Tag Archives: ACA500 Plus

2. Amiga 500: egy kis plusz [2017]

A korábbi alkalommal megosztottam veletek az Amiga 500-as felújítási munkálatait (ITT bővebben olvashattok róla), de íme egy kis gyorstalpaló, hogy milyen plusz kihívásokat tartogatott ez a közel harminc éves masina:

  • modernizáltam a tápegységet (egyúttal megfixáltam vele a torz audió kimenetet)
  • lecsutakoltam a külső burkolatot, darabokra szedtem és kitakarítottam a billentyűzetet (hogy megjavítsak egy kontaktos billentyűt)
  • a cimborám visszahozta a halálból az oxidálódott 512k trapdoor memória bővítést
  • szereztem egyet a hiányzó ZORRO csatoló takaró műanyagból
  • beépítettem egy GOTEK USB floppy emulátort
  • az új DB23>DB9&DB15 átalakító kábeleknek köszönhetően remek képminőséget varázsoltam a Commodore 1084S monitoromra
  • Dezz újrakondizta az alaplapot
  • Végül készítettem egy Amiga 500 repro dobozszettet

Valójában a lista anno itt még nem ért véget, hiszen a doboz projekt most, hónapokkal később ért csak révbe (az eredeti doboz- és grafikatervek alapján) és már akkor tervben volt egy lehetséges modernizálás is, hogy XXI. századivá varázsoljam ezt a masinát valamilyen turbókártya segítségével.

Turbókártyát, na de milyet ?

Azóta az Amigás berkekben eléggé ismert iComp-féle ACA500 gyorsítókártya utódja, az ACA500 Plus is megjárta a hadak útján: a három éves fejlesztési fázist követve, az előrendelésnek hála január elején meg is érkezett az új hardver, így sikerült az elsők közt beépíteni a helyére. Ezzel párhuzamosan egyébként egy magyar fejlesztésű, hasonló paraméterekkel és funkciókkal büszkélkedő kártya, a HC508 is piacra került, így az érdeklődők egyszerre akár két turbókártyából is választhatnak.

ACA 500 Plus – a doboz tartalma

Az ACA500 Plus a méltán népszerű előd ACA500 tulajdonságait bővítve továbbra is az maradt, amelynek eredetileg szánták: egy all-in-one kártya, amely a legtöbb mai hobbi és profi Amigás igényeit is kielégíti. Van benne 8/8MB RAM & Flash memória, két CompactFlash kártyaslot, egy Action Replay-kompatibilis freezer, és egy DisMO státuszkijelző is – a kártya felső részén pedig további interfészek találhatóak a bővíthetőség érdekében. A már meglévő trapdoor memóriamodulokat sem kell kidobni: továbbra is használható a számítógéphez, sőt: az ACA500 Plus képes azt chipram-ként is hasznosítani.

Mi található legbelül ?

A kártya lelkét adó Motorola MC68EC000-10 CPU a 14 MHz-es standard órajelén fut, amely az A500-as órajeléhez képest több, mint kétszeres teljesítményt nyújt. Ha ez nem lenne elegendő, a rendszer túlhajtást is engedélyez 21, 28 vagy akár 42 MHz-es értékekig, igaz ekkor már célszerű kiegészítő hűtést is alkalmazni a stabil működés érdekében (illetve, egyáltalán nem biztos, hogy ez a konfig működni fog, ez az órajel ugyanis megköveteli a géptől is a kompatibilitást, ami nem garantált 14 MHz felett). A kártyán található további interfész csatlakozónak köszönhetően ACA12XX vagy Blizzard 12XX bővítők sorát aggathatjuk a kártyára, amellyel ez a harminc éves öreglány lekörözheti még a gyári Amiga 3000-es teljesítményét is… ez pedig igen komoly eredmény.

Szoftveres tartalom

Nekem alapvetően játékra és gyors betöltésre van szükségem az ACA500 Plusra, így 14 MHz-es működést állítottam be alapértelmezettként. Jogos a kérdés, hogy vajon mit találni szoftverek terén ? Nos, a kártya by default komplett szoftvercsomaggal érkezik, amely a beépített 8 Mbyte-os Flash tárolójában kapott helyet: hivatalos licensszel rendelkező Amiga Kickstart V1.2-t és V1.3-at tartalmaz a visszafelé kompatibilitás miatt, de Kickstart V3.1 is található rajta, amely a cég utolsó hivatalosan kiadott operációs rendszere. Nem számít, hogy az eredeti OS lemezek kéznél vannak-e vagy sem, mert a teljes Installer csomag megtalálható a flash tárolóban (eredeti, jogtiszta Commodore licenszelt pakk!). Csak egy üres CF kártya szükséges a telepítéshez (ez kerül a “Boot” feliratú CF slotba), míg a másodlagos fogadóba tehető memória használható a PC és Amiga közti egyszerű (ráadásul hot-swap kompatibilis és a hosszú fájlneveket is támogató) adatcseréhez.

ACA 500 Plus felülről

A CF kártyák (akár a HC508 gyorsítókártyánál) úgy viselkednek az Amiga 500-ban, mint a merevlemezek, ezért a HDtoolbox és HDinsttools megoldásokat is használhatjuk velük. Emellett támogatott a 64bites címzés, a TD64 és NSD64 parancsok, ráadásul a felépítésnek köszönhetően a 4GB-nál nagyobb kapacitású CF kártyákat is kezeli a rendszer. A CF használata sokkal gyorsabb a hagyományos HDD megoldásoknál, így akár az A3000-ben található SCSI vezérlőnél is gyorsabb működés érhető el velük.

ACA 500 Plus alulról

Egyébként az ACA500 Plus használata nem túl bonyolult: Az A500 vagy A500+ bal oldali expanziós portjába kell óvatosan csatlakoztatni, így még csak szét sem kell hozzá szedni a számítógépet. A beépített új megoldás miatt a trapdoor alatti 512K RAM bővítést chipram-ként képes használni – feltéve, hogy a gép ECS Agnus processzorral van szerelve. A legtöbb gép (az 1990 után megjelent, Rev.6-os lapkáktól felfelé) esetében ez by default elérhető.

CF kártyák használatra készen

Az egyik legfőbb ok, amiért az ACA500 Plus-t választottam, az a WHDload – ez lehetővé teszi a floppyn található játékok HDD-re (esetünkben a gyorsabb CF-re) történő másolását és menüből való kezelését a gyorsabb betöltés és a lemezcserélgetés elkerülése végett (a WHDload-ról bővebben a wiki oldalán olvashatsz). A 17.2-es WHDload verzió felett ez a gyorsítókártya ráadásul quick-quit kombinációval is vissza tud térni a menübe, így elkerülhető a számítógép újraindítása.

További funkciók

Persze a kártya nagyon sok egyéb hasznos és szuper funkcióval rendelkezik, van benne például

  • három expanziós port (A1200 kompatibilis clockport, egy helyi 16bites, illetve A1200-as CPU card interfész)
  • A 16bites portra köthetünk USB portot, vagy network adaptert
  • Az A1200-as CPU interfészre további bővítőkártyák csatlakoztathatóak az ACA sorozatból
  • támogatja az ún. cloaking módot, azaz: a boot menüből kiválasztva lecsökkenti a gép teljesítményét az alap órajelre és pl. csak az Action replay funkciókat teszi elérhetővé, elrejtve ezzel a speciális áramköröket
  • tartalmazza a HRTmon-t, a Thor library-ket is

Az ízléses csomagolásban érkezett kártya kialakítása profi: talpakkal rendelkezik, így felfekszik az asztalra, ha csatlakoztatva van a géphez és a mellékelt leírás elég részletesen kitér a menürendszerre, a paraméterekre és a használatra. A CF kártyákat nagyon könnyen, de óvatosan csatlakoztathatjuk a modulhoz, amelyet a gép oldalán található expanziós slotba kell csúsztatni. Természetesen kilóg, így érdemes egy átlátszó plexi házat rendelni vagy gyártani hozzá, hogy a külső hatásoktól is védjük a szerkezetet – révén nem olcsó kiegészítőről van szó. Ilyen egyelőre még nem kapható (csak a régi ACA 500-hoz volt, amely némi faragással átalakítható), ám ígéret van rá, hogy érkezik (mellesleg házilag készíteni sem túl nagy probléma).

ACA500 Plus az Amiga 500-asban

Az első bekapcsoláskor egyébként pillanatok alatt felbootol a rendszer, a főmenüben pedig választhatunk a már fentebb említett opciókból: az Amiga OS 3.1 Workbench telepítése a standard 14 MHz-s órajel és a trapdoor alatti 512k RAM Chipramként történő használatával kb. 80 másodpercet vett igénybe. Ezzel a lépéssel az új, üres Sandisk CF legközelebb már, mint boot meghajtó működik együtt az ACA 500 Plussal, elindítva ezzel az operációs rendszert. A hivatalos Amiga Workbench egyébként tartalmazza az összes alap applikációt, de természetesen bármi telepíthető rá: a elég a második, ún. AUX CF kártyára PC-vel felmásolni a szükséges fájlokat és azokat az ACA500P-be helyezve vagy átmásolni a BOOT CF-re, vagy telepíteni a Workbenchre.

A WHDload installálása nem túl bonyolult, a nemrégiben ingyenessé vált projekt oldalán megtalálni a szükséges fájlokat, ITT (7:20-tól) pedig egy magyarázó videó is segít a megfelelő parancsok kiadásában. Ha egy szóval kellene jellemeznem az Amiga 500-asomat ebben az állapotában, azt kell mondjam: gyors. Nagyon gyors. Hogy egy harminc éves számítógép pillanatok alatt bootolva, ablakos operációs rendszerben lemezképfájlok segítségével menüből futtatja a rá írt szoftvereket, hatalmas előrelépés az eredeti megoldásokhoz képest. Vége a floppy cserélgetésének, vagy a GOTEK lemez képfájlok közti váltogatásának – gyors, egyszerű és remekül használható rendszert kapunk – egyetlen dolgot leszámítva, bár ez nem az ACA500 Plus problémája…

Indivision ECS FlickerFixer

Ez a dolog pedig a képminőség. Oké, felújítottam az Amiga 500-asomat, az ACA 500 Plusnak köszönhetően szépen felpiszkáltam a teljesítményét, az erősítőre kötött hang is rendben van, azonban a képminőséggel akadnak problémák – ez pedig a mára igencsak elavult videóáramköröknek köszönhető. Az Amiga 500-ast a legjobb képminőség érdekében érdemes monitorra kötni: erre megfelelnek a korhű képmegjelenítők, mint amilyenek a saját Commodore 1084S-D1 és 1084S-P1 sztereó monitorjaim a 9 pines (DSUB, DE9m), korai VGA csatlakozójukon át támogatott 640×200/640×512-es felbontásukkal, ám az analóg RCA-n érkező jel a mai HDTV-ken, netán 4k-s képmegjelenítőkön katasztrofálisan rosszul fest. Ha nem akarunk sugárzó, nehéz és sok helyet foglaló monitorokat használni (vagy osztozni szeretnénk az asztalunkon levő TFT LCD 20-24″-es monitorunkon a PC/Amiga között), akkor muszáj kezdeni valamit a videó szignállal is.

Indivision ECS FlickerFixer 15pin DSUB

A probléma az, hogy az Amiga 500-as by default a 15Khz-es frekvenciasávban mozgó monitorokat támogatta, a mai megjelenítők pedig nem ismerik ezt a régi szabványt, így ha készítünk/vásárolunk is egy DB9>DB15 VGA átalakítót, az esetek többségében a monitor nem tudja megjeleníteni a rá küldött képet (kivétel néhány korábbi 4:3-as képarányú, v. multisync-es monitor). 100%-os megoldás a mai napig nincs, de találni azért majdnem tökéletes alternatívákat: ilyen pl. az Indivision ECS nevű FlickerFixer kiegészítő áramkör, amelyet a gép Denise chipjére építve kell beszerelni. Az eredmény az 50-60Hz-et támogató videójel, amely még az S-Hires full felbontást is kitolja a modern kijelzőkre. Ráadásul a flickerfixer tartalmaz opcionálisan választható retró hatású, ún. scanline generátort (ezáltal hasonló hatás érhető el, mint a régi monitorokon), és graffiti módot is, amelyben a 4096 színpalettából átfordít mindent 256-ra.

Indivision ECS a helyén

A dolog egyetlen szépséghibája, hogy egy apró szalagkábel ki fog lógni a gép hátuljából (vagy oldalán az ACA500 Plus mellett, ahogy tetszik) – enélkül azonban csak faragással lehetne beépíteni a VGA csatlakozót, amelyet végül is a jelenlegi monitorokhoz használhatunk majd. Ez a kiegészítő sem olcsó (kb. 100 EUR), de ha valóban használni szeretnénk az Amigánkból megfelelő minőségű képet kivarázsolni, érdemes beruházni egyre.

Első körben egyelőre ennyi: tuningoltuk a teljesítményt, a képminőséget és kibővítettük a funkciókat. A témával kapcsolatos éleményeket, ötleteket a komment szekcióban lehet felfedni – ti milyen megoldásokat használtok az Amigátokhoz ?

1. Az Amiga 500 projekt [2016]

Valamikor a felső tagozat tájékán lehetett, hogy áhítattal bámultam a Commodore 64-ben rejlő erőt: akkoriban kb. felfoghatatlan volt, hogy képes egy ilyen különös masina olyan dolgokra, mint amilyen a Turrican, a Super Cars, a Creatures vagy épp a Giana Sisters játékok voltak. Bár a játékok világa már nem volt teljesen idegen számomra (a C64 előtt már jóval egy NES és egy Atari 2600 gazdája voltam), mégis ez a gép hozta el azt a “megváltást”, amit akkoriban egy csúcs számítógép jelentett. Tisztán emlékszem, a BÁV Bizományiból érkezett szülinapomra a dobozos C64 II-es pakk: a szinte új géphez egy rakás lemez, magnó, kazetták és by default egy 1541/II-es floppy meghajtó is járt, így szerencsére én már átugorhattam a szalagos töltögetésekkel járó küzdelmet (de ismertem jól, mert osztálytársaimnál és számtech szakkörön is sokat bírkóztunk a turbótöltés, fejállítgatás, tekercselés hármasával).

Az 576 Kbyte és a COV olvasójaként ismertem valamelyest az akkori játékok világát, kezdtem eligazodni a BASIC nyelvben és a gyűjteményem is szépen gyarapodásnak indult, hála a vidéki ismeretségi köröknek. A nagy becsben tartott gép a PC megérkezésével bár unokaöcsémékhez vándorolt, de szerencsére még időben visszatalált hozzám, így máig meg tudtam őrizni ezt a sépséget, s a lehetőségekhez mérten el is halmoztam mindenféle földi jóval az idők során (Phillips monokróm monitor, Quickshot Joy, Turbócartridge, stb. – minden, ami hasznos volt.)

IMG_20150813_121244

Igen, ő az (a pakk lényegesebbik fele).

Azidőtájt még egészen mágikusan csengett annak a gépnek a neve, amely a C64 mellett/után aztán forradalmasította az otthonokba szánt csúcs-szuperkompjútert: csak elvétve lehetett hallani róla, látni szinte sosem – pedig a PC-k mellett már akkor beégett a köztudatba, igaz legtöbben csak hallomásból ismerték. Multimédiás képességei miatt profi körökben is használta az ipar a C64 “nagytestvérének” hívott “hölgyet”, mi több: az 576 is erről kapta a nevét (bizony, adjátok össze a 64 Kbyte (C64) és 512 Kbyte (A500) RAM méretet), én pedig tudtam hogy ha egyszer nagy leszek, lesz nekem is egy AMIGÁM.

AMIGA.

Morzsolgassuk kicsit ezt a szót: az eredetileg játékkonzolnak szánt, később pedig a Commodore által felkarolt (megvásárolt Amiga Corporation) masina még a 90-es évek elején is rejtélynek számított egy gyerek számára. Most, huszonhat évvel később…

IMG_20160329_215327

A nagytesó, itt még ápolás előtt…

… végre Amiga 500 tulaj lettem én is. Eleinte a nagyobbik 1200-assal szemeztem, aztán átgondolva a dolgot, engem elsősorban a játékos múltja miatt érdekelt a gép, az erősebb verzióban pedig pusztán emiatt nincs annyi plusz, mint amit a többletköltsége indokol. Figyeltem már a hirdetéseket és az aukciókat már egy ideje, mikor aztán hosszas keresést követően sikerült egy szép állapotú Amiga 500-as gépre szert tennem. Persze, mint minden közel harminc éves számítógép, ez is gondoskodásra szoruló példány volt: manapság már szinte elképzelhetetlen, hogy egy tökéletes állapotú masinát találjon az emberfia, hiszen sokszor maguk az alkatrészek buknak el az idő vasfogával szemben (felpúposodott/kiszáradt/kifolyt kondik/elem/akku, oxidációs problémák, stb). Biztosra vettem, hogy az efféle problémák miatt lesz teendő vele, de mivel az utóbbi időben úgyis kifejezetten kerestem a lehetőségeket a bütykölésre, nem rettentem el tőle nagyon. A megvásárolt gép az utolsó hat esztendőben egy szekrényben állva várta a napot, ezért relatíve jól vészelte át a csendben töltött néhány évet. Egy gondoskodó gyűjtő-gazda vásárolta hosszú évekkel ezelőtt, mivel azonban csak 1-2 alkalommal volt bekapcsolva a gép, a hibajelenségek szinte egytől-egyig a korából fakadóak voltak, amortizációnak semmi nyoma nem volt szerencsére. A javítás persze nem ment egyik napról a másikra: sok apróságot elég kacifántos módon kellett összevadászni, de végülis sikerült a projekt, amelynek örömére tegnap az egész tegnap estét végiglövöldöztem a Turrican- illetve Hybris játékokkal. Íme néhány fotó és infó arról, milyen problémákkal szembesültem a restauráció során:

Tudvalevő, hogy az A500-as saját 512K-ját általában felbővítették, hogy a Workbench és a játékok is gyorsabban fussanak rajta. A Trapdoor alatt megbújt 512K FastRam bővítés valós idejű órájában levő elem kifolyt, ezzel komoly veszélyt okozva a chip körül. Egy kis ecet, némi fültisztító pálca és kevéske kézügyesség után már tisztán látszott a feladat, itt bizony nem elég a szimpla takarítás.

IMG_20160402_102857IMG_20160413_094834

Az oxidáció eltávolítása rávilágított arra, hogy érdemes lenne kicserélni a chip foglalatot, leszedni az elemet, majd NYÁK konzerváló eljárással megvédeni az áramköröket a további sérülésektől. (köszi a forrasztásért és az UV kezelésért donpetinek!). Szerencsére a sérülés nem volt végzetes, sikerült szépen megjavítani. Az elem egyelőre úton van az eBay-ről, de enélkül is működik a +512Kb FastRAM (btw, ezt hivatott engedélyezni/letiltani a gép jobb oldalába épített apró pici kapcsoló).

IMG_20160402_115641

Az Amiga 500 oldalsó bővítőfoglalat takarópanelje valamiért hiányzott a helyéről. Ezt szerencsére sikerült az egyesületünktől szerezni, máskülönben külföldről kellett volna rendelni eléggé borsos áron.

IMG_20160329_215440IMG_20160413_193423

A gyári Mitsumi billentyűzet egyik gombja (a backslash melletti ” ` ” jel) nem működött, ezt egy teljes szétszereléssel és a membrán, ill. gumifelületek letakarításával sikerült megfixálnom.

IMG_20160407_002327IMG_20160404_223747

A gépet apró darabokra szedve tisztítottam és takarítottam ki teljesen, a burkolatot és a billentyűzet gombjait pedig enyhén mosószeres vízzel, szivaccsal és fogkevével suvickolva sikerült újjá varázsolni. Tényleg nagyon szépen néz ki a masina: karc és sérülésmentes a burkolat, a hidrogén-peroxidos fehérítésére pedig nincs is szükség, mivel nem sárgult be és a tört tojásfehér szín amúgy is igazi autentikus külsőt kölcsönöz a számítógépnek. A legfontosabb alkatrészeket szemrevételezéssel és multiméteres méréssel ellenőriztem le, szerencsére sehol nem volt szükség beavatkozásra.

IMG_20160413_193417

A sztereó hangkimenet mindkét oldalán torzította az audiójelet. Az Amiga csoport facebook tippje alapján kimértem, hogy a gyári tápegység a -12V pin-jén keresztül semmit nem ad le és ez a megtalált infók alapján a Paula chip környékén csapódik le (a hang áramkör), mivel a soros port és az Audio I/O-n kívül szinte semmi nem használ negatív feszültséget. Úgy döntöttem, hogy 30 éves tápegységeket nincs értelme foltozgatni a megbízhatósági probémák miatt, inkább rendeltem egy picit erősebb Maker Electric NET35-B kapcsolóüzemű PSU-t az AliExpressről, amely még pont befér az eredeti táp burkolat alá, így semmi nem látszik majd belőle. (forrás és tipp a projekthez: nightfallcrew blog). Átmenetileg egy kölcsön táppal ellenőriztem le, nem más okozza-e a problémát, de egyértelműen a beérkező -12V hiánya a ludas. A tápot négy csavar fogja, a könnyű szétszerelés után csak a vezetékek kábeljeit kell szépen átkötögetni a tápegység portjaira, persze a legvégén leellenőrizve a kívánt feszültségeket minden kimeneten (Fontos! A tápon mindig finomhangoljuk be a legideálisabb +/- V értékeket a megfelelő működéshez, mielőtt üzembe helyeznénk azt!)

IMG_20160511_100603

apsurepl

IMG_20160516_140931

Andrásnak köszönhetően (akit a jófogáson találtam és profin készít kábeleket Commodore gépekhez, így Amiga 500-hoz is) szert tettem egy Video OUT DB23 > DB9/DB15 mixed kábelre, amellyel kiváló képminőséget tudok előhozni az A500-as monitorra csatlakoztatásával (+ a monitor felőli kimenetnél a mai 15 tűs VGA csati is rákerült a DB9 mellé, hogy az esetlegesen 15Khz-es videójelet támogató kijelzők is használhatóak legyenek majd). Persze vásároltam új RCA videó és RCA sztereó audiókábeleket is, hogy minden opcióra legyen megoldás.

Empe szerzett nekem egy eredeti Commodore 1084P-S1 sztereó monitort. Nagyon örültem a szerkezetnek, mert ezzel a rendkívül ritka, mellesleg valaha volt egyik legjobb C= monitorral teljessé vált volna a szett, de sajnos a szállítás közben a kijelző képcsövét valaki lekoccolhatta egy éles fém tárggyal, mert a képernyő jobb alsó sarkánál csúnya sérülést szedett össze. Működik, de esztétikailag javításra szorul – szerencsére Pityesznek (a HQ Elektronika CRT mágusa) van gyűjteményében a 14″-es Phillips M34EAQ10X képcsőből (ez a hír felért egy kisebb csodával!), így rendelkezésre állt a cseredarab. Azóta persze már négy db C64 monitorom is van (1084S-D, C1802, és még egy 1804P-S) és ezek közül pedig mindegyik működőképes – igaz, egy kondicsere azért rájuk férne.

IMG_20160422_181235

Próbálkoztam az Amiga 500 és a PC soros összekötésével, hogy lemezeket másoljak .adf Amiga floppy ROM fájlokból eredeti 3,5″ diszkekre az Amiga Workbench segítségével, de sikertelenül. A másoláshoz ma már egy relatíve nehezen beszerezhető kábelre van szükség, de András készített nekem DB9-DB25 null-modem kábelt is, így ez a probléma szintén megoldódott.

Hogy elkerülhető legyen a lemezes szenvedés úgy döntötem, kicsit könnyebbé teszem a betöltési procedúrát, mert a géphez kapott lemezek többségét kikezdte az idő vasfoga – sok közülük már nem működik és körülményes is reprodukálni őket. Jöhetett a GOTEK magic: rendeltem egy GOTEK USB Floppy emulátort az eBay-ről és az internetes guide-alapján (köszi Cortex!) megflasheltem az általa készített módosított FW-vel az ARM chip BIOS-át, így az Amiga 500-as az eredeti  floppy meghajtó helyére beépítve most már olvasni tudja az USB pendrive-ra másolt Amiga floppy image .adf fájlokat, egyszerre akár többet is > így lehetőség van a játéklemezek helyett csak azok .adf fájljait a Pendrive-ra másolni (next step: hangszóró applikálása a GOTEK-be, hogy szimulálja a lemezolvasással járó olvasófej zörejeket).

IMG_20160502_103252IMG_20160507_183342IMG_20160507_183348

A felújítás ezen része nem ment egészen zökkenőmentesen. A GOTEK-et csak második alkalommal sikerült megflashelnem az USB>TTL adapterrel, és jött is a következő probléma: oké, a drive nagyszerűen működik, na de hogyan rögzítem majd a gép belsejébe ? Ugyan létezik belőle kilógó, lemezre hasonlító változat is, de én az igényes modding híveként szerettem volna szépen az eredeti 3.5″-ös lemezmeghajtó helyére beépíteni. A legtöbb netes leírás, fotó csak a működést mutatja lógó kábelekkel, és csak kevesen tértek ki a rögzítés módjára, ráadásul legtöbben csak belenyomták a házba és ezzel el is intézték a dolgot.

IMG_20160510_231853

A probléma egyébként abból fakadt, hogy bár a GOTEK megegyezik a PC-s meghajtók méreteivel, az Amiga 500-asban kicsit eltér a rögzítés módja. Ezáltal egy pici kreativitásra volt szükség a megfelelő csavarozáshoz úgy, hogy az USB drive is elérhető legyen, faragni se kelljen a műanyag házat és a felső burkolat is a helyére passzoljon. Végül egy-egy régi hálózati eszköz mount kitjét felhasználva készítettem egy tartókonzol-szerűséget, két ponton megfúrtam a GOTEK műanyag burkolatát és az eredeti drive alsó rögzítőcsavarjait felhasználva tökéletesre sikerült a beépítés.

IMG_20160510_232006IMG_20160510_231912

Következő probléma: a szalagkábel túl rövid, kell egy másik. Endre barátom hozott egy régi 34pin-es floppy szalagkábelt, amit méretre vágva beépítettünk a helyére. Az eredmény lentebb látható. 🙂

IMG_20160511_081646

Dobozkérdés: igen, ez egy folyamatos fejfájást okozó probléma… a gépet sajnos doboz nélkül vettem és azt utólag szerezni szinte már lehetetlen (maximum csak saláta, szakadt, gyalázatos minőségűbe futottam eddig bele). Nem riasztott el a dolog, mert az EAB fórumról sikerült megszerezni az eredeti doboz tervrajzot, a fotókat és a grafikát is. Találtam doboz-nyomdát BP-n, aki legalább 10 db-os mennyiség megrendelése esetén elkészíti az eredetivel 100%-ban megegyező minőséget és formát, beleértve a belső inlay dobozkákat is. Mondanám, hogy folyamatban van a dolog, ez lesz az utolsó lépés. (Na jó, nem: remélhetőleg hamarosan tényleg megjelenik az ACA500 Plus gyorsítókártya, ami a gép oldalán található bővítőfoglalatba illeszkedve lehetővé teszi CF kártyák használatát háttértárként, futtat WHDLoad-ot, Amiga OS-t, több RAM-mal bővíti az operatív tárat és emellett sok egyéb finomságot is tartalmaz.) [Update: meg is jelent, a saját példányomról történt beszámolóhoz kattints IDE.]

Néhány hónap után kikörvonalazódott, hogy milyen lesz végül a Commodore Amiga 500 repro dobozom: a grafikát Szabolcs barátom reprodukálta mm pontossággal az eredeti színek, formák és dizájn alapján, a belső tartókat pedig CNC-vel megmunkált technológiával készítette el a DS Smith üzeme. A 2017 áprilisában zárult projekt annyira jól sikerült, hogy a gyártott 30 db villámgyorsan elfogyott, sőt: máig kapok itthonról és külföldről is megkereséseket egy esetleges utánnyomás reményében. Az Amiga 500 repro boxból második sorozat egyelőre nincs tervbe véve, de hogy milyen lett a várva várt végeredmény, arról megtekinthető egy Google fotók galéria is.

A projekt legvégén az egész gép kapott egy alapos tisztítást, takarítást és ahol szükséges volt, egy hidrogén-peroxidos fehérítést is. Az alaplap idős kora révén átesett az erősen javasolt újrakondizáson is (ilyenkor a régi, elöregedett kondenzátorokat cserélik ki), amelyet a hazai amigás berkekben ismert Dezz végzett el. Azt hiszem, sikerült szépen visszaállítani az eredeti állapotot a fenti lépéseknek köszönhetően, így az öreglány ismét teljes pompájában duruzsol. 🙂

Addig is: ha bármi kérdésed van, szívesen válaszolok a komment szekcióban. Mindenkinek hasonló élvezetes Amiga 500 felújítást kívánok! Stay Tuned, go and get your Amiga !

[Megjegyzés: a fotók eltérő színtónusa a (nappal-este-szürkületi) fényviszonyok következménye, a gép színe az utolsó képen látható fehér árnyalatnak megfelelő.]

2016.05.11.

[Utolsó frissítés: 2017.10.15.]

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE