5. Multiboard: JAMMA vs. Neo-Geo

Árkád berkekben kicsit különcnek számítanak a JAMMA multiboard-ok vagy ún. hardveres játékgyűjtemények, amelyek az 1 szoftver – 1 JAMMA board felállással ellentétben több tucatnyi játékot tartalmaznak egyetlen áramkörön, így ideálisak lehetnek a gyűjtéssel, vagy klasszikus játékgéppel csak most ismerkedők számára.

Az elmúlt évek során kicsit felemás vélemények születtek ezekről a rendszerint Kínából érkező, gyakran “bootleg” kópiákat tartalmazó gyűjteményekről. Az ok egészen prózai: amellett, hogy valahol wareznak számít a használatuk (legalábbis a nem lejárt jogdíjú játékok esetében) a rendszer mögött található hardver nem, vagy csak nehézkesen tudja/tudta emulálni azt a környezetet, amelyben az adott multiboard izmosabb játékai belassulás, vagy hiba nélkül képesek futni. Mivel az előző két mondatban két ismeretlen szó is elhangzott, egy picit beszéljünk a “bootleg” és “emuláció” kifejezésekről.

Mi az a Bootleg ?

Olyan nem hivatalos licensz alapján készült és kalózverziónak titulált játékváltozat, amely az eredeti program ROM szettjeire (a szoftver működését és tárolását alkotó ROM memóriák együttese) épülve, módosítások sorával reprodukálja a fejlesztőcsapat keserves munkával készített játékának eredeti példányát. (Röviden: egyedi, módosított másolat). Előfordul, hogy a bootleg kópia eltérő néven, de tartalmilag 100%-ban megegyezik az eredetivel, ám akadnak olyanok is, amelyek más, hasonló játékokból “kölcsönzött” karaktereket/helyszíneket tartalmaznak, esetleg speciális- az eredetitől eltérő játékszabályokkal módosítják az adott program futását. (pl.: végtelen lőszer, állandóan feltöltött super-meter, az eredetitől eltérő pályák, tereptárgyak, esetleg más játékokból ismert karakterek jelenléte, alternatív befejezések, stb.) Gyakran a bootleg kategóriába sorolják az amúgy eredeti, de pl. hivatalosan meg nem jelent, csak underground csatornák során értékesített játékokat is. A világhálón fellelhető romhacking.net tonnaszám foglalkozik különböző bootleg és hackelt romsetekkel – ha kicsit alaposabban utánanézünk, könnyen észrevehető, hogy mára egész scene épült a romhack világa körül, így a sok kontár munka mellett olykor bizony igazi gyöngyszemekre is bukkanhat a lelkes játékos, sőt: alkalomadtán még bajnokságokat is rendeznek az online közösségek a legjobb romhackerek számára.

Mit jelent az emuláció ?

Olyan szoftveres úton megvalósított programkörnyezet, amelyben az eredeti (esetünkben árkád) áramkör ROM chipjeiből nyert dump (dump: a fizikai memóriachip bitre pontos másolata egy speciális fájlformátumba lementve) futtatható formátum lesz, azaz: egy program, amely “emulálja” az adott játék eredeti hardveres környezetét. Rengeteg különböző emulátor létezik, árkád berkekben legismertebb a nyílt forráskódú MAME, azaz a Multiple Arcade Machine Emulator, amely 18 évvel ezelőtt, 1997-ben indult útjára egy kis csapatnak köszönhetően. A MAME mára a legtöbb platformra elérhetővé vált (PC, konzolok, smartphone/tablet architektúrák, stb.) és mivel elsődleges célja a valaha létezett összes fontosabb árkád és konzolos játék emulációja, ezért a legtöbb klasszikust gond nélkül, megfelelő erejű hardver esetén 100%-os sebességgel és minőségben képes futtatni.

Mivel az okostelefonok/tabletek hardveres evolúciója ugrásszerrű fejlődésen ment át az elmúlt években, a mára elterjednek számító több GHz-es, 2-4 magos processzorok korszakában filléres tételnek számítanak ezek a korszerű, gyors architektúrák a kisebb cégek számára is. A korai multiboardok sem teljesítményben, sem kompatibilitásban nem voltak tökéletesek a klasszikus játékok emulációjához (leszámítva azokat az egyszerűbb ’80-as évekből származó árkád címeket, mint amilyen a Pac-Man, a Defender, vagy pl. a Donkey Kong Jr.) – ám ennek úgy tűnik vége, hiszen a nemrégiben megjelent új Pandora’s Box 3 (továbbiakban PB3) gyűjtemény nagyon szépen vizsgázott a kritikus szcéna köreiben. Már a tavalyi 2-es verzió sem volt rossz, de a néhány hónapja debütált PB3 amellett, hogy további hússzal bővítette az amúgy is termetes 500 játékot számláló felhozatalt, meglehetősen stabil és gyors működést tesz lehetővé, amelyhez sornyi új funkciót is társított.

De mi is van legbelül ?

Vessünk egy pillantást a kicsiny doboz belsejére: a hardver lelkét egy ARM Cortex-A8 CPU adja; ne dőljünk be a fotón látható “equivalent with Apple 5 CPU” marketingszövegnek (az Apple iPhone 4-ben volt ilyen), de a feltételezés abban mindenképp helytálló, hogy a rendszer lelke valóban egy 1 GHz-ig skálázható 1 magos, ám alacsony fogyasztású, hatékony és speciális teljesítménynövelő megoldásokkal, ill. utasításkészlettel rendelkező processzor; az  első ARMv7-A architektúrára épült modell, amely számos okostelefonban és multimédiás eszközben bizonyított már. Az ehhez társított Hynix DDR3 RAM a gyors átmeneti adattároláshoz megfelelő, akárcsak az emulátort és a játékok ROM szettjeit artalmazó Kingston SDHC microSD kártya, amely remek olvasási sebességgel bír, lerövidítve ezzel a töltési időt. A stabil framerate értékeket a nagysebességű video IC, míg az egyes hardverkomponensek közti gyors adatbuszok vezérlését az ST Micro-gyártotta dedikált társprocesszor végzi, így a kompakt rendszer remek hardverkörnyezetet kínál a válogatott 520 játék, és az őket futtató keretrendszer számára. A minimalista dizájnba öltöztetett board megkapta a maga standard JAMMA csatolóját, egy oldalsó hangerőszabályzót, egy opcionális VGA- és a 3,5mm JACK kimenetet is, amennyiben alternatív hangkivezetést is szeretnénk használni a JAMMA outputok helyett. Számtalan kínai gyártótól vásárolhatunk jelenleg PB3 JAMMA multiboardot: az aliexpress / alibaba oldalakon fellelhető cégek közül mégis érdemes olyat választani, amely jól dokumentált fotókkal, megfelelően nagy mennyiségű pozitív vásárlói visszajelzéssel rendelkezik. Ezzel elkerülhetjük a gyengébb minőségben gyártott példányok vásárlását. A tájékoztató szerint minden PB3 masszív tesztelési folyamaton esik át, így esélyes, hogy a várva várt csomag megérkeztekor tényleg jó minőséget kapunk a pénzünkért.

A Pandora’s Box 3 a klasszikus multiboardok külcsínjét annyival dobja fel, hogy a bekapcsolást követően egy hangulatos videóintróval tárja elénk az ízléses menürendszerbe helyezett 520-as listát, amelyben a joy segítségével lépkedve választhatjuk ki, melyik programot szeretnénk elindítani. Külön pozitívum, hogy minden egyes cím mellett automatikusan megjelenik egy néhány másodperces gameplay videó is az adott játékból, így ha elsőre nem ugrana be a stílus, a mellékelt mozgóképből biztosan kitalálható. A PB3 tartalmaz egy részletes options menüt, amelyben nem csak magát a rendszert szabhatjuk testre (coinok, játéklista, I/O teszt, stb.), hanem minden a játékokhoz egyenként is eltárolhatjuk a saját beállításainkat (régió, nehézségi szint, sebesség, kreditek száma, stb.) – köszönhetően a MAME-ból is ismerős szoftveres dip switcheknek (dip switch: manuálisan állítható elektronikus kapcsoló, a korai játékboardok options menü hiányában ezek segítségével voltak testreszabhatóak). A program elmenti a játékokhoz tartozó high-score táblákat is, így tényleg minden funkció megtalálható rajta, amely egy multiboard esetében felmerülhet. A gyártó elmondása szerint minden játékot leteszteltek, így kicsi az esélye, hogy olyanba fussunk, amely nem megfelelő sebességgel, vagy hibásan fut. (Megjegyzés: az egy- és többjátékos címeket felvonultató gyűjtemény 6 gombot igénylő szoftvereket is tartalmaz, így a bekötésnél figyeljünk erre. A standard JAMMA játékok max. 3 gombosak, az SNK Neo-Geo 4-et igényel, az egyéb alternatív rendszerek pedig 5-6 gombos vezérlésre épülnek.)

Összességében véve tehát remek választás a PB3: mai árfolyamon számolva kb. olyan 24-28E HUF-ból megúszható a vásárlás a postaköltséggel együtt, így azonnal rendelkezésre állhat az összes nagy klasszikus – beleértve a verekedős, a platform, a verseny, a logikai vagy a lövöldözős shooter stílus legjobbjait. (A teljes lista megtalálható a gyártó oldalán: meglepetésemre az összes nagyobb kedvencemet megtaláltam rajta, így olyan játékok is helyet kaptak a gyűjteményben, mint a Konami-féle Sunset Riders, a Blood Bros, a Metal Slug, a Samurai Shodown, a Street Fighter, a Mars Matrix, vagy a Strikers 1945).

Bár a PB3 felhozatala között találhatóak SNK Neo-Geo játékok is, ennek a rendszernek van saját, a gyári árkád Neo-Geo MVS fogadóba szánt multiboardja. A szintén kínai származású kártyák az eredeti MVS cartridge-okhoz hasonló külsővel és belső hardverrel érkeznek, így csak az MVS alaplapokba passzolnak, azaz: nem JAMMA csatolósak. Az MVS Multicart Wiki szerint több verzió is létezik belőlük, mind közül a legstabilabb a legutolsó Neo-Geo 161 in 1, amelyből jómagam is rendeltem egyet, és az Insert-Coin egyesületi árkád gépében már kipróbáltuk, méghozzá nagy sikerrel. A kártyán valójában 94 különböző SNK Neo-Geo játék található (ebből csak kettő “problémás”, a Sonic Wings 3, illetve a Last Blade 2), a maradék az alap verziók valamilyen módosított hack, vagy bootleg másolata. A játékokat a PB3-hoz hasonlóan itt is egy menüből érhetjük el, ahol aztán testreszabhatjuk őket a szokásos (kredit, nehézség, életek száma, stb) kapcsolók segítségével. Ennek a rendszernek a sajátossága a PB3-al szemben az, hogy a cartridge valójában csak egy jól összerakott memóriabank: mindösszesen egy apró méretű shellt (keretrendszert) futtat, amelynek az egyetlen feladata a játéklistát tartalmazó felület kezelése és a felhasználó által beállított paraméterekkel történő szoftver meghívása az SNK MVS slot számára. Minden mást, beleértve a valós idejű fordítást és a program futtatását maga a gyári fogadóegység végzi, így sokkal kisebb a kompatibilitási, vagy futási problémák esélye. A problémák ezen esetben csak a hibás fordítások-, a kártyában található ROM chipek rendellenes működése-, vagy a gyengébb minőségű ROM memóriák olvasási sebességének valamelyikéből fakadhat, amely lassulást okozhat a testesebb tárhelyű játékoknál. Szerencsére a 161 in 1 egy jól összerakott darab, egyedül a Metal Slug 2-nél tapasztalható 2 játékos mód esetén grafikai lassulás, de ott az eredeti Neo-Geo verziónál is szériahibának számító probléma volt ez a jelenség.

Mindent összevetve: ha jól választjuk meg a multiboardot és a gyártó céget, kifoghatunk egy-egy remek példányt, amely kiváló kiindulási pont lehet, ha árkád játékgépet restaurálunk, modernizálunk, vagy építünk a saját szórakoztatásunkra, mivel relatíve kisebb befeketetés mellett egy rakás játékkal leszünk gazdagabbak. Persze borítékolható, hogy a multiboardtól egyenes út vezet a “kedvenceimet azért önálló board formájában is beszerzem majd” -szerű kijelentésekig. Legalábbis azon néhány játék esetében biztosan, amely oly’ kedves a szívünknek, vagy amelyhez szép fiatalkori emlékeink fűződnek a játéktermek, vagy a balatoni nyaralóhelyek világából.

Ha további kérdésetek van a témával kapcsolatosan, használjátok bátran a komment szekciót, minden kérdést igyekszem hamar megválaszolni.

(2015.05.15.)