3.1. Kasznifelújítás és famunkák

A kasznifelújítással kapcsolatos teendők

Eddig ez elég száraz téma volt, de a kasznifelújítás alkalmával bizony megjelenik az a  fajta kihívás, amely a kreativitásunkat és szakképzettségünket is próbára teszi majd, hiszen a vonzó külső az, amely meghatározza a gépünk arculatát. De miről is van szó ? Menjünk sorban: a korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy mire kell figyelni a gép kiválasztásakor – tökéletes állapotban levő masinát már csak a koruknál fogva is szinte lehetetlen kifogni, így biztosan elgondolkodsz majd te is, kedves olvasó a felújítás ötletén, ha a saját leendő gépeddel nézel farkasszemet. Én az alábbi szisztéma szerint gyűjtöttem össze a teendőket:

• 1. A kaszni külső sérüléseinek kijavítása
• 2. A lábazat és a hangszóróburkolat felújítása
• 3. Az érmeajtó felújítása
• 4. A kaszni újrafestése
• 5. A T-molding (T-léc, azaz a gumiból készült élvédő) cseréje

1. A kaszni külső sérüléseinek kijavítása

Miután alaposabban átnéztem és lefotóztam a gép sérüléseit, elbeszélgettem a kollégámmal, aki eredeti szakmája miatt faipari mérnökként otthonosan mozog az asztalosmunkában: az első lépés mindig a felméréssel és a hibák feltárásával kezdődik. Alaposan át kell vizsgálni a kabinet minden pontját, és listába szedni azokat a részeket, amelyeken szerkezeti változtatást kell végrehajtani – pl. cserélni kell egy faelemet vagy panelt.

Ezt a Neo Geo esetében kizárhatjuk, így a következő lépés az oldallapok és élek vizsgálata, hiszen ezek azok a felületek, amelyeket a legtöbb káros hatás éri. A gépemen van néhány mélyebb karcolás, amely a farostlemez mélyebb rétegeit érte, így ezeket értelemszerűen ki kell javítani. Az összefogatáshoz használt csavarok műanyag dugói hiányoznak, így ezeket majd a festést és a grafikát követően pótolni kell (vagy teljesen elfedni, én ez utóbbi mellett döntöttem), de már most jelöljük be azokat a csavarlyukakat, amelyeket el szeretnénk tüntetni.

A kasznifelújítás az elektronika mellett talán a legidőigényesebb, egyben legfontosabb állomása a felújításnak. Ha nem végezzük el kellően az előkészítést a festés előtt (amennyiben fényezni szeretnénk az eredeti külsőt), a végeredmény kiábrándító és csúnya is lehet, hiába költünk el egy vaskos összeget ennek a felújítására. Mivel az én kasznim esetében bőven volt külső karcolás, mélyebb sérülés, hiányzó/letört darabok a gép sarkából, gyakorlatilag mindenféle megoldást ki lehetett és kellett próbálni.

Legjobban a csiszolás-mestertapasz-száradás-csiszolás lánc vált be, azaz: az Obiban vásárolt Prokitt Mestertapasz mellett döntve egy P120-as és P160-as csiszolópapírral, illetve rezgőcsiszolós gépi utómunkával takarítottam le a felületeket kívül-belül. A P120-P160 papír kézi csiszolás azért jó, mert a párnafa, vagy az ujjunk segítségével a legnezebben elérhető részeket is sikerülhet elérni, és megdolgozni a felületüket. A pasztázás egyszerű művelet, de egyszerre ne vigyünk fel túl sok mennyiséget egy adott sérülésre (mindig húzzuk le a felesleget és zárjuk vissza a tapasz fedelét, mert hamar megköt és akkor dobhatjuk ki a tégelyt). Ha továbbra is használt csavarlyukat tűntetnél el, ne felett meghúzni előtte az összes csavart,  kendd be a felettük keletkező lyukakat szépen 1-1,5mm vastagságban. A tapaszt a mélyebb sérüléseknél csak fokozatosan, 1-1,5mm vastagságban szabad felvinni, mert száradáskor összetikkad, így a térfogata is megváltozik.

Ilyenkor a “kenés, 2 óra száradás, csiszolás, kenés, 2 óra száradás” láncban kell végezni a felújítást egészen addig, amíg szép sima és tiszta felületet nem kapunk. A csiszolást a különösen érzékeny helyeken ajánlott kézzel végezni: ezzel kontrollálható a nyomás erőssége, és a felület sem ég majd meg. A nagy felületeket lehet rezgőcsiszolóval (excenter és flexkorong csiszolókat fa kaszniknál használni szigorúan tilos!) utókezelni, ami nagyban megkönnyíti a munkát. A lényeg, hogy ez a munkafázis bár időigényes és több napig is eltarthat, érdemes alaposan megcsinálni mindenhol – ha nem csiszoljuk fel alaposan a felületet és nem tűntetjük el a mély sérüléseket, a festés vagy nem tapad megfelelően meg a felületen, vagy a helytelen javítás maradandó foltot okoz a fényezés végeztével.

Egy másik komoly probléma volt, hogy a T-moldingot tartó él a gép aljánál sérült és törött volt az egyik oldalon. A jobb első sarokrészből pl. hiányzott a vájat egyik fele, így a T-molding nem tudott volna rendesen felfeküdni a hiányos nut-ba és a rugdaló jobb oldala is szabadon lefegett volna. Ezt orvosolandó, puha fenyőből kifaragtam a túloldal alapján egy mintadarabot, amit aztán két komponensű epoxiragasztóval rögzítettünk a helyére. A gép alján végigfutó élből is hiányzott a saroknál egy darab (valószínűleg valami korai sérülés, vagy beszorult tárgy okozhatta), ezt is hasonló módon pótoltam ki. Fontos elegendő száradási időt hagyni a fa elemeknek és erősen javasolt szorítócsipeszeket is alkalmazni a pontos rögzítés miatt. A porózus, vagy széthúzó elemeket – amennyiben lehetséges, húzzuk kicsit szét, és megfelelő ragasztóval (a Palma Fa Express kiváló erre) kenjük alaposan be, majd szorítóval 24 órára fixáljuk le. Ez alkalmazható minden olyan helyen, ahol rá tudunk fogni szorító csipeszekkel a felületre. Az ilyen munkákat feltétlen festés előtt kell elvégezni, mert utólag már nagyon kellemetlen és a fényezésben is kárt tehetünk a szerszámokkal, vagy a ragasztóval.

Alaposan tömjünk be minden lyukat fakittel több rétegben, amelyről úgy gondoljuk, többé már nincs rá szükség. A gép alját főként kézi csiszolással és impregnálással is célszerű ellátni, amennyiben nincs gumiszalag a gépet felfektető párnafák felületén. (Utólag is ragasztható vékony gumicsík, amely kettős célt szolgál: egyrészt tapadást biztosít, másfelől a felfekvő talpon található esetleges alsó csavarok, vagy maga fa felület nem okoz kárt pl. a parkettában.)

Tanács: mindig készítsünk elegendő mennyiségű fotót az eredeti gép belsejéből: nem csak a kábelezés és a kötegek miatt fontos ez, hanem a csavarok elhelyezkedése miatt is. Plusz: mindig előfordul, hogy utólag valami alkatrész pontos rögzítési pontjára nem fogunk emlékezni, ilyenkor pedig nagyon jó segítség a fotók átnézése.

2. A lábazat és a hangszóróburkolat felújítása

Itt már lehet ötletelni, hogyan tehetjük még komfortosabbá a gép mozgatását, hiszen egy ilyen masina általában nehéz, és méreteiben is a guruló kerekekre és lábaira támaszkodik. Nos, a Neo Geo esetében a hátsó két láb helyén egy klasszikus fémkeretes konzolba épített kerék található. Átvizsgálva egyáltalán nincs rossz állapotban, a kopáson kívül a csapokat és a kasznihoz erősített pontokat kell megvizsgálni – ha szükséges, javítani. Alapul véve az eredeti tengelyszélességet, az átmérőt és a kopást (!) a német Blickle katalógusából rendeltem gumifutózott ipari könnyűkerekeket az eredetivel majdnem egyező méretben, amelynek nagy előnye, hogy a bevonata miatt abszolút  parketta és járólapbarát megoldás. Miután megérkezett a kerék, természetesen 1mm híján nem passzolt az eredeti tengelyhez, ezért a furatot P600-as csiszolópapírral méretre kellett igazítani. Nem volt könnyű munka, de az eredmény kárpótolt érte. A kerékkonzol tartócsavarjait érdemes egyébként letakarítani, és amennyiben esztétikailag látványosabb, megfelelő színűre (pl. matt feketére) lefújni. Figyelem: ezt a műveletet már csak az összeszereléskor végezzük el – ha festésre, fújásra adjuk a fejünket, ahhoz bőven elegendő lesz a régi kerekeken való szállítás is.

És ha már a kerekekkel foglalkoztunk, kicsit feljebb, a hangszórórácsokkal is érdemes menni egy kört. Nekem az egyik hangszórórács furcsa módon elengedett az egyik oldalon, ekkor derült ki, hogy gyakorlatilag a fém rács ragasztva van a műanyag foglalatban. Tetszett a védőrácsot körülvevő műanyag burkolat kissé futurisztikus, ám retro hatású külleme és színe, így egy alapos szappanos tisztítás után úgy döntöttem, ez bizony marad az eredeti szín. Túlontúl többségben lenne a fekete a fejmagasságban, ez majd szépen megtöri a matt színű egyeduralmat. A rácsot megragasztottam, a burkolatokat a kasznihoz fogó csavarokat viszont kicseréltem nemesacél facsavarokra, amelyek végül fekete festést kaptak felhelyezés előtt. A hangszórókkal és bekötésükkel az elektronika részben foglalkozom.

3. Az érmeajtó felújítása

Miután darabokra szedtem az érmeajtót, a fém elemekben levő sérüléseket kikalapáltam, lecsiszoltam először durva, aztán finom csiszolópapírral és a kasznival együtt elküldtem fényezésre. Arra feltétlen figyeljünk, hogy a gép előlapi paneljéhez rögzítő klipszek csavarfuratait és az ajtó, illetve a fém keret közti furatokat FELTÉTLEN ragasszuk le valami festékálló anyaggal (pl. maszkolószalaggal), mert ha a festék belefolyik a menetbe, csak kínkeservesen tudjuk belehajtani a csavarokat – ha sikerül egyáltalán. Nekem a két régi csavarból kettő is beletört emiatt, és csak nehezen sikerült kiszedni.

Nem éri meg, én is utólag jöttem rá: érdemes elővigyázatosnak lenni, a fényező szépen megcsinálja a fújást, de nem maszkolja ki a lyukakat, ezt mindenkinek magának kell megtennie! Az érmefogadó elektronika egy ősrégi Mars MS111 típusú elektromos vizsgálóval ellátott modell, amely erdetileg 50 Ft-os érmékre volt konfigurálva. Szépen szétbontottam a takarítási / tisztítási procedúra miatt, aztán kiderült, hogy nemhogy az 50 Ft-os, de semmilyen másik érmét nem hajlandó elfogadni. A +0V (GND) és a +12V feszültséget megkapja, de a vizsgáló rész nem működik, így a JAMMA EDGE connector felé nem adja le az impulzust.

Van ez így, irány a Novoparts szervíz, akik 25 éve érmefogadókra és vizsgálókkal foglalkoznak, remélhetőleg találnak rá valami megoldást. Mivel ezeket az elektronikákat ún. tanításnak kell alávetni lehet, hogy az elmúlt 25 év során valamikor elvesztették a programjukat, így újra kell kalibrálni őket. Ezt házilag a Mars dokumentációjának hiányában lehetetlen megcsinálni, így nem is szenvedtem vele, átadtam nekik a javítás reményében.

Őskövület, de még mindig van hozzá alkatrész és ha menthetetlen, van az előlapjával kompatibilis rendszám, így végső esetben ki lehet cserélni. Az előlap azért fontos, mert az érmefogadó ajtaján található lyukak és kivágások miatt egy előlappal nem kompatibilis fogadó esetén (akár mechanikus, akár elektronikus) az érmefogadó felső ajtaját is cserélni kellene.

4. A kaszni újrafestése

A famunkák megkoronázásaként elvégzett festés abszolút opcionális. Mivel a Neo Geo kaszniján sok volt a sérülés és az anyagpótlás, nem volt kérdés, hogy a a végén egy védőfestéssel konzerváljuk a munkánkat. A festés ráadásul megújult külsőt kölcsönöz a gépezetnek, és amennyiben a grafika engedi, harmonizál is színekkel. Az én esetemben a fekete és a kék az elsődleges színpár, amelyhez remekül passzol a sötét matt, és csak nagyon picit lakkfényes, de (a festékbe kevert kevés védőlakknak hála) picit ellenállóbb felület.

A nemes egyszerűséggel “matt éjfeketének” csúfolt fújást egy festésre szakosodott céggel készíttettem, miután heteken keresztül jártam le a garázsba csiszolni, fakittelni, csiszolni, és fakittelni, hogy a végén teljesen sima és hibamentes felületet kapjunk. A szállítás zökkenőmentes volt, a leportalanított gépet végül ketten pakoltuk be egy nagy dobozos járgány rakterébe, hogy a gumipókokkal rögzített kaszni megkezdje útját a festőüzembe. Hihetetlen, hogy a sok elektronika kiszerelése után mennyire könnyűnek tűnt a szerkezet ! (… és mennyire instabilnak, hiszen semmi belső konzol, vagy fém tartószerkezet nem volt, ami összefogja… )

Két hétbe telt, míg visszakaptam a kasznit és a szépsége egyből lenyűgözött: a visszafogott matt feketén remekül áll majd a hozzá választott kék T-molding, az alsó előlapba mart felirat pedig karaktert ad a márkának. Természetesen a kaszni kívül-belül megkapta a fekete fújást, ráadásul az összes külső fém alkatrész – az alsó rugdalópanel, az érmefogadó ajtaja és kerete, a fejüveg tartó fémpatentok, a belső polc elemek, de még a hátfal tartó fém panelja is fekete festést kapott. (Megjegyzés: érdemes egy kis flakon javítófestéket kérni a műhelyből, ezzel ugyanis szépen javíthatóak a szállításból, vagy későbbi összeszerelésből származó karcok, vagy sérülések.)

Természetesen a belső saválló fémből készült rögzítőket csak letakarítottam, így azok megtartották a szép aranysárgás színüket (pl. a képcsőtartó konzol). A maradék alkatrészeket, úgymint a hátsó fogantyúkat, az ezeket tartó csavarokat, vagy a polcok/control panel fém pántjait utólag fújtam le feketére 2 rétegben, ehhez pedig a Rally Fekete Matt hőálló festéket használtam. Szép matt szín, nem túl drága (a Tescoban is kapható), könnyű vele dolgozni és gyorsan szárad.

Talán mondanom sem kell, de festés előtt mindent alaposan elő kell készíteni: zsírtalanítani, letakarítani- és ha kell, megcsiszolni egy kicsit finom csiszolópapírral a felületet, hogy jobban megtapadjon rajta a festék – és ez vonatkozik a műanyagokra is ! Minimum 2, de inkább 3 réteg kell az ideális védelemhez. A csavarokat nem kell a szárukon végig lefújni: elég, ha beleszúrkálod egy dobozba őket és a tetejüket minden oldalról 2-2 rétegnyi festékkel szórod be. Elegánsabb lesz a szerelékek megjelenése – persze, ahol szeretnéd, használhatsz rozsdamentes acélból készült csavarfejeket a csillogó hatás érdekében.

A rugdalót eredetileg krómoztatni vagy nikkeleztetni akartam, de a várható sérülések, illetve harmonizálás miatt (nem lett volna más króm a gépen) végül a fekete mellett döntöttem. Nem bántam meg, a kiugró felület még így is impozáns képet nyújt, cserébe pedig jól tűri majd a megpróbáltatásokat (… csak nem gondolod, hogy majd rugdalom a gépem? Nem kocsmában vagyunk, hehe… )

5. A T-molding (T-léc, azaz a PVC-ből készült élvédő) cseréje

Akár hiszitek akár nem, a T-molding, azaz a PVC T-profil felhelyezése és fixen rögzítéseaz egyik legnagyobb probléma a kaszni felújítás kapcsán. Egyrészt a régi 20+ éves PVC teljesen elöregedett és megmerevedett, így gyakorlatilag alig lehetett roncsolás és sérülés nélkül eltávolítani (persze ebben nagy szerepe volt a régi ipari ragasztónak is…). Másrészt az élekbe vágott nút (a gér, amelybe belekapaszodik a PVC csík éle) olyan mértékben sérült itt-ott az eltávolítás közben, hogy komoly problémát okozott az újnak a feltétele. Kezdjük sorban: a T-molding mérete 19,05 mm, amely a klasszikus 18mm széles bútorlapokhoz készült, és a +1,05mm a festés, illetve a sarkok védelmének érdekében nyúlik túl a fa széleken.

Ez viszont egy ősrégi élvédő technológia, így Magyarországon ma már gyakorlatilag lehetetlen volt beszerezni a géphez passzoló méretű T-profilokat. Nemhogy formában, hanem méretben, és színben sem: még sima feketét sem találtam egyik kereskedésben, bútorboltban vagy lapszabász üzemben sem, így nem maradt más lehetőség, mint az eBay, vagy az amerikai T-molding.com, amely direkt az árkád gépek felújítására szakosodott profilgyártó cég. A rövid szállítási idő és a színválaszték miatt négy fajtából is rendeltem színmintát, amelyek egy hét alatt meg is érkeztek az Államokból. A választás a sötétkék színre esett, ami remekül harmonizál majd a Control Panel, a fejüveg, a Side Art és a CRT Art színeivel, így megrendeltem a szükséges mennyiséget (2×20 láb, kb. 12m).

Miután megérkezett a minta, kollégámat segítségül hívva egyik este megpróbáltuk feltenni. Több módszer létezik: ragasztás, vagy belövőpisztolyos rögzítés – de ideális esetben csak egy gumikalapáscsa lenne szükség, mert a védőcsíknak magától a helyén kellett volna maradnia. Nem így történt. A régi T-léc eltávolításakor a PVC éle a ragasztó miatt kisebb-nagyobb darabokat kikapott a nútból, ráadásul a fényezést követően a fa picit el is távolodott egymástól, így még nagyobb is lett kicsit a kezdetben szűkebb rés. Próbálkoztam ragasztással, direkt erre a célra szakosodott Palmatex univerzális ragasztóval – semmit nem ért, a ragasztó konkrétan mintha ott sem lett volna. A Pillanatragasztó nem alternatíva, mert a szublimáció miatt foltot hagy (kifehéredik), ráadásul merev lesz, így elég egy kaszni mozdítás és a kötés újból megreped, a T-molding pedig szép lassan elválik a gép élétől.

Ekkor találtam rá a trükkre, amit a John’s Arcade egyik felújítós videójában láttam, miszerint ilyen esetben vagy feltöltjük fakittel az éleket és gérvágóval újra belevájjuk a megfelelő vájatot, vagy ami egyszerűbb, hogy szigetelőszalag-csíkot kell ragasztani a PVC élére, az majd a helyén tartja a T-moldingot még tágabb nút esetén is. A javaslat szerint nyugodtan ragasszunk 2-3 réteget is akár egymásra (de csak a PVC élére!), és így kalapáljuk a helyére. A trükk bevált, a T-molding egy-két apróbb helytől eltekintve szépen a helyén maradt. A sarkoknál a megfelelő rásimulás érdekében ki kell csípni a T-molding éléből a behajlás miatt, ezt célszerű még a szigetelőszalagos megoldás előtt megejteni. Bevált a dolog, egy-két hajlattól eltekintve a szigetelés szépen a helyén maradt – a maradék néhány apró helyet Loctite flexibilis gélragasztóval erősítettem meg, amely nem folyik és rugalmas anyagok összeragasztásához is használható. Kemény csata volt, de az eredmény kárpótolt érte.

A T-Molding felhelyezésével sikerült pontot tenni az első komolyabb fejezet végére, az eredmény pedig önmagáért beszél! A következő fejezetben fejest ugrom a mélyvízbe, hiszen kezdetét veszi a gépház belső felújítása, azon belül is a két legfontosabb feladat:, a képcső-elektronika és a tápellátás beépítése.