Tag: Commodore 64

RETROID Starcade Game Vault cartridge

…avagy a C64-hoz tervezett / készített Retroid Starcade Game Vault kódnevű multicartridge megoldásom története. Nemrégiben (úgy két évvel ezelőtt) gondoltam egyet és belefogtam egy saját tervezésű C64-es játékgyűjtemény elkészítésébe, amit kifejezetten bővítőkártyás, ún. cartridge formátumban szerettem volna elkészíteni. Ezeknek a sokoldalú bővítőknek számtalan formája létezik már manapság és a technikai előnyeik (gyorsaság, egyszerűség, könnyen kezelhetőség) […]

RETROID Starcade Game Vault C64 cartridge

… a DIY alapokon készített bővítőmodul


Még 2021-ben gondolkodtam el azon, hogy az Amigás tápegységek és az egyéb korábbi C64-es kiegészítők után valami igazán egyedi saját DIY projektbe kellene belevágnom: ekkor született meg a gondolat, hogy készítek egy C64 cