Hazafelé jövet Kisvacaktól a neki kölcsönadott Dreamcastról Wilson kolléga szavai jutottak eszembe: “nem lehet, hogy egy sikervárományos konzol, a felette álló ítélőszék hibás financiális döntése miatt íly’ csúfos véget érjen”… leperegtek előttem a Sega utolsó konzoljának csillogó percei – ahogy béget ért a support, ahogy egyre-másra kezdtek eltűnnik a boltok polcairól a DC-s címek és kezdtek felbomlani a játékok körül kialakult közösségek. Előttem van az a néhány vészjósló segélykiáltás, amit a privát felhasználók próbáltak az anyacég Sega felé kiabálni és ahogy az elvakult japán rajongók, valamint support cégek nekiálltak a konzolhoz nagyon hasonlító árkád Naomi bázisú shooterek portolásait elvégezni… Ma már csak ez tartja piaci szinten életben a gépet, hiszen az alkatrészek egyszer csak elfogynak, a fóliás játékok eltűnnek és hasonlóan megannyi generációhoz – a hozzájutás már csak és kizárólag körülményes forrásokból, használt dolgokkal foglalkozó aukciókkal lehetséges. (Aki még nem tette, tegye – jelenleg még hozzá lehet jutni a konzolhoz, de napról napra kevesebb fut belőle a boltokon, aukciókon.)
Az elmélkedés nem véletlen: a Dreamcast nagyszerű konzol, félkarú óriás, amelynek nagy pozitívuma (és egyben bukása is), hogy megelőzte a korát. A 128 bit-es konzol olyan technikai képességekkel, online szórakozással és szoftverek garmadával volt ellátva, amely siker lehetett volna a túléléshez. Pénzügyi problémák miatt azonban hiányos lett a paletta, sok játék csak nagyon nagy késéssel (vagy egyáltalán nem) jelent meg, kevés volt a PR munka és rövidesen felőrölte őt a Sony és a Nintendo hadjárata…
A rémképek nem véletlenek – a Nintendo ha csak képletesen is (szerencsére) de jó úton halad a szakadék felé (sajnos). A koncepcióváltás és a Revolution hozhatja el a megváltást, vagy a totális bukást – reméljük, Mario fennállásának 20. évfordulója sikerben és nagy bejelentésekben gazdag, a tettekben pedig termékeny évad lesz. A háttér adott, az ötletek mindig is megvoltak (persze akadnak hibásak is, mint pl. ez a Gameboy Micro), már csak az arogáns és komoly fellépés hiányzik. Reméljük, az idei TGS nagy meglepetésekkel szolgál majd és beigazolódik a hipotézis: a Nintendo élt, él és élni fog. �?men.
