Tag Archives: Commodore 64

6. A Commodore 64 projekt: visszatérés! [2018]

Bár számtalan Commodore mikroszámítógép került hozzám az évek során, az Amiga mellett/előtt a legkedvesebb masinám máig a C64 maradt. Gyakorlatilag egy C64 II. volt az első számítógépem, amely – bár a 16bites korszak idején érkezett – sok évtizeden keresztül gyarapította szép emlékekkel az amúgy is izgalmas felnőtté válás korszakát. Jól emlékszem, anno a Ramorg árusította Nagykanizsán ezeket a gépeket, de én relatíve későn, 1993-ban lettem géptulajdonos és akkor is egy bizományiból vásárolt számítógép került a családhoz. Apám anno 12.500 Ft-ot fizetett a 11. szülinapomra kapott ajándékomért, amelyhez egy dobozos, nagyon szép állapotú C64 II és egy 1541/II-es Floppy Drive (illetve úgy 60 lemez) érkezett tartozékként. A sors fintora, hogy ez indított el az informatikai-programozói pályán és ez a masina volt az ugródeszka 1996-ban az első IBM PC-m felé is. Most 25 évvel később ez a rajongás még mindig él, ez pedig nagyban köszönhető az aktuális retro láznak és az elmúlt évtizedben kialakult rajongói bázisnak is, amely leginkább a gép bütykölése és modernizálása körül pezseg.

Commodore 64 dobozában

A gyerekkori C64-em, máig üzemképesen 🙂

Az idő vasfoga az utóbbi években hatványozottan kezdte felzabálni minden idők legnagyobb példányszámban elkelt otthoni számítógépének megmaradt darabjait, de mára sokféle érdekes és hasznos megoldás létezik szerencsére a hibás alkatrészek megjavítására, tuningolására vagy a perifériák XXI. századi kiváltására. Mivel a később gyűjteménybe vásárolt bontatlan C64 II-em és az eredeti ős-masinám is megmaradt eredeti (működőképes) állapotában, a legutóbb szerzett 1984-es ős-kenyeres “breadbin” C64-emet szemeltem ki arra, hogy a 2018-ban kapható legmodernebb kiegészítőkkel felturbózva, egy all-in-one ultimate C64-et készítsek belőle. Lentebb ebbe a projektbe tehettek betekintést.

C64 UK breadbin 1984

A négy db C64-ből egy ős-kenyeres lett a nyertes

A motorháztető alatt

A gép lelke egy 250425 Rev. B alaplap, mely egy 1984-es UK Breadbin (ún. kenyeres) szürke-fekete színkombós masinában lakik. A típusjelölése alapján egy 4. generációs utolsó kenyeres, abból is egy telilemezes VIC-II sapkás változat, melyben ugyan akad még a klasszikus gyermekbetegségekből, de már javításra került a korábbi revízióknál sokat kifogásolt óragenerátor és bekerült néhány optimalizált átkötés is. (Többek közt a PLA és a SID chip is helyet cserélt, de bővebben itt olvashatsz a változtatásokról: http://www.breadbox64.com)

C64 1984 breadbin motherboard

A gép működésképtelen állapotban került hozzám (tudtam róla, de ígéretesnek tűnt a javításra): bár a power led halványan pislákolt rajta, a random fekete képernyőn és néhány hibás sprite-villódzáson kívül semmit nem tudtam kicsikarni belőle. PLA hibára és RAM meghibásodásra gyanakodtam, de a részletes oszcilloszkópos-méricskélős-teszteléses hibaanalízis miatt csakis a jól bevált Commodore nagyúrhoz, Tihanyi Robihoz küldtem le az alaplapot élesztésre. Nem adta magát könnyen, bár a műtét első fázisa viszonylag gyorsan ment a PLA és vadiúj TTL IC-k cseréjével (utóbbiból ráadásul igazi retro darabok kerültek beépítésre, a MEV [eredetileg Tungsram, később Mikroelektronikai Vállalat] által gyártott típusokból). Mivel ez a revízió még forrasztott chipekkel gurult le a futószalagról, Robi az összes cserélt chipet megsocketelte, amely nagyon egyszerű javítást tesz lehetővé a jövőben.

Frissen, illatosan

Commodore 64 recap

Socketek mindenütt…

Sorminta

Aztán valami másra is figyelmes lett: olyan apróságokra, amelyeket csak szakavatott szemek látnak – mint az apró pici pixelvillanások a Mathematica demoban, amelyek eredendően RAM/multiplexer hibára utaltak volna, de különböző tesztfázisok során kiderült, hogy a MOS 6569 R3 VIC-II chip környékén van valami probléma. Persze, ilyen processzort nem könnyű manapság szerezni, sőt: az általam küldött lapba csak a Rev3-as változat volt megfelelő, a Rev5-ös donorchipekkel eléggé instabilnak tűnt a rendszer olyannyira, hogy indulni se nagyon akart eleinte. Mire nyilvánvalóvá vált a turpisság, napok mentek el a hibakeresésre: a végén még az is kiderült, hogy maga a Mathematica demo is hibázik bizonyos revíziójú chipeknél, de ez már tényleg csak hab a tortán. A lényeg, hogy Robinak sikerült egy Rev3-as MOS 6569-es VIC-II chipet kerítenie így végérvényesen stabillá vált a masina.

Alul csücsül a Rev3-as VIC-II-es, hősapkával a kobakján

A hibák kizárásával az alaplap teljes újrakondizáson és resocketelésen esett át (az összes alaplapra forrasztott chip most már socketben csücsül), sőt: a VIC-II grafikus chip a megfelelő hűtés érdekében a fix sapka helyett nyelves, újrapasztázott hűtőverziót kapott a hőelvezetés javítása miatt. A teljes felújítás zárásaként az alaplap izopropilos tisztító-fürdetésben részesült, mellyel gyakorlatilag gyári állapotban érkezett vissza hozzám. Külön öröm, hogy a PLA-ból is sikerült a születés korából származót találni – bár erre is vannak már modern megoldások, amelyek FPGA-ba ületett másaik az eredeti logikai áramköröknek és kvázi olcsón megvásárolhatóak a világhálóról, például innen.

C64 PLA

Egy-két-há, PLA!

Belül tehát most már minden okés, a gép új életre kelt, így ideje volt a külsejét is kezelésbe venni. A többi Commodore és Amiga gépemnél alkalmazott metódust végeztem el most is: darabokra szedtem az egész belsőt, a billentyűzettől kezdve az utolsó porvédő lemezig. A szappanos-mosószeres suvickolás, a gombok és a teljes klaviatúra átmosdatása, a csatlakozók tisztítása és némi fehérítés után lecseréltem a sérült Commodore plakettet is, amellyel elkészült a brit “Spitfire”. Azaz, csak majdnem. Ha már teljes felújítás és all-in-one ultimate masinát terveztem, ennyi nem lesz elég, lássuk, milyen hasznos tuninglehetőségek léteznek 2018-ban a korosodó C64-hez…

sid2sid

Mindenki tudja, mennyire nagy csodát művelt a MOS anno a SID chipekkel! A C64 egyik legnagyobb előnye versenytársaival szemben kivételes képességű hangprocesszora, a SID volt (bővebb információkat a technológiáról a wiki oldalán találsz), amely egyetlen negatívuma manapság, hogy mono kimenetet produkál. Mint mindenre, erre is van megoldás, mégpedig többféle is: a sid2sid, a DualSID és a SidFX mind valamilyen alternatívát kínál a mono hang kiváltására, a csináld-magad terméktől kezdve a leginkább zenei célból készült SidFX-ig, amely nem titkoltan a chiptune hangzásvilággal operáló zenészeket célozza meg elsősorban. Jómagam a sid2sid-et választottam ki először, amely egy kvázi olcsó, ám hatékony megoldása az eredeti hang “sztereósításának”. [Később aztán változtattam a koncepción, de először lássuk a sid2sid-et.]

A sid2sid egy nyákból, két SID socketből és néhány ellenállásból illetve oszcillátorból áll, amelybe két db eredeti 6581 vagy 8580-as chipet kell “beleültetni”, majd az egészet az eredeti SID slotba pattintani (érdemes előtte informálódni az alaplap revízióról, mert a SID elhelyezkedése is változott az évek során). Fontos a SID chip típusa, mert módosítások nélkül csak két egyforma chippel működik az áramkör, így ha gyárilag 6581-es típus található a gépedben, ugyanebből a chip típusból fog kelleni még egy (a chip revíziós száma mindegy, de a feszültség eltér a 6581 és 8580 között!). Az egész rendszer egy kis forrasztási érzékkel könnyen elkészíthető, a csomag pedig kitben is megvásárolható (pl. innen, vagy ebay-ről, de a SID chipeket nem tartalmazza) így még az apró alkatrészek megvásárlásával sem kell bajlódni. A gyártó kiváló útmutatót mellékel a szereléshez és a beépítéshez, a MSSIAH oldaláról mindent megtudhatsz róla. A házat hátul két pici ponton meg kell fúrni, hogy az L/R RCA audiocsatlakozót szépen be lehessen építeni, de az ultimate C64-nél ez egy klassz funkció lesz, így megéri.

Igazi DIY csomag, kezdőknek is!

SidFX

Nos, a sid2sid hátránya az, hogy csak és kizárólag két egyforma chippel működik az áramkör és ekkor is csak egyféle módban, dualmono-ban képes hangot generálni. Mivel a klasszik breadbin C64-emben egy 84-es gyártású 6581-es ős-SID van, a többi gépem viszont már az újabb 8580-as processzorral van szerelve, egy második 6581-re lett volna szükségem. Ezt két helyről lehet beszerezni: vagy bontott donorgépekből, vagy méregdrágán az ebay-ről – de sajnos általános, hogy manapság már nehézkes és költséges is ezeknek az alkatrészeknek a beszerzése, az árazásukról nem is beszélve.

Az egyik újragyártott nano swinSID variáns

Commodore 64 SidFX

… és az ultimate megoldás, a SidFX

A negatívumok hatására elgondolkodtam a dolgon, és a végső megoldásnak a SidFX-et választottam ki amely amellett, hogy forrasztás-mentes kiépítésű, támogatja a különböző típusú SID chipek egyidejű használatát (még a SwinSID variánsokat is, amelyeket a régi chipek leváltására fejlesztettek ki, ún. 8bites mikrokontroller chipek formájában), egyszerre többféle módban is képes működni és professzionálisan konfigurálható, illetve paraméterezhető. A SidFX képes működni mono, dual-mono és pszeudo-sztereó módban is, sőt! A kimenetet akár bármelyik benne levő SID chipből képes legenerálni, a változtatások pedig egy külső, három állású kapcsolóval variálhatóak, akár működés közben is. Nem vitás, hogy az audio tuningra a legjobb megoldás egyértelműen a SidFX, ezért végül ez került beépítésre a Spitfire-ba. Nekem tökéletes választás volt, mert a régi, korai generációs 6581-es SID chipek nyers, szálkás hangzásvilágát jobban szeretem, de így megmarad a választás lehetősége is – másfelől nincs ugye két egyformán hangzó chip még ugyanabból a szériából sem, ez pedig a korai manuális hangolásoknak köszönhető.

lumafix 64

Vicces de igaz, hogy már a monokróm PC monitorok elérkezése előtt is sokkal színesebben láthattuk a világot – köszönhetően az olyan mikroszámítógépeknek, mint amilyen a Commodore, vagy a Spectrum gépei voltak. A vetélytársaihoz képest bár a Commodore népszerűbb volt, azért voltak negatívumai is a többiekkel szemben. Ilyen volt az RGB hiánya, amely a mai napig problémás, már amennyiben monitorra akarjuk ezeket a gépeket csatlakoztatni – ám szerencsére van megoldás.

Commodore 64 lumafix64

lumafix64 socket, itt még VIC chip nélkül

A gyári S-Video jel javítására a LumaFix64 piciny kis áramköre szolgál, amely a VIC-II videochip által keltett vízszintes jeltorzulásokat képes eltűntetni a kijelzőkről. Ezt a pici kiegészítő áramkör néhány évvel ezelőtt kezdett elterjedni a retro geek körökben: gyakorlatilag egy a VIC-II chip helyére ültethető socketből, egy szabályzó IC-ből és néhány csavarhúzóval állítható kis potméterből áll, mellyel teljesen ugyan nem orvosolható a torzulás, de elég nagyot tudunk javítani a képminőségen. A lumafix nyákot a VIC-II chip socketjének helyére kell csatlakoztatni, majd a videóchipet a lap foglalatába helyezve működés közben beállítani.

A különböző revíziós C64-ek VIC-II chipjének elhelyezkedése, hűtése vagy környezete más és más, ezért beszerelés előtt mindig tájékozódj arról, hogy milyen típusú és milyen revíziójú C64-et készülsz lumafixesíteni (Elképzelhető, hogy a számítógéped régebbi széria, ahol a VIC chip egy RF shield alatt helyezkedik el, esetleg speciális hűtőborda kiképzést kapott: ez esetben a pajzsot el kell távolítani, vagy ki kell metszeni belőle egy kis darabkát, ha éppenséggel útban van. A lényeg, hogy összeépítés után bekapcsolt állapotban kell az LCD kijelzőn látottak alapján beállítani egy csavarhúzóval a potmétereket, hogy a legideálisabb kimenetet kapjuk. Bővebb információt a lumafix64-ről ITT illetve összehasonlításhoz a fenti videóban találsz.

Switchless JiffyDOS Kernal

Lehetőség van a gyári CBM KERNAL (a ROM-ban levő rezidens operációs rendszer) lecserélésére annak érdekében, hogy bizonyos rutinokat sokkal gyorsabbá, vagy hatékonyabbá tegyünk, illetve új hasznos funkciókkal bővítsünk ki. Elég sokféle létezik (akár flashelhetsz egy ROMchipbe több KERNAL-t és megfelelő metódusokkal váltogathatsz is köztük – valójában csak gimmick, sok értelme manapság már nincs…. howto videó ITT), mégis a leginkább elterjedt és a legnagyobb teljesítménynövekedést okozó verzió a JiffyDOS, amelyet megszakításokkal ugyan, de 1984 óta fejlesztenek. A legutolsó verzió a Retro Innovations licensze alatt álló 6.01-es változat, amely jelentős gyorsulást okoz a fájlműveletekben és egy rakás hasznos paranccsal bővíti ki az alap CBM Kernal funciókat. A JiffyDOS-t többféleképp lehet installálni: az elv hasonló, mint a lumafixnél, azaz: az eredeti kernal ROM-ot ki kell emelni, és a JiffyDOS chipet be kell pattintani a helyére. Alapból egy kapcsolóval lehet váltani a normál CBM és a JiffyDOS között, de létezik switchless (így elkerülhető a házfaragás) beépítés is, ez esetben a kapcsoló két vezetékét a házon belül egy restore és egy reset pointra kell csatlakoztatni/forrasztani.

A váltókapcsolós verzió készen is rendelhető

Van egy alternatív megoldás: a JiffyDOS-t valójában az 15xx sorozatú floppymeghajtókba is be lehet építeni, a hatás ott is ugyanaz – már ami a lemezműveleteket érinti (a teljes funkcionalitásért a gépbe is telepíteni kell egyet!) Ha csak a lemezműveleteket akarod gyorsítani, esetleg floppydrive emulátort használsz – akárcsak én az SD1541-II-vel – elegendő a JiffyDOS ROM-ot beapplikálni a meghajtóba, vagy betölteni a floppy drive emulátorba (az SD1541-II megjegyzi a beállításokat, így reboot után is a JiffyDOS töltődhet be sőt, menet közben is válthatunk ROM-ot benne).

SD1541-II

Létezik néhány jó, közepes és “elmegy” megoldás a hagyományos floppy lemezes egységek és diszkek leváltására. Ezek vagy a soros portra csatlakozó microSD kártyás megoldások, vagy olyan embedded hardveres alkatrészek, mint az 1541 II Ultimate, amely a gép expanziós portjába csatlakozva használható erre (is, mert számos egyéb funkciója létezik, cserébe eléggé költséges beruházás). Az elmúlt néhány évben az SD2IEC volt a legnépszerűbb open source platform, amely egy microSD kártyafoglalattal rendelkező 1541-es Floppy drive emulátor.

SD-1541II működés közben

Előnye, hogy olcsó és kvázi bárki elkészítheti (vagy beszerezheti, kb. húszféle variációban készül, létezik belőle pl. gépbe építhető változat is), a hátránya, hogy a multidiszkes, vagy több fájlos utántöltős turbós játékokkal nem igazán kompatíbilis, így aztán főként régebbi, single vagy kazettás szoftverek betöltéséhez alkalmas. Van viszont egy magyar fejlesztés, amelyet Kollár Zoli készített és a végletekig tesztelt, kijelzős, okos kis ketyere, amely a techdemókon át szinte mindenféle szoftvert képes betölteni, sőt: arra is lehetőséget ad, hogy a gyári vezérlőt gyakorlatilag JiffyDOS-ra, vagy bármi más kernalra cseréljük mindössze egyetlen gombnyomással. Az SD1541-II típus elérhetőségét ITT találod, erősen ajánlott kategória.

Final Cartridge III+

Nos, a JiffyDOS és a SidFX mellett mindenképp kell még valami rendszerszintű komponens, amely technikában is passzol a felgyorsult I/O műveletekhez és a régi/új kernalhoz. Az Action Replay sorozat mellett a Final Cartridge az, amelyet még ma is gyártanak hivatalosan és a gyorstöltő funkciója kompatibilis a különböző microSD kártyás floppy emulátorokkal. Emellett persze számos egyéb hasznos tool-t (pl. disk monitort, fájlkezelőket, turbótöltőket, Joyswap-ot, képernyőmentő és egyéb print funkciókat, stb.) is felvonultat és freezerrel illetve grafikus ablakkezelős vagy parancssoros felülettel is rendelkezik. A Final Cartridge III+ mindemellett kiváló (talán a második leggyorsabb) Fastload rutint is tartalmazza, így nem kérdéses, hogy kiváló választás lehet – akár van JiffyDOS-od, akár nincs.

eBay-ről, frissen és ropogósan!

 

Modern megjelenítők

A végére egyetlen dolog maradt csupán, ami viszont elég kritikus problémakör és nem csak a C64-et, de szinte az összes Amiga variánst, illetve klasszikus 15Khz-es megjelenítőre készült eszközt érinti: fentebb már írtam a lumafix64-ről, amely alapvetően a videóáramkörök jeltorzítását hivatott enyhíteni, már amennyiben LCD kijelzőket szeretnénk használni a Commodore 64-ünkhöz a hagyományos katódsugárcsöves CRT monitorok, vagy TV készülékek helyett. Az efféle megoldások csak akkor működnek, ha az adott monitorban van pl. RCA fogadására alkalmas A/D konverter, ami a CVBS forrásból képes valamiféle értelmes digitális konverziót készíteni és/vagy felskálázni a jelet a megfelelő felbontásra, illetve frekvenciára. Számos kínai konvertert kapni, amely a CVBS/kompozit jelből képes 720p/1080p HDMI kimenetet fabrikálni valamiféle mintavételezéssel és digitális konverzióval karöltve.

OSCC

OSSC – Open Source Scanline Converter

A legtöbb kínai noname megoldás alkalmas lehet erre, különbség csupán a minőségükben mutatkozik meg. A legtöbbnél ugyanis torzulnak a színek, vagy a váltósoros megjelenítés miatt villódzik a kép, esetleg képi torzulások, villódzások figyelhetőek meg a kimeneten. Erre is van megoldás, többféle is: az Amigákhoz, és mindenféle retro konzolhoz, számítógéphez használható legtutibb megoldás a méregdrága Framemeister, illetve az OSSC – utóbbi a nyílt forráskódú Scanline Converter, amely profilozható, finomhangolható és kifejezetten az efféle problémákra hivatott remek megoldást találni. Bár előbbi nüansznyival jobbnak tűnik bizonyos esetekben, az OSSC folyamatos szoftveres frissítéseinek, profilozhatóságának és rendkívül széles skálázhatóságának köszönhetően nem csak funkciójában, de árában is jobb választás (kivéve, ha bizonyos Extron típusú videokeverőket használsz, mert ezekkel is érdemes kísérletezgetni).

A hátránya ennek is az ára, habár több otthon tartott régebbi számítógép és retro konzol esetén nem is kérdéses, hogy abszolút megéri a befektetett pénzmagot (nálam is tervbe van véve, reményeim szerint írni is fogok róla, mert ígéretes és nagyszerű funkciókkal rendelkező ketyere). Mégis, a C64-hez most egyelőre egy olcsóbb, de jobb minőségű video konverter adaptert választottam, amely a lumafix64-el együtt ideiglenesen teljesen korrekt megoldásnak tűnik a Dell/Benq monitorjaim számára. A gyártó a német SpeaKA, amely a Conrad saját márkás termékeivel az átlagosnál valamivel jobb minőséget képvisel. Ez meglátszik a konverteren is, ugyanis nem tapasztalható sem delay, sem torzítás, sem pedig színprobléma – így az átlagos felhasználásra teljesen elegendő ez is.

Talán jelenleg ezek a legkézenfekvőbb és legérdekesebb átalakítások, amelyeken a “modernizáció” szó kapcsán érdemes a C64 esetében elgondolkodni. A fentiek azt is jól példázzák, hogy 2018-ban, harminchat évvel a premierje után számos modern megoldás létezik már arra az esetre, ha XXI. századi módon támad kedvünk nosztalgiázni minden idők legnagyszerűbb mikroszámítógépén. A C64 hatalmas és lelkes szcénájának, kódereinek, hardvertervezőinek hála még sokáig élni fog és ezek az apró bővítések illetve átalakítások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a legendás masina továbbra is jelen legyen a köztudatban. Kellemes bütykölést mindenkinek, játékra fel!

Stinger

[2018. szeptember 21. / Utószerkesztés: 2018. december 02.]

Kapcsolódó anyagok

iRetroid #essence [October]

Október egyik érdekessége minden bizonnyal a Neo Geo X körüli felhajtás volt, amit maga a tulajdonos, az SNK hozott nyilvánosságra még a hónap elején, miután felrúgta a szerződést az alig egy évvel ezelőtt debütált handheld X termékcsalád forgalmazójával, a Tommoval. A dolog már csak azért is érdekes, mert az 1990-ben alapított Neo Geo termékcsalád egyik nagy reménységének számító új kiadás mind ár- mind pedig népszerűség szempontjából is jól teljesített, azt viszont máig nem tudni, hogy a termék kifogásolt minősége, vagy a relatív könnyen megkerülhető másolásvédelem volt az oka a disztribúció azonnali felbontásának. Az SNK ráadásul olyan agresszíven húzta be a nadrágszíjat, hogy a leállított gyártás és a promóciós reklámok mellett a polcokon lévő példányokat is azonnal visszahívatta a boltokból. Egyelőre kétséges, hogy mi lesz a sztori folytatása (a Tommo azzal védekezik, hogy 2016-ig őt illeti a kiadói jog), de az biztos, hogy a Neo Geo franchise elképesztő népszerűségnek örvend még így 20-25 év távlatából is – olyannyira, hogy az árkád MVS underground szcéna mellett az otthoni konzolok sorát erősítő AES-re is jelennek meg játékok, mint amilyen pl. a soron következő Knight’s Chance.

A NeoBitz homebrew csapat puzzle/kártyajáték kategóriában készült alkotása a szokásos magas gyártási költség miatt a Neo Geo esetében már-már standardnak számító kb. 350 USD-s árcédulával érkezik a webshopba – persze ahogy azt megszokhattuk már, érkezőben van többek közt egy Collector’s kiadás is cirka 80 dollár pluszért cserébe, amelyhez a dobozos-bubis zacsi limitált flyert, posztert, és játékkártyákat is kínál majd bónuszként. A csapat azonban a szűkebb pénztárcájúakat sem hagyja parlagon, így szinte magától értetődő módon Dreamcastra is megjelentetik a játékukat – igaz, erről egyelőre még vajmi kevés a hivatalos információ. A középkori stílusból építkező, és több különböző módozattal kecsegtető játékból a youtube-ra is felkerült egy mozgóképes anyag, IDE kell kattintani érte.

pier-solar

Valamelyik Gamer365-ös Retroidban említettem még anno a gigantikus tartalommal bíró MegaDrive klasszikus RPG, a Pier Solar Kickstarter projektjét; nos, a Watermelon csapatának az utolsó pillanatban mégiscsak sikerült összegyűjteni a remake elkészítéséhez szükséges pénzmagot, mi több: a Wii U-ra és Dreamcastra érkező változat azóta már egy trailert is kapott, amelyen jól látszik a klasszikus stílus manapság elterjedt, modernebb HD ráncfelvarrása. A játékmenet egyelőre változatlan, ám a látvány feljavítása mellett néhány plusz feature is felbukkan már, mint pl. a régi-új külső közti váltás lehetősége, a minijátékok, és a bővebb director’s cut-szerű történetmesélés. Várjuk, a Nintendo eShop szerint a Wii U kiadás valamikor 2014 Q2-ben várható, nem sokkal a Dreamcast változat megjelenése után.

[Van még tovább is, KATT!]

Ultimate Newcomer

Newcomer

Talán nincs is hazai C64-es tulajdonos, aki ne hallott volna legalább legenda szintjén minden idők egyik legnagyszerűbb és talán legnagyobb, legtartalmasabb RPG-jéről, a hazai fejlesztésű Newcomerről – nos, aki nem, annak feltétlen ajánlom az IDDQD egyik 2010-es interjúját Belánszky Istvánnal, aki a több évtizede tartó projekt egyik kulcsfejlesztője. A cikk óta eltelt egy-két esztendő, megjelent az eredeti C64-es feljavított, kibővített változata Enhanced Newcomer címmel, és évek óta készülőben van az Ultimate Newcomer verzió is, amely a kiadó Protovision oldalán jelenleg “in development”, azaz fejlesztés alatt státuszban leledzik. A C64-C168, PC, és VICE emulátorra készülő klasszikus szerepjáték hivatalos oldala (www.newcomer.hu) tavaly január óta ugyan nem frissült, de a facebookon létrehozott rajongói portálon elejtett infókból tudjuk, hogy a projekt ha nem is gyors tempóban, de azért halad: rengeteg a tesztelni való (legutolsó információk szerint a harcokban fedeztek fel a fiúk kritikus bugokat), de bízunk benne, hogy eme nagyszerű alkotás ha nem is a közeli jövőben, de azért 2014-ben talán megéri az Ultimate kiadást, és egy nagyszerű díszdobozos kiadásként csábítja el ismét a sci-fi kalandok szerelmeseit.

Ultimate Newcomer

Aki bővebb infókra kíváncsi a projekt jelenlegi státuszáról, annak a Scene World diskmag 20-as számát tudom ajánlani 2013. februárjából, amelyben Gonda Zoltánnal, a Newcomer egy másik oszlopos tagjával olvashattok egy érdekességekkel teli interjút (angol nyelven).

EasyFlash C64-hez

Nemrégiben tűnődtem el rajta egy RGCD-féle C64-es játék (Sir Ababol) kiadása kapcsán, hogy mennyire problémás volt anno a C64-hez normális utility bővítőkártyákat szerezni a számítógép expanziós portjába. Minden egyes alkalommal, ha a magnókazettás Datasette-ről akartunk betölteni egy programot, a Turbókkal tömörített és gyorsított Loadereket kellett előbb előhalászni kazettáról, floppy-ról, vagy bármi másról. Nem volt ez másképp a file másolásoknál, vagy a kazettás egység fejbeállításánál sem, hiszen többnyire más volt a baráttól kölcsönkapott szalag header infója, mint a saját meghajtónkban készült változatoké. Voltak persze előre készült EEPROM alapú bővítőkártyák, de megfelelő eszközök hiányában a saját egyedi változatunkat nehéz volt elkészíteni, de most kb. húsz évvel később már van rá mód, mégpedig az EasyFlash  megoldások segítségével. Ezek olyan flash alapú modulok, amelyek szereld magad kiadásban vásárolhatóak meg, és a megfelelő segédprogramokkal, illetve egy PC-vel egyszerűen elkészíthetőek azok a .crt image fájlok, amelyek a számunkra fontos segédprogramokat, vagy játékokat tartalmaznak. A kártyák több webshopból is megvásárolhatóak, bővebb infók a Wiki, illetve az EasyFlash oldalán olvashatóak – ha aktívan használod még a C64-edet, akkor egy ilyen megoldás nagyon sokat segíthet, és az ára sem vészes.

Crimson Twilight [C64]

Nem véletlen említettem néhány bejegyzéssel lentebb, hogy a Commodore 64 az egyik legerősebb Retro platform a kurrens homebrew és garázsfejlesztések terén. Több jelenleg is futó, vagy már a kiadási fázisban levő játékról lelhető fel infó az interneten, és legnagyobb örömünkre egyre inkább fellendülőben van a dizájnos külcsínbe csomagolt Cartridge- és bővítőkártyákon érkező játékok száma is. Mégis talán az egyik legizgalmasabb projekt, amelyet követni és figyelni érdemes, az Arkanix Labs őszülő arcai által kalapált Ultima– és Bard’s Tale szerű klasszikus felülnézeti RPG Crimson Twilight címmel, amely hosszú évek lázas munkájának eredményeképpen lassan, de biztosan a finisbe ér. Az Ős-szerepjátékok alapjaira épülő kaland bár hosszú ideig nem hallatott magáról, de a tavaly szeptemberi chicagoi Retro expon felbukkant előzetes után a fejlesztők elérkezettnek látták az időt arra, hogy érdekességeket szivárogtassanak a lassan felnőtté cseperedő játékukról.

Crimson Twilight - Karakterlap

Crimson Twilight – Karakterlap

Érdemes átkutatni a projekttel kapcsolatos fejlesztői oldalt, hiszen ha nem is túlzottan frissek, de olyan érdekességekről is olvashatunk, mint pl. a Cartograph, amelyet eredetileg a játékteret felépítő datamap-ok mentésére használtak, de a folyamatos fejlesztéseknek hála, szervesen beépült a kód-struktúrába (hasonlóan pl. a Last Ninja Integrátorához). Történet szempontjából egyelőre csak az egyik főképernyő által fellibbentett pársoros bekezdésből mazsolázhatunk: eszerint hősünk rejtélyesen eltűnt családja körüli szálakat bolygatja, de rá kell jönnie, hogy a misztikummal övezett nyomozás nem akármilyen kalandokat tartogat majd számára Murkasada földjén. Keresztapja legendás hagyatéka, egy rakás gonosz, és mágiák sora állja majd útját – kezdésnek nem túlzottan sok, de a fejlesztők változatos környezetet, nagy bejárható területeket, hamisítatlan CRPG élményt, és váratlan eseményeket ígérnek [bővebben: katt a Tovább gombra]

Guns’n Ghosts

Nem tudom hogy vagytok vele, de engem mindig jó érzéssel tölt el, ha egy számomra kedves platformra még évekkel, évtizedekkel később is jelennek meg játékok. A SEGA Dreamcast eléggé népszerű ilyen tekintetben, de nem az egyetlen, sőt: mikroszámítógépekre talán még nagyságrendekkel több új fejlesztés jelent meg az utóbbi években. A jelenlegi felhozatalból mindenképp figyelmet érdemel a Commodore 64 is, bár szinte minden héten elmondható lenne, hogy valami újdonság van érkezőben a zömök kis masinára – jelenleg épp a Guns’n Ghosts, amely a jó öreg Bubble Bobble és a Ghouls’n Ghosts játékmenetbeli dolgait elegyíti össze egyetlen akció-platformer játékká. Az ízléses külsőbe csomagolt C64 kazetta, vagy Floppylemez formátumban érkező játékot az a Georg Rottensteiner és Trevor Storey kalapálta össze, akinek a korábbi Joe Gunn és Soulless játékokat köszönhetjük, ráadásul a kiadó is a Retro kiadványairól ismert RGCD és a Pystronik Software lesz, így a gyümölcsöző együttműködés rövidesen kézzelfogható eredményt szül majd.

gunsnghosts02

Guns’n Ghosts – C64

(Az említett játékok közül talán a Soulless érdemel komolyabb szót, amely tavalyi megjelenése nagyszerűen megmutatta, mire képes a homebrew szcéna, ha megvan az a bizonyos összefogás mögötte: az érdem nem kevesebb, minthogy konzol-minőséget láthatunk viszont a mikroszámítógépek világában, ez manapság pedig igencsak ritka esemény.) Az RGCD jelenléte ráadásul garancia arra, hogy a vadászat a digitálisan megvásárolható változattal együtt Cartridge formában is megjelenik, sok bővítőkártya-gyűjtő legnagyobb örömére.

A Guns’n Ghosts egyébként 70+ különböző pályát, kétjátékos módozatot, és számtalan érdekes ellenfelek (ghoulok, csontvázak, zombik, szellemek, démonok és gonosz lelkek) változatos kompániáját zúdítja a nyakunkba, mindössze egyetlen betöltési fázis alatt, sőt: a fejlesztők még egy mini bevezető animációval is kedveskednek a borzongások kedvelőinek. Sokak szemében ez biztosan mosolyt szül, ám a C64 idejében valóban így nézett ki egy tisztességesen megtervezett, összerakott programocska. Előrendelés, screenshotok és doboztervek a játék kiadói oldalán találhatóak.

iRetro.id.

A tegnapi első nemhivatalos Mass Effect találkozó után (Csibesajt, dreampage, Ringu, Deku, Kriszti köszi nektek!), amit a Nyugatitól nem messze levő Szlovák Pubban rendeztünk, a nosztalgiázásból is kijutott bőven. Ennek folytatásaként válogattam össze néhány érdekességet az elmúlt időszak alatt összegyűjtött Retroid témájú linkekből, amolyan “retro mazsoláció” céljából.

Továbbra sem veszik tudomásul a Dreamcast számára kitett Stop táblát (és ennek mi, rajongók nagyon is örülünk!): június utolsó hetében látott napvilágot a soron következő 2D platformer-shooter, amely a 2001-ben alapított, árkád shooterekre szakosodott NG:Dev.Team legújabb Turrican klónja, a Gun-Lord. A tavalyi Neo-Geo arcade premier után immár Dreamcastra és NEO-Geo AES-re is beszerezhető a Last Hope után földhözragadtabb formára váltó alakulat shootere, amely kilenc óriási pályaegyüttesen csábít eszeveszett lövöldözésre. A 16bites korszak stílusjegyeire építő akciójáték a nyolc irányba scrollozó, nem lineáris felépítésű pályáival, a grandiózus stage bossokkal, az online ranking táblázattal, a VMU- és arcade stick támogatással, illetve a stabil 60 FPS képfrissítésével igazi kuriózum a SEGA nagybecsű konzoljára, amelyet akár Limitált kiadásban is megvásárolhatsz az NG:Dev.Direct webshopból. Bővebb információkért, screenshotokért és a trailer videóért katt a játék hivatalos oldalára!

Ha már Retro lövölde, íme egy újabb gyöngyszem, ezúttal a PC tábor számára: a Hyperspace Invaders II, mint ahogy neve is mutatja, már nem az első felvonás: az EntityLabs jegyezte pixelshooter a Geometry Wars, a Stardust, és a Space Invaders nyomdokain lépkedve kínál kikapcsolódást, stabil 60FPS-ben, full HD felbontásban, és több, mint kétszáz enemy hullámmal meglovagolva, harminc különböző nehézségi fokozatban. Addiktív vertikális shmup, amelyet az Atomic – Android Logic című album zenei aláfestése tesz még élvezetesebbé. A demo mindösszesen 40 MB-ot kóstál (bővebb infók ITT), és rokonszenv esetén pl. az IndieCity webstore-ból pazar 4 fontért már meg is vásárolható digitális formában.

Vissza a múltba: Míg a 72 Pins oldalán a jelenkor generációjának nagy játékait ültetik át a klasszikus NES cartridge-okon található pixelművek matricás formációiba (nem vicc, még rendelni is lehet belőlük), addig a Vectrex Regeneration projekt a ’80-as évek elején villant egyedi hordozható vektorgrafikás konzol, a Vectrex játékadaptációit ülteti át a tablet piacra, egyelőre csak az Apple család készüléki számára (hamarosan Android változat is érkezik.) A twitteren és a hivatalos oldalon is követhető projekt mint oly’ sok más, szintúgy a KickStarteren kezdte a pályafutását, ám a szükséges 50.000 USD összegyűltekor turbó fokozatra kapcsolva hamarosan tényleg a finisbe ér.

Újabb masszív frissítés ért révbe az internet egyik legnagyobb Commodore 64 adatbázisában, amely az 500+ új bejegyzéssel átlépte a bűvös 23000-es határt. Screenshotok, több száz órányi SiD soundtrack, és letölthető játékok + egy komplett adatbázis várja a retro kedvelőket a GB64.com virtuális C64 szentélyében. A hosszú évek gyűjtőmunkája nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy megmentse minden idők legsikeresebb mikroszámítógépének TELJES múzeumi hagyatékát…

A végére pedig ismét egy nemrég debütált új játék, 8bites köntösben: az Oniken a nyolcvanas évek végén térhódító akció-platformerek előtt tiszteleg, Metroidvania játékmenetével, átvezetőivel, szövevényes pályarendszerével, és az elmaradhatatlan boss harcokkal, amely igazi oldschool játékként még az audiofil füleket is 4 csatornás zenével babonázza meg. Próbáld ki, és ha tetszik, cirka 4 EUR-ért már a tiéd is lehet. Bővebb infók, trailer, demó és vásárlási lehetőség az oniken.net-en.

Newcomer [Retroid]

Mostanában elég gyakran ellátogatok az IDDQD-re (szép lassan az egyik kedvenc napi ötpercesemmé vált), főleg Stöki és Hancu Retro jellegű bejegyzései miatt. Ott olvastam sok év után újra a Newcomerről, amely sok száz (ezer?) társam számára meghatározó RPG élményt jelentett tinédzser éveim alatt. A nagy sikerű, nemzetközileg is elismert C64-es kaland egy olyan emlékeket felidéző mikroszámítógép utolsónak mondható magyar ékköve, amely máig mosolygásra készteti a régmúlt játékok szerelmeseit. Tisztán emlékszem, talán tizenkét-tizenhárom éves lehettem, mikor Breki barátommal nekiveselkedtünk Neil Quoit nagy kalandjának az ismeretlen szigeten: hónapokba telt, míg sikerült felgöngyölíteni a sci-fi sztori kusza szálait, az 576 Kbyte-ban megjelent leírás nélkül… valahogy mindig sikerült egy kicsivel az aktuális rész előtt járnunk, így utólag vettük csa hasznát. Időközben persze lenulláztunk néhány billentyűt, félig kiütöttük a Commodore 64 floppy meghajtójának olvasófejét és bizony az állandó lemezstrapa miatt a 40 sávos lemezek sem voltak már a legjobb állapotban. De nem adtuk fel, és talán ezért volt a végjáték, illetve a záró képsorok megpillantása annyira meghatározó akkoriban. Baráti beszélgetések alkalmával azóta is megelevenedik néha a történet és talán emiatt, de az elmúlt évek alatt bizony jónéhányszor felkerestem a játék honlapját, sokat remélve az árválkodó Coming Soon felirat miatt…

Nos, a Newcomer nem tűnt el a sűllyesztőben, nagyon nem – olyannyira, hogy sok-sok évvel az 1994-es megjelenést követően újra kiadásra kerül egy Enhanced Edition formájában, amely újítások sokaságával, több platformon igyekszik ismét a retró non-linear cyberpunk RPG műfaj kedvelőinek kegyeiben járni. Az IDDQD-n ráadásul néhány nappal ezelőtt megjelent egy cikk a játékról, és a jövőbeni tervekről méghozzá az egyik fejlesztő meginterjúvolása okán – ajánlom mindenkinek, már csak a sok aró érdekesség és a hivatalos megjelenés megerősítése miatt is. Welcome again, Newcomer!

[Newcomer homepage]

C64 [.resurrection]

Commodore 64 header

Mialatt minden szempár az idei GDC (játékfejlesztők konferenciája) által keltett hullámokra fókuszál, jómagam csendes, ám leplezetlen örömmel vettem birtokba a játékkuckóm egyik régi-új lakóját, a régóta várt Commodore 64 utánpótlásomat – a szinte érintetlen, és puha billentyűzetnek már csak a finom, gyári csomagolást sejtető illata is széles mosolyra fakasztja a szám, így nem csoda, ha majd’ kiugrok a bőrömből miatta. BEAR barátomnak hatalmas köszönet azért, amiért képes volt ékes retro gyűjteményének eme nemes, szinte újnak mondható példányától megszabadulni csak azért, hogy a hetekben elhalálozott mikroszámítógépem helyett új példánnyal szolgáljon. Ritka pillanat volt az “első” találkozás, hiszen ilyen kifogástalan állapotú, szinte gyári példányt gyakorlatilag lehetetlen már szerezni: a Commodore 64 II. gyártását a kilencvenes évek elején véglegesen leállították, így a masina legjobb esetben is minimum 16 esztendős, amely viszont egyáltalán nem látható rajta. Ennek megfelelően ígérem, hogy az újdonsült jövevény a hozzá méltó elbánásban részesül, ha alkalomadtán múltidézésre adom a fejem – akárcsak tegnap, amikor olyan neves klasszikusokat töltöttem be, mint a Rick Dangerous, a magyar 576 Kbyte bábáskodása alatt készült Long Life, vagy a System 3-féle Last Ninja 2. Külön köszönet illeti a régmúlt szépségeit felidéző, és legfőbb profiljának tartó retrotime.hu internetes oldalt is, akik egy eredeti, szintén érintetlen 1530-as Commodore Datasette C2N-el ajándékoztak meg. Érdemes egy pillantást vetni a fiúk által szerkesztett portálra is, ugyanis az apróhirdetésektől kezdve a különböző játéktesztek, gyűjtemények és linkek tárháza mellet a játékipar ma aktuális retró újdonságaival is napi szinten foglalkozik – retro kedvelőként egyből a kedvenc linkjeim közé protezsálta magát, így bátran ajánlom minden olyan lelkes olvasónak, aki fogékony a klasszikus számítógépes, illetve videójátékok világáért.

A múltat felidézve, hogy a hatás a megfelelő legyen, előkaptam a szekrény mélyén megbújt zöld monokróm Philips gyártmányú monitoromat is, amit még 13-14 évvel ezelőtt cipeltem át a fél városon egy aprócska baráti szivességért cserébe. Sajnos a hosszú éves kihagyás egyszerűen nem volt hajlandó bekapcsolni, aztán fél óra szöszölés után rájöttem, hogy a kiolvadó biztosítékot legutóbb saját magam szedtem ki a NYÁK-ból, hogy újra cseréljem – csak azt nem tudom miért, amikor a dobozba csúsztatott nylonzacsiban volt még néhány tartalék abból a típusból. Na mindegy, egy gyors csavarozás, és már készen is voltam: gyors összeszerelés, 1541/II-es floppy egység, C2N Commodore Datasette, táp, videókábel és bekapcs: a zöld fény halványan pislákoló lángja sugárként égette ki a szemem, ahogy a nagy sötétségben meredten a villogó kurzor mögötti világba pillantottam. Basic tudásom javát elfeledve eleinte bizonytalan leütésekkel gépeltem be a Load “$”,8 parancsot, de ahogy a List segítségével kilistáztam a meghajtóba gyömöszölt floppylemez tartalmát, szinte pillanatok alatt előtörtek az agytekervények elveszett területéről származó utasítások: Poke, Sys, Load error, Run, Print, Goto, Data, Gosub… ejj, de jó érzés volt felidézni.

Próbáltam a készüléket a színes kép elérése érdekében a HDTV-re is csatlakoztatni A/V kábellel, de többször is beletört a bicska: analóg fronton ugye gyakorlatilag halott a mutatvány, az A/V bemeneten az LCD technológia RCA bemeneti chroma/luminance szétválaszthatóságának hiánya miatt miatt torzulnak a színek, és egy ronda pacává válik az egész képernyő. Az egyetlen megoldás a Commodore 64 nyolc tűs DIN csatlakozóját kihasználó kábelezés, vagy ha úgy tetszik, a házilag barkácsolt kivezetés. Az interneten talált leírások segítségével csupán egy kis műszerész és forrasztás érzék szükségeltetik ahhoz, hogy olyan kábelt eszkábáljunk, amelyik a videójelet a 8DIN-ből egyenesen S-Videová, a hangot pedig tetszés szerinti RCA kivezetéssé alakítja, ezáltal biztosítva a kiváló és éles kép (illetve hang)-minőséget. A helyi műszerész szaküzletben már megvásároltam a szükséges alkatrészeket – a 8DIN csatlakozót kivéve, mert kissé nehéz olyan lecsiszolt és vékony tűs változatot szerezni, amely a C64 videókimenetébe gond, és erőlködés nélkül beleilleszthető. Az interneten a “C64 video out” kulcsszavakra rákeresve több olyan oldalra is rábukkanhatunk, ahol lelkes barkácsolók mellékelik a szükséges magyarázattal ellátott “csináld magad” ábrákat. A szöveges anyagokból íme itt az egyik, amelynek alapos elolvasásával szépen elkészíthető a C64-hez használható S-Video és RCA output.

Commodore 64 [farewell…]

Szeretett játékaim, emlékeim, és gépparkom: szomorú nap ez a mai. Olyasvalamitől búcsúzom, ami nagyon sokat jelentett a számomra, ezért rendkívül nehéz az elválás. Velem volt, mikor először igazi Joystickot fogtam a kezemben, társ volt az első sajátkezűleg írt programkód futtatásánál, a megannyi felejthetetlen kaland teljesítésénél, a Newcomer zárósorainál, és még sorolhatnám…

Fájdalommal tudatom veletek, hogy ma este beállt a klinikai halál a nagy becsben tartott Commodore 64-emnél. Büszke, halkan zümmögő, zömök és szerethető jószág volt. Huszonkét évet élt. “Küzdöttél, de már nem lehet, a zárlatos táp okozta vesztedet…” Béke poraidra. A gyászoló család.

[A veszteség jelentős. Gyakorlatilag a video output szállt el és magával rántotta az RF antenna modult is. A gép áramköreiben még van élet, de szerencsétlen jószág teljesen megvakult. Szívátültetésre van szükség, a donorgép már úton van, talán bejön a “harmadnapra feltámadunk” című mondóka…]

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE