reLoaded

Sok kifogással élhetnék amiatt, hogy hosszú ideje nem volt már egyetlen bejegyzésem sem a gT-re, de úgy éreztem, szükségem volt egy rövid áramtalanításra. Egyrészt azért, mert mióta az 576 Online átavanzsált egy új, blog-szerű képződménnyé, minden amit ide szándékoztam írni, áthelyeződik oda. Másfelől viszont rosszul vagyok, ha billentyűzetre és szövegszerkesztőre nézek: ha arra gondolok, hogy két és fél hónapja megállás nélkül, minden egyes nap kiírom magamból Raccoon City és az Umbrella kálváriájának véget nem érő történetét, még az életkedvem is elmegy. Nem panaszkodom: nagyon jó érzés egy olyan világhírű franchise-ról könyvet írni, mint a Resident Evil, de a szűkös határidő, a kapkodás és a megfeszített tempó miatt minden szépség kiveszik a sorokból.

Az idei nyár életem legpocsékabb nyara: nem elég, hogy anyagilag teljesen a padlóra kerültünk Vacakkal mindketten (mindig a becsületes és jószándékú, segítőkész emberek járnak pórul), megfeszített tempóban, szünet és kikapcsolódás nélkül telik minden napom. Egyforma, monton, munkával töltött órák kergetik egymást, az éjjelek-nappalok pedig úgy suhannak, hogy észre sem vettem a suli kezdetét. Ez az egész egy kész rémálom: a Guide befejezéséhez közeledve még szerencse, hogy beugrott egy lakodalom és két rövid, ámde tartalmas munka, amellyel kicsit megszakíthattam a monoton életemet. Mialatt szívem választottja a gyakorlatát tölti, szépen összehoztam egy rendhagyó árkád Retro rovatot a szeptemberi Konzolba, és az első új, egyelőre meglepetésnek szánt előzetesem is megszületett a lagzit követő lusta vasárnapon. A hétfő eljövetelével azonban minden visszatért a régi kerékvágásba: megtörtént a beiratkozás (remélem, már tényleg az utolsó évet húzom a főiskolán), a szekér pedig halad tovább. Ilyenkor este mindig erőt kapok a folytatáshoz (és a saját kedvencem dédelgetéséhez), de rendszerint korai alvás lesz belőle. Ki akarok lépni ebből az átkozott mókuskerékből: játszani akarok egy kicsit, mikor kedvem tartja – felszabadultan, a munka gondolatától mentesen…

A szabadidő hiányára tipikus példa a lipcsei Games Convention: február óta készültem rá, hogy idén kimegyek a többiekkel, végül az egészből nem lett semmi. Bár itthonról azért követtem az eseményeket, csak tegnap volt időm megnézni Zsombor level up-os felvételeit a kiállításról. Bár a játékokról méltatlanul kevés szó esett (jobbára csak a legismertebb kiadók standjain tett az úriember látogatást, így nagyon sok finomság kimaradt), nagyon jól szórakoztam rajta, így ajánlani tudom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a téma. Annál is inkább, mivel az egyik snittben szereplő kiállított játékhősök mellett elhaladva Zsomborék pontosan az életnagyságú Samus Aran előtt állnak meg, amely témáját tekintbe pontosan belevág a gT profiljába. Apropó Metroid: számtalanszor elterveztem már, hogy tovább folytatom az eddig elkészült Metroid Galaxy Guide fejezeteit, de egyszerűen képtelen vagyok időt szakítani rá. Talán ha sikerült pontot tenni Raccoon City történetének végére, lesz időm belefogni ebbe is.

Néhány napja ráérő perceimben fabrikáltam egy új felületet a gT-nek: korántsem végleges, rájöttem, hogy egyáltalán nem tetszik sem a színösszeállítása, sem a stílusa. A momentumra az egy éves fennállás alkalmából került volna sor, de elcsúsztam vele. Igazából nem is fontos, de szeptember közepén gyaníthatóan kicsit átpofozom az egészet a nagy projekt befejezése után. Remélhetőleg sok olyan dolgot bepótolhatok majd, amire hosszú idő óta nem volt már lehetőségem. Múltkor Vacaktól azt kérdeztem: szerinted kiégtem? Belefáradtam? Ő csak ennyit válaszolt: csak túlhajszoltad magad, ideje egy kis pihenésnek. És mennyire igaza volt…