Számos érdekes témával foglalkoztam már itt a Retroid blogon, kezdve a kedvenc videójáték sorozataimtól a klasszikus árkád Neo-Geo játékgépem felújításával kapcsolatos dolgokig, de egyvalamiről ezidáig még nem esett szó: a társasjátékok világáról. Gyermekkorom óta játszom táblás játékokkal, és amennyire időm engedi, követem a piac újdonságait is. De van egy játék, amely mind közül a legkedvesebb, ráadásul az internetes társasjáték-világ világítótornyaként ismert boardgamegeek (BGG) oldalon is rendkívül előkelő helyet foglal el. Ez a játék nem más, mint az Eclipse: New Dawn of the Galaxy, az alábbiakban erről a sorozatról olvashattok egy összefoglalót.
Az Eclipse: New Dawn of the Galaxy (röv. Eclipse) a klasszikus 4X modellre épülő sci-fi háborús-stratégiai táblás játék, amely a finn Lautapelit.fi kiadó gondozásában egy fiatal és rendkívül tehetséges tervező, Touko Tahkokallio áldásos munkájának köszönhetően jelent meg még 2011-ben. A játék azóta már két nagyobb kiegészítőt (Rise of the Ancients 2012 & Ship Pack One 2013) és négy kisebb mini-addont tudhat magáénak, persze emellett számos év játéka díjat is bezsebelt már, hála a lelkes rajongóbázisnak. (Megjegyzés: 2015 Q4-ben egy újabb kiegészítő is megjelenik, a Shadow of the Rift címmel.) Az alapjáték ezen sorok írásakor a tematikus BGG “minden idők legjobb játékai” felsorolásban az előkelő 10., kategóriájában pedig a 9. legjobb helyet birtokolja – ami nagyon szép eredmény ismervén azt, hogy a lista gyakorta változik.
De mit is jelent a 4X ?
Az Eclipse a klasszikus stratégiai formulát követi, ám annak egy ún. szub-műfajaként tartjuk számon: a rövidítés az angol eXplore, eXpand, eXploit, and eXterminate szóösszetételből fakad, amelyet először Alan Emrich, az 1993-as Master of Orion c. számítógépes játék CGW magazinban publikált előzetesében írt le és amelyet azóta számtalan formában átvettek már írók, dizájnerek és tervezők egyaránt, utalva a játékaik hasonló játékmenet-beli elemeikre. A 4X mintát követő játékok leginkább mély és komplex játékmeneteikről ismerhetőek fel, amelyben ugyanúgy szerepet kap az ökonómiai-technológiai fejlődés és a harci összecsapás, mint a diplomáciai, vagy egyéb, nem katonai jellegű opciók a győzelemhez. A stílus képviselői a bennük rejlő bonyolult és rendre változó elemeiknek, valamint a változó mikromenedzsmentnek köszönhetően általában hosszabb időtartamúak (3-4 órától egészen 7-8 óráig is eltarthat egy-egy parti), hiszen ahogy a birodalom egyre növekszik, úgy bonyolódik annak fenntartása és fejlesztése is. A 4X játékok egyes fajtái talán éppen ezért estek anno komoly kritika áldozataiul, ám az újgenerációs példányok, mint amilyen az Eclipse is, sikeresen reformálták meg a stílust – hol ötletes és egyedi játékmenet-beli sajátosságokkal, hol pedig elfogadható limitációkkal operálva. A körökre osztott és valós-idejű stratégiai játékok előnyeit elegyítő 4X játékok mára rugalmas és folyton megújuló játékmenetükkel a “wargame” társasjátékok előkelő szeletét foglalják el olyan úttörőknek köszönhetően, mint a Sid Meier-féle Civilization. A fejlődés fényében ezért is érdekes, hogy bár a stílus csak az ezredforduló előtt vált népszerűvé, gyökerei a ’70-es évek számítógépes játékainak egy akkor népszerű műfajából, a szöveges kalandjátékokból fakadnak. Legismertebb képviselőjei között legfőképp a Civilizationt, a Space Empirest, a Master of Oriont, illetve a kései ’90-es évekből a Starships Unlimitedet, vagy a Digital Reality hazai műremekét, az Imperium Galacticat tartjuk számon. (Bővebben a 4X-ről a Wikipedian olvashatsz)
De miről is szól az Eclipse ?
Miután a galatikus békét szinte megsemmisítette a kíméletlen Terran-Hegemónia háború (30.027-33.364), a domináns hét faj alkotta galaktikus szövetség rendkívüli erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megőrizze a sérülékeny békét. Persze, mindenki tudta, hogy a kibékíthetetlen ellentétek, a fajokra árnyként boruló nagyravágyóság és az ellentétek előbb-utóbb kíméletlen háborúba taszítják a civilizációkat. A régi szövetségek felbomlanak, és titokban diplomáciai titkos háború pusztít, így a szuper erők összecsapása elkerülhetlennek tűnik. A kérdés csak az, hogy ki kerül ki belőle győztesen… A győzelem nem egyértelmű, mint ahogy az oda vezető út sem az.
Az Eclipse kezdetekor el kell dönteni, hogy milyen frakciót képviselünk: lehetünk emberek, vagy akár a hat másik idegen kultúra egyik képviselője. Egyáltalán nem mindegy, kit választunk, mivel minden fajnak megvan a maga saját fajspecifikus képessége, amely bizony eltérő taktikát is kíván. Már itt szembeötlik az első furcsaság, ugyanis a játék nem erőlteti ránk a fajspecifikus képességek kötelező használatát, így akár a saját stílusunknak teret adva, kicsit az ajánlottól eltérően játszva is lehet nyerni. Az emberek amúgy hozzák a saját semleges formájukat minimális eltérésekkel, a többi faj viszont elég számottevő eltérést mutat – vannak köztük kereskedők, harcosok, tudósok, kiborgok és egy Planta nevű élősködő faj is, amely leginkább egy spórára hasonlít és igazi inváziós fajként nagy előnyöket élvez pl. a terjeszkedés szempontjából. Az eltérések közt nem csak nyersanyagbeli különbségek vannak: különbözik az alap rendelkezésre álló technológia, az űrhajók, a cirkálók, a vadászgépek és a csillagbázisok tervrajzainak felépítése és a faji bónuszoknak hála is változik a játékmenet. Egy azonban közös: a játék egyik fő pillére, az erőforrásmenedzsment, amely fő alkotója a pénz, a tudomány és az ipar szentháromsága.
Három fő nyersanyag található ugyanis a játékban, ezeket kell a lehető leghatékonyabban kihasználnunk és megtermelnünk ahhoz, hogy terjeszkedjünk, felfedezzünk, fejlesszünk, és hatékonyan tudjunk csatákban részt venni. A játékmechanika egyik hajtómotorjaként számon tartott erőforrások előállításához a bolygók kolonizálása szükséges, amelyet csak felfedezések, csaták és némi szerencse során tudunk megtenni. Ha társítanom kellene, akkor a pénz, a nyersanyag és a technológiai erőforrás az eXpand és az eXploit iskolapéldája.
A narancssárga tokennel jelzett érték a pénz – az a mennyiség, amely éppen rendelkezésre áll. Minden kör végén, mikor mindenki passzolt, van egy elszámolási fázis, amelynél a meglévő pénzösszeghez hozzáadódik az aktuális körben termelt pénzmennyiség összege, és levonódik belőle az influence (befolyás-) korongok által “elfogyasztott” mennyiség, amely a civilizációnk fenntartásához szükséges. A maradék a készlet, amely az eredetihez képest csökkenhet (pl. kockáztatás esetén), de egy spórolós kör, vagy újabb hexa (a galaxis egy szektora) birtoklása esetén egy v. több pénztermelő bolygó segítségével akár növekedhet is.
Hogyan működik a 4X az Eclipse-ben ?
Az Eclipse titka nem más, mint a szabadon variálható, ámde remek korlátok közé szorított szabadfokúság. Bár ez már önmagában is paradoxonnak tűnhet, a játékban kiválóan működik, mert a masszívan konfrontatív játékmenet egy végletegkig finomított és csiszolt euro-stílusú mechanikán alapszik. A fix kilenc kört engedő játékmenet mindegyikében többször kerül sor az akció-reakció kettősére, azaz: az adott játékos minden egyes köre fázisokra, azon belül pedig akció eseményekre van felosztva. Az adott kör egy fázisában ráadásul nincs meghatározva a lehetséges akciók száma, az a játékosra van bízva. Persze a csavar az egészben, hogy az akciók bizony erőforrás igényesek, így az aktuális státusznak megfelelő lépéseket lehet csak biztonságosan kivitelezni. Azért használom a biztonságos jelzőt, mert az Eclipse lehetőséget ad a kockáztatásra is – ha még képlékeny az adott kör végén az erőforrásmenedzsment eredménye – azaz pl. elegendő lesz-e az adott körben a termelt pénzmennyiség a civilizációnk fenntartására – bevállalhatunk egy húzósabb manővert is. Azonban ha nem sikerül, annak súlyos következményei is lehetnek, amely alapjaiban kényszerítik majd rá a játékost az eddig követett stratégiája megváltoztatására.
A 4X sajátosságai az adott kört felépítő fázisok választható akcióiban jelennek meg: ebből alapvetően hat különböző áll rendelkezésre, úgymint:
- eXplore – azaz felfedezés
- Influence – mint befolyásolás, vagy befolyás-akció
- Research – technológiák kifejlesztése/kutatása
- Upgrade – a rendelkezésre álló technológiák felhasználása/beépítése
- Build – a nyersanyagból űrhajók, csillagbázisok, Monolitok, és egyéb tárgyak építése
- Move – a flottánk / hajóink mozgatása a Galaxis egyes szektorai között
Ezek mindegyike befolyásjelző korong felhasználásával jár (akár többel is), amely bizony a rendelkezésre álló pénzmennyiség és a civilizációnk adott körben felemésztett értékének különbsége után fennmaradó erőforrásokat emészti fel. Ameddig ez kitart, addig bátran cselekedetünk, ám érdemes figyelemmel lenni a játékostársainkra is, hiszen bármikor előfordulhat olyan, hogy a kör végén pl. egy fenyegetés/támadás ellen azonnali beavatkozásra (pl. csapataink mozgatására a MOVE-al) van szükség. Ha nincs elegendő pénz, a csata a mi sérelmünkre dől el és mi mégis kockáztattunk, annak súlyos büntetés lehet a vége.
Persze, egy galaktikus birodalom alapja mindig a terjeszkedés és a kolonizáció, erre pedig az Explore funkció szolgál. Fajspecifikusan egyszerre akár több szektort is felfedezhetünk, ám a bolygók nyersanyagkészleteit csak megfelelő befolyás alatt tudjuk kiaknázni, amely viszont Influence korongot emészt fel > ez pedig pénzbe kerül. Persze, vannak kivételek, de nem árt szem előtt tartani, hogy a túlterjeszkedő játékosok bizony könnyen szembesülhetnek azzal, hogy a birodalmuk maguk alá rogy, ha túl mohóak és nagyravágyóak a szabad planétákért folytatott küzdelemben.