Tegnap Insanity nehézségi szinten is sikerült megsemmisítenem a Reaper embryo-t a Mass Effect 2-ben, így harmadszori végigjátszásra unlockoltam az utolsó, “Insanity achievment”-et is a játékból – büszke is vagyok kicsit, nem volt könnyű menet – pláne úgy, hogy most sem rohantam végig a küldetéseken, mert harmadjára is szerettem volna úgy átélni és végig izgulni ezt az ötven órát ugyanúgy, mint először. Jelentem, ez teljes egészében sikerült, és ha az Arrival DLC is lecsurog a Live-ról holnap, hétvégén azt hiszem, meglesz az első olyan Xbox 360-as játékom, ami teljes egészében kimaxolásra kerül.
Megvolt az oka, hogy a második és harmadik rész közti utolsó DLC-t ilyen kései dátumra hagytam – egyrészt mivel már hónapokkal ezelőtt újrakezdtem a játékot, nem láttam értelmét, másfelől időm se lett volna nagyon rá – de ezzel a lépéssel hétvégén most teljessé válik a kép, és a Normandy fedélzetén megtesszük az utolsó kirándulást a végső kataklizma felé… nagyon várom már, de az is biztos, hogy az Arrival letöltésével egy időre pihenni küldöm a játékot, hiszen jövő tavaszig még sok-sok apróság vár arra, hogy a gépben pörögjön…
[Persze, addig sem maradok Mass Effect nélkül, hiszen… na de, erről majd a következő postban…]
