Ma (ill. most már tegnap) csodák csodájára egész jó filmek mentek a kereskedelmi csatornákon: a műsorújságot böngészve ráakadtam Steven Spielberg örök érvényű klasszikusára, a Kincsvadászok (The Goonies) című kalandfilmre, amely gyermekkorom egyik meghatározó filmje volt úgy 15 évvel ezelőtt. Imádtam. Ahogy néztem, sorra törtek fel bennem a régi emlékek a barátaimról, akikkel együtt néztük először – a lakótelepi ismerősökről, a régi NES-korabeli videojátékok szépségeiról és sok egyébről – közben persze nagyon jókat szórakoztam a történeten, még így 22 év távlatából is elképesztő, mennyire hangulatos és látványos filmet kalapáltak anno össze. Bátran tudom ajánlani mindenkinek, akár DVD-n is. Örökérvényű darab.
Akárcsak az Alien sorozat. A Goonies után, Szakdolgozat gépelés közben gondoltam egyet, és betettem az Elite-be az Alien 4: Resurrection lemezét, rajta a rendezői változattal. Rá kellett jönnöm, hogy még mindig ennek a csodás univerzumnak a rabja vagyok és akár a részletekben is képes vagyok elveszni: az elhagyott folyosók falait, a kábeldobozokat, a vezérlőterminálokat és a rideg, kietlen világot szemlélve egyre erősödik bennem a gondolat, hogy meg kellene nézni az Alien vs. Predator 2. felvonását is – hátha nem olyan borzasztó, mint az első rész. Kár lenne érte.
Ekkor jött a folytatás: Star Wars Episode VI: A Jedi visszatér digitálisan feljavított változata, amit szintén az egyik kereskedelmi csatorna sugárzott délután. Akárhányszor látom minden idők egyik legzseniálisabb fantasztikus trilógiáját, ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy végignézzem. Nem történt ez most sem másképp – hiába, Lucas klasszikusa minden alkalomkor, minden pillanatban maradandó élmény.
