04. A Metroid sztori III /1 . [Korrupt fenyegetés]

Hat hónappal az Aether incidens után az események érdekes fordulatot vesznek: Samust váratlanul a Norion mellett állomásozó G.F.S. Olympusra hívják, ahol már három másik fejvadász, Ghor, Rundas és Gandrayda várja hősünk érkezését a Galaktikus Szövetség (GF) tájékoztatója miatt. Castor Dane, az Egyesült flották parancsnoka által tartott eligazításból hamar kiderül, hogy az első Aurora egységgel (Aurora Unit) felszerelt katonai hajó központi egységét ismeretlen vírustámadás érte, amelyet ugyan sikerült stabilizálni, de a GF több ezer biomechanikus szuperszámítógépe által alkotott Aurora-hálózatban (Aurora Network) továbbra is tombol a fertőzés. Az eligazításba a hajó központi egysége, az Aurora 242-es (AU 242) egység is bekapcsolódik, hogy vázolja a helyzetet: a gigantikus méretű masina szerint az Űrkalózok négy hónappal ezelőtt masszív offenzívát indítottak a Klar csillagködben (Klar Nebula) gyakorlatozó G.F.S. Valhalla ellen, és a híd Aurora 313-asát is megszerezték a támadás során.

A hírszerzés egy felkutatásra indult katonai drón adatbankjából szerezte az információt, amelyen a lefuttatott elemzés alapvető bizonyítékokkal szolgált az összecsapásról: a támadás állítólag olyan erejű és összehangolt volt, hogy az Űrkalózok gerillamódszereivel szöges ellentétben állt, ráadásul a hátrahagyott felszerelés, illetve a rakomány érintetlensége miatt úgy tűnik, hogy a támadók csak és kizárólag az Aurora egység miatt támadták meg a csatahajót. Az AU 242-es az elhangzottak mellett arról is beszámol, hogy a Szövetség által felügyelt rendszerekre összes telepített Aurora egysége megfertőződött a rejtélyes vírussal, amely miatt leváltak a gerinchálózatról és így a kapcsolat is megszakadt – egyedül a 242-es Master Controller működőképes, de csak azért, mert a tudósok által kifejlesztett béta-vakcina hatékonynak bizonyult a fertőzéssel szemben. Dane admirális azzal a kritikus feladattal bízza meg a fejvadászokat, hogy mielőbb juttassák el a vakcinát a fertőzött rendszerek Aurora egységeihez, és derítsenek fényt arra, mi állhat az Űrkalózok által végrehajtott rajtaütés hátterében. A briefing utolsó percében azonban váratlanul hatalmas robbanás szakítja félbe az eligazítást: a hajótestet átszakítva Űrkalózok kisebb serege hatol be a G.F.S. Olympus rakterébe, és csak a fejvadászoknak köszönhető, hogy a támadásra hatásos válasz érkezik a Szövetség részéről.

Mialatt a rohamosztagosok ádáz harcot vívnak a támadókkal, a közelben levő Norion bázis rádiós segítséget kér – a harc ettől kezdve már nem csak egyszerű rajtaütés, így a csapatot erősítésképp azonnal a bolygófelszínre vezénylik, hogy a működésképtelen automata lézerütegeket újraaktiválják az ellenség visszaszorításához. Samus és a többiek azonnal űrhajóikhoz sietnek, de hősünk a dokkban még egy Berserker Lord ellenállását is meg kell, törje, mielőtt az új külsőt öltő űrhajójának pilótafülkéjébe pattanhat. A böszme szörnyetegtől tartva a hajót egy másik, biztonságos helyre irányítja, de nem telik bele sok idő, és a Chozo páncélba bújt szőke szépség már a Norion dokkjában foglalatoskodik. Miután felszámolja a helyi Űrkalóz aktivitást, észreveszi a Szövetségi Erők által észlelt óriási féreglyukat, és a bolygófelszín felé süvítő meteort, amely a gyors elemzés alapján egy masszív méretű, magas Phazon koncentrációjú égitest, így rendkívül veszélyes a planéta épségére. Most már nem csak a Szövetségnek sürgős – gondolhatnánk, de a szőke ciklon az új P.E.D. technológiával felvértezett Delta egység segítségével könnyedén semmisíti meg a szűnni nem akaró Űrkalóz hordákat.

Fejvadászunk felváltva harcol a Tropper egységek oldalán az Űrkalózokkal, ám egy óhatatlan pillanatban két katonai szállítóhajó veszi célba: már épp elfajulna a helyzet, de régi ismerőse, Rundas pont időben érkezik a segítségnyújtáshoz. “Jössz nekem eggyel” – említi meg viccesen Samusnak, aki laza fejbiccentéssel viszonozza a gesztust. Mindennek fejében az Űrkalózok katonai parancsnoka, hősünk renegát nemezise Ridley is felbukkan, és szánt szándéka, hogy a meteor becsapódásáig lelassítsa a védelmi rendszer újraindításán serénykedő kis csapatot. Elsőként Gandrayda és Ghor aktiválják a jobb- és bal oldali reaktorokat, így a szőke szépségnek már csak a harmadik jut: a feladat egyáltalán nem egyszerű, ráadásul az utolsó pillanatban az óriási Riptoid a mennyezetről alászállva támadja le a reaktort aktiváló Aran kisasszonyt, és egy óvatlan pillanatban magával is rántja a Norion több kilométer mély energiacsatorjájába, amely végül szerencsésen, az ellenfél lezuhanásával ér véget.

Samus a végletekig kitartva, a fenevaddal birkózva zuhan a semmibe, ám Rundas mint mindig, most is épp az utolsó pillanatban érkezik, hogy ismételten kimentse a halálos csapdából, mielőtt túl késő lenne. Samus nem vesztegeti az idejét hálálkodással, így rögvest a központi vezérlő felé veszi az irányt, hogy beindítsa a védelmi rendszert és megsemmisítse az iszonyatos pusztításra képes Leviathant. Mialatt azonban bármi sikert is elkönyvelhetne a csapat, hirtelen vakító fény tölti be a vezérlőt, és egy jól ismert alak képe formálódik ki a sisak csillogó rostélyán: Dark Samus színpadi fellépése nem is sikerülhetne jobban – a tér és idő fogalma látszólag megszűnik, mialatt hősünk az emlékeibe merülve próbál a tehetetlen páncél felett hatalmat gyakorolni. A Phazon bénító hatásával visszaélve az elpusztultnak hitt agresszor egy pillanatig sem tétovázott, így a tűzereje elől sem volt menekvés: az Aetheren történt incidens óta a DNS-éből és Metroid Prime esszenciájából kifejlődött identitás úgy tűnik erősebb, mint valaha, így a Metroid entitás iszonyatos erejű Phazont lövell ki a tehetetlen négyesre, akik eszméletüket vesztve vágódnak hátra a becsapódás következtében.

Samus csak Chozo páncéljának köszönhette, hogy az integrált energiacellák elnyelték a robbanás erejének nagy részét, így maradt még egy leheletnyi ereje, hogy megérintse az aktiválásért felelős gombot a vezérlőn. A feldühödött ágyúk a tűzparancs hatására iszonyatos tűzerővel robbantják szét a meteoritot, ám ezt a szőke leányzó már nem hallja… a tompa puffanások egyre távolibbnak tűnnek, és a kimerültségtől vonagló test végül mély kómába esik…

Egy hónap telik el, mire Samus a számára fenntartott norioni kórház egyik speciális vizsgálójában lassan és biztosan magához tér: mialatt az “ébresztés” egyes fázisai folytak, a Szövetség tudósai a rajta végzett vizsgálatok során fényt derítettek arra, hogy a Dark Samustól elszenvedett Phazon fertőzés életveszélyes volt ugyan, de nem okozott volna halált, mi több – az eredmények kecsegtető felfedezés eredményeit mutatják, mivel a szőke szépség sejtszerkezete a mutagén anyag hatása miatt most már önmagában is Phazon generátorként működik, amely külső beavatkozás nélkül is alkalmassá teszi őt a P.E.D. használatára.

[A P.E.D. a Phazon Enhancement Device rövidítése, amely egy eredetileg Űrkalózoktól szerzett prototípus végleges változata – a Phazon erejét egy speciális rendszer segítségével a páncélzat, és a lőfegyverek erejének növelésére lehet fordítani. Bővebben: lásd P.E.D.]

A Szövetség tudósai így felvértezik a Samust védő Chozo szuperpáncélt az új technológia előnyeivel, és végrehajtanak egy hipermód (Hypermode) tesztet is a rendszer ellenőrzése céljából. A kísérletek végeztével az AU 242 a parancsnoki hídra hívatja a fejvadászt, ahol Samus tájékoztatásban részesül az elmúlt hetek eseményeiről. Ugyan a Norion – hála a fejvadászok áldozatának – megmenekült a Leviathan becsapódástól, a Szövetség által felügyelt rendszerek némelyike nem volt ilyen szerencsés. Ghor, Rundas és Gandraydra egészségi állapotuk ismeretében már útnak indulhattak, és a megfelelő biztonságot szolgáló P.E.D. implantáció mellett a fertőzés megsemmisítéséhez kifejlesztett kibernetikus vakcinát is megkapták, hogy az érintett bolygók (Bryyo, Elisia) AU egységeihez juttassák azokat.

Mivel egy ideje már egyikük sem adott életjelet magáról sem jelentést a küldetésről félő, hogy valami rendkívüli esemény áll az ügy hátterében. Utolsó ütőkártyaként a Szövetség ismét a galaxis-szerte híres fejvadász segítségét kéri: ki kell derítenie, mi történt a Leviathanokkal, a fejvadászokkal és ha lehetséges, juttassa célba a vakcinát, amennyiben ez még nem történt meg. A parancs az parancs – az AU 242 szinte be sem fejezte mondanivalóját, Samus már űrhajója felé rohant – egy szemvillanás alatt betáplálta a Bryyo koordinátáit a navigációs egységbe, és az aranysárga űrhajó fényes csíkot húzva maga után, el is tűnt a hipertérben.

A Bryyo valaha egy békés, földi paradicsom-jellegű bolygó hírében állt, amely korszak mint Aranykor vonult be a galaktikus történelembe. Ez idő tájt jutottak el a Bryyo-t benépesítő népcsoportok a világegyetem végtelen pusztaságába is, ahol olyan intelligens és békés fajokkal sikerült kapcsolatot teremteniük, mint a bölcs Chozo, a Luminoth, vagy a Ylla. A kölcsönös információ-, illetve technológiacsere következtében létrejött ugrásszerű fejlődés bámulatos eredményeket hozott a Bryyo natív létformáinak életében, ugyanakkor meg is osztotta a nemzetségeket: a Tudomány Urai (Lords of Science) által képviselt nézetek rendre ellenállásba ütköztek az ősi tradíciót követő csoportokkal (Primals), amely idővel kibékíthetetlen, és pusztító viszályba lökte a bolygót benépesítő nációkat. Bár a Chozok figyelmeztették a Lords of Science követőit, hogy első helyen kezeljék az ősi tanok és a modern szellemiség kényes egyensúlyának helyzetét, a tudomány urai Sfimas vezetésével egy napon végül szembefordultak a tradíciókkal a Királyi városban (Royal City). Ez a sorsfordító lépés végérvényesen lángra lobbantotta a társadalmi ellentétek szikráját, és kezdetét vette a Szétválás korának évszázada (The Age of Schism), amely a bolygó kipusztulásához vezető véres háborúk első korszakaként vált ismertté. [A Bryyo múltjáról és történelméről bővebben a Bryyo c. bejegyzésben olvashatsz, hamarosan].

[A Bryyo ide vonatkozó jegyzeteiből: Az évezreden átívelő önpusztítás végül odáig fajult, hogy a Tudomány Urait elűzték és elpusztították, a megmaradt őscsoportok pedig a barbarizmusba visszasüllyedve fajtársaik kiirtásába kezdtek. A Reptilicusok (A Bryyo őshonos népének kései leszármazottai) az ősök mágiájától megfosztva, állatias ösztöneiknek teret engedve tizedelték saját népüket, így a Hanyatlás korszakára (Decline) már csak egyetlen Tudomány tanát követő egyénről szóltak a legendák (Last Lord of Science). Az ősi tanok követőjének prófétája (Primal Prophetess) azonban, miután egyik látomásában felfedezte az égből érkező csillagot amely elpusztítja a bolygót, s vele együtt minden lakóját, hátat fordítva a viszályoknak egymaga indult el, hogy felkutassa a tudományok utolsó megmaradt urát, hogy az ősi mágiát és a még rendelkezésre álló technológiát elegyítve közösen megmentsék azt, ami a Bryyo egykor fényes civilizációjából még fennmaradt. A sors fintora, hogy végül pont a Tudomány utolsó követője talált a halálán levő prófétára a vadonban: segítségére sietett, és a látomásoknak igazat adva azonnal munkához láttak a várható mutagén szennyezés elleni  védelmi rendszer kiépítéséhez. Végül nem jártak sikerrel, és a Leviathan pusztítása szörnyű valósággá vált, amely a Phazon szennyezés következtében elhozta a Reptilicus faj öntudatlan ámokfutását.]

Samus az ősi feljegyzések történeteit egészen egy évtizeddel a Bryyo felfedezése előtti korig vezeti vissza a talált bizonyítékok alapján; az utolsó próféta kőtáblái a Galaktikus Szövetség felfedezéseinek pillanatáig követi végig az eseményeket, amikor is a kutatódrónok első ízben találtak rá a bolygó máig legfontosabb natív nyersanyag kincsére, a folyékony üzemanyagra (Fuel Gel). Mire fejvadászunk a Bolygó szirtes oldalán (Cliffside) kiépített lebegő leszállópályán landolt, a Leviathan Seed (mag) már jelentős károkat okozott a Bryyo flórájában és faunájában: a Phazon szinte minden őshonos létformát megfertőzött, s ennek egyik következménye az érzelemtől mentes, harcias Reptilicus példányok elszaporodása is. Az agresszív, teleportálásra és mérgező savköpésre képes hüllőszerű-lények a Phazon fertőzés miatt iszonyúan gyorsan a tápláléklánc domináns ragadozójává nőtték ki magukat. Miközben a navigációs kompjúter a leszállási manővereket végezte, a pilótafülke ablakain Samus a környezetet fürkészte: még sohasem járt a Bryyohoz hasonló bolygón, de már a leszállás pillanatában nyilvánvalóvá vált számára, hogy a letűnt korok pazar romjai, a bolygó fájdalmas sebei, a gigantikus ámde működésképtelen harci gólemek, és a pusztulás képei adnak igazi tanúbizonyságot a szörnyű tettekre. A talált bizonyítékok és nyomok alapján a páncél kompjútere is alátámasztotta, hogy a korrupt környezetnek még a legmasszívabb létformák sem tudnak hosszú ideig ellenállni, így nagyon valószínű, hogy a bolygó lakóihoz hasonlóan Rundas is a Phazon fertőzés áldozata lett. A kérdés már csak az, hogy hol és milyen körülmények között, merthogy a mutagén anyag szimbiotikus hatása miatt feltehetően barátja elméjét is elhomályosította.

Samus elsődleges feladata azonban a Bryyo ökoszisztémájának megmentése, és a Fuel-Gel üzemet is felügyelő Aurora egység megjavítása, így nyomban hozzá is kezd a feladathoz. Meglepetésére azonban lépten-nyomon Chozo technológiába botlik, amiatt úgy dönt: mégiscsak feltérképezi a bolygó vadregényes világát, és minden fontos információt összegyűjt a bolygó sötét múltjáról, amely talán segítséggel szolgál a Leviathant védő pajzsburok lerombolásához szükséges eszközök megtalálásához is. Az érintett szektorokban, és a Fuel-Gel üzem környékén azonban masszív Űrkalóz aktivitásba ütközik, ráadásul a csata hevében saját magán tapasztalja meg a Phazon tovább erősödő kártékony hatását is: ha a P.E.D. keltette Hypermode túl sokáig aktív a páncélban, Phazon túltöltést eredményez, amely akár halálos dózisú mutagén anyagot is adagolhat hősünk szervezetébe! Szerencsére az Energy Tank többszintű biztonsági protokolljai a túlcsordulás negatív hatásait is semlegesítik, így megvédik a szőke szépséget a Phazon betegségtől, amely kontrollálatlan esetekben akár halált is okozhat.

Nem sokkal később Samus már a Bryyo Fuel-Gel hasznosító üzemében serénykedik: mivel a kivetített térkép szerint innen csak egy ugrásra található a Bryyo szentélye (Temple of Bryyo) és az jó tájékozódási pont lehet (ráadásul újabb felfedezésekkel is kecsegtet), ezért a kompjúter javasolt útvonala szerint útnak is indul, hátha talál valami használható nyomot. A padló halkan sercent a szervómotorokkal működésre bírt páncél súlya alatt: hősünk a dohos illatú, poros előtér látszólag még mindig funkcionáló mechanikus elemeit vizsgálta, mikor halk neszelést hallott az egyik kiugró szirt mögül. Fel sem emelte a karjára erősített fúziós ágyút, mikor Űrkalózok kisebb csapata bújt elő a rejtekhelyeikből: a csillogó páncélba bújt hősnő már épp meghúzná a ravaszt, mikor, Rundas sziluettje tűnik elő a semmiből. A bátor leányzó ekkor még nem tudta, hogy riválisa nem az Űrkalózok miatt érkezett, hanem valójában Dark Samus szimbiotikus alatt állt, így meglepetésként érte az első felé indított támadássorozat hulláma, amelyet egy egész csokornyi jeges offenzíva kísért. [Rundasról bővebben a róla szóló fejezetben olvashatsz].

Védekezés gyanánt Samus a Grapple Lasso, illetve a korábban talált Ice Missile segítségével lassan de biztosan lefegyverzi Rundast – miután ellenfele kellően legyengül, és a zavartságból felocsúdva karját hősünk felé nyújtja, egy óriási jégtüske húsba maró sercenése szakítja meg a pillanat csendjét. Dark Samus nehezen viseli a kudarcot, így büntetés gyanánt Rundast tudat alatt irányítva saját jégpengéjével hasítja ketté; mielőtt Samus felocsúdhatna, a gonosz sziluettje áldozatának Phazon esszenciáját magába szívva egy szemvillanás alatt a semmibe vész, így a Chozo páncélba bújt fejvadász némán és zavarodottan nyugtázza, hogy Rundas nincs többé. Mialatt a környéket fürkészte, aktiválta a Command Visort és a továbbfejlesztett tűzerejű távirányítású űrhajónak hála, először az első Leviathan pajzsra, majd a Tövizs Dzsungelen (Thorn Jungle) keresztülhatolva a Seed másodlagos generátorára irányította az űrhajó rakétamechanikájának célzó-kompjúterét. Mielőtt azonban végleg elpusztíthatná a magot, fejvadászunknak még a kaptárat védelmező Mogenar harci Golemet is hatástalanítania kell: a csata hamar eldől, a csillogó Chozo páncélba bújt hős pedig egy-két jól irányzott lövéssel a Leviathan magját is a Golem után küldi. A robbanás nyomán keletkezett Phazon detonáció olyan erejű, hogy minden Phazon ütőeret megsemmisít a bolygón – ám mivel fejvadászunk a robbanás pillanatában még a Leviathan kaptárban tartózkodik, teste újabb dózisnyi Phazon mérgezést szenved el, amely a sejtjeiben megtelepedett gócot tovább hizlalja, így az ismételt burjánzásnak indul.

Miss Aran a Bryyo-n történt eseményekről rádiós jelentést tesz az Aurora 242-nek, és rögvest a következő állomás (Elysia) felé veszi az irányt, ahol az AU 217-es egység keresésére indul. A sárga űrhajó némán dokkolt a Skytown egyik csendes dokkjában – miután a zsilip kinyílt, és hősünk Chozo páncélja először koppant a bámulatos égi város dokkjában, Samust furcsa érzés keríti hatalmába.

Skytown teljes egészében Chozo hagyaték, szinte lépten-nyomon érzi a bölcs és rendkívül fejlett intelligenciájú faj jelenlétét a bolygón: nem csoda, hiszen hősünk hű barátai és nevelőszülei az Elysiat eredetileg a végtelen világegyetem csillagvárának szánták, amely az évszázadokon át felhalmozott tudásbázisként funkcionált a galaxisban. Bár jelenleg csak karbantartó és létfenntartó droidok, drónok otthona, de Skytown története 1500 esztendős múltra tekint vissza, és mint ilyen, rendkívüli szerepet játszott a Chozo civilizáció életében. A mélyűr-kutatási feladatokra létrehozott, és a lebegő platformok által az egész bolygót behálózó óriási hálózat működtetéséért jelenleg egy mesterséges intelligencia által irányított robot-sereg, az ún. elysiaiak felelősek, amelyeket valamivel 1000 esztendővel (1051) ezelőtt alkotott a Chozo tudósok egy csoportja, hogy a felépített technológiával az ismeretlen távoli univerzumok világát kutassák. Az elysiaiak hálául közel kétszáz esztendőn át fürkészték a világűr titkát, míg végül üzemanyag és nyersanyagok hiányában vészüzemmódba kapcsolva, automatikusan hibernálták magukat. A munka természetesen eztán sem szakadt meg, az évszázadok alatt összegyűlt információmennyiséget “álmok” formájában tanulmányozták tovább – így derítettek fényt többek között a Tallon IV-be csapódott Leviathan mag létezésére is. 

Nem egészen öt hónappal ezelőtt Elysia védelmi rendszere egy nem túl távoli bolygóba csapódó óriási kiterjedésű, rendkívül nagy mennyiségű Phazont tartalmazó meteort érzékelt. A rendkívüli veszélyhelyzet miatt minden erőforrás a meteor származásának kiderítésére irányult, amely négy hónapnyi kutatómunkát követően eredményre is vezetett – miután az elysiaiak azonosították a lehetséges forrást, a Szövetség által  telepített Aurora 217 egy ismeretlen vírusfertőzés miatt azonban levált a hálózatról, de a kártékony vírus újabb utat találva magának, továbbterjedt az Aurora networkben, körbefertőzve ezzel az AU egységeket. Egy héttel később a védelmi rendszer szenzorjai számos Phazon meteor közeledését észlelték, amelyek közül egyik épp Skytownt vette célba: az iszonyatos erejű becsapódás védelmi rendszer híján elkerülhetetlen volt – Skytown nagyrésze elpusztult, a Phazon pedig rendkívül gyors iramban kezdett terjedni a bolygót körülölelő hálózaton. A bolygót röviddel ezután Űrkalózok serege rohanta le, és két elteltével a Phazon már minden elysiait megfertőzött, akik az Aurora egységről leválva, az ismeretlen vírus által felülírt programkód miatt öntudatlanul rótták az útvonalakat. Ekkor érkezett Ghor, a Szövetség által küldött fejvadász, akinek elsődleges feladata a 217-es vakcinájának célba juttatása, és a rendszer újraaktiválása volt.

Samus ahogy egyre inkább felfedezi Skytown csodálatos szerkezeteit, a Chozok által hátrahagyott  – egyébként az Űrkalózok érthetetlen – technológiáknak köszönhetően páncélja fegyverarzenálját és felszerelését is kibővíti: meggyógyítja az AU 217-est, és arra is fényt derít, hogy akárcsak Bryyo esetében Rundas, itt is az eredetileg segítőként érkezett fejvadász Ghor áll a rejtélyes események hátterében. Ahogy hősünk analizátora egyre-másra dolgozza fel a helyi anomáliákról szerzett adatokat, a szőke szépség észreveszi a vezérlők kivetítőin keresztül fürkésző Ghor sziluettet, és a képmás páncélját alkotó elysiai drónok alkatrészeiből egyértelmű következtetést von le: az égi harcos ezek szerint az elysiaiakat használta fel tervéhez, és gyanítható, hogy az AU217-es inaktív állapotához is köze van. Bár kisvártatva Samus megtalálja a módját arra, hogy a vakcinát az AU217-esbe juttassa, a váratlanul felbukkanó Ghor plazmafegyverével megsemmisíti a szuperszámítógép és az Elysia hálózat közti kapcsolópaneleket, így megakadályozva a Skytown védelmi rendszerei felett történő újbóli irányítást.

Ghor viselkedését elemezve fejvadászunk számára teljesen nyilvánvaló, hogy a Rundashoz hasonlóan a kibernetikus végtagokkal felvértezett fejvadász [Ghor balesetéről bővebben a róla szóló fejezetben olvashatsz] is csak egy Dark Samus irányította báb, aki a Phazon mutagén hatása miatt képtelen már elméje felett kontrollt gyakorolni. Ezt bizonyítja az is, mikor a tomboló Ghor az Aurora központ incidens után (Aurora Chamber) még hősünk űrhajójának is nekiesik, hogy odacsalja a fejvadászt a végső összecsapás helyszínére. A bárka súlyos sérüléseket szenved, de a sérülések  szerencsére nem végzetesek, Samus még időben odaér a tett helyszínéül szolgáló arénába (a hajó S.O.S. szignált küld Samusnak, hogy egy ismeretlen entitás külső sérüléseket okoz a hajótesten). Ghor ezzel a lépéssel próbál csapdát állít a szőke leányzónak, aki az akadályok ellenére egy többfordulós csatában, a Morph-Hyper-Boost Ball képességeket használva zúzza szét a Ghor arcát védő pajzsot, hogy a Hypermode erejét kihasználva végzetes sérülést okozzon a fejvadász páncéljában található fúziós reaktornak.

Az életveszélyesen megsebzett Ghor testi adottságait kihasználva már-már épp elmenekül, de a vég pillanatában hasonlóan csúnya véget ér, mint Rundas: a testébe szerelt reaktor felrobban, Dark Samus sziluettje pedig a test maradék Phazon esszenciáját magába szívva eltűnik a messzeségben. A harc hagyatéka nem más, mint Ghor fegyvere a Plasma Beam, így Samus az újonnan szerzett fegyverével már össze tudja hegeszteni az Aurora egység hálózati interfészének szakadt áramköreit, visszaszolgáltatva ezzel a totális kontrollt Skytown felett a központi egységnek. A rivális fejvadász elpusztítását követően az AU 217-es biztosítja hősünket arról, hogy amíg az a Leviathan pajzs elpusztításán ügyködik, a felszabadított elysiaiak megjavítják a lángoló űrhajót. Samus az AU217-től tudomást szerez a theroniai bomba elkészítéséhez, amely elég erős detonációval bírhat ahhoz, hogy elpusztítsa az Elysiat fertőző tevő Leviathan védőpajzsát. A termonukleáris töltetet egyébként még a Chozok telepítették végső fegyverként a bolygóra, ám a három modulból összeépíthető bomba megépítéséhez Samusnak az űrhajója teherszállító funkciójára is szüksége lesz (Ship Grapple), mivel az egységeket három különböző helyről kell elszállítania.

A három modul végül a központi hajtómű által magasban tartott toronyban áll össze a Theronian bombává, amelyet maga Samus vezényel az örvénylő felhők fölé, hogy megakadályozza a várható Űrkalóz csapatok támadását, amelyek a Leviathan pajzsot védik. Miután a szőke szépség visszaverte a földi és légitámadások sokaságát, már csak az aktiválás, és a bomba kiengedése marad hátra: az utolsó pillanatban fejvadászunk egy Morph Ball ágyúval visszalöveti magát a Skytownra, és az óriási detonációt követően nyomban a hajója felé veszi az irányt, hogy az immár védtelenné vált Leviathan maghoz repüljön.

Mikor a csillogó Chozo páncélba bújt szépség a Leviathan magjába lépett, a sisak letapogató kijelzőjének sarkában egy eddig ismeretlen világ rajzolódott ki: a Phazon a legfurább vegetatív mutációk formájában terelte el a figyelmet az óriási kráter bejáratához vezető úton, ahol Helios, a Swarmbotok parancsnokának phazon-fertőzte példánya öltötte magára a Seed őrzőjének szerepét. Samus nem riadt vissza a robotikus ellenfelétől, így Helios reaktorát a hypermode-ba kapcsolt Hyper Beammel vette célba, amely látványos robbanás következtében pusztította el a Leviathan magját bábként védő célpontot.

Mivel a Seed gyakorlatilag Phazonból épült fel, a szörnyű robbanás újabb dózis mutagén port zúdított a kevésbé ellenálló páncélzatra, így újabb lökést adott a sejtek mélyén burjánzó fertőzésnek. Hősnőnk lassan magához térve azonnal ellenőrizte a biohazard szkennerrel a fertőzés súlyosságát, amely jelentős értékben kúszott ismét a végzetes értékek felé: Samus úgy remélte, a kór megállítására feltehetően a központi góc, és egyben az utolsó fertőzött bolygó kutatóállomásai adhatnak megoldást – így a kicsiny sárga Gunship hajtóművei felbőgtek, a koordináták pedig az ismeretlen naprendszer egyik távoli planétája felé vezényelték a fejvadász űrhajóját.

Az Űrkalózok már messziről vörösen izzó otthona könnyedén felismerhető: nincs hozzá fogható planéta, amely annyira mérgező légkörrel és flórával rendelkezne, mint az agresszorok szülőbolygója: bár az ismeretlen besorolású vörös csillag csak egy a jegyzett Űrkalóz fennhatóság alá tartozó égitestek közül, a Galaktikus Szövetség adatbázisában még hivatalos elnevezéssel sem rendelkezik (a játék japán kiadásában Urtraghus-ként hivatkoznak rá), ennél fogva túlzottan sokat sem tudni róla.

Miután Samus a bolygó földfelszíne alatti csatornarendszer egyik dokkjában landolt, szinte hátra se nézett, egyből a felszín felé vette az irányt, amelyet az égből hulló savas eső mardosott fakóvá: bár az Űrkalózok központi szektorait összefüggő földalatti tranzit-vasútvonal köti össze, fejvadászunknak egyelőre mégsem használhatta azokat, a túlzottan nagy aktivitás miatt: de nem maradhatott túlzottan sokáig a nyílt felszínen sem, hiszen a zuhogó savas eső nem csak a páncélban, hanem a törékeny hősnő testében is kárt tehet, ha átmarja a Varia Suit felső rétegét. Az Űrkalóz riasztásokkal dacolva, az útközben talált terminálok kalózfeljegyzéseiből kideríti, hogy a Phazon Leviathan jelenléte ezen a bolygón már sokkal korábban bekövetkezett, mint az a Bryyo-n, vagy az Elysian tapasztalható volt. Ezért is érdekesek azok a felfedezések, amelyek a környezet teljes elkorcsosulását mutatják – a hosszú ideje aktív Phazon gyakorlatilag már természetes formában burjánzik a felszínen, és teljesen átformálta az élő organizmusokat, legnagyobb hatást pedig magukon az Űrkalózokon produkálta.

Mivel a Leviathan magját itt is hasonló burok veszi körül, mint a korábbi esetekben, ráadásul az “őslakosok” egy energiamezőt is aktiváltak a bolygó köré, így az első és legfontosabb feladat a gigantikus méreteket öltő pajzs megsemmisítése lesz, amely a támadást előkészítő Galaktikus Szövetség katonai akciójának egyetlen visszatartó erejét képezi jelenleg. Persze a bolygó hatalmas kiterjedésű szektorai, mint a katonai hadműveleteket vezénylő Parancsnoki központ (Command Center), az Űrkalózok titkos kísérleti laboratórium rendszere (Research Facility), vagy a Phazon bányásztelepek (Mining Site) mindegyik életveszélyekkel teli hely – nem csoda, hogy fejvadászunk óvatosságból a nagyobb helyszínek között az űrhajójával közlekedik, persze csak miután megtisztítja a hajódokkokat. A veszélyes mutagén anyag miatt azonban a kevésbé fertőzött natív létformák, mint a Shriekbatok, vagy a Korakk fenevadak is felbukkannak a szellőzőjáratokban és a nagyobb termekben, de az alkaloid fémektől szennyezett talajból kinövő rendkívül toxikus és eredetileg biofegyvernek tenyésztett Bajar Grove-ok is nehezítik az előrehaladást.

Ezeket csak tetézik az Űrkalózok kontrollálatlan és elfajzott kísérleti torzszülöttei, mint amilyen az egyik épületstruktúrába beágyazott féreg-szerű képződmény, amely a szkenner szerint a túladagolt Phazon miatt pusztult el, és amelyet eredetileg biomérnöki kísérletezésnek szántak a tudósok. Samus azonban tudta, hogy nincs Űrkalóz aktivitás Metroidok nélkül: az eredetileg X-Parazita ellen natív létformaként elhíresült teremtmények rendkívül érzékenyen reagálnak a mutagén Phazonra és a gamma sugárzásokra, így biztos volt, hogy az Űrkalózok eszement kísérletezgetésbe kezdtek rajtuk. Gyanúja be is igazolódott, amikor a kutatólabor (Metroid Processing) környékén kutatva számtalan típusú és Phazon összetételű Metroid egyedre bukkant, így a Visorral alapos DNS analízist végeztet a tankerekben levő egyedeken: a gyors vizsgálat alapján kiderül például, hogy a Phazon Metroidok pl. a Minoroidok egy speciális alcsoportját képezik a Metroidok főágán belül, és eddig csak a Phazon fertőzte területeken bukkantak fel, ráadásul megfelelő elektromos behatás során akár egy másik létforma, a Metroid Hatcher is képes létrehozni őket a bennük található lárvákból.

Aggasztóbb azonban, hogy Samus a keltetőkben erősen szennyezett, rovarszerű példányokat is felfedez, amelyek bár nem képesek a repülésre, a talajról ugrásszerűen támadó mivoltuk miatt Hopping Metroid elnevezést kapták, és a kontrollálatlan körülmények miatt el is szaporodtak a bázis környékén. Ezek a szörnyű, erősen radioaktív környezet hatására létrejött mutánsok valahol Metroid Prime erős külső páncélzatához hasonlatos külső héjat viselnek, természetükben pedig a Gamma Metroidokhoz hasonlatos módon viselkednek, amely a Metroid evolúciós ciklus negyedik fázisaként közvetlenül a Zeta és a kifejlett Omega Metroid előtti állapotot jelentik. Mialatt Samus a kristályos szerkezetű, mellesleg Phazonnal dúsított tankert elemzi, észreveszi a hasonlóságot: a szerkezet nagyon is hasonlít a Kellum energiareaktorra, amelyet még az Aetheren (MP2: Echoes) látott, és ahol Dark Samus első ízben mutatta meg, mire képes a mutagén anyag ereje.

Miután alaposan körültekintett, Samus számára egyértelmű volt, hogy az Űrkalózok kutatóállomásának központi szektora súlyos titkokat rejt: a helységben levő keltetőkben számos különböző Metroid variáns életjeleit észlelte a kompjúter, köztük egy SR388-ról származó, de azonosítatlan típust, egy Tallon IV-ről származó klasszikus példányt, és egy zebesi radioaktív sugárzással fertőzött egyedet is, amely mutálódott génjei rendkívül masszívvá teszi a plazmafegyverekkel szemben. Samus ösztöne nem csal: a gyorsan lefuttatott elemzések szerint mind közül a legutóbbi tűnik a legveszélyesebbnek, akárcsak azok a tojások, amelyek a közeli terráriumban várják, hogy sugárkezelés alá kerüljenek. A közeli kijelzőkön található információk szerint a felboncolt példányokból az Űrkalózok az áldozatból elszívott energia újrahasznosításának genetikai folyamatát akarták megfejteni, amely nagyban köthető egy ún. Metroid Dread projekthez, amely a logfájlok tanulsága szerint már a végső stádiumba lépett.

A kaotikus felhozatalt produkáló tiltott kísérletek igazi halálos fenyegetést jelenthetnek minden élőforma számára, így Samus nem is tétlenkedik tovább: miután rálelt az utolsó hiányzó Energiacellára, amely a G.F.S. Valhalla teljes feltérképezéséhez szükséges, a karjára erősített löveg tűzerejével elpusztítja a kiszabadult egyedeket, és rögvest a Savas eső ellen védő Hazard pajzs (Hazard Shield) lehetséges lelőhelyének koordinátája felé veszi az irányt. Az AU 242 tájékoztatása szerint a Leviathan burok elpusztításához a Skyway-on keresztül vezet az út, amelybe csak a parancsnoki központ előtti udvarról lehetséges a bejutás, ám az út jelentős része azonban a szabad ég alá esik, amelyet a savas környezet tesz még kietlenebbé – így elengedhetetlen a megfelelő védelem. Az információ egyébként Gandrayda-tól származik, aki utolsó jelentése előtt közvetlenül egy Szövetségi kommunikációs kapszulán keresztül küldte a tájékoztatást a Szövetség főhadiszállására a bolygót védő energiapajzsról, a speciális páncél hollétéről, és a Leviathan becsapódás nyilvános részleteiről is.

Samus, felnézve a vörösen fénylő égboltra, egy utolsó pillanatra lekérte a páncél aktuális állapotát, végigmérte a végtagjait védő páncél korrodált felületét és mérlegelve az eredményeket, tett még egy gyors kitérőt néhány szektorban, aztán a kísérleti lőtér (Proving Grounds) koordinátáit betáplálva elindult a létfontosságú védelemhez szükséges Hazard Pajzs feltételezett helyszínére.