Tag Archives: Graphit 33

5. A Commodore 116 projekt [2018]

Mikor az Amiga 1200 felújításának részleteivel foglalkozó bejegyzésemet írtam 2017 októberében, megemlítettem egy igazi ritkaságszámba menő példányt is a gyűjteményemből, mely egy régi, öreg munkatársam jószándékának eredményeképp került hozzám. Ez a parányi, de cuki masina volt a Commodore életciklusának egyik legkisebb példányszámban elkelt célszámítógépe, az elsősorban irodai környezetbe szánt 256-os széria legkisebb és legkompaktabb modellje, a Commodore 116 – melyet elsősorban Németországban, és közép-kelet európában értékesítettek, mintegy 50-51 ezres példányszámban.

Az 1984 és 1985 között gyártott masina valójában a C16 és a Plus/4 mellett a harmadik tagja volt a 264-es termékcsaládnak, és felépítését tekintve egy rendkívül kompakt, lightweight változatát képezte a C16-os modellnek. A 199 német márkáért kapható számítógép 3.5-ös verziójú Basic-et, 16KB (bővíthető) RAM memóriát, gumipaneles billentyűzetet és 32KB ROM memóriát tartalmazott, melyhez a 264-es család kakukktojása, a MOS-féle TED 8360 multifunkciós Text Editing Engine társult a video-hang-billentyűzet-időzítő- és DRAM frissítő áramkörökért felelős szerepével. Csak Európában került piacra, a legtöbbet Németországban adták el belőle – de került a gépből a közép-kelet európai piacra is, viszont a világ többi pontján csak elvétve találkozni vele.

… és a Plus/4-es “kissé” Instás külsővel

Nos, egy ilyen számítógép már működésképtelen állapotban is ritkaságszámba megy, nem beszélve, ha egy mini-Din csatlakozós 1531-es Datasette szalagos egység, vagy egy soros interfészen csatlakozó 1571-es Floppy drive meghajtó is társul hozzá (7pin mini-din dugót képzeljetek el). Az én esetemben bár floppy meghajtó nem járt a géphez, de a dobozos 1531-es Datasette és a géphez tartozó teljes dokumentáció (beleértve az eredeti számlát, jótállási jegyet, kézikönyveket, stb.) is a kis dobozkában lapult, amelyben a makulátlan állapotú gép várt az asztalomon (nem beszélve a speciális mini-din dugó-standard C64 joyport átalakító kábelekről, amelyek szintén Commodore gyártmányok).

A dolog egyetlen szépséghibája, hogy sem tápegységet, sem dobozt nem kaptam a géphez, de előbbit sikerült pótolni, utóbbit pedig utólagosan legyártom, méghozzá az Amiga 1200-es reprók elkészülte után. Szintén fejtörést okozott, hogy közel 34 éves masina miért nem adott életjelet a megfelelő tápegység segítségével, de ezt lentebb mindjárt részletesebben elmesélem.

A tápellátás

Utánajárva a dolgoknak, a Commodore a C116-ost egy 9V 1A típusú tű-dugós adapterrel látta el, amelyet akár Kínából, az eredetivel megegyező küsővel is be lehet szerezni. Én is ilyet vásároltam, viszont óva intek mindenkit a meggondolatlan használattól, ezek az adapterek out of the box ugyanis nem alkalmasak a C116-hoz, mert egy kis átalakításra van szükség a csatlakozónál. A Commodore ugyanis fordított polaritású tápegységet ír elő a masinához, amelynek elmulasztása vagy figyelmen kívül hagyása súlyos károkat okozhat a gép belsejében, akár már az első bekapcsoláskor is.

C116 replacement, 9V 1A

Az a sejtésem, hogy valahol az én gépem is így vált áldozattá: az előző tulajdonos feltehetően csak az áramerősségre és a feszültségre figyelt a tápegység pótlásakor, ezért a gyári adapter meghibásodása miatt egy utángyártott polaritású tápegységgel próbálkozhatott, amellyel kvázi túlfeszt küldött a belső áramköri elemekre (reversed voltage). Ezt a végzetes lépést elkerülve, megfordítottam az általam vásárolt új adaper csatlakozójának polaritását (Gyakorlatilag el kell vágni a vezetéket és az ereket fordítva összekötve zsugorcsővel lezárni szépen a javítás helyét.) Tipp: mindig ellenőrizzük le a végeredményt mérőműszerrel!

