordulatok. Mesterien megírt, változatos és izgalmas forgatókönyv. Bioware, Mass Effect. Kérdés? Nincs, nem is lehet. Bár eddig még nem lehetett tudni, hogy mikor érkezik az eredetileg trilógiaként tervezett klasszis folytatása, most már hivatalos álláspont aranyozza be a napot: az Electronic Arts megerősítette, hogy a Bioware mesterei már megkezdte a munkálatokat 2007  (és PC fronton 2008) messze legjobb akció-rpgjének második felvonásán. Azt már korábban is tudtam, hogy az idei játékfejlesztők konferenciáján a Mass Effect 2 terítéken lesz, ez azonban most már a san francisco-i rendezvény hivatalos programján is szerepel. A PC-s verzió felett bábáskodó kiadó által kiadott közlemény szerint a 2009-es GDC-re egy hatvan perces prezentációval készül a csapat, amely keretében a Bioware projekt menedzsere, és vezető technikai dizájnere avatja be a közönséget a játék mögött álló csapat munkájának rejtelmeibe. A folytatás már az első epizód stáblistájánál felkerült a legjobban várt játékaim közé, ráadásul egyből az első helyre – a pozíció sorsa ezennel végérvényesen eldőlt, ég áldja a Bioware csapatát érte.

me_geth

Mass Effect – Geth

Nem árulok el titkot azzal szerintem, hogy az utóbbi időkben különös rokonszenv alakult ki bennem a Bioware, mint fejlesztőcég iránt: szakmájuk mesterei, és nem fér kétség ahhoz sem, hogy az RPG műfajban kevesen képesek olyan nívós, magas színvonalú világokat alkotni, mint ez a csapat. A Mass Effect mellett futó projektjeik közül a high fantasy témakörbe visszatérő Dragon Age: Origins az, amely szétdurranthatja még az izgalmi biztosítékot (mint ahogy tette nálam is), mert ha nem is direkt folytatása az oly’ sikeres Neverwinter Nights és Baldur’s Gate sorozatoknak, mindenképpen szellemi örökségüknek tekinthető. A Mass Effecttel ellentétben a Sárkány kora PC elsőbbséget élvez, de nem zárható ki később egy konzolos átirat sem. Fontos megjegyezni, hogy a Dragon Age: Origins tartalmi mennyiségében valahol a Mass Effect univerzumának síkjához hasonlítható, hiszen akárcsak Shepard hadnagy esetében, itt is neves sci-fi írók és művészek csapata munkálkodott a játék világának társadalmi, vallási, történelmi, faji, és gazdasági alapjainak lefektetésén, ráadásul a szerződtetett nyelvészeknek hála, új nyelvek is beépülnek majd a kommunikációba. Nem mellékes az sem, hogy a sikeres sci-fi történethez hasonlóan itt is egy fantasy novella (David Gaider – Dragon Age: The Stolen Throne) vezeti majd be az olvasót a játék által feldolgozott cselekménybe, amely ez év márciusában keül a boltok polcaiba (a Dragon Age: Origins 2009 első negyedévében érkezik majd). Összefoglalva: rendkívül ígéretes projektekről van szó, amelyekkel gyakrabban szeretnék foglalkozni a jövőben.

Wanted [2009]

Az új év számos pozitív velejárója közül egyik a már bejelentett és még bejelentésre váró játékok sora: az őszi kavalkádban nagyjából már tudni lehetett, hogy melyek azok a folytatások, illetve nagy érdeklődést keltő bemutatók, amelyekre mindenképp érdemes lesz odafigyelni idén. Ebből a szempontból már 2007 is jó esztendőnek számított, és miután 2008-ban az utóbbi évtized talán legnívósabb felhozatalát köszönthettük, van egy olyan sejtésem, hogy az újévben sem lesz okunk panaszra. Ahogy az ilyentájt lenni szokott, a játékosok fejében szép lassan már összeáll a kitüntetett figyelmet érdemlő játékok sora, amelyhez az egyéb, hobbi szintű eseményeket hozzácsapva, karcoltam is egy gyors 2009-es tervezetet. Bár a tavaly ilyentájt felvázolt tervekből nem sikerült mindent maradéktalanul teljesítenem (főleg a MAME árkád kabinet projekt, és a Wii beszerzés tűnt el a süllyesztőben nyár környékén), azért az igyekezet meghozta a gyümölcsét az óév végére. A mondandómat rövidre zárva következzenek tehát azok a biztos megjelenéssel bíró játékok, amelyekre már látatlanban is megtettem a tétjeimet:

  • Aliens: Colonial Marines (X360): A tavasz általam talán legjobban várt címe, amelyben az Aliens vs. Predator borzongással teli kalandjai után végre ismét xenomorf barátaink őrült ámokfutásának lehetünk részesei – köszönhetően a Brothers In Arms szériát fejlesztő Gearbox Software csapatának, akik filmszerű jeleneteket, folyamatosan fenntartott izgalmi helyzeteket, és ijesztő élményeket ígérnek – a filmet ismerve nem alaptalanul [TRAILER].
  • Resident Evil 5 (X360): A február végi megjelenést szintén piros betűvel húztam alá a naptárban: Chris Redfield visszatér, hogy a Capcom minden porcikájában megrendítő afrikai kiruccanásáról adjon számot. Genetikailag elfajzott ganadók, és a T-vírus ámokfutása a fekete kontinensen – egy olyan megvalósításban, amelyre eddig nem volt példa a túlélő-horror stílust képviselő játékok történetében. [TRAILER]
  • Alan Wake (Xbox 360): A finn Remedy által készített Xbox 360 (és Windows Vista) exkluzív pszicho-akció thriller az egyik titkos favoritom, amelyben a bestseller író történetét feldolgozó horrorkalandba nyerhetünk bepillantást. A meglehetősen régóta készülő nyomozós akciójáték mind játékstílusában, mind pedig körítésében mérföldkőnek számító újításokkal kecsegtet, és a kis létszámú csapatot ismerve a minőségre se lehet majd panasz. [TRAILER]

Resident Evil 5

  • Halo 3: ODST/Halo Wars (Xbox 360): A Halo 3 megjelenéséig nem voltam túlzottan nagy rajongója a sorozatnak, inkább csak”tetszőként” skatulyáztam be a Bungie nevével fémjelzett játékokat. A trilógia lezáró epizódjával azonban fordult a kocka: az első, majd második felvonást megemésztve összeállt a kép, így joggal várom az Orbital Drop Shock Trooper küldetéslemezt, és az Ensemble-féle stratégiai inkarnációt is, amelyiknek (mint azt tudjuk) eredetileg szánták a játékot. [TRAILER]
  • DiRT 2 (Xbox 360): A DiRT első epizódja igencsak megosztotta a közönséget: volt, akinek nem tetszett a Codemasters off-road rally szimulátora, és akadtak, akik megvesztek érte – én spec. valahol a lelkes rajongók között foglalhattam helyet, mert elég sok órát beleöltem a bajnokság teljesítésébe. A rendkívül tetszetős előd folytatásáról egyébként már lehullt a lepel, a látványért továbbra is az EGO nevezetű, DiRT-et és a GRID-et hajtó motor továbbfejlesztett, finomított változata fele majd.
  • StarCraft 2 (PC): A StarCraft etalon, a valós idejű stratégia alfája és omegája. Felesleges bármit is mondani róla, aki közelebbről is megismerkedett vele, tudja mit jelent a folytatás. A nagyszerű sci-fi köteteknek köszönhetően nyáron szinte faltam a Terran-Protoss-Zerg trió keltette hullámokat, most viszont már megfelelő gamer PC konfiggal várom majd az újabb összecsapásokat – ugyanúgy, ahogy az all-time favorit Diablo esetében (amely még igencsak messze van, ezért sem képezi részét a wanted felsorolásnak). [TRAILER]

A fentebbi hat versenyzőn kívül természetesen még tonnányi bejelentett produktum verseng majd a vásárlók kegyeiért, hiszen biztosan kapunk újabb Call of Duty dózist, várható a Bioshock folytatása, és érkezik a Ghostbusters, illetve a Bionic Commando is. Az év első felében jó esély van arra, hogy lerántsák az őszi-téli kínálat még bejelentetlen címeit is, így a nyakamat teszem rá, hogy a tavaly karácsonykor tapasztalható játékdömping idén is jelentkezik majd az üzletekben.

Titkon remélt favoritok? Hogyne lennének. Elsődlegesen a Mass Effect folytatása az, amely lázba hoz, de Samus Arantól is várnék egy életjelet, hogy ismét Metroid vadászatra indul (igaz, ennek a Nintendo jelenlegi hozzáállását ismerve szinte zéró az esélye). Nemrégiben röppentek fel a pletykák a Forza Motorsport 3 körüli készülődésről, bár ez az a játék, amelyről biztosan tudta minden rajongó (beleértve engem is), hogy már készül a folytatás.

DiRT 2

Egyéb tervek 2009-re? A publikus részét tekintve, ha a Nintendo továbbra is a kijelölt casual irányvonalat követi, a Wii vásárlást továbbra sem fogom erőltetni, mint ahogy Playstation 3 birtoklásra sem érzek késztetést a közeljövőben. Retro téren akad még néhány pótolnivalóm, ahol főként az ebay akciókat kellene figyelnem: még mindig hiányzik a gyűjteményemből a Donkey Kong Country (SNES), a két NES-re kiadott Zelda epizód, a Star Wars saga harmadik (Super Return of the Jedi SNES) és második (The Empire Strikes Back NES) fejezete, valamint a Gun Smoke (NES), és a Killer Instinct Gold Nintendo 64-es kiadása. Előbbiek nem ritkaságok, viszont hiába fordul meg belőlük sok a népszerű aukciós oldalon, legtöbbjére nem érdemes pénzd áldozni. Ha a brit font ilyen jó ársávban mozog az év hátralevő részében, az ideinél gyakrabban fogok az angol internetes áruházakból rendelni, esetenként PC-s játékszoftvereket is. Két hosszú év után ugyanis ismét elszántam magam arra, hogy a notebook mellett valami játékra alkalmas desktop számítógépet is összeépítsek magamnak (főként a StarCraft 2, és az olcsóvá vált hardverek indíttatására, ugye). Kemény év lesz az idei, de az egyéb elfoglaltságok miatt biztosan nem jut annyi időm játékra, mint az óévben.

Visszatekintő: 2008 legjobbjai

A magunk mögött hagyott esztendő nem kevés újdonságot hozott a videójátékok világában, sőt! Talán fogalmazhatok úgy is, hogy nagyon hosszú ideje nem volt már annyira termékeny esztendőnk, mint a tavalyi évben. Persze a középszerű alkotások száma most is magasan verte a nívósabb termékpalettát, de így is egész sornyi kiemelkedő játékkal volt lehetőségünk megismerkedni, platformtól, évszaktól és stílustól függetlenül. A folytatások mellett ellenben mindig öröm látni egy-egy újabb fejlesztés bemutatását is – ilyen volt a hardcore réteget megcélzó, klasszikus sci-fi horror alapkövekből építkező Dead Space, a művészi prezentációt és a komor utópisztikus hangulatot árasztó FPA-platformer Mirror’s Edge, a messze nem tökéletes, de átkozottul additív Too Human, vagy a tőlem abszolút távol álló, japán RPG műfajt népszerűsítő Lost Odyssey is. A folytatásra áhítozók is megkapták a túladagolási dózist: a Fable meseszép folytatása, a Sonyt demonstráló Metal Gear Solid 4, a káprázatos Burnout Paradise, az év végén robbant új Prince of Persia, vagy a rövid, ámde tartalmas Star Wars: The Force Unleashed izgalmas, és felejthetetlen pillanatokat okoz(ott) minden kontrollerhuszárnak. A magam részéről idesorolnám a Bioware elképesztő és minden ízében páratlan sci-fi eposzát, a Mass Effectet is, mert – bár a PC-s verziót leszámítva nem 2008-as játékról van szó, de – személy szerint csak tavaly volt szerencsénk egymáshoz. Shepard hadnagy személyében ráadásul sikerült egy olyan lelkületű kalandort találnom Samus Aran helyettesítésére, aki minden tekintetben megfelel az elvárásaimnak, ez pedig mindent elmond az ME kedvenceim között betöltött pozíciójáról.

2008 legjobbjai saját szemmel:

  • Burnout Paradise: A Burnout sorozat rajongójaként, és úgy általában az autóversenyes játékok megszállottként úgy vártam a Criterion vad és őrült aszfaltszaggatásának legújabb felvonását, mint a messiást: a bevállalós, alapjaiban újjáépített határtalan szabadságot nyújtó Burnout Paradise bearanyozta a tavaszt, és a minden ízében vérlázítóan gyönyörű, adrenalintól duzzadó alkotás a méltatlanul alulértékelt mivolta ellenére az év legjobb árkád autós száguldozásává nőtte ki magát a szememben – huszárvágással megelőzve a GRID-et. [VIDEO REVIEW]
  • Dead Space: Miután végignéztem az első mozgóképes előzetest az EA félelmetesen durva kedvcsinálójából, örömmel nyugtáztam, hogy hosszú idő után végre egy emészthető, és a stílus követelményeinek eleget tévő hardcore játékot áldozhatunk a túlélő- sci-fi horror stílus oltárán. A Dead Space névre keresztelt utazás sikere akkor vált számomra tagadhatatlanná, mikor az Aliens vs. Predator emlékezetes két PC-s epizódja után elsőként volt képes álmatlan éjszakákat és vérfagyasztóan ijesztő pillanatokat produkálni. [VIDEO REVIEW]
  • Fable 2: Albion egy elképesztő méreteket öltő, a szivárvány minden színében pompázó csodálatos fantáziavilág, amelyben a szabad akarat, mint olyan teljesen új értelmezést nyer. Lehetsz koldusból kovács, hős marcona, vitéz kalandor, sőt király is egy olyan világban, amely folyton folyvást változik, és változtatod magad is. Tündérmese ez a legjavából, és bár vannak gyengeségei, abszolút kiemelkedő alkotás. [VIDEO REVIEW]
  • Space Invaders Xtreme: A Space Invaders Extreme már az intró felvillanásával magával ragadja a stílus iránt fogékony játékost, és úgy a harmadik szint eléréséig levegővételhez sem nagyon engedi: precíz, mesterien eltalált, fokozatosan nehezedő, látványos vándorlása a 2D és a 3D közötti holt síkban valójában nagyon is életképes: ez a shooter a kábulatba ejtő, mámorító és ragacsos ízével maga az igazi handheldre termett siker (a Super Stardust Portable-vel egyetemben). Legyél te is extrém, a Space Invaders száz százalékig társad lesz ebben. [VIDEO REVIEW]
  • Prince of Persia: Az epizód, amely újraépíti a klasszikus sorozat alapköveit: megújult, rajzfilmszerű látványával, űber-alles platform-jumping megvalósításaival, a herceg és a hercegnő cinikus párbeszédeivel együtt gyönyörű pillanatokkal búcsúztathattuk az óévet. Egy gyönyörű mese a fény és a sötétség vívta harcról, önfeláldozásról, emlékekről, és mesés távol-keleti világokról. Must have. [VIDEO REVIEW]

Welcome, 2009!

Olyannyira váratlanul ért el az újév napja, mint a Windowst a kék halál: gyorsvonat módjára húztuk át a naptárba a 2009-es számjegyet, az eseményt pedig egy kellemes kis partival toltuk át az új esztendőbe. Újévi köszöntő gyanánt mindig valami frappánsat szokás írni, de ebben a fogvacogtató hidegben valamiért csak tűzokádó sárkányok, lángoló- és elhagyatott űrállomások, izzó kipufogók, illetve orbitális sivatagi kalandok jutnak eszembe. Valószínűleg azért, mert a két ünnep közötti időmet javarészt az elmúlt hónapok játékos lemaradásainak pótlásával töltöttem. Kalandoztam a Fable 2 világában, űrbéli monsztákat daráltam a Halott űrben (Dead Space), és Light Orbokra vadásztam Elika társaságában az ifjú herceggel, aki mellékesen Perzsia trónörököse (Prince of Persia). Ja, és mégvalami: a téli zimankóban az a legjobb, hogy a tavak befagynak, így egy-egy termosznyi forró tea társaságában végre ismét élvezni lehet a korcsolyázás adta örömöket. Welcome, 2009!

[After] X-mas

Hú, ez a karácsony elég gyorsan eltelt: még ki sem keveredtem jószerivel az ünnepi kavalkádból, ma reggel pedig már a munkahelyemen tértem magamhoz (a túlóra után járó plusz honorárium nagy úr, amely remekül kiegészíti majd a januári fizetésemet- egyébként meg hétfőtől szabadságra megyek, szóval január 5-ig Hawaii lesz). Ennek, és az időközben művelt aktív játékos létnek köszönhetően idén a karácsonyi beköszönés is elmaradt, amit a dolog aktualitásának elvesztésre révén nem is szándékozom pótolni, talán majd újév környékén alkalmat kerítek egy rövidebb-hosszabb köszöntőre.

Nem tudom, hogy vagytok vele, de nálam a karácsonyozás aktív játékos szórakozásba csapott át: múlt héten kivégeztem a Dead Space kalandtúrát, amely roppant kellemes, ugyanakkor ilyesztő végjátéka után elégedettséggel teli vigyorral keltem fel a székemből. Még sok ilyen játékot, EA, nem kell a casual nyál, hardcore játékokat a népnek! Olyat, mint a Fable 2, amely már első pillanatban elvarázsolt, így gyorsan rá is biggyesztettem az Xboxos Zelda jelzőt, nem alaptalanul. Sok a hasonlóság a két világ között, Albion lenyűgöző tájai, fennsíkjai, szépségei és szörnyetegjei a lélegző és élő környezettel együtt olyan masszát alkot, amit minden RPG kedvelőnek ki kell próbálnia. A polcomon díszelgő, mellesleg saját szórakoztatásom céljából beszerzett Limitált gyűjtői kiadás ráadásul magyar nyelven kommunikál (azt leszámítva, hogy a poénos és jópofa fordítás itt-ott inkább ferdítés), de ami még fontosabb, hogy kooperatív szórakozást is tartogat. Unokaöcsémmel tehát már a single kampány kezdetétől fogva együtt daráljuk le a történetet, amely még inkább emeli a szememben eme dicső alkotás tagadhatatlan értékeit. Az egyetlen negatív dolog, amivel ezidáig találkoztam, néhány apró bug, illetve a kooperatív kamerakezelés közben itt-ott beakadó karakter, de annyi baj legyen – rövid idő elteltével meg lehet szokni.

Prince of Persia

Molyneux zseniális világát csak az új Prince of Persia kaland űberelheti, azonban az újjászületett Ubisoft herceg kalandjaiba egyelőre nem vágtam bele mondván, hogy amennyire csak lehet, kiélvezem a Fable 2-ből fakadó élményeket. Ha sikerül a gonosz Lucien ármánykodását felszámolni, Januárban talán kinyílhat a gyönyörű, éjfekete game.co.uk limitált fémdoboz, hogy a benne rejtőző csillogó korong felsüvítsen és – ha csak virtuálisan is, de – Perzsiába repítsen. Persze hiába a közeli jövőre betárazott játékdömping, a karácsonyfa árnyékában sem tudtam megállni, hogy ne nézzek körül a favorit brit áruházamban, ahol mindig találok valami kihagyhatatlan ajánlatot: a “Big Sale” feliratok roppant kecsegtetőek, észre sem vettem, és máris egy Far Cry 2 & Madagascar: Escape 2 Africa landolt a kosaramban. Előbbi alig másfél hónapos játék révén nemrégiben még bőven a 10E HUF feletti árkategóriát súrolta, a vásárlás pillanatában pedig fontról átszámolva kemény 4800 jó magyar forintért talált nálam gazdára (a Madagascar asszonyka legnagyobb örömére, szintén ugyanennyit kóstált). Még mondja valaki, hogy a játékkonzolos szórakozás drága mulatság (elárulom: nem az, csak tudni kell honnan vásárolni). Ezzel azonban elzártam a csapot, február végéig biztosan nem tervezek semmit sem vásárolni, inkább a még végig nem játszott jövevényekre próbálok fókuszálni (Fable 2, Prince of Persia, Ninja Gaiden 2, Far Cry 2). Több, mint elég, azt hiszem. Legközelebb vagy Resident Evil 5, vagy Aliens: Colonial Marines. Mert ez a kettő a tuti. Meg a Szilveszter.

.blog restart

Kb. másfél hete alaposan összeborult a blog adatbázisa, így a takarítás/helyreállítás közben nem csak a táblákat, hanem magát a wordpress motort is frissítettem a legújabb verzióra (elvileg 2.6). Az új release az általános buxfixek és a beépített spam-killer mellett sok egyéb beépített okosságot tartalmaz, így nagy valószínűséggel jól kiszolgálja majd azt a maréknyi emberkét, aki időnként errefelé téved. Bevallom őszintén, az utóbbi időben alaposan megcsappant a blogolási kedvem (nem mintha napi szinten műveltem volna eddig is), hiszen még a játékra is nehéz időt szakítani, nemhogy erre. Naponta gyűlik a böngészőmben azoknak a linkeknek a száma, amiről értelme lenne bejegyzéseket írogatni, de estefelé valahogy inkább az ágyam felé húz a szívem, nem a billentyűzet elé (azzal úgyis napi 8-10 órát vagyok összezárva, estére már egyáltalán nem hiányzik a társasága). Elsődleges projektnek most úgyis a Mass Effect végigjátszását tűztem ki, majd meglátjuk, egyáltalán lesz-e kapacitásom az alapos kipörgetéshez.

Időcsapda

A “három hét, megfeszítve, melóval, és folyamatos hétvégi lazulással” című mondókát is megunja egyszer a lantos. Pengetném én tovább a húrokat, de az igazat megvallva kicsit kikészültem: nem is az IT specializálódás okoz fájdalmat, hanem a játék hiánya: a helyén nagy kérdőjel, se időpont, se előrejelzés, se semmi. Az ágyba borulva esténként hiába kacsintgat rám a mindenre képes X360 kontroller, képtelen vagyok kapcsolatba elegyedni vele, nyomkodni, masszírozni és nagyokat mosolyogni még annál is kevésbé. Nem lesz ez így jó, valami megoldást ki kell találnom arra, hogy ismét transzba essek egy-egy boss, vagy a célegyenesben korrigált kanyar bevétele láttán. Az államvizsga óta mintha elvágták volna a kikapcsolódás nevű áramkört, a megszakadás pedig végzetes kivételt okoz az agyamban – a hétvégén a Balatonparton lazulok, és próbálok Adro Melnyikovval együttérezni, miközben a mocsok Zergek ellen harcol a StarCraft: Speed of Darkness kötelékében – hiába a mellettem duruzsoló PSP, még az is jobban kikapcsol, ha csak egyszerűen a távolba meredek. A számítógépet és az internetet úgy ánblokk megpróbálom kizárni az életemből, titokban azonban még vágyom rá… tanácstalan vagyok kicsit, mitévő legyen a gamerszív ebben a helyzetben? (Megmondom én: berendel két-három új cuccost a play-asiaról, hogy helyre billentse a lelki egyensúlyát. Colin McRae DiRT, Lost Planet: Collector’s Edition, és asszonykának egy Kung-Fu Panda, hogy meglegyen az öröme). A nagy kérdőjel az idő: mikor lesz végre belőle elég, hogy újra alkossak valami maradandót a hálás olvasóközönségünk számára a gamer365-ön, vagy nekiveselkedjek egy ismeretlen kalandnak?

II. félidő

Kerek egy hónap. Ennyi idő telt el a legutolsó bejegyzésem óta, pedig a körülöttem lévő világ alaposan megváltozott. No nem egy Fallout-szerű posztapokaliptikus helyzetre gondolok, hanem a nagybetűs életbe való belépésre, ami szinte minden korábbi lazaságot elsöpört az életemből. W3lcome Chang3, ahogy a Playstation 3 szlogenje is megmondta – a változás, amely a legtöbb esetben jót tesz az embernek, újabb kihívások elé állított. Alig négy hónapig tartó állásinterjúzás, erőltetett próbálkozás és elutasítás után végre összejött egy komolynak mondható, szakmai kihívást jelentő állás az egyik legkomolyabb világcég nagykanizsai logisztikai központjában. IT-sként tengetve a mindennapjaim, olyan rendszerekkel találkozom nap mint nap és olyan eszközöket felügyelek, amikre még csak gondolni sem mertem volna néhány hónappal ezelőtt. A légkör abszolút pozitív, és bár olykor-olykor tényleg fejünkre nő a tennivalók mennyisége, még mindig jobb, mintha egy unalmas irodában várná az ember, hogy elteljen a munkanapja. Egy régi főiskolás kollégával osztozunk ketten egy irodán, segítjük a másikat a problémákban, így egyelőre okom sem lehet a panaszra.

Sokat stresszeltem amiatt, hogy vajon hogyan fogom besűríteni a tanulás projektet a folyamatos munkamenet mellé: nos, jelentem sikerült, olyannyira, hogy kiváló eredménnyel vagyok túl az államvizsga-védés nevezetű felhajtáson, így 2008. június 26-án széles vigyorral vehetem át a sokéves kínszenvedés elismeréseként szolgáló mérnök-informatikus diplomámat, a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Karán. Ez így leírva nagyon jól hangzik, de lényegi értelme tényleg csak akkor van, ha tud is kezdeni vele valamit az ember. Egyelőre úgy néz ki, hogy jó sínen van a dolog, de néhány hónap múlva úgyis meglátom, mire megyek a sok felesleges egyetemi maszlag kitisztulása után.

Ez a hét egyébként több okból is sűrű lesz: diplomaosztó, próba, tablófotózás, vacsora, hétvége a balatonon, rendszer migrációk a munkahelyen, és még egy olajcserét is eszközölnünk kell a kisautómban. Jó kis program, csak egyvalami hiányzik belőle, mégpedig a videójáték. Valamikor a múlt héten lehetett, azt hiszem, államvizsga utáni estén, hogy bekapcsoltam az Xboxot egy kis Burnout Paradise hancúrozás erejéig – azóta sem időm, sem energiám nem volt leülni a TV elé, hogy néhány órán át rövidzár alatt tartsam a külvilág biztosítékát, amíg a hobbimra koncentrálok. Ha lemegy ez a nagy pörgés, akkor talán újra kezembe vehetem az irányítást feltéve, hogy nem épp valahol valami vízpart mellett pihenek inkább egy izgalmas könyv társaságában. Előre is Kellemes nyarat mindenkinek – nem tudom, mikor fordulok elő errefelé legközelebb, bár a Metroid Galaxy Guide elkezdett fejezeteit nem hagyom parlagon heverni a nyári időszak alatt sem.

.change [mi a helyzet, Stinger?]

Nem könnyű a nagybetűs élet. Ezzel csak akkor szembesültem igazán, amikor januárban “eméleti szinten” befejeztem a főiskolát, és már csak a júniusi államvizsgám maradt vissza: nincs iskolalátogatási igazolás, nincs diákigazolvány matrica, nincs adókedvezmény… a kiadásaim (autó fenntartás, stb.) viszont megmaradtak. Az eddigi kényelmes, időnkénti számítógép szervizelési, és cikkírási-hírszerkesztői munka mellé betársult a nonstop álláskeresés, a pályázatírás is: a gondolkodásra fordított időmet rendszerint az aggódás teszi ki, hogy pályakezdőként vajon mi is lesz ezután. Megfelelő munkát találni a mai világban nem könnyű feladat, pláne vidéken: mivel egyelőre nem jöhet számításba a szülői háztól való elköltözés, ideiglenesen a környéken kell valahol munkahelyet találnom… mérnök-informatikusként, nyelvvizsgával és két további, szintén szakmai végzettséggel a kezemben ez nem is könnyű feladat. Három és fél hónap alatt mindössze arra jutottam, hogy elküldtem kismillió pályázatot, voltam néhány állásinterjún és vártam, hogy értesítsenek azokról a helyekről, ahonnét bíztató visszajelzéseket kaptam. Jelenleg is egy rendkívül ígéretes és az egzisztencia megteremtése szempontjából abszolút ideális munkahely válaszára várok. Furcsa érzés, mert amikor már tudod, hogy a masszív létszám ellenére csak ketten-hárman vagytok versenyben egy állásért, az idő lelassul, és minden nap szinte heteknek tűnik.

Addig is, hogy ne töltsem haszontalanul az időmet, sikerült egy ideiglenes helyet találnom, ahonnét bármikor eljöhetek, ha úgy kívánja a helyzet: nem szeretem, monoton, unalmas, és kiábrándító, de addig is keresek legalább egy kis pénzt – még akkor is, ha ezért fémszerkezeteket, meg saválló lemezekből álló alkatrészeket kell csiszolnom-vágnom-fúrnom egy zajos csarnokban… naja, az ideális munkahely, amit csak fülhallgatóval, a körülöttem álló világból mit sem észlelve lehet kibírni.

Még jó, hogy a szabadidőmben kikapcsolhatom magam egy kicsit a körülöttem heverő videójátékokkal, bár az igazat megvallva most, hogy kijött a jó idő, inkább kirándulni, kerekezni, és autózni támad kedvem. Utóbbi azért is kellemes, mert időnként lehetőségünk van elhagyni a várost is – a minap pl. gondoltunk egyet, és kiruccantunk Keszthelyre, Gyenesdiásra, sétáltunk a városközpontban, kávéztunk a korzón, ebédeltünk egyet a hangulatos Jóbarát vendéglőben (család kedvenc étterme a környéken, a Hévíz felé található Vadaskertet leszámítva – ugorjatok be egy finom ebédre, ha arra jártok), és lazítottunk egyet a keszthelyi parton is, ahol épp a Balaton fesztivál egyik rendezvénye zajlott. Hazafelé a Kisbalaton felé véve az irányt, Zalavár után tettünk egy sétát a Kányavári szigeten található Búbos-vöcsök madár-tanösvényen, ahol a feltöltődés közepette fotózgattam is egy keveset.

Az autó nálam speciel a szabadságot jelképezi: furcsa érzés az útra kanyarodni, mert szinte észre sem veszem, és máris messze repít el az otthontól. A vezetés már önmagában is élvezet és kikapcsolódás, ami egy jó autóval együtt igazi élményt jelenthet a Balaton árnyékában fekvő szűk vidéki utakon. Markolni a kormányt, érezni az autó minden rezdülését, és gyönyörködni a tájban a kedves oldalán valóban képes feledtetni a mindennapok nyűgjét és problémáit. Ki a betonból, ki a városból, ismeretlen és szép tájakra – ez az, amire legtöbbünknek szüksége van.

Murphy törvényével élve: ami elromolhat, az el is romlik és ez bizony az autóra is igaz. Bár egy autó arra hivatott, hogy rója a km-eket, időnként bizony szervizelni, és ápolni kell, hogy a vezetési élmény évek múltán is ugyanolyan hévvel ragadjon a volán mögé ülve, mint amikor először vetetem pillantást az első saját járgányomra. Sajnos a tavaszi játékbeszerzésre szánt pénzmag megint a szervízköltségbe vándorol, így ismét kénytelen vagyok lemondani a Mass Effect és a Lost Planet keltette hullámok meglovaglásáról, a megrendelés élményét leszámítva. A baj csak az, hogy a számlán a játékok címe helyett majd a motorolaj, az olaj- és az üzemanyagszűrő típusa fog díszelegni.

Acer márkaszervíz – tapasztalatok

Acer 5102 nWLMi

Üdv mindenkinek, újra itt. Nem egészen 13 nap alatt visszakaptam az brno-i Acer szervízbe küldött Acer Aspire 5102-es notebookomat, így most nagyon elégedett vagyok – annál is inkább, mivel a fél oldalas hibalistának hála nem szöszöltek a javítással, egy az egyben kicserélték a számítógép alaplapját, amelyet a korábbi BIOS verzió is jól mutat. Nincsen sérülés, karcolás, semmilyen külsérelmi nyom: az egyetlen apróság, amit észrevettem, a billentyűzet takaró habfólia hiánya, amely gyaníthatóan a szállítás/javítás közben tűnt el a gépről. Sebaj, majd szerzek egyet valahonnét, és különben sem lényeges. Ettől eltekintve azonban csillagos ötös az Acer központnak, mert gyorsak és pontosak voltak – én speciel három heti számítógép elvonásra készültem, így a mai délután kellemes meglepetéseket tartogatott.

A hétfői nap amúgy is pozitív volt a csomagok terén: végre megérkezett a Wadarr által gyártott Overcool modding az Xbox 360-hoz (a közbenjárásért köszönhet BlackLord barátomnak), amit már az újragolyózás, jobbanmondva tavaly november óta várok. Végre nem kell szobaventillátorral és lekapott burkolattal hűteni egy-egy izmosabb teszt/végigjátszás meló után a konzolt, mert kikapcsolás után a gyári beépített ventiket tovább járatva képes lesz lehűteni magát. Ollé! Remélem, ezentúl a munkagéppel sem lesz gond többet. (bár a Core-t igazából csak melózásra használom, játszani az Elite-on szoktam.)

Offline [Acer Aspire 5102 nWLMi repair projekt]

Acer 5102 nWLMi

Lassan egy hete el vagyok zárva a számítógépek és az Internet világától. Furcsa helyzet ez egy Informatikus számára, hiszen a gép belsejéből érkező halk zümmögés, vagy a világháló hiánya olykor már ténylegesen mérhető problémákat okoz. Nem tudom megnézni az email-jeimet, nem olvashatom el a napi rendszerességgel látogatott híroldalakat, nem böngészhetek a világhálón, nem tölthetem le a kedvenc sorozataimat és nem hallgathatok zenét sem…

Nem gondoltam volna, hogy a tavaly nyár elején vásárolt Acer notebookom (Acer Aspire 5102 nWLMi) ilyen hamar beadja a kulcsot, de múlt héten szombaton véglegesen megadta magát – egy váratlan fagyást követően hardveres és szoftveres hibák tömkelegét zúdította rám, amit sok éves számítógép-javítási tapasztalattal a hátam mögött sem sikerült megoldanom (nehéz is lett volna, hiszen alaplapcserére érett a dolog). Mivel a masina még garanciális státuszban van, meghoztam a súlyos döntést: a ráfizetés elkerülése végett beadtam szervízbe, amely – nem vicc – három hétig ül majd a számítógépen, ráadásul cserekészülék átnyújtása nélkül. Nem gondoltam volna, hogy ennyi időt kell gép és internet nélkül eltöltenem, mert így gyakran a munkám elvégzése is problémákba ütközik.

Egyébként nagyon furának és körülményesnek találom ezt az egész a javítási procedúrát. Először is: vidéki város révén besétáltam a szaküzletbe, és egy fél oldalas hibalistával illetve a hardveres képhibákat igazoló fotókkal leadtam a notebookot. A cég akalmazottai készségesen megkeresték a garanciaként szolgáló számlát (még szerencse, hogy ismerősök dolgoznak ott, így megkímélhettem magam a magyarázkodástól), feltelefonáltak a hivatalos budapesti Acer márkakereskedőhöz, aki leküldött egy GLS futárt a notebook elszállításához. Mostanra már gyaníthatóan kitalálták a hibát (amit már tapasztalataink révén mi is megállapítottunk, miszerint az egész kóceráj alaplapcserére szorul), és a notebookot újra becsomagolva talán tovább is küldték az Acer közép-kelet európai szervízközpontjaként szolgáló brnoi központba (Csehországba), hogy odakint elvégezzék a szükséges javítást. Felkészítettek rá, hogy a folyamat akár 2-3 hétig is eltarthat, így még az a szerencsém, hogy a párom számítógépéhez bármikor odaférek…

Ebay túra [a sokadik]

ebay_header

Egyre többet csalódok az ebay világában. Valójában nem magával a rendszerrel, hanem sokkal inkább a benne résztvevő eladókkal, és a postai szállítással van gondom. Idestova lassan már két és fél éve használom a világ legnagyobb aukciós áruházát, amely idő alatt bizony volt alkalmam egyet, s mást megtapasztalni. Mégis, még ennyi tranzakcióval a hátam mögött is képes voltam belefutni három olyan aukcióba, amelynek paypal dispute (és claim) lett az eredménye. A három meg nem érkezett terméknek, a válaszra sem méltó eladóknak, vagy a hazánkra sajnos annyira jellemző “lenyúlós” postának köszönhetően pl. Kisvacak ajándéka sem ért ide időben… a pénzemet talán visszakapom, de ettől még csalódott vagyok, mert elszúrták a karácsonyi ajándékozós hangulatot, és a magamnak szánt meglepetést is.

Van egy olyan érzésem, hogy a közeljövőben valamilyen szinten hanyagolni fogom az ebayezést – a gyűjteményem hiányzó darabjai lassan, de biztosan beszerzésre kerülnek, a maradékot pedig későbbre halasztom. Elég volt egy időre, és anyagilag is össze kellene szednem magam végre, ha már a tantárgyaimat teljesítettem, és az államvizsgán kívül semmi másra nincs gondom.

2008 [az első]

Sült bejgli? Lassan megint eltelik egy év? Uuhh, de hiszen ez már tavaly volt és még csak újévi köszöntőt sem írtam azóta. Hehe, valszeg senki sem járt errefelé januárban, de ez nem is akkora probléma. Mivel a gametourmix témájánál fogva sohasem volt egy felkapott, trendi és a casual réteg számára érdekes blog, ez így van jól. Ide csak a segítséget kereső, vagy épp a Metroid franchise iránt érdeklődők kukkantanak be néha, a többi marhaságra nem vevő az internetes társadalom. Különben is, sokszor elgondolkoztam azon, milyen indíttatásból kezdtem el blogot írni, de valahogy sohasem sikerült egyértelműen rájönnöm.

A döntő ok talán az volt, hogy az egyik kedvenc játéksorozatomat vajmi kevesen ismerik kicsiny hazánkban, magyar nyelvű információ pedig szinte minimális mennyiségben, csak az újságok által elkövetett tesztek alkalmával állt rendelkezésre. Ezen próbáltam/próbálok kicsit változtatni, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Idestova már több, mint két éve indult útjára az oldal, és remélhetően az elkövetkezendőkben is találtok majd rajta érdekes irományokat, érdekességeket Samus Aran világából. Az Aether bolygó jellemzését jelenleg is írom, néhány napon belül biztosan felkerül majd a Metroid Galaxy Guide adatbázisába. Vehetitek újévi jókívánságnak vagy ajándéknak is akár… Egyébként pedig: minden játékosnak, látogatómnak és fanatikus szövetségi rajongónak sikerekben, játékokban gazdag új esztendőt kívánok!

Kiskarácsony, Nagykarácsony

Samus Aran - Metroid Prime 2: Echoes

Lassan eltelik ismét egy év, sült bejgli illata száll a levegőben, az ünnepi asztal is várva vár. Itt van karácsony szentestéje, amely nemes ünnep a szívnek és a léleknek is. Isten áldotta, békés boldog karácsonyt kívánok minden kedves látogatómnak, és videojáték rajongónak!

Lassan csilingel a harang, s el lehet bújni a fa alatt – vajon milyen ajándék lapul a dobozokban? Íme, egy kis apró meglepetés a hazai Metroid rajongóknak és fanatikusoknak, szerény személyemtől.

Metroid Prime 3: Corruption Original Soundtrack – bővített kiadás!

Kívánom, hogy leljétek benne örömötöket, és idézzen fel megannyi szép kalandot, amit ez a rendkívüli játéksorozat adott az őt körülvevő rajongói rétegnek! Ez az én jókívánságom 2007. karácsony estéjére.

iThink [last week]

Két egyszerű okból nem írtam már megint lassan másfél hete: az egyik a kötelességeim következtében fellépő időhiány, a másik pedig a fáradtság, ami mostanában telepedett rám. Elég keményen dolgoztam az elmúlt egy hónapban, aminek várhatóan meg is lesz az eredménye: elkészült a diplomamunkám, hosszú idő után megint játékteszteket készítek az 576 Konzol számára (egyelőre csak Xbox 360 fronton), keményen szállítom a szórólapokat, és gürizek a GE-nél, hogy ki tudjam perkálni az ilyenkor jelentkező kötelező kiadásokat – mint amilyen pl. az autóm téligumi abroncs garnitúrája, a néhány nap leforgása alatt elhullott Xbox 360 Core javítása, a karácsonyi ajándékok bevásárlása és hasonló pénztárcaszűkítő események. A blogolást éppen ezért a nemrégiben útjára indított iThink rovatomba pakoltam át. De mi is ez valójában?

Az iThink egy heti rendszerességgel, főként szombati-vasárnapi megjelenéssel büszkélkedő rovatocska, nagyjából 6-8k karakternyi terjedelemben. Amolyan gondolkodó, szórakoztató és beszélgetés tárgyát képező érdekességek tárháza, amely a megjelenés előtti hét érdekességeit foglalja egy csokorba. Ezzel váltottam fel a napi bejegyzések irogatását, így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. A tegnapi napon elkészült negyedik kiadás ITT érhető el, az általános vélemények szerint hálisten pozitív fogadtatásra talált – mind a témákat, mind pedig a véleménnyilvánítást tekintve.

Banhammer v2.0

Illegal copy

Várható volt, hogy a karácsonyra tervezett, meglepően mégis „őszire” keresztelt nagy dashboard frissítés előtt a Microsoft kiszórja a szemetet. Az ominózus tavalyi nagy tiltólista-gyártó masina ismét beindult, és néhány ezren megint áldozatául estek az egyébként abszolút jogos lépésnek. Aki elcsábul, és warezra adja a fejét (mindegy, hogy kényszerből, vagy csak az átlagos magyar mentalitásnak hódolva), ne legyen tagja az Xbox Live közösségnek.

Stealth Image, iXtreme firmware módosítások, downgrade chipek, region unlockerek, patchelt játék képfájlok: csupa olyan sufni-tuning okosság, amely a warez folyamat mellékterméke, és mint ilyen, valahol árt a becsületes előfizetőknek, a játékfejlesztőknek, illetve magának a rendszernek is. Nem tudom egyszerűen sajnálni azokat, akik most sírva és mérgelődve, káromkodva szidják a redmondiakat – a moddolás szép, és ötletes dolog (sőt, valamilyen szinten űzve már művészet is), de amikor az illegális tartalmak használata a cél, nem tudok ezen eszme mellett kiállni. Mindenki nagyon jól tudta, hogy mire vállalkozik, mikor úgy döntött, hogy megokosítja a konzolja DVD meghajtóját: ugrik a garancia, és ugorhat vele együtt a Live – akkor is, ha egyébként az összes többi szoftvere eredeti példány. Azt hiszem, az elkövetkezendő hetekben ugrásszerűen megszaporodnak majd az „Xbox 360 eladó, XY játékokkal, bannolt állapotban!” stílusú apróhirdetések. Kár, hogy a gép egyik fő mozgatórugóját épphogy az Online játék lehetősége adja.

Igen, el lehet bújni azon álarc mögé, hogy a moddolás lényegében a gép tökéletesítése és megbízhatósága érdekében történt – ez viszont nem vonja magával a dvd meghajtó szükségtelen hackelését, így bár a garancia elvész, a Live hozzáférésünket azért nem tennénk kockára (plusz akadnak idehaza direkt a 3 ledes hibára szakosodott műszerészek, akik most már gond nélkül javítják az elhullott gépek alaplapjait). A három év garanciával azonban azt hiszem, hogy a Microsoft tényleg kiállt a játékosok mellett, hiszen egy hetet ki lehet bírni gép nélkül, amíg az a szervízben pihen – utána pedig nagy valószínűséggel már sokkal strapabíróbb és modernebb alkatrészek kerülnek beszerelésre, ergo új életet lehelnek a házi kedvencbe. Aki az „azért vagyok warezmókus, mert drágák a játékok, és nem tudom megfizetni” véleményt osztja, feddhetetlenségi álarcát veti le. Senki nem írja elő, hogy csak a szakboltok gyakran drága és arcpirítóan kapzsi árcéduláiért vásároljunk játékot – léteznek alternatív, import források, csereklubok, használt videojátékokat forgalmazó üzletek, internetes apróhirdetések, felületek és hasonlók – arról nem is beszélve, hogy nem kell mindig a legújabb, alig pár napos szoftverekkel etetni a meghajtót. A warez amellett, hogy hosszú távon megöli a játékszenvedélyt (felülkerekedik a megalománia, holott a felhalmozott anyagok több mint 70%-át soha nem játssza ki az átlag teljesen), azt az örömöt is elveszi az embertől, hogy a videojátékot, mint szórakoztató ipari terméket megbecsülje. A warezre nem lehetsz büszke: nem teheted a polcodra, nem érintheted meg, nem lehet a birodalmad dísze, és nem mondhatod rá X év múlva azt, hogy „ez az egyik legbecsesebb kincsem, és semmi pénzért nem válnék meg tőle…”

A sor hosszú, a vita hossza a végtelenségbe szökik… tiszteljétek egymást, játékosokat és játékfejlesztőket egyaránt – vegyetek eredeti szoftvert, ha megtehetitek. Ha meghozod az első pozitív döntést, onnantól az út egy teljesen más, értékrendeken és erkölcsiségen alapuló tisztább világba vezet. Évente alig 4-5 olyan játék van, amelyért mindenképpen megéri pluszmunkát vállalni, tartalékolni, és gyűjteni – ez lebegjen a szem előtt.

Chang3 @ work

Abbahagytam az 576 Online-on történő hírszerkesztést. Végleg. Az okokat nem firtatom, de így mindenkinek jobb lesz. A kapcsolatunk persze nem szűnik meg, csupán átalakul: szombatonként én veszem át a stafétabotot, de az oldalon megszokott hírekhez képest kissé másabb tartalommal. Az iThink című, hosszabb hangvételű anyag első felvonása ma délelőtt veszi majd kezdetét – remélem, az olvasása kellemes perceket szerez majd a videojátékok világának érdekességeire fogékony közönség, és a retro kedvelők számára is. Mi az, ami még várható? Több játékteszt, és Retro rovat az 576 Konzolban, a megújult erőre kapott GameMaster magazinnál Bear kolléga jóvoltából, és természetesen a gamer365-ös barátaimnál, ahol továbbra is játéktesztekkel, havonta jelentkező retro rovattal és árkád beszámolóval igyekszem majd mosolyt csalni az olvasóközönségünk számára. W3lcome Chang3 @ work. Change is necessary for a better future.

[Egyébként sikerült pontot tenni a diplomamunka végére is: már csak formaiságok, apróbb formázások vannak vissza és kész. Nehéz két és fél hónap volt, de megérte.]

Pinky and the [BRAIN] – Laboratory Mice

Fáradt vagyok. Kicsit megfáradt. A tegnapi zsenálisra sikerült gólyabál után a szomjúságtól és a kimerültségtől hazatámolyogva még nekiálltam egy kisebb ábra megszerkesztésének Visioban. Ejj, Stinger, nem vagy normális – nem kellene aludni inkább? A válasz gyors volt, mélyről jött, de határozatlan szavakban szólalt meg. Lassú pillantás a mellettem heverő kontrollerre, és… elvesztem. Call of Duty 4, tömény egy órán át, hullafáradtan. Pedig tudtam, hogy másnap nehéz lesz – már az utolsó ábrákat készítem a diplomamunkához, így a megfeszített két és fél hónap gyümölcse hamarosan beérik… persze, titokban ez volt az a gondolat, amelybe belekapaszkodtam éjnek évadján, amikor végigfutott a játék gondolata az agyamon: Vacak még ropja a táncot, csajszikáim úgyszintén (Evy, Krisz, Marcee: jók voltunk a Sugarloaf előtt…), én meg irtom a gaz terroristákat, vagy… inkább ők irtanak engem. Béna voltam, de nem csoda: a kezeim nem engedelmeskedtek az akaratomnak, így néhány elfuserált próbálkozás után úgy zuhantam bele a puha ágyikóba, mint a tojás a serpenyőbe. Nem volt erőm mérgelődni azon sem, hogy a napokban szerzett, moddolt Xbox 360 Core alig egy órányi használat után beadta a kulcsot. Sebaj, Wadarr készülj: küldöm a GPU-t újragolyózásra. Más megoldás nincs. Illetve, van: bankot robbantani és minden szoftvert eredetiben megvenni a teszthez… amíg azonban nem viszem véghez a világmegváltó terveimet, ez sajnos nem sikerülhet. Az egyetlen mázlim, hogy nehezen adom fel a dolgokat – akárcsak a Vész, az ominózus Warner Bros. rajzfilmsorozatból (Pinky and the Brain – nálunk a Bunkó és a Vész címmel futott), amelynek a szállóigévé vált mondata így szól…

Pinky

“Mit csinálunk ma este, főnök?” – “Hát ugyanazt, amint minden éjszaka, Bunkó: meghóóóódítjuk az egész viláááágot!”

Gondolatok egy másik világról…

Lassan, de biztosan haladok a szakdolgozatommal is: egy online fizetési rendszer hálózati struktúrájának, információáramlásának és (bank)informatikai hátterének megtervezése nem egyszerű feladat, de a dolgok nehezén szerencsére már túlvagyok. A szöveges dokumentáció, a tervezési fázis és a folyamatelemzés már kész, így csak az UML nyelvi specifikációval ábrázolt rendszerkomponensek vannak vissza. Jelenleg a Microsoft Visioval szerkesztgetem az ábrákat (olyanokat, mint ez ITT pl.), de már látom az alagút végét: jövő héten jó lenne végleg elkészülni, hogy a december 1-jei nyelvvizsgára, illetve a játéktesztekre és a diákmelóra tudjak koncentrálni. Bár szívem szerint leülnék a Halo 3, vagy a nemrégiben megkezdett újabb könyvem mellé és… megfeledkeznék kicsit erről a világról. Apropó, Aliens: ha még nem látogattátok volna meg, íme a magyar Aliens Online, minden hír, fordítás és érdekesség hazai gyűjtőhelye – magamfajta sci-fi addiktoknak kötelező kiindulási pont!

Core és Elite

Call of Duty 4

Elit. Az igazi Elite. Kecses, fekete ördög, amely szinte minden pillanatban képes elvarázsolni a Halo 3-al, és a Blue Dragonnal. Vacaknak is megvan a saját kedvence, az ajándékba kapott Hexic HD-vel: addig nem nyugszik, amíg minden felvett ismerősöm rekordját meg nem dönti a Tetris kiagyalójának, Alexej Pajitnovnak Xbox 360-ra optimalizált okosságával. A rendelkezésre álló hármas közül az egyetlen játék, amely szerintem bűn ratyi és unalmas, az nem más, mint a Project Gotham Racing 3. A Colin McRae DiRT, az NFS Pro Street és a Forza Motorsport 2 után ez az autóversenyes cucc egész egyszerűen röhelyesen sz@r. A hangok bűn gyengék, a fizikai modell úgyszintén, a játék hátteréül szolgáló pályaszakaszok látványa pedig jónéhány évvel elmarad az elvárható mögött. Elhiszem én, hogy a nemrégiben debütált PGR4 nagyságrendekkel jobb, de nehezen tudom elképzelni, hogy a gép debütálásakor ez volt a max, amit képesek voltak kicsikarni a masinából. Mindegy, a game ideiglenesen jó lesz, de már most látom, hogy a Forza 2 váltja majd fel a repertoáromban.

BlackLord jóvoltából egyébként sikerült egy hűtésmoddolt, ex-3 ledes, feszítős trükkel életre hívott Core masinát szereznem, így a tesztelésnek, illetve a végigjátszások írásának immáron semmi nem szabhat gátat (max az újabb meghibásodás, de remélem, hogy erre nem mostanában kerül majd sor). Az első delikvens az október végén megjelent horrorgame, a Cleve Barker nevét fémjelző Jericho lesz, mihelyst tudok majd egy 64 Mbyte-os memóriakártyát szerezni a masinához. Az Elite HDD-jét amúgysem akarom piszkálni, jó az ott, ahol van. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogom karácsonyig kibírni a Call of Duty 4, vagy a Half Life Orange Box nélkül, így a Halo 3 kipörgetésével gyaníthatóan a Metroid Prime 3: Corruptionra félretett pénzem bánja majd, de… sebaj. Mivel Wii-m még úgysincs, és jó darabig nem is lesz, ezért nem aggódom emiatt.

Xbox 360 Elite: a kiválasztott

Blue Dragon

Kemény kéthetes kihagyást követően ismét visszataláltam ide – a késés nagyon egyszerűen prognosztizálható, lényegében nem volt időm blogot írni. Amúgyis gyakran gondolkozom azon, van-e értelme rendszeresen írogatni, hiszen a God of War II bejegyzésen kívül szinte senkit sem érdekel másnak a bánata, baja, öröme, sikere. Hiába, ilyen világot élünk…

Azonban nem tudom magamban tartani, hogy egy régi jóbarátomnak köszönhetően rám talált a szerencse: három napi intézkedés, telefonálgatás, és szervezés árán sikerült a csoda: piszkosul jó áron jutottam hozzá egy Xbox 360 Elite nevezetű fekete szépséghez, így hosszas kihagyást követően nálam is lezajlott a nextgen vásárlási láz. A belépő végül a Microsoft csodamasinája lett, amely már a doboz kibontása után, az első pillanatban elrabolta az éjszakám. A büszke harcos Halo 3 és PGR3-al megspékelve bontotta ki szárnyait, amelyhez Martin maestro jóvoltából egy Blue Dragon is csatlakozott – így nem árulok el titkot azzal, hogy bizony jó darabig el leszek látva játékokkal.

Épp tegnap csevegtünk erről a játékos dologról BlackLord cimborámmal az Xbox Live-on keresztül (a gamertag-em – mint ahogy a főoldalon is látható, StingerHU – de csak ismerősöknek!): manapság annyian szenvednek a bőség (és a warez) zavarában, hogy kapnak ide, kapnak oda, de egyetlen játékkal sem kötik le magukat igazán. Ők a nagyfogyasztók, akik soha nem látják majd meg egy játékban azt a megragadó szépséget, ami arra ösztönöz, hogy semmi mással ne játssz addig, amíg “engem ki nem pörgettél teljesen”. Nem hülyeség, bárki nyugodtan kipróbálhatja: nem jobb érzés úgy a polcra feltenni egy dobozt, hogy átéltük a történetet, megküzdöttünk a gonosszal, elpusztítottunk milliónyi ellenfelet és megnyertük a 100%-os záró képsorok megtekintéséhez való jogot? Dehogynem. Így továbbra is tartom magam az elvekhez: egyszerre maximum két futó game projekt, a többi várólistára kerül… ami már most igen bőséges.

Keringési zavarok

Pirelli P6 Header

A tegnapi egyeztetést követően ma elvittem az autót a szervízbe. Ugyan Sunny lassan már fél éve okoz örömteli pillanatokat, sajnos a vásárláskor észrevétlen hűtőszivárgás mára komoly problémává nőtte ki magát. Nos, igen: senki sem öntöget szívesen heti 2-3 deciket a hűtőfolyadék kiegészítő tartályába, mert tócsákat lát az autó alatt. Amellett ugye, hogy ez a speckó folyadék környezetszennyező, drága is – így illdomos volt (pláne a téli fagyok beállta előtt) komplett hűtőcserét eszközölni.

A fenébe is, a VW-Audi-Seat konszern autóiba nem lehet külön hűtőalkatrészt kapni, sajnos kompletten cserélni kell az egészet. A jó hír az, hogy az árcédula legalább nem az égboltot súrolja: a nagyobb és drágább márkákkal szemben mivel ez univerzális VW-Audi-Seat, gondolom olcsóbb az előállítási költsége, ráadásul sok mai autóban is ugyanezt a típust használják. Ennek ellenére mégsem sikerült az autómhoz megfelelőt rendelni a szervízben, így a sárga szépség jövő hét szerdáig bizony parkolópályára áll. Valójában nem is lesz rá addig szükség, hiszen szombat este három napra irány Prága, és 23-a amúgyis szünet, így legkorábban csak szerdán mehetek majd érte. Annak azért örülök, hogy a futómú átvizsgálás kapcsán semmiféle hiba nem merült fel, így legalább arra nem kell most költenem (mondjuk érdekes is lett volna: nemrégiben volt generál). A kocsi tényleg jól néz ki, és ha ez a probléma is megoldódik, akkor megbízható is lesz most jó darabig.

Arra gondoltam, az újjászületés és a sok generál+javíttatás eredményeképp fel kellene dobnom valamivel az összképet: mondjuk egy AWS Dakar (195/50 R15) alufelni garnitúrával és a hozzá társított Pirelli P6-os, vagy Sava Intensa gumiabroncsokkal (szintén 195/50 R15) durván jól nézne ki a jószág. (oké, Sunny is majdnem ilyen, csak 5 ajtós és sárga-fekete… a lényeg úgyis a felni. Tetszik?) Már csak bankot kellene robbantanom hozzá…

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE