03. A Metroid sztori II. [Kedves ellenségem]

Miután elhagyta a Tallon IV bolygót, Samus jelentést tett a Galaktikus Szövetség főhadiszállásán, ahol nem sokkal az érkezését követően a szövetségi erők rádiókommunikációs részlege különös telepatikus üzenetfoszlányt észlelt egy távoli csillagrendszerből [Metroid Prime Hunters – Nintendo DS, 2006]. A nehezen dekódolható üzenet, miszerint “az univerzum feletti erő kulcsa valahol az Alimbic szektorban van elrejtve”, egyszerre volt fenyegető és ígéretes. A tanács ismét a jól bevált fejvadászához nyúlt, aki a “megszerezni, vagy elpusztítani” jelszavak kíséretében vette át a parancsot. A megbizatás azonban nem maradt leplezetlen, ugyanis bármekkora erőfeszítéseket is tett a katonai parancsnokság az információk titkosítására, hat ismeretlen fejvadásznak (Spire, Kanden, Sylux, Weavel, Trace és Noxus) mégis sikerült valahogy lehallgatniuk a kommunikációs vonalakat. Bár akadtak köztük békés jelleműek, nem volt kérdéses, hogy akár egymás élete árán is benyújtják jogos követelésüket az Alimbic szektorban található relikviáért.

Mivel a kérdéses csillagrendszer nem tartozik a Galaktikus Szövetség fennhatósága alá, semmi információ nem volt a tanács kezében, amely az Alimbic-szektor népcsoportjairól, vagy civilizációiról szólt volna. Azt azonban senki sem gondolta, hogy a titokzatos erőforrás felkutatása közben egy letűnt civilizáció romos fellegvárai és vészjósló figyelmeztetései fogadják majd, amerre jár. Mialatt fejvadászunk az Alimbic napcsillaga körül keringő két bolygó és két űrállomás titkait kutatta, lassan összerakta a hiányzó puzzle elemeit: a feljegyzéseknek hála kibontakozott előtte az elfeledett faj civilizációjának virágzó, majd váratlan pusztulással sújtott világa. Samus a régmúlt bizonyítékait vizsgálva megtudta, hogy az Alimbic valaha egy békés és spirituális központú nép hírében állt, akik fejlett társadalmi, és technikai értékeikben nagyban hasonlítottak a Chozo nemzetséghez. A virágzó kor hanyatlása egy óriási meteorbecsapódással kezdődött, amellyel egy ismeretlen eredetű, pusztulást hozó fenevad érkezett a bolygóra. A Gorea névre keresztelt rettenet rövid idő alatt lemásolta a galaxis lakóinak sejtfelépítését, felvette alakjukat és saját fegyvereikkel elpusztította a civilizációjukat. Miután az Alimbic tudatosult azzal, hogy képtelen visszaverni Gorea ámokfutását, inkább a fogságba ejtésén fáradozott annak reményében, hogy egy majdani arra alkalmas faj képes lesz végleges csapást mérni rá, mielőtt több ismert civilizáció is áldozatául esne az idegen létformának. A spirituális képességekkel bíró Alimbic nemzetség így a létezés magasabb síkjára lépve egy fókuszált telepatikus energianyalábbal létrehozta a Goreat körülvevő energiaburkot, amelyet később a speciálisan ehhez épített Oubliette űrhajó fedélzetére telepített át. Hogy a fenevadat megfelelően elzárják a külvilágtól, a hajót az Infinity Void (magyar fordításban “A végtelen üresség szakadéka”) elnevezésű dimenziós szakadékba taszították, amely csak akkor nyílik meg, ha valakinek sikerül összegyűjtenie az Alimbic clusterben elrejtett nyolc octolith kristályt. Samusnak kisebb erőfeszítések árán sikerül az őrzőktől (amik automata védelmi berendezések, lásd Cretapid & Slench) megszereznie és a többi fejvadászt legyőzve megtartania a kulcsként funkcionáló tárgyakat. Kinyitva az Alinos bolygóról nyíló, és az Infinity Voidba tartó átjárót, egyértelművé válik, hogy a telepatikus üzenetet Gorea sugározta szét a szabadulás reményében: hősünk rá is talál az információ forrásául szolgáló teremtményre, aki addigra már a rivális hatos energiáját is elnyelte, így csaknem ereje teljében vár a szökés pillanatára.

Trace, a Kriken birodalom szülötte

Samusnak nincs egyszerű dolga: csak akkor teljesítheti be a Gorea megsemmisítéséről szóló próféciát, ha sikerül előcsalnia a fenevad valódi formáját – ezt az Alimbic utasításai értelmében viszont csak a védőburok adott színű kapcsolók megfelelő színű és sorrendű aktiválása idézheti elő. Mivel fejvadászunk ezt megelőzően több alkalommal is megküzdött a többi fejvadásszal, a tőlük zsákmányolt speciális fegyverek segítségével gond nélkül teljesíti a feladatot. A szőke szépség azonban mesterien jár el a harcban, így egy epikus küzdelmet követően a végső döfést az Alimbic által készített brutális fegyver, az Omega Cannon segítségével adja meg. Gorea elpusztul, magával sodorva az egykori börtönéül szolgáló Oubliettet is – Samusnak és a hat fejvadásznak ugyan még időben sikerül elmenekülniük az űrhajóik segítségével, ám az Alimbic tiszteletéül és elismeréséül szolgáló tiszteletnyilvánításban csak a páncéljától megszabadult hősünk részesül.

Miután Samus átveszi jutalmát a Szövetség főhadiszállásán az Alimbic szektorban nyújtott teljesítményéért, nem sokkal később újabb megbizatást kap: a parancsnokság egy ismeretlen Űrkalóz járművet üldöző, Anhur-osztályú hadihajó felkutatását tűzte ki célul, amely már jó ideje nem adott életjelet magáról [Metroid Prime 2: Echoes – Gamecube, 2004]. Érdemi információként csaka GFS Tyr navigációs kompjútere által elküldött legutóbbi koordináták álltak rendelkezésre, de Samus számára ez már elegendőnek bizonyult a történtek kiderítéséhez: űrhajójának fedélzeti számítógépe a rendelkezésre álló információk alapján egy ismeretlen golyóbist, a Dasha rendszer peremvidékén található Aethert jelölte meg lehetséges úticélként. A világűrből is jól látható légköri zavarokkal küzdő planéta látképe azonban nem sejtetett könnyed landolást: a furcsa és szokatlan mágneses viharok okozta villámcsapások egyike ráadásul eltalálta Samus hajóját, amely a fellépő navigációs meghibásodások miatt tehetetlenül csapódott bele a bolygófelszín tarkította barlangrendszerek egyikébe. Samus a gravitációs kiegyenlítésnek köszönhetően sértetlenül szállt ki a járműből, azonban a kigyulladt hajtómű súlyos károsodásokat szenvedett. Fejvadászunk bár ismeretlen vidéken járt, a fejlett civilizációra utaló tagadhatatlan jeleket tanulmányozva, a közeli sziklás terület közepén végülis rábukkant a GFS Tyr füstölgő, viharverte roncsára. A hajó legénysége és a Szövetségi kommandó által emelt védőállások látképe kétségkívül harci tevékenységre utalt – a felismerést pedig tovább súlyosbította, hogy amerre a szem ellátott, mindenütt élettelen testek hevertek. Samus a gyalogos egységek, illetve a hajó számítógépe által rögzített videóüzenet megtekintése közben szembesült az ismeretlen faj pusztító erejével, amely a látottak alapján szemvillanás alatt elsöpörte a Szövetséges erők sebtiben emelt bázisát.

Az Űrkalózok hordának persze nyoma sem volt, így hősnőnk alapos nyomozásba fogott: a megszerzett információk során nyilvánvalóvá vált számára, hogy az Aether bolygót a Chozoval közeli kapcsolatban lévő, szintén békés szándékú Luminothok népesítették be, de a közelmúltban történt tragikus kimenetelű aszteroida becsapódás a kihalás szélére sodorta nemzetségüket. (Az égitestről, és a vele kapcsolatos eseményekről, információkról bővebben “A kozmosz planétái” fejezet “06.2. Aether” című bekezdésében olvashatsz.) Tudomására jutott, hogy mielőtt az idegen bolygóról származó, Phazonnal szennyezett Leviathan megnyitotta volna a becsapódáshoz szükséges féreglyukat a világűrben, az Aether instabil energiamezejének hatására szétfeszítette a sötét dimenziót, és súlyos anomáliát okozva létrehozta annak alternatív, sötét kivetülését is. A katasztrófát súlyosbította, hogy az ismeretlen eredetű égitesttel az Aether egy új és agresszív látogatót köszönthetett az Ing személyében, amely a Phaaze bolygóról származó natív létformaként lassan a bolygó rákfenéjévé vált, és bekebelezte a Luminothok egykoron virágzó civilizációját. A dimenziós egyensúly felborulásának következtében azóta is hatalmas elektromos viharok és lilás színű légköri képződmények szabdalják a bolygó légkörét, amelynek káros hatásait Samus is megtapasztalta a veszélyes landolás alkalmával.

Digital Dark World

Ahogy telt az idő, a harcedzetlen, ámde magas technológiai fejlettségű Luminoth nemzetséget szinte felőrölték az Inggel folytatott csatározások: a maroknyira csökkent védősereg kitartóan védte a városokat, ám az elsöprő invázióval szemben tehetetlenek voltak. A sáska módjára szaporodó ellenség uralkodójuk, az Emperor Ing segítségével a kihalás szélére sodorta a bolygó lakóit, akik csak az Aether belső energiáját áramoltató Energy Transfer Module teljes áttöltésében és összeköttetésében láttak megoldást: ezzel ugyanis elpusztíthatóvá válik az Aether sötét létsíkja, s vele együtt az Ing is. A küldetés rizikós, mivel néhány energiaközpontot már az ellenség birtokol, így ezek visszaszerzése külső segítség nélkül szinte lehetetlen.

Természetesen a fentebb elhangzottakra hosszas kutatómunka és küzdelem árán derül fény, hiszen Samus a kérdéses információkhoz csak váratlan és veszélyes összecsapások során jut hozzá. Így bukkan rá az Égi Templomra (Sky Temple) és lakójára, aki a Luminoth nemzetség utolsó fizikai létsíkban leledző példányaként egyben a faj Szent Őrzőjét is megtestesíti. Az U-Mos névre hallgató idegen népének hanyatlása, és az agresszorok megérkezése mellett további veszedelmekről is beszámol, a felsorolásából pedig az elpusztultnak hitt Metroid Prime és az Űrkalózok népes kompániája sem maradhat ki. Az U-Mossal történő találkozás alkalmával a furcsa, főhősünket mintázó gonoszról is lehull a lepel: a rendszeresen felbukkanó, különös erőfölénnyel bíró Dark Hunter valójában maga Metroid Prime, aki a Tallon IV-en hátramaradt fortyogó biomasszának és Samus Phazon Suitból vett DNS-ének köszönhetően reprodukálni tudta saját magát.

Bár a Luminothok felfedezték a Dark Aether gyenge pontját, az ellenség megállításáért tett erőfeszítéseik hasztalannak bizonyultak: a győzelembe vetett hit akkor éledt újra, amikor Samus tudta nélkül aktiválta a Dark Alpha Splinter fennhatósága alá tartozó Energiaátviteli modult (Energy Transfer Module), amely – mint ahogy U-Mos is rávilágít – annak a védelmi rendszernek a részét képezi, amivel végleg megsemmisíthető a bolygó sötétebbik dimenziója, s vele együtt az Ing birodalom is. Ha Samusnak sikerül a bolygó belső energiáját áramoltató rendszer további moduljait is működésbe hozni, a Luminoth nemzetség döntő csapást mérhet az idegenekre, és még idejében megmentheti az Aethert a teljes pusztulástól. Hősünk természetesen azonnali mentő hadjáratba kezd, azonban hogy újra aktiválhassa az Ing fennhatóság alá került modulokat, először össze kell gyűjtenie a szerkezetekhez vezető Sötét Templomok kulcsait (Dark Temple Keys) is. Ezek visszaszerzése nem épp könnyű feladat, ráadásul a negyedik, egyben utolsó energiamodul magában az Égi Templomban található, amelynek a megnyitásához további kilenc ereklye szükséges. A Dark-, valamint a Light Aether szektorainak átfésülése során Samus fegyverarzenáljának és felszerelésének köre is kibővül: a Chozo páncélzathoz csatolható Echo Visor, a Light, Dark és Annihilator Beam, illetve számos további bővítmény, mint a sötétebbik dimenzióban védelmet nyújtó Dark- és a Luminoth technológián alapuló Light Suit is hozzásegíti ahhoz, hogy végső győzelmet arasson a Phazont bányászó Űrkalózok, az Ing uralkodó (Emperor Ing), illetve a Phazonnal manipuláló Metroid Prime felett. Bár az epikus végjátékban csak hajszál híján menekül meg a pusztulástól, Samus végülis látványos csapást mér az uralkodóra és régi nemezisére.

Dark vs. Light

A Dark Aether megsemmisülésével együtt a fenyegető veszedelem is a múltté lesz: hősünk, miután visszaszolgáltatja a csúcstechnológiát jelentő felszerelést, a nagysága előtt tisztelgő Luminoth nemzetségtől búcsút véve a messzi galaxis felé veszi az irányt, hogy a Szövetség tanácsa előtt jelentést téve beszámoljon az Aetheren történt eseményekről. Ekkor még nem tudja, hogy a bolygóközi térben visszamaradt Metroid-Phazon származék a megsemmisüléssel járó energiafelszabadulás következtében újraegyesül, és Metroid Prime ismételten visszatér… [A trilógia lezáró epizódjának történeti cselekménye a Metroid Prime 3: Corruption szálban kerül kifejtésre. A szerk.]

Rövidesen a Galaktikus Szövetség számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a Metroid faj közvetetten és közvetlenül is halálos fenyegetést jelent a galaxist benépesítő fajok számára – meghozták hát a végső döntést, amellyel egyértelműen kimondták a natív létforma feletti végső ítéletet. Csapatokat küldtek az SR-388-ra, hogy egy masszív hadművelet keretében kiirtsák az egyed utolsó képviselőjét is. Habár anno az Űrkalózok is jelentős veszteségeket könyvelhettek el a Metroid-vadászat alkalmával, a Szövetségi Kommandó két egységéből senki sem tért vissza élve. A kritikus helyzet kezelésére újfent az Űrkalóz és Metroid aktivitás ellen több ízben is sikeresen fellépő fejvadászt, Samus Arant kérték fel [Metroid II: Return of Samus – Gameboy, 1992], aki vállalta a komolynak tűnő feladatot.

Fejvadászunk első alkalommal lépett a mérgező légkörű, veszélyes és kietlen SR388-as planétára. (Az égitestről, és a vele kapcsolatos eseményekről, információkról bővebben “A kozmosz planétái” fejezet “06.3. Az SR388 Rendszer” című bekezdésében olvashatsz.) Tisztában volt vele, hogy az égitest a számtalanszor bonyodalmat okozó idegen létforma, a Metroid szülőbolygója, és tájékozott volt az aktív vulkáni tevékenységgel kapcsolatban is. A teljes faj megsemmisítéséhez azonban nem volt elég a felszíni példányokat eltűntetnie: Samusnak bizony le kellett merészkednie a bolyófelszín mélyebb tavernái, és a lávafolyam vájta járatai által létrehozott barlangrendszerekbe is, ahol saját szemével láthatta, hogyan képes megférni egymás mellett a bolygót benépesítő fajok, illetve a Metroid nemzetség sokasága.

Nem evilági teremtmények

[Megjegyzés: hősnőnk ekkor még nem érzékelte a Metroidok domináns egyeddé válását meggátló, mellesleg a Metroid Fusion nemeziseként ismert X-Parazita jelenlétét, hiszen a két populáció ekkor még kölcsönösen akadályozta egyikük-másikuk tömeges mértékű elszaporodását.] Mivel az SR388 adottságainál fogva ideális táptalajt biztosított az őt benépesítő egyedek számára, első ízben nyílt lehetőség a Metroid faj egyes fejlődési szakaszainak alapos megfigyelésére. Mialatt hősnőnk azon fáradozott, hogy a bolygó egyre mélyebb és mélyebb bugyrait kutatta át a fennmaradó példányok elpusztítása reményében, szemtanúja volt annak is, hogy a kezdetben csak medúza-szerű élősködő hogyan válik elrettentő, hüllő-szerű óriás fenevaddá. Samus nagy küzdelmek árán [és a lehetséges következményekre nem gondolva] végülis megtisztítja a bolygót a veszélyes ragadozóktól, azonban rábukkan a faj szaporodásáért felelős, kifejlett Metroid anyakirálynőre is, amelyet kitartó küzdelem árán volt csak képes elpusztítani. A hajójához tartó visszaútja során azonban összehozta a sors egy érintetlen Metroid tojással, amelyből épp akkor szabadult ki a kifejletlen lárva, amikor Samus a kérdéses helyszínre érkezett. Meglepetésére a kikelt példány egyáltalán nem volt ellenséges, sőt! fejvadászunkat az anyjának tekintve még segített is kijutni Samusnak a barlangrendszer mélyéről, így – megtagadva az eredeti parancsot – hősünk magával vitte a Ceres űrkolóniára (Ceres Space Colony), tanulmányozás céljából, ahol a tudósok hamar felismerték az emberiség számára hasznosítható előnyeit. Vesztükre. Bár a megannyi kutatás rávilágított arra, hogy a parazitaként elkönyvelt faj legalább akkor gyógyító erővel bír, mint amekkora pusztításra képes, az értékes információ védelmét nem kísérték megfelelő óvintézkedések. Így eshetett meg az, hogy bár a galaxis nyugodt időszakot tudhatott maga mögött, a kísérletek eredménye valahogy az Űrkalózok katonai parancsnoka, a könyörtelen és veszélyes Ridley fülébe jutott, aki azonnali támadást rendelt el a CSC ellen. Hősnőnk, hogy jelentést tegyen a Szövetség főhadiszállásán, a támadásról mit sem sejtve hagyta el a kolóniát – nem tudhatta, hogy az Űrkalózok már útban vannak az Űrállomás felé, hogy megszerezzék az egyetlen életben maradt Metroid ivadékot. [Super Metroid – Super Nintendo, 1994]

Meta Ridley

Sikerrel is jártak: a tudósok és a személyzet kegyetlen lemészárlása közben sikerült megszerezniük a Metroid fiolát is, ezzel pedig nagyon úgy tűnt, hogy minden elveszett. Samus hajója azonban észlelte az Űrállomás sebtiben leadott vészjelző szignálját, és azonnali irányváltoztatást eszközölve rögvest a CSC felé hajtott. Az elpusztult személyzet híján már csak a pusztítás nyomai várták, de idejében érkezett: Ridley és csatlósai még nem hagyták el a komplexumot, Samus pedig nem adta könnyen a menekülés jogát: ádáz harcot vívott a parancsnokkal, Ridley azonban az egyenlőtlen erőviszonyokat kihasználva végülis elmenekült az állomásról. A harc következtében a katonai parancsnok ráadásul végzetes csapást mért a létfenntartó rendszerre, így Samusnak már nem csak azon kellett aggódnia, hogy merre kutassa az Űrkalózok bázisát, hanem azon is, hogyan fog élve kijutni a megsemmisülés szélén álló állomásról. Tapasztalatának és ügyességének révén azonban még idejében sikerült elhagynia a létesítményt, sőt! Az ellenség flottáját követve fényt derített a Metroid lárva hollétére is. A zsákmány ismét a Zebes bolygóra került, otthonát pedig az egyszer már megsemmisült, de időközben újjáépített Űrkalóz bázis képezte.

Miután űrhajójával leszállt, Samus a környék felkutatásával foglalatoskodott: hamar nyilvánvalóvá vált számára, hogy az egykoron megsemmisült zebesi Űrkalóz bázist újjáépítették, és megerősített katonai védelemmel látták el. Fejvadászunk nem tétlenkedett: rögvest az eltulajdonított Metroid lárva felkutatására indult, és bár az odáig tartó út gyakran komoly akadályokat gördített elé, kitartásának és képességeinek köszönhetően az időközben felkutatott Chozo technológiák, illetve a páncélra szerelhető bővítések segítségével sikerült bejárnia a bolygófelszín alatti kiterjedt barlangrendszert. A szálak most is a korábbi Metroid kutatóközpontként funkcionáló Tourianba vezettek, amely ezúttal már élő bizonyítékául szolgált az Űrkalózok gamma-sugárzással történő kísérleteinek. Az agresszív példányok közül egy azonban különösen veszélyes volt Samusra nézve: a gigantikus méretűre nőt Metroid példány rögvest a hősnő ellen fordult, aki az kettejük közti erőkülönbségeknél fogva képtelen volt elhárítani a támadást. Az élősködő azonban váratlanul megtorpant, és mielőtt végleg elszívta volna a Chozo páncélban tartalékolt energiát, eltűnt a Visor érzékelői elől. Samusban csak később tudatosult, hogy ez az egyed feltehetően az ő általa keresett Metroid példány lehetett, és amelyet lárvaként még ő mentett ki szülőföldjéről, az SR388-ról. Hogy hogyan jutott erre az elképzelésre? Miután fejvadászunk rendezte sorait, és feltöltötte a Chozo páncél energiamoduljait, egyenesen a központi katonai rendszer fejével, Mother Brainnel találta szembe magát, amely ezúttal már egy kibernetikus testtel kibővült szörnyetegként támadt hősünkre: a harc egyoldalú volt, a gépszörnyeteg gyakorlatilag kivégezte (volna) Samust, ha a rejtélyes Metroid parazita fel nem bukkan, és a harc hevében nem vezeti át a testében rejlő erőt a Chozo páncél moduljaiba. Bár életével fizetett az akcióért, az újra erőre kapó fejvadász a Hyper Beam segítségével megsemmisítette a gonoszt, és az így aktivált önmegsemmisítő mechanizmus pusztító robbanásától épphogy megmenekülve sikeresen elhagyta a bolygófelszínt. Amellett, hogy Samus az Űrkalózok saját fegyverével vetett véget a harcnak, életét is esküdt ellenségének köszönheti (mint ahogy az alant kiderül, nem utoljára). Mi ez, ha nem irónia?

Ultimate Warrior

Hét hosszú év után, a Metroidok szülőbolygóján nem ment minden a legnagyobb rendben. A korábbi erőfeszítések, amelyek az élősködő faj kiirtására irányultak, teljesen felborították a vegetáció egyensúlyát. Nem tudván a következményekről, a Galaktikus Szövetség egy speciális kutatócsoportot vezényelt a planétára azzal a céllal, hogy alternatív megoldásokat dolgozzanak ki a tápláléklánc, illetve az ökoszisztéma természetes visszaállítására [Metroid Fusion – Gameboy Advance, 2002]. Mivel a beszámolók alapján az SR-388 meglehetősen barátságtalan égitest hírében állt, a biztonságot jelentő katonai kíséret élére az elismert és megbecsült fejvadászt, Samus Arant kérték fel. Az esetleges veszélyforrásokkal nem számolva, a kutatócsoport Samus vezénylete alatt megkezdte a leszállózóna átvizsgálását, azonban az egyik közeli Hornoadból váratlanul azonosítatlan paraziták lepték el a környéket. Samus rögvest megfertőződött az ismeretlen vírussal, amely villámgyors szaporodásának köszönhetően már a visszaút alatt elburjánzott a szervezetében, így a központi idegrendszert elérve azonnali eszméletvesztést okozott a fejvadásznál. Önhibáján kívüli tehetetlensége következtében képtelen volt kontrollálni a hajó navigációs rendszerét, így járműve végzetes ütközést szenvedett: egy hatalmas meteoritba csapódott, életét pedig csupán az automatikusan aktiválódó mentőkabinjának köszönheti, amely a detonációt megelőző pillalatokban katapultálta, és eljuttatta őt a Galaktikus Szövetség főhadiszállására.

A szövetség tudósai értetlenül álltak a jelenség előtt: miután a parazitától hemzsegő kibernetikus páncélzatot műtét során lefejtették a hősnőről, tanulmányozás céljából az SR388 körüli pályán keringő B.S.L. kutatóállomásra (Biological Space Laboratory) küldték, tanulmányozás céljából. A helyzet azonban egyre csak súlyosbodott, és gyakorlatilag reménytelenné vált: a parazita olyan mértékű fertőzést produkált Samus szervezetében, amelyet már a Chozo fehérvérsejtek sem tudtak megakadályozni (Megjegyzés: miután a bölcs és nagy tudású faj szülei halála után pártfogolásába vette az akkor még csak három éves Samust, legkiválóbbjainak DNS implantátumaival ajándékozták meg a gyermeket, amely megfelelő védelmet nyújtott számára az idegen világok környezete ellen.) Fejvadászunk sorsa komoly fordulatot vett: a Szövetség legkiválóbb tudósai az SR388 domináns ragadozójára gondolva végső megoldásként az egykori Metroid lárvából vett (és titokban tartott) DNS-t fecskendezték az élet és halál között lebegő Samus véráramába. A szérum hatott, az élősködő természetes biológiai felépítése gyakorlatilag bekebelezte, és megsemmisítette az időközben csak X parazitának elnevezett mikroorganizmust. Mint ahogy az a későbbiekben kiderült, a Metroid vakcina gyakorlatilag teljes immunitást mutatott az X ellen (sőt! Plusz energiát nyert belőle), amelyet már anno a Chozo is felismert, mi több: jelenlegi tudásunk szerint az ősi faj azért teremtette eredetileg a Metroid nemzedéket, hogy megakadályozza az SR-388 korai státuszában kialakulóban lévő ökológiai katasztrófát (lásd bővebben: az SR388 planéta részletes ismertetőjét), amely az X számlájára lett volna írható. Samus csodával határos módon túlélte a súlyos fertőzést, és életben maradt, de nagy árral fizetett érte: szervezete a végletekig legyengült, és az egyedi Chozo technológiára épülő biomechanikus páncélzatát is elvesztette.

Az életmentő Metroid DNS

Bár a speciális védőruha elemzésre küldött mintái az SR388 körül keringő Biológiai Kutatóintézetre kerültek, a reprodukálás elgondolására már nem maradt idő: a Galaktikus Szövetség ugyanis egy iszonyatos robbanást említő segélykérő szignált fogott az űrállomásról, amely állítólag épp a Samus páncélzatát vizsáló karanténzónában okozott helyrehozhatatlan károkat. Nem volt kérdéses, hogy az X parazita fertőzésének továbbterjedése állhat az incidens mögött, így bár alig volt túl az életveszélyen, Samus azonnal a helyszínre sietett, hogy segítségére legyen az esetleges túlélőknek. Miután tisztában volt vele, hogy a galaxisban ő az egyetlen, akire a halálos parazita többé már nem jelent fenyegetést, bátran szállt szembe a rá leselkedő veszedelmekkel.

Vészjósló volt, ahogy a hajódokkhoz érve síri csend ütötte fel a fejét a környéken. Fejvadászunknak rá kellett döbbennie, hogy az űrállomáson már bizony senki sincs életben, a karanténzónából kitört X minden élő organizmust megfertőzött a fedélzeten. A szörnyű felfedezést még inkább megdöbbentőbb követte: kiderült, hogy a pusztítást valójában a Samus DNS-lenyomatával rendelkező páncélzat maradványai, és a bennük hemzsegő X paraziták okozták, ugyanis a genetikai mutációra hajlamos organizmus időközben lemásolta Samus DNS-ét, és megteremtette a teljes fegyverarzenállal rendelkező SA-X-et, amely iszonyatos erejével komoly fenyegetést jelentett a galaxisra. Mialatt fejvadászunk a B.S.L állomás szektoraiban kutat az X után, rábukkan a megfagyott Ridley-re [aki máig rejtély, hogyan és miért került oda] és fényt derít a Szövetség eltitkolt Metroid nevelési-tenyésztési programjára is, amelyet mesterséges környezet segítségével, az egykori utolsó Metroid lárvából nyert populáció közreműködésével szaporítottak, méghozzá teljesen titokban. A megdöbbentő felfedezést tévő Samus előtt kerekké vált a történet: a számára mindvégig megingathatatlannak hitt szövetségi rendszer, amelyet a múltban minden erejével védeni próbált a fenyegető vésztől, titokban ős-nemezisét használta fel saját katonai, biológiai hadviselésének fejlődése érdekében. A felfedezést követően már egyértelmű volt, hogy miért rendelkezett a létesítmény különböző éghajlati viszonyokat biztosító zónákkal, hiszen az eltérő körülményekkel rendelkező szektorok az élősködők változékony, ugyanakkor természetes környezetét hivatottak biztosítani, a megfelelő vegetációs fejlődés érdekében. Eközben Adam, Samus űrhajójának fedélzeti számítógépe a rendelkezésre álló információk tükrében részletesen beszámolt a katasztrófa történéseiről: mialatt a kábult fejvadász űrkapszulájában a Szövetségi Főhadiszállásra tartott, az SA-X mindvégig vele utazott, mégpedig a Chozo páncél Power Bomb celláinak egyikében, amelyet a hősnőről való eltávolítás után a B.S.L állomásra szállítottak részletes tanulmányozás céljából. A karanténvizsgálóban (Quarantine Bay) azonban megtörtént a baj: miután az X lemásolta, és aktiválta a robbanószerkezetet, a szellőző- és egyéb csatornarendszerek segítségével gyors szaporodásnak indult az egész űrállomáson. A probléma még inkább elhatalmasodni látszott, mikor az X önreprodukciós folyamata már az általa teremtett SA-X-et is másolni kezdi: miután Samus sikeresen lekapcsolja, és galaxis védelme érdekében a bolygónak irányítva megsemmisíti a Metroid klónozó központot, a kompjúter tájékoztatása szerint már majdnem tucatnyi egységet jeleznek az analizátorok.

Hősök márpedig léteznek…

A küzdelem azonban nem ért véget: bár Adam időközben közvetíti a Szövetségi Erők parancsát, miszerint a kormányzat feltett szándéka fogságba ejteni, és tanulmányozni az SA-X-et, Samus tudja, hogy a kísérlet egyet jelentene a galaxis teljes megsemmisülésével: a mesterséges intelligenciát meggyőzve elindul, hogy a kutatóállomás parancsnoki hídjára érve átprogramozza a B.S.L. kutatóállomás navigációs rendszerét, amely bár kimondja felette a halálos ítéletet, egyúttal a gonosz és hatalomra éhes X parazitát is megsemmisüléssel sújtja. A vezérlőközpontba menet azonban összetűzésbe kerül az egyik SA-X variánssal, amelyet rendkívül nehéz harcban ugyan, de valahogy mégiscsak sikerül megsemmisítenie. Miután az irányítóközpontba jutva betáplálja az ütközéshez szükséges koordinátákat, fejvadászunk a menekülés reményében gyorsan a hajódokk felé veszi az irányt. Samus a végső mentsvárként funkcionáló űrhajó megpillantása helyett azonban csak az élősködők Omega Metroiddá alakulásának lesz szemtanúja, amely brutális erejével pillanatok alatt felőrli a Chozo páncélzat nélküli hősnő maradék energiatartalékát: mivel a Szövetség Samus kártékony tetteinek következtében megtagadta a Metroidok számára veszélyes Ice Beam fejlesztési terveit, a szőke szépség képtelen feltartóztatni a fenevadat. Már csak másodpercei voltak hátra, mikor a semmiből váratlanul előbukkanó újabb SA-X klón Ice Beam ágyújával bombázni kezdi a brutális teremtményt, de Metroid vakcina hiányában azonnal fel is mondja a szolgálatot. A sérüléstől kábult fejvadászunk a feje fölött lejátszódott eseményből mindösszesen csak annyit érzékel, hogy az Ice-Beam lövedékkel operáló SA-X visszatranszformálódik parazita formába, így utolsó erejét összeszedve elkapja a feje felett lebegő létformát, majd erejét, illetve az Ice Beam képességet visszanyerve végzetes csapást mér a genetikai förmedvényre. Az utolsó utáni pillanatban felbukkanó űrhajó Adam vezényletével sikeresen landol a dokkolóban, ahol a kimerült fejvadászt felvéve még azelőtt hagyja el a vesztébe száguldó űrkomplexumot, mielőtt az végérvényesen az SR388 felszínébe csapódna. Bár Samus hőstettei példaértékűek, a parancsmegtagadás és az SA-X, illetve a Metroid Breeding program megsemmisítése következtében – legyen bármily’ nagyszerű fejvadász – törvényenkívüli vált belőle. A galaxist benépesítő fajok létezése csak neki köszönhető, azonban az események utáni hollétéről nem áll rendelkezésre információ. Remélem, hőstetteinek sora bevésettetik majd a galaktikus történelem anekdotáiba, és hosszú számüzetését újfent izgalmas kalandokkal szakítja majd meg a közeljövőben. Samus will kick your ass!

Stinger
2006. június 02.

[Hibakorrekció, kibővítés és újraszerkesztés: 2008. október 19. – december 11. Képfeltöltés: 2008. december 10.]

Szólj hozzá!

Kommentelési szabályzat:

Kulturált formában bárki bármelyik cikkhez hozzászólhat (regisztráció nélkül és az email cím megadásával), de a háromnál több linket tartalmazó kommentek csak admin jóváhagyás után jelennek meg. Vendég felhasználók számára kötelező a captcha, a social media fiókkal belépőknek csak az első alkalommal szükséges az azonosítás.

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés
Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE