A képcső-elektronika lelkivilága
A gépemmel történt első találkozáskor a bekapcsolás után sajnos nem volt kép – a gyakran 20-30 éves panelekben elfáradnak/kiszáradnak a kondenzátorok, elöregszenek az alkatrészek, így mindenképpen javasolt átnézetni és kitisztíttatni a képcsővezérlő elektronikát. Feltétlen ellenőrizzük le a gép megvásárlásakor, hogy számolni tudjunk a költségekkel, mert bár a technológia régi, de a javítási költségek magasak és – főleg a sok utánajárás miatt – hosszadalmasak lehetnek. A legtöbb esetben elmásznak a színek: torzul, vagy fakóvá válik a kép, esetleg csíkos, vagy be is ég a hosszú ideig mutatott statikus tartalom.
Ez utóbbi eset a legsúlyosabb, mert a képcső ekkor már javíthatatlan, így ilyenkor nincs más megoldás, másik ugyanakkora méretű donor után kell nézni, amely megfelel a CRT nyakpanel, illetve az adott képcsősasszé paramétereinek. Ha autentikus gépben gondolkodunk, az LCD szóba sem jöhet – túlzottan steril a képe, ráadásul a klasszikus játékok Scanline megjelenítésre és felbontásra vannak optimalizálva, így ehhez különböző átalakítók és képfeldolgozó kiegészítő adapterek is szükségesek LCD esetén, amely egyrészt költséges, másfelől pedig “csak” emulálni próbálja az eredeti képminőséget.
A másik gyakori elhalálozó a CRT elektronágyú sorkimenő trafója és annak közvetlen környezete. A gyakorlatban ennek javítása megoldható, de költséges (képcsőmérettől függően 10-15E Ft is lehet), ellenben akadnak kompatibilis típusok is az ismert modelleknél, így akár egy klasszikus képcsöves TV készülékből származó verzió is megfelelő lehet. Ezt feltétlen szakemberrel javíttassuk, mert a képcső drága és veszélyes alkatrész, ráadásul robbanásveszélyes is, így nem éri meg házilag kockáztatni, hacsak nem vagyunk szakavatott műszerészek. Mivel a képcső a modernnek számító árkád gépeknél általában RGB / SCART csatlakozóval fogadja a videójelet a JAMMA boardokból, ezért nem nehéz kompatibilis készüléket szerezni. Az egyetlen, ami nehezíti a keresést, az a képátló, ennek ugyanis egyeznie kell a kabinetben eredetileg található méretekkel.
Az átmérő itt is inchben számolandó: a 63 centis képátló az átlag 51-55 cm-es TV készülékeknél nagyobb, ám árkád berkekben ez számít a megfelelően nagy méretnek. A 70 cm felettiek kifejezetten a nagy kabinettel rendelkező masinákban, szimulátorokban találhatóak meg, közülük közép-Európában általában a Hantarex, Hitachi, Videocolor vagy Videoton számítanak a legjobbnak, de típustól függően egyéb ismert márkák is felbukkannak bennük. A Neo Geoban egy 63 cm-es Hitachi csücsült: ugyanaz a modell, mint amelyet a székesfehérvári gyár a Videoton Valtham márkanevű TV készülékeibe épített, így a hibás sorkimenő helyett egy ilyen modell teljes paneljét szerelte be zsolaxx (ezúton is köszönet neki az alternatív megoldásért). Fontos, hogy a TV készülék bekapcsoláskor azonnal, beavatkozás nélkül tudja fogadni az A/V jelet, mert ellenkező esetben bajban leszünk a képfogadással, hiszen erre nem lesz gomb a panelen.
Ha sikerült életet lehelni a képcsőbe, az már fél siker – ennek ellenére működő képcsőnél is javaslom a teljes ultrahangos tisztítását, portalanítását – és ha szükséges, a fáradt kondenzátorok cseréjét is, mert nincs rosszabb, mint a játék örömében egy kialvó képcsővel szembesülni! Esetemben végül máshogy alakult a végső megoldás, mert elhagytam a nem túl autentikus Videoton TV-s elektronikát, és sikerült egy új (!) eredeti, univerzális Wei Ya 828H típusú árkád képcső sasszét szereznem, megfelelő 110V-220V trafóval együtt (az árkád rendszerek többsége még EU-ban is 110V-on üzemelt, amelynek az ellátását általában egy 220-110V tekerccsel oldották meg). Ez került végül a gépezetbe (a beszerelést lásd a Tápellátás c. bekezdésnél), de a nyakpanel CRT socket átforrasztását meg kellett oldani, hogy a képcsőtüskék szépen ráfeküdjenek a csatlakozóra – szerencsére ez a kis műanyag adapter egy Samsung TV nyakpaneljében is teljesen ugyanaz, így a HQ elektronikás srácok egy perc alatt kicserélték a megfelelő típusra.
