Réges-régóta dédelgetett álmom volt, hogy a videójáték retro kultúrája iránti tiszteletem (és persze a saját szórakoztatásom) részeként egyszer majd a saját játéktermi masinám villódzó fényei töltik be a játékkuckóm egyik szegletét. Egész korszakok teltek el álmodozásokkal és éjszakákba nyúló tervezésekkel, mire megszületett a vad ötlet: megfelelő donor híján saját gépezetet építek majd magamnak, ahogy oly’ sokan teszik ezt manapság. Bár külföldön egész underground csoportok és rajongói fórumok foglalkoznak lelkesen a témával, sajnos nem kellett sokat várnom a súlyos felismerésre: a projekthez sem megfelelő helyem, szerszámaim, szaktudásom és időm nem volt, ráadásul sem képzett faipari mérnök, sem pedig asztalosmester nem vagyok, hogy olyan minőségű eredményt produkáljak, amelyet mindig is szerettem volna.
Ahogy teltek-múltak az évek, egyre inkább átformálódott bennem az eredeti gondolat, hogy mégiscsak a felújítás lenne a leginkább vállalható élvezet felső csúcsa – persze ehhez megfelelő technikai támogatás, donorgép és némi műszaki szakérzék is szükségeltetik, így a folyamatos kutatómunkának és diskurzusoknak hála, ha nem is minden részletében, de belefogtam az első árkád kabinetem restaurálásába. Érdekességképp, a “kabinet” kifejezés keresési eredménye egészen meglepő eredményt hozott, először ugyanis 2008. augusztusában játszottam el a gondolattal, hogy egyszer majd eljön ez a pillanat (a RetroDroid keresőmotor linkje IDE mutat). Hát elérkezett.
Kedves látogató, feltehetően jó indokkal érkeztél a Retroidra: megköszönve a megtisztelő figyelmed, az alábbiakban szeretnélek meginvitálni a Retroid Arcade projekt című utazásra, amelyben színes-szagos, fotós blogsorozatban igyekszem leírni a tapasztalataimat és dokumentálni a felújítás részleteit, kezdve a beszerzéstől az elektronikai- és famunkákon át, a grafika, a dizájn, vagy az szét/összeszerelés mozzanatáig. Remélem, hogy tetszik majd az utazás – javaslataidat, véleményedet és saját tapasztalataidat is örömmel veszem, lentebb a komment szekcióban.