A klasszikus árkád játékgépek külsejének igen fontos részét képezi a dizájn, azaz a festés és a különböző ábrák, minták és logók együttese, amelyeket a gép külső burkolatain, üveg, plexi és egyéb felületein láthatunk. Ezek az ábrák a hordozórétegtől függően a megfelelő hatás érdekében akár háttérvilágítással is rendelkezhetnek (pl. a játékot, vagy a gép típusát hirdető Marquee, azaz fejüveg felületén). Nélkülük a masina csak egy TV köré szerelt fadoboz lenne, amely sem a figyelmet, sem az érdeklődést nem keltené fel. Ám, mint ahogy sok más esetben, itt is komoly változások mentek végbe az elmúlt 20-30 évben – eleinte kézzel készült, rendkívül aprólékos és képregénybe illő látványvilággal díszítették fel a gépek felső, illetve oldalsó felületeit, később persze inkább a fajsúlyosabb feliratok, és a köré épült, a játékkal harmonizáló összhatás dobta fel a masinát. Nagyon sokféle modell és dizájn látott napvilágot a tervezők rajzasztalain, kezdve az egészen egyszerű, funkcionális szerepet betöltő nonfiguratív csíkoktól és feliratoktól kezdve a komoly művészi artokig, amelyek pl. a gép oldalát, ún. sideart-ját díszítették.
Az ún. “up-right” (tehát a klasszikus állóházban levő, enyhén döntött képcsöves) modelleknél alapvetően azonban kétféle típust különböztetünk meg: vannak a dedikált gépek, amelyek konkrétan egy adott játékhoz készültek, illetve a multigame, vagy univerzális kabinetek, amelyek vagy több játék egyidejű használatára, vagy egy speciális rendszer alapú, esetleg egy adott kiadó játékainak üzemeltetésére lettek kialakítva. A Neo Geo készített dedikált és ún. MVS (Multi-Video-System) modelleket is: előbbiek egyedi kasznit és a játékot ábrázoló körítést kaptak, utóbbiak pedig egy univerzális külsőt, amely minimalista dizájnjával inkább a belsejében megbúvó rendszerre utalt, mintsem a játék nevére.
A harmadik támadási pont a Control Panel, hiszen a legfontosabb és leginkább szembeötlő felület általában épp a vezérlőpult maga, ahol a joy és a gombok találhatóak. A CP Overlayt (azaz a CP-re szánt mintás felületet) megtervezni igazi művészet, hiszen… “… hogyan közvetítsünk minden fontos információt amellett, hogy ennek látványos és a tekintetet vonzó külsőt biztosítsunk ? … “
Nos, a Neo Geo nem ment túl messzire – óvatos lépés volt részükről, a fehér-fekete-piros hármasból (olykor kékből) álló csíkos informatív grafika egyáltalán nem volt hívalkodó, így a felújítás során egyik elsődleges feladatként fogtam fel a grafika óvatos vérfrissítését, mindvégig szem előtt tartva az eredeti dizájnt és grafikai elemeket. Persze, a kissé puritán és fantáziátlan külsőtől nem volt túl nehéz jobbat és szebbet alkotni, de igazán harmonizálót és a “minden mindenhez passzol” összképet igencsak nehéz volt megálmodni. Számtalan átböngészett hétvége és húsznál is több variáció után az Interneten, végül egyik grafikus ismerősöm segített véglegesíteni és finomhangolni a kezdetlegesen összerakott terveimet és ő gyártotta le a nyomdakész anyagokat is a print stúdió számára – hiszen nem volt kérdés, hogy az összes létező grafikai elemet újra le kell gyártanunk (egyrészt ugye a festés-, másfelől pedig az eredetileg sérült felületek/hordozók) miatt.
A Marquee (a fejüveg)
A gép felső előlapján található megvilágított fejüveg volt a legelső igazi kihívás, mivel a gép szépszerelésekor az eredeti 25 éves fóliázott üveg megrepedt és széttört, a grafikát a forrásanyag hiányában pedig nem tudta legyártani a nyomda. Csináltam hát néhány közeli fotót, megnéztük a mintákat, a korai technológiával készült mintát a hátoldalán, és elkezdtünk tanakodni, mivel dobjuk fel picit az eredeti mintákat. Végül Szabi javaslatára készítettünk néhány variánst, amely nem bolygatja meg az eredeti látványt, csupán kicsit modernizálja és kiemeli azt. Így született meg a CYMK rétegformátumokban elkészült végső változat, amelyhez természetesen méretre vágott új síküveg társult, mielőtt elvittem volna a Reactor Repro reprodukciós nyomdába, ahol végül az általunk tervezett anyagokat CYMK színnyomással vitték fel az új üveglapra. Az új minta egy szögletes csíkkal és felette a Neo Geo eredeti betűtípusával megbolondított SNK felirat kapott helyet, amely remekül passzol a körülötte található rácspont-szerkezetű mintához.
A Bezel (a CRT üveg)
A CRT üveg több funkciót is ellát: egyrészt védi a képcsövet a szennyeződésektől és a gépbelsőt a portól, másfelől kíméli a szemet a káros sugárzástól, amelyet a hagyományos képcsövek bocsátanak ki. Összekötve a kellemeset a hasznossal, a CRT üvegek széleire mintegy keretként az összhatáshoz passzoló grafikai elemeket/ábrákat is fel szoktak szitázni, hogy a képernyő köré helyezett kartonnal együtt kitakarják a nem kívánatos belső részeket. Az üveg- (vagy olykor plexi) felület belső felére kerülő grafika vagy szitázással, vagy fóliával kerül fel – az én esetemben a kékes-lilás mintával díszített fekete keret a Marquee és a CPO közötti átmenetet képezi, azaz: átvezeti a raszteres pöttyös rács-motívumot a vezérlőpanelen levő hexagon-látványelemekbe. A fekete keret pont annyit takar ki, amennyit a szem megkíván, mögötte pedig összhangban van a képernyőt körbeölelő sima fekete kartonpapírral, amelynek felső része egészen a hangszórópanelig felnyúlik.
Erre több szempontból is szükség van: egyrészt a maszkolás, másrészt a gépből érkező halk statikus zümmögés elfedése miatt, amellyel gyakorlatilag zéróra csökkenthetjük a gépházból kiszűrődő zajokat. A kartont kicseréltem: a pesti Pantonban lehet kapni 255g-os sima fekete kartonpapírt, azt méretre vágva (5mm-t hagyva minden oldalról) gyakorlatilag csak be kell illeszteni a helyére. Az üveglap szintén új: mivel az eredeti üveg fóliázása sérült volt, és az üvegfelület össze is karcolódott, illdomos volt kicserélni. Az üvegesnél méretre vágattam sima mezei 3mm vastag síküveget, majd a Reactor Repro nyomdában az előzőleg elkészített CYMK rétegek alapján megnyomták a megfelelő festékkel az üveget. Az eredmény a fotókon látható, az új csillogó felületek nagyon szép összhatást keltenek amellett, hogy funkcióikat is ellátják.
A SideArt (az oldalgrafika)
Talán ezt sikerült legelőször kitalálnom, mi legyen: az eredeti SideArt mindösszesen egyetlen korong-alakú Neo Geo logóból állt, amit egy kis fantáziával sikerült valami igazán látványos dologgá varázsolni. A kék-fehér motívum eleve adott volt a gép alap színeit illetően (ráadásul az eredeti Neo Geo Piros-fehér átlós irányú hagyatékát viszi tovább), ezt dobtam fel egy pajzs-szerű motívummal, és egy üstökös-szerű lefelé kúszó csillaggal. A Pajzs az árkád világ védelmét szimbolizálja, a lefelé suhanó csillag pedig az azt szétzúzó változást. Az alsó fekete perem egysíkúságát az eredeti kék SNK felirat, illetve a Neo Geo szlogenje, a “The Future is Now” fehér felirata töri meg. Azonban, hogy valamelyest autentikus maradjon az eredetihez, a Neo-Geo logó egy megújult sárgás festékplecsnivel kerül fel a gép felső szegletére. Az összkép nagyon jól sikerült, nem túl csicsás, mellőz minden sallangot és csak a lényegre fókuszál – mindezt téve úgy, hogy csak az eredeti színekből dolgozik (a sárga pl. a fejüveg Neo Geo feliratának színe).
Nem célszerű túlzottan sok színt használni a SideArthoz, itt is igaz a mondás, hogy a kevesebb bizony több. A grafika itt is CYMK színséma alapján készült, amelyet végül egy vékony fehér öntapadós matricára nyomtak, amelyet aztán körbevágtak. Ilyen esetben mindig vektorgrafikát készítsünk, hogy a nagyításkor ne romoljon az ábrák minősége. A grafikai tervezést mindig konzultáljuk le előre a nyomdával, hogy pontosan tudjuk, milyen feltételeknek kell megfelelni a nyomtatáshoz és a vágóél értelmezéséhez az általunk készített forrásanyagnak. A felsimítás során ugyanazt a műveletet kell követni, mint a CPO-nál, azaz: vagy be kell előtte vizezni a felületet, vagy simítót és esetlegesen tűt kell használni a légbuborékok elkerüléséhez.
<< Képcső elektronika, tápellátás A Control Panel felújítása >>