Majd’ egy hónapig aggódtam egy német eladótól megnyert eBay-es licit miatt, mire eljutottam arra a pontra, hogy végre átvehettem a gyaníthatóan kalandos utat bejárt csomagomat. Szerencsére ittvan, egészben és egyben – bár az egyébként bombabiztos doboz csomagolásán észrevehető volt, hogy bizony valamelyik dolgozó igencsak kíváncsi volt a tartalmára. Szégyen és gyalázat, hogy ilyen embereket foglalkoztatnak a Magyar Posta nemzetközi kicserélőjében, s éppen ezért nem csoda, hogy számos külföldi ország szemében már szálka képében tiltólistára helyezett lett magyar kézbesítő szolgálat. Ahelyett, hogy a sok biztosításos és egyéb felesleges maszlagot nyomatnák, odafigyelhetnének inkább az EU-s színvonalat megütő alkalmazottak moráljára és ellenőrzésére is. A lényeg, hogy most sikeresen ideért a Nintendo 64-em, amelybe a Heike nevezetű hölgyemény a kései feladást ellensúlyozandó, sok egyéb apróságot is mellékelt. Ilyen volt a plusz memóriakártya, és az eredetileg nem szereplő, de harmadikként érkezett Quake 64 játék is, amely ugyan nem tartozik a legjobb N64-es FPS-ek közé, mégiscsak a gyűjteményem újabb ékes darabját képezi majd ezek után (meg egyébként is: ajándék lónak ne nézd a fogát). Már csak Vacak és jómagam (a hazai viszonylatokhoz képest) piszok olcsón megnyert Mp3 lejátszói vannak úton, de elvileg a héten azoknak is meg kell érkezniük. Bár utóbbiak miatt annyira nem aggódom, mivel biztosított csomagként lettek feladva – az N64-ből okulva az ezek utáni eBay biznisz csomagjait tutira biztosított küldeményként fogom kérni…
A mai nappal véget ért a durván két hónapos “nyaralás” is: a múlt heti tunéziai kalandtúra után gőzerővel beindult az egyetem szorgalmi időszaka, amely jelenlegi helyzetében inkább cirkuszra hasonlít, mint oktatási intézményre. Valójában a dolgok rendezésének mikéntjével van a probléma: a bürokrácia útvesztőiben a fejetlenség nagy úr, szegény diák pedig hiába próbálja rendezni sorait, sokszor tehetetlenül akad el. Bár engem nem nagyon érint a dolog (harmadévesként – elviekben végzősként – már igencsak szerény órarenddel rendelkezem erre a félévre), de Vacakot annál inkább, mivel tárgyfelvételi problémák miatt veszélybe került a gyakorlati ideje is. Ettől függetlenül persze jól haladnak a dolgok, a ma reggeli négy órás Elektromos áramkörök dózis után igencsak elmerengtem azon, hogy mit is keresek itt… a válasz még mindig várat magára. Inkább összeszedve a gondolataimat, nekiláttam a Metroid Galaxy Guide harmadik fejezetének 03. Hajtóvadászat címmel, ami Samus Aran kalandjait meséli tovább – egészen napjainkig.
