Szilveszteri mámor

Hm, úgy elszállt a karácsony és az újév, hogy szinte észre sem vettem. Hát akkor BUÉK mindenkinek így utólag is. Ez volt az első olyan december, amelyben egyáltalán nem éreztem azt a szokásos hangulatot, amely ilyenkor a hatalmába szokott keríteni. Pediglen mindent megtettem érte: izgultam az ajándékok miatt, készültem a párom meglepijére és a vacsora is finom volt nagyon. Bár karácsonykor új konzolra nem tettem szert, a nextgen élményhez szükséges első fontos momemtumot már megszereztem az könyvírói honoráriumomból – persze a családi összefogás példájának köszönhetően. Xbox 360 egyelőre nincs, ahogy Wii sem – őszinténszólva kicsit csalódtam az utóbbi masinában (miközben az előbbi egyre inkább kelleti magát vásárlásra), mivel a várva várt Metroid Prime 3: Corruptionomat és a Super Mario Galaxy-t ismeretlen okok miatt elcsúsztatták az ideig téli időszakra, így pont attól fosztottak meg, amely nálam egyet jelentett a gépvásárlással. Azért megleptem volna magamat az új Legend of Zelda: Twilight Princess Gamecube verziójával – persze csak azért feltételes időben, mert az országba behozott német verzió helyett külföldről megrendelt példányomat Wii-sre cserélték. Kicsit sem voltam ideges és mérges – pláne, hogy Martinnak beígértem az egyoldalas Zelda gondolatébresztőmet az új epizód kapcsán. Hét nappal lapzárta előtt még nem volt tesztpéldány: végső elkeseredésemben tőle kértem egyet és imám meghallgatásra került… Az utolsó pillanatban megérkezett játékról viszont teljesen más hangvégtelű anyagot sikerült összehoznom, mint amilyet terveztem – olvassátok majd el a januári konzolt, remélem tetszeni fog mindenkinek.

Idő közben a gamer365-re publikált Eragon teszt értékelőjét is megbántam: bár a 10/7-es pontszám valóban magas egy középsz@r tömegcuccért, alaposan megindokoltam a cikkben, miért adtam rá ennyit. Ennek ellenére sokan el sem olvasták, csak legörgették az értékelőhöz és rögvest anyázni kezdtek. Gyakran van olyan érzésem, hogy az olvasók csak az értékelő alapján döntik el, hogy egy adott irományt elolvasnak-e vagy sem, de ami rossz, az rossz. Tény. Pont. Bár az igazat megvallva az év végi nagy hajrában tálalt Hellgate: London előzetesemet sem vizslatták át többen. Pontszámot kellett volna adnom, így előzetesen egy meg nem jelent játékra – akkor talán több vélemény érkezik az anyaghoz 🙂 Viccet félretéve a Hellgate: London amúgy egy igazi fekete bárány: generációs csoda lehet belőle, ha beváltja a hozzá fűzött reményeket. Olvassátok el az előzetest, tetszeni fog.