Bármennyire is érezni a válság megszorító következményeit a mindennapokban (és ez most saját tapasztalat), a játékipar valahogy nem, vagy csak igen csekély mértékben akar tudomást venni a negatív hatásokról. Olvasni ugyan stúdióbezárásokról, összevonásokról és csődközeli helyzetekről, valahogy olyan érzésem támadt, hogy valahol talán nem is olyan nagy baj, ha kicsit megnyirbálódik a profitorientált, reklámoktól, öltönyös úriemberektől, és játékpiaci szakemberektől hemzsegő, eltorzult lelkületű ipari kavalkád. Ha kell, kurtítsák meg a költségvetést, és erőltessék az egyéni ötletek és megvalósítások következtében felvirágzó, gyakran kiugrást jelentő játékok eljövetelét; jegeljenek be kétes kimenetelű projekteket, vagy kivénhedt, és kifulladt sorozatokat: fenébe az évek óta padlón fetrengő Need For Speeddel, vagy a Beijing 2008-szerű förmedvényekkel, elérkezett a megújulás ideje. Egy olyan korszaké, ahol újraértelmezést nyer a sikeres játékprogram fogalma. A megszorító lépésekkel visszacsökken majd a szennyes túlkínálat egy emészthető szintre, ahol végre talán mindenkinek érdekévé válik a nívós szórakoztató termék létrehozása, ahol végre leértékelik a rókabőr fogalmát, a nyakkendős rabszolgahajcsárok csak matematikai számokban és piaci görbékben ábrázolható mércéjükkel együtt.
Vajon a jelenlegi megszorítások negatív és pozitív hatása elegendő lesz ahhoz, hogy ismét az érték, a minőség és a tartalom domináljon a játékiparban, vagy a megtisztuláshoz elkerülhetetlen a ’80-as évek elején tomboló játékválság újbóli eljövetele? Tényleg vizionálhatóvá válik egy olyan kor, amelyben nem vívnak élet-halál harcot a vérszomjas fanboybrigádok azon felmordulva, mert XY játék az adott játékgépen két textúrával és három FPS-sel gyorsabb sebességet produkál, mint a rivális platformon? Vagy amelyben még a véresszájú Sony-bérencek számára is elfogadható az EDGE jogos és alátámasztható tényein alapuló 7 pontos Killzone 2 értékelése? Mikor itatja át a hazai olvasóközönséget a tudat, hogy egy játék nem attól lesz értékes és jó, hogy a rezignált, olykor fanboytáborból kikerülő cikkíró túlzásokkal és/vagy érzelmekkel teli kinyilatkoztatása 10-es pontszámmal jutalmazza-e a górcső alá vett szoftvert, vagy sem? Nehéz ügy. Az imént felvázolt jövőkép jelenleg olyannyira távolinak tűnik, mint az idegen csillagrendszerekből érkező, értelmes kapcsolatfelvétel időpontja.
Az önálló értékrend akkor is fontos, ha nem a mindennapi élethez kapcsolódik: hiszen mi miatt is választunk pl. autót? Számos tényező közrejátszik a végső döntés meghozataláig, a szakmai fórumoktól kezdve az internetes, és személyes tapasztalatokon át pl. a média is sokat nyom az adás-vételi szerződés megkötéséig – sokakban azonban fel sem merül, hogy legyen bármilyen is a külső vélemény, a döntés az ő kezünkben van, mégpedig a személyes tapasztalataik alapján. Próbáld ki, hisz’ meg van rá a lehetőséged: hiába a lebeszélő, vagy kioktató szándék, az érzelmeknek a szavak ritkán tudnak parancsolni. Gyerünk, töltsd le a demót, hallgass meg több véleményt, próbáld ki a játékot! Dönts helyesen, a TE egyéni véleményed alapján! Az EDGE lehet nívós, és meghatározó, de a legtöbb esetben csupán nyomatékosításként szolgál, nem szentírás. Más értékrend, más vélemény, de CSAK egy lehetséges nézőpont megtestesülése: önmagában nem elegendő a pozitív jövőkép megteremtéséhez, ugyanakkor hozzásegíthet egy objektív értékrend kialakulásához. Ők megtették az első lépést a megújuláshoz, amely sokkal inkább a belső értékrenden alapul, mintsem a fényesen csillogó massza és a hype sokaságán. Igen, emberből vannak, tévedhetnek. Az út csak akkor járható, ha a kezdőlépést egy másik is követi, jelenleg pedig te következel, kedves olvasó. Keress, tapasztalj, véleményezz és dönts, hisz’ életed is döntések folyamata.
