Hú, ez a karácsony elég gyorsan eltelt: még ki sem keveredtem jószerivel az ünnepi kavalkádból, ma reggel pedig már a munkahelyemen tértem magamhoz (a túlóra után járó plusz honorárium nagy úr, amely remekül kiegészíti majd a januári fizetésemet- egyébként meg hétfőtől szabadságra megyek, szóval január 5-ig Hawaii lesz). Ennek, és az időközben művelt aktív játékos létnek köszönhetően idén a karácsonyi beköszönés is elmaradt, amit a dolog aktualitásának elvesztésre révén nem is szándékozom pótolni, talán majd újév környékén alkalmat kerítek egy rövidebb-hosszabb köszöntőre.
Nem tudom, hogy vagytok vele, de nálam a karácsonyozás aktív játékos szórakozásba csapott át: múlt héten kivégeztem a Dead Space kalandtúrát, amely roppant kellemes, ugyanakkor ilyesztő végjátéka után elégedettséggel teli vigyorral keltem fel a székemből. Még sok ilyen játékot, EA, nem kell a casual nyál, hardcore játékokat a népnek! Olyat, mint a Fable 2, amely már első pillanatban elvarázsolt, így gyorsan rá is biggyesztettem az Xboxos Zelda jelzőt, nem alaptalanul. Sok a hasonlóság a két világ között, Albion lenyűgöző tájai, fennsíkjai, szépségei és szörnyetegjei a lélegző és élő környezettel együtt olyan masszát alkot, amit minden RPG kedvelőnek ki kell próbálnia. A polcomon díszelgő, mellesleg saját szórakoztatásom céljából beszerzett Limitált gyűjtői kiadás ráadásul magyar nyelven kommunikál (azt leszámítva, hogy a poénos és jópofa fordítás itt-ott inkább ferdítés), de ami még fontosabb, hogy kooperatív szórakozást is tartogat. Unokaöcsémmel tehát már a single kampány kezdetétől fogva együtt daráljuk le a történetet, amely még inkább emeli a szememben eme dicső alkotás tagadhatatlan értékeit. Az egyetlen negatív dolog, amivel ezidáig találkoztam, néhány apró bug, illetve a kooperatív kamerakezelés közben itt-ott beakadó karakter, de annyi baj legyen – rövid idő elteltével meg lehet szokni.
Prince of Persia
Molyneux zseniális világát csak az új Prince of Persia kaland űberelheti, azonban az újjászületett Ubisoft herceg kalandjaiba egyelőre nem vágtam bele mondván, hogy amennyire csak lehet, kiélvezem a Fable 2-ből fakadó élményeket. Ha sikerül a gonosz Lucien ármánykodását felszámolni, Januárban talán kinyílhat a gyönyörű, éjfekete game.co.uk limitált fémdoboz, hogy a benne rejtőző csillogó korong felsüvítsen és – ha csak virtuálisan is, de – Perzsiába repítsen. Persze hiába a közeli jövőre betárazott játékdömping, a karácsonyfa árnyékában sem tudtam megállni, hogy ne nézzek körül a favorit brit áruházamban, ahol mindig találok valami kihagyhatatlan ajánlatot: a “Big Sale” feliratok roppant kecsegtetőek, észre sem vettem, és máris egy Far Cry 2 & Madagascar: Escape 2 Africa landolt a kosaramban. Előbbi alig másfél hónapos játék révén nemrégiben még bőven a 10E HUF feletti árkategóriát súrolta, a vásárlás pillanatában pedig fontról átszámolva kemény 4800 jó magyar forintért talált nálam gazdára (a Madagascar asszonyka legnagyobb örömére, szintén ugyanennyit kóstált). Még mondja valaki, hogy a játékkonzolos szórakozás drága mulatság (elárulom: nem az, csak tudni kell honnan vásárolni). Ezzel azonban elzártam a csapot, február végéig biztosan nem tervezek semmit sem vásárolni, inkább a még végig nem játszott jövevényekre próbálok fókuszálni (Fable 2, Prince of Persia, Ninja Gaiden 2, Far Cry 2). Több, mint elég, azt hiszem. Legközelebb vagy Resident Evil 5, vagy Aliens: Colonial Marines. Mert ez a kettő a tuti. Meg a Szilveszter.