Ezután már csak egy feladatom maradt, mégpedig a képcső sarkán levő demagnetizáló drótköteget tartó konzol beszerzése, mivel az eredetiből valahogy csak 1 db volt a sarokra erősítve. A HQ Elektronika ebben is segítségemre volt: egy régebbi képcsőről leszerelt műanyag verzió 100%-ban passzolt a Hitachira, amellyel sikerült újjá varázsolni a gép talán egyik legfontosabb elemét. Ha a fentiekkel készen vagyunk, kössük be a képcső sasszé tápvezetékét, a degauss kábelsodronyt, a JAMMA csatlakozó RGB, GND és sync vezetékeit, illetve forrasszuk a helyére a sasszé és a képcső közti sor/oszloptekercs kábeljeit. Ennek egyik vége általában forrasztva, vagy esetemben már előre dugózva voltak, így a beazonosítás néhány perc alatt megtörtént.
Persze a feladat nem ilyen könnyű. Ahogy írtam fentebb, a szinkronjel+ RGB jelkábeleket be kell forrasztani a képcső nyakára, amelyek (pláne eltérő kábelszínek esetén) könnyen összekeverhetőek. Olyan nagy probléma nem lesz belőle, de felcserélés esetén a kép használhatatlanul torzul (rosszabb esetben a képcső nem is ad képet), így mindenképp a megfelelő helyre kell beforrasztanunk az érpárokat. Az azonosítást én a következőképp csináltam (a segítségért köszönet zsolaxxnak és Istvánnak a HQ elektronikától!): a Hitachi nyakán levő forraszpontok (a sortekercs és oszloptekercs pontok) között multiméterrel ellenállást kell mérni vízszintesen és függőlegesen is. Ha függőleges párok nem adnak értéket, akkor vízszintes irányban vannak sor/oszlop forraszpontok. A mérés alapján kiderült, hogy a Hitachi esetében a párok vízszintesen vannak (egyébként ált. így vannak elhelyezve a NYÁKon).
Azt, hogy melyik a sortekercs (Horizontális azaz H) illetve melyik az oszloptekercs (Vertikális, azaz V) azt a mért értékből lehet megállapítani. A két mérés körül amelyik a kisebb, az a sortekercs, a nagyobb érték pedig az oszloptekercs. A mért értékek általában a következő határok közt mozognak: sortekercs általában 1-2 Ohm, az oszloptekercs általában 6-10 Ohm érték között mérhető. Nos én a sortekercsnél 2 Ohm-ot mértem, oszloptekercsnél 9,7 Ohm-ot, így egyértelművé vált, hogy vízszintesen az alsó pár a sortekercs (H, piros-kék kábel), a felső pár pedig az oszloptekercs (V, sárga-zöld kábel). Innentől fogva már csak a sor-oszlop érpárokat lehet fordítva felforrasztani, amelynek vízszintes, vagy függőleges tükrözés lehet az eredménye. Az oszloptekercset eltaláltam, a sortekercset először viszont fordítva forrasztottam be, amely miatt vízszintesen tükrözött képet kaptam. A megoldás egyszerű, csak meg kellett cserélni a vízszintes tekercs ereit. Ha sikerült mindent bekötni, akkor a kereszttartó konzolra végleg rá lehet erősíteni a sasszét a megfelelő csavarokkal és a kábeleket is össze lehet kötegelni. Ezt követően már csak a kép megfelelő beállítása van hátra, azaz: szélesség, magasság, H/V elcsúszás, fényerő, kontraszt és hasonlók.