A kompakt kivitelezés mintapéldánya

Tápegységünk most már van, mehet az első próba. Nos, a gép bekapcsol és a visszajelző piros kis LED lámpa is világít, ez már jó jel! Kép azonban még nincs, csak fekete alapon cikázó halvány csíkok sokasága, ami arra enged következtetni, hogy valami komolyabb meghibásodás is lehetséges odabent.

A fekete képernyő probléma (264-es széria)

A facebook Retro számítógép- és játék klub csoportjának szakijai jobbnál-jobb javítási ötlettel álltak elő, ám végül Tihanyi Róbert jött rá a probléma forrására, miután a 7805-ös tápfeszültség-szabályzó tranzisztort és a biztosítékot is rendben találtuk (ezek puffantak volna el először a fenti polaritás-probléma miatt). Kész csoda egyébként, hogy volt képes Bil Herd és néhány hardver-tervező tálentum ilyen professzionálisan beleszuszakolni egy Plus/4-es szinte teljes mását egy feleakkora kompakt masinába (a gép belseje akkori szemmel gyakorlatilag egy csoda volt), feltétlen ajánlom megtekintésre az úriember egyik karácsonyi youtube anyagát, amelyben gyakorlatilag érthető formában vezet be minket ennek a kis masinának a tervezési-működési folyamataiba.

Na de vissza a problémához: a 264-es széria hírhedt MOS TED chipje a legtöbb meghibásodott Plus/4 és C16 achilles-sarka. Melegszik, érzékeny a feszültség ingadozására és önmagától is képes az évek során elhalálozni, így érdemes volt akörül kutakodni. A különféle speciális műszerekkel végezhető hibadetekció miatt fogtam az alaplapot és elküldtem a szintén akkoriban érkezett hibás Plus/4-ével együtt Robinak postafordultával, aki néhány nappal később már hívott is, hogy mindkét gépnél sikerült megtalálnia a hibás alkatrészeket. A jó hír, hogy mindkét számítógép egyszerű IC cserékkel könnyen működőképessé tehető, sőt: igazából már szépen tesztelődnek is, csak szerezzek egy PLA-t a Plus/4-hez és egy 318006-01 MOS Basic 3.5 chipet a C116-hoz, mert ők felelősek a fekete képernyőért, azaz… az én esetemben mégsem a TED volt a ludas egyik gépben sem.

A C16/C116 PLA chipek utángyártva, FPGA tokban

PLA-t egyébként utángyártott, FPGA verzióban is lehetett vásárolni – rendeltem kettőt az internetről, amelyek működtek is, ám… magas volt a lábazásuk, így nem igazán fértek el az eredeti socketben és nyomták felfelé az árnyékoló lemezt, amit mindenképp benne szerettem volna hagyni a gépben.

Nos, utóbbit az egyik fórumtárs bontott C16-jából vásároltam, PLA-t pedig magának Robinak sikerült szereznie (cserébe az utángyártott PLA chipjeimért), így egy alapos takarítást, újrapasztázást és csutakolást követően működőképessé vált mindkét masina. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 264-es család leggyakoribb fekete képernyős jelenségéért a TED/PLA/CPU processzorok valamelyike, vagy bizonyos kombinációjuk szerinti meghibásodása tehető felelőssé, így ha a tápellátás rendben van, érdemes ezen három processzor környékén kutakodni, esetleg működőképes donorból szisztematikusan kicserélgetni őket és rászabadítani egy tesztprogramot/demót, hogy lásd, hibádzik-e még valahol.

A CPU/TED/RAM/PLA közül valami nem stimmel

A C116 billentyűzet problémája

A Plus/4 esetében nem volt további teendő (leszámítva, hogy egy H2O2 fehérítés még kijárt a billentyűzetnek), a C116-nak azonban volt még egy komoly és eléggé ismert gyenge pontja. A gumigombos billentyűzete szinte csak 1-2 gomblenyomásra reagált, a többi gyakorlatilag meg se mukkant – a billentyűzet interfész és szalagkábel szerencsére a C16-os billentyűzetével szabatos, így átmenetileg azzal lehet tesztelni, hogy egyértelműen a billentyűzet NYÁK-nál van-e probléma.

C116 billentyűzet szétbontás

Kiderült, hogy a Mitsumi-gyártmányű billentyűzet hibásodott meg, amelynek javítása csak bizonyos trükkök bevetésével lehetséges. A fő probléma, hogy magát a NYÁK-ot műanyag klipszek fogják hozzá a karbonizált gumiköpenyhez, így ha egyszer szétszeded (gyakorlatilag letöröd a pöcköket) eredeti formájában nem fogod tudni soha többet összerakni. Nos, az összeszerelés problémáját egyelőre békén hagytam, mivel korábban valaki már próbálta javítani ezt a perifériát, így csak azzal foglalkoztam, ami a hiba oka… ami nem más, mint a vezető réteg hiánya a gumitappancsokon.

Az idő múlásával a gumigombok karbonozott talpairól lekopik/lemálik a vezető réteg, így a NYÁK-kal történő érintkezése során nem zár az áramkör megfelelően (túl nagy az ellenállás értéke), ezért nincs impulzus, a billentyűzet nem érzékeli a gomblenyomást. Ezt többféle házi barkáccsal lehet orvosolni: van aki alufóliát ragaszt rá, és van, aki mindenféle kencével próbálkozik. Én köztes megoldást választottam: a Graphit 33 spray ahogy a neve is mutatja, grafit-tartalmú festéket tartalmaz, amely vezető réteget képez a fújt felületen. A NYÁK teljes felületét magas tisztaságú alkohollal alaposan megtisztítottam, majd a gumiköpenyt felfelé fordítva több rétegben bekentem a karbonozott gumifelületet. A flakonból fújt folyadékot egy fültisztító pálcával óvatosan három rétegben, az egyes fújások közt kb. 20 perces száradási idővel vittem fel a felületre.

A C116 gumitappancsai alulról

Eléggé izgatott voltam az eredményt illetően, mert bár reménykedtem benne, nem volt rá valódi garancia, hogy minden gombnál elég lesz a művelet. Szerencsére sikeres volt a művelet, így az első összeépítéskor már látható eredményt produkált a grafitos kezelés. Egy gomb nem sikerült tökéletesre, de utólag látszott, miért: ezen a billentyűn (a D betű volt a ludas) megfolyt és nem terült el egyenletesen a festék, így a tappancs lenyomáskor nem érintkezett teljes felületével az áramkörrel. Némi tisztítás, majd újra kezelés után már ez a gomb is működővé vált, így jöhetett az újabb kihívás: az összeszerelés.

Erre több megoldás is létezik: EBBEN a videóban a srác konkrétan megfúrja a panelt, hogy megfelelő csavarokkal rögzítse össze azt a tartókeret szélével. Az én gépemet korábban valaki már próbálta celluxos megoldással rögzíteni, így a roncsolás helyett egy köztes megoldást választottam: több ponton függőlegesen és vízszintesen én is ragasztószalagot használtam, ám a gép burkolatának tartóklipszeinél vágtam néhány 1×1 cm-es merev műanyag lapocskát és becsúsztattam a klipsz, illetve a billentyűzet hátfala közé. Ez egyrészt erősen fogja, másfelől alulról tartja az egész szerkezetet, így lenyomáskor sem sűllyed le a gumiköpeny (ráadásul a lapocska befelé forduló oldalát kicsit lefelé is hajlítottam, így még távtartóként is funkcionál az árnyékoló lemez felületétől – ezzel elősegítve a még stabilabb rögzítést).

Háromszori kezelés után a száradás is fontos!

Ezzel a néhány feladattal sikerült teljesen eredeti állapotába hozni a C116-ost: a belső 64K RAM bővítést úgy döntöttem, nem csinálom meg a gépen (arra ott a Plus/4), de az SD2IEC interfészt szeretném majd használni hozzá, így ezen a téren van még egy kis teendő. A C64-hez használt SD2IEC-em a C64 Datasette interfész csatlakozóját használja, ám mivel a Plus/4-en és C116-on is 7pin-es mini-Din dugós illesztést kaptak a perifériák, a tápcsatlakozót át kell alakítani kicsit ahhoz, hogy használni lehessen az efféle kiegészítőket. Ezt a thefuturewas8bit webshop átalakító készletével oldottam meg, így már teljes a kép.

Bizonyíték, nem ígéret 🙂

Egy valami maradt még hátra, az pedig a repro doboz készítése. Mivel a C116-hoz az egyik fórumos kolléga rendelkezik egy makulátlan állapotú példánnyal, az ő segítségével le tudjuk világítani a grafikát, és az Amiga 1200 box projekt után egy nagyon kicsi széria készülni fog majd ehhez a csodához is. Remek kis gép ez, a technikai megoldásaival, alacsony példányszámával igazi kuriózum a retro mikroszámítógépek világában.

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE