Mit ne mondjak, nagyon gyorsan elszáll a hét: hétvégén épphogy végeztem a szobám renoválásával (az elmúlt hetekben-hónapokban beszereztem pár bútort, előkészítettem a HDTV érkezését és a folyamatot lezárólag szombaton klassz új színre mázoltam ki a falakat), máris csütörtök van és szinte alig foglalkoztam a diplomamunkám dokumentációjával – holott az eredeti terv szerint a hét minden napján tovább írtam volna egy picit. Bár ha jobban belegondolok, december 19. még messze van, úgyhogy szépen ráérősen is belebonyolódhatok a bankkártyák és a Paypal rendszerének UML nyelvre fordítandó folyamataiba. Az igazat megvallva nem is nagyon volt hozzá kedvem, hiszen időközben megérkezett a Gradius V is, amely újabb hosszú órákat rabolt el az életemből. Bár sokak szerint piszkosul nehéz, én az ilyen klasszikusan nehéz shooterekben lelem meg az igazi kihívást: a Metroidot sem csak és kizárólag a remekül eltalált története, hanem a nehézsége és szívóssága miatt is kedvelem. Nem tudom, honnét fakad ez az önsanyargató játékelméletem, de szinte kiráz a hideg a néhány óra alatt teljesíthető programoktól – ezért is várom annyira a Nintendo DS-es Nanostray 2-t, amelynek elődje shooter mivolta ellenére ugyan egy délután alatt kipörgethető és megunható, de… remélem, hogy a folytatásban kiküszöbölik a szavatosságon esett csorbát.
Időközben persze volt lehetőség máson is izgulni: Wilson kolléga megkért a Gyakuten Saiban 2 ebay-es aukciók figyelésére, ugyanis Cheap barátunk akármennyire is ígérte, nem tudta neki beszerezni ezt a fura, ügyvéd-nyomozó szimulátort DS-re. (Hozzá kell tenni, elég fura ízlésre vall egy ilyen játékot szeretni, de a látszat néha csal: roppant additív és hangulatos programocskáról van szó, amelyet sajnálhat az európai piac, hogy nem tett a magáévá. Még szerencse, hogy a programban alapból van angol feliratozás, így a régiómentességnek köszönhetően nyugodtan be lehet szerezni akár a világ túlsó feléről is) Gábor nem bírt tovább várni, így hongkongi licitálásra adta a fejét: meg is nyertük neki szépen, egész korrekt áron: már csak izgulnia kell, hogy ne keveredjen el a csomag valahol a szállítás közben. A dolog érdekessége, hogy ugyanazon az estén még én is lecsapoltam picit a bankszámlámat: mivel Vacaknak elég sok a szabadideje mostanság a munkahelyén, elgondolkoztam azon, mivel segíthetnék neki kicsit kellemesebbé tenni az ott tartózkodást. A csajszikám imádja a DS-ét, de akárhogyis: a Nintendogs is unalmassá válhat egy idő után, más megfelelő játék pedig nincs a cuccaim között – így elhatároztam, hogy veszek neki egy New Super Mario Bros.-t, amely cool játékmenetével, eltalált 2D-s ugrabugra platform stílusával tökéletes alternatíva lesz neki egy darabig. Később persze majd jöhet a gondolkozást serkentő logikai felépítésű Mario Vs. Donkey Kong 2: March of the Minis, de mindent csak szépen, sorjában…
Hehe, ehhez előbb még be kellene szerezni azt a fránya TV készüléket. Egyelőre csak a kutatás megy a megfelelő modell után, meg aztán nem ártana egy kis pénzmag sem hozzá… 🙂
Na, akkor majd itt lesz az ideje egy jó kis HD-SDTV összehasonlító tesztnek is lassan. Kíváncsian várom. 😀
Kukucs 😉
Kisvacak: tudom, hogy ez csak egy apróság lesz, de remélhetőleg okoz majd néhány kellemes percet/órát a munkahelyeden, ha egész nap rátok sem nyitja senki az ajtót. Ezt a játékot neked találták ki: nagyon sok a pozitív visszajelzés róla, így inkább ezt választottam a Mario Vs. Donkey Kong 2 helyett – azt majd a jövő hónapban. Remélem, hogy időben megérkezik a cucc és nem keveredik el a postán – ettől ugyanis még tartok egy kicsit…
Stingikém!
Édes vagy, hogy egy újabb bejegyzésben ismét megemlítesz.
Nagyon örülök az új gyakhelyemnek, de tényleg kicsit néha uncsizok… Ezért szorgalmasan cipelem magammal a Tőled örökölt DS-t 😉 Már alig várom, hogy megérkezzen az új game és órákat játszhassak vele 😀