Még egy fontos dolog: minden sasszé más és más, ezért fontos odafigyelni arra, hogy a megjelenített képen nincs-e valami furcsaság. Az én esetemben túlzottan fakó volt a kép, ám ami inkább szembeötlő volt, azok a keresztirányú csíkok/csíkozás megléte. Utóbbit ugyanis a feszültségtúlvezérlés eredményezi, amit feltétlen be kell állítani, mivel rövid időn belül károsíthatja a képcsöveket. Megoldás: a sasszé kimenő nagyfesz tekercsnél (a gumi pipa kábeljének kiinduló pontjánál) levő Focus és Screen potméterek közül a Screen-t lassan az óramutató járásával ellentétesen tekerve addig kell szép lassan elfordítani, amíg a csíkok el nem tűnnek és ezzel együtt a túlszabályzott fényerő is csökken. Utána még egy leheletnyit eltekerjük, a szükséges plusz fényerőt pedig a Brightness potméterrel szabályozzuk fel.Az RGB Gain (színegyensúly) általában gyárilag megfelelően van beállítva, így a Focussal maximum a színkontrasztot állítsuk még be tetszés szerint.
Ebben segítségemre volt a Neo Geo MVS board konfigurációs mátrixa, amely segít a kijelző megfelelő beállításában. Ha mindezzel megvagyunk, a képcső beállításával is elkészültünk. A beállítás mellett a képcső sarkánál levő demagnetizáló köteg tartójaira fel kell erősíteni a kábelt, mert ennek segítségével mágnesezi le minden bekapcsoláskor a sasszé a képcsövet. Van ahol ez nem automatikus, és külön gomb szolgál a lemágnesezésre – az eredmény mindkét esetben ugyanaz, a képcső lemágneseződik és idővel az esetlegesen kialakult színes foltokat eltűnteti a képcső felületéről (amely pl. a tárolás, a mozgatás, vagy mágneses eszközök közelsége pl. hangszóró miatt is kialakulhat). Oké, megvan a működő kijelzőnk, jöhet a tisztítás, és felújítás. Ellenőrizzük a csavarokat, amelyek a képcsövet a sínhez rögzítik – használjunk az elektronikához porvédőket és fontos, hogy figyeljünk a későbbiekben a megfelelő szellőzésre is. Mivel a kabinet csak minimális helyen nyitott, az elektronika túlmelegedése ellen célszerű valami légcsatornát, esetleg egy csendes, halk ventilátort szerelni a gépházba. A tápegységről bőven lehet csenni 5/12 V-ot, ez pedig jó megoldás az alacsony hőmérséklet megtartására.
Még egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet: a gépházban, főként a képcső környékén rendkívül magas feszültség található, így feltétlen földeljük le az ÖSSZES LÉTEZŐ fém alkatrészt, amely a kabinet belsejében található – beleértve a képcsőtartó konzolt és a fém kontrol panelt is. Fordítsunk erre energiát, mert a földeletlen rendszer károsíthatja az elektronikát és életveszélyes áramütést is okozhat! Ehhez megfelelő vastagságú szigetelt földelő kábelt kell használni, majd elszeparált módon a gyengeáramtól, a betáp előszűrőjének földelési pontjára kell csatlakoztatni (ha nincs előszűrőnk még a tápegység előtt, feltétlen szereljünk be egyet, megvédi az elektromos szerkezeteinket a villámcsapástól, az áramtüskéktől és a földhurkoktól is) !
Ha a képcsövön felületi karcok találhatóak, először ablaktisztítóval tisztítsuk meg, és töröljük szárazra – megfelelő fény esetén az apróbb karcok láthatóvá válnak, de nem kell megijedni: kaphatóak üvegpolírozó szerek (pl. a Turtle Wax Glass Polish szer), amelyekkel egy kevés fizikai munka árán szépen el lehet tüntetni az enyhébb karcokat. Ugyanez vonatkozik a monitort védő üveg- vagy plexilapra (amennyiben van ilyen), ám ha túl viseltesek, talán érdemesebb méretre vágva újat csináltatni – a grafika úgyis felújításra kerül majd rajta. A képcső hátulja nem túl nedves ronggyal és ablaktisztító folyadékkal tisztítható meg, az elektronika és a tekercs közé/alá lerakódott vastag fekete porréteget pedig sűrítet levegővel, vagy kompresszorral távolíthatjuk el a legegyszerűbben. Érdemes végigcsinálni a feladatot, az alábbi fotókon jól látható a különbség.
… és hogy mire volt jó mindez ? Nos, az első igazi mérföldkő a tápegység, a képcsőelektronika és a sebtiben, ekkor még csak teszt jelleggel bekötött Neo Geo mainboard (+ az Alpha Mission 2 nevű shooter) felélesztésével a lentebbi videót produkálta. Haladunk 🙂
Tápellátás
Most, hogy van működő képcsövünk, általában azzal jár, hogy működő tápellátásunk is van. Ennek ellenére érdemes alaposan szemügyre venni az ósdi tápegységet és hasonló tisztítási, takarítási feladatoknak alávetni őket, és cserélni a kopó alkatrészeket, mint a zörgő ventillátor-lapátot, vagy a biztosítékot. Csak egy javaslat: a 10+ éves tápegységek legyenek is akármilyen minőségűek, időzített bombák: tőlük függ az alaplap, a képcső és gyakorlatilag minden elektronikus alkatrész, így erősen javasolt cserélni őket. Próbálkozhatunk PC ATX-es tápokkal is a Molex csatlakozó átalakításával (sőt! vannak olyan -rendszerint PC alapú – modellek, amelyeket gyárilag ilyen PSU-kkal szerelnek), de a legmegfelelőbb egy eredeti, ám már új technológiával gyártott arcade tápegységet vásárolni, mint amilyen EZ itt.
Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb rendszer megelégszik egy 100-130W teljesítményű, +-5 illetve 12V leadására képes, 4-15A áramerősségű tápegységgel (lásd a fentebbi típust). Feltétlen javasolt a tápegységek kimeneti feszültségét és áramerősségét a rákötés előtt multiméterrel kimérni – erre egyrészt remek oktatóvideók vannak fenn a youtube-on, (magam is a John’s Arcade-ról lestem el a trükköket), másfelől a multiméter alapszintű ismerete sokszor jól jön, ha valamit elkötünk, esetleg hibát keresünk az elektronika körül. A bekötés sem túl bonyolult, a föld általában a zöld vezeték, a standard kábelezési szabványként is felfogható JAMMA pedig részletesen leírja, melyik power PIN pontosan a tápegység melyik slotjára kerül. (A JAMMA-val részletesen egy másik fejezetben foglalkozom). Az én Neo Geo masinámban egy árkádosított PC tápegység duruzsolt, de olyannyira avítt állapotban volt, hogy a csere mellett döntve a fenti típusból rendeltem egy újat, hiszen eredetileg is ilyen volt a gépben.
Ne feledjük: egy stabil, megbízható áramforrás és az üzemképes jó minőségű képcső alapfeltétele egy működőképes rendszernek !
Mivel a tápegységet valahol célszerű rögzíteni, ezért az újravezetékelés és a 220V betáp kábel zajszűrőjének újrakábelezése és forrasztása után vettem egy 8 mm vastag könnyűfából készült lapot, amelyet méretre vágtam, majd a tápegységet a megfelelő facsavarok segítségével felerősítettem. Ugyanígy tettem a képcső sasszé áramellátásááért felelős KVGY 220V>110V transzformátorral is – vigyázva arra, hogy a hőtermelés miatt megfelelő távolságra kerüljenek egymástól (tipp: a megfelelő szellőzés érdekében célszerű egy 5V-os csendes pici ventillátort erősíteni a tápegység köré, hogy a nagyobb terhelés alatt keletkező hőt megfelelően eltávolítsa. Ez amúgy a tápegység dokumentációjában is olvasható, feszültséget csenni pedig az árkád táp +5V kimenő pontján lehet.)
Csavarozható kábelkötegelő talpakat rögzítettem a fa-alaphoz, majd kábelkötegelővel szépen elrendeztem és rögzítettem a 220V-os kábeleket és bekötöttem a megfelelő ereket, valamint a zajszűrőhöz kapcsolat földelés-vezetéket is. A gép falán található zajszűrő szintén megfelelő rögzítésben részesült, hiszen ez az első védelmi pont a kívülről érkező áramforrással szemben. A Wei Ya sasszénak gyárilag 110V-os amerikai villásdugója volt; így ahelyett, hogy levágtam volna, beszereztem a HQ elektronikától egy USA>EU szerelhető dugaljt, így elkerülhetővé vált az eredeti kábelezés módosítása. Mielőtt összekötöttem volna mindent, kétszer is végigmértem az összes lehetséges végpontot a multiméterrel, majd a megfelelő értékek miatt összekapcsoltam a rendszert és becsavaroztam a gép alsó, ún. áramközponti részébe. Külön bekapcsoló gombot nem szereltem a masina belsejébe, hiszen a hátfal általában zárva lesz – ehelyett a villásdugónál oldottam meg a be- és kikapcsolás lehetőségét, egy aljzattal egybeépített kapcsoló segítségével.
<< Kasznifelújítás és famunkák Üvegfelületek, és grafika – dizájn >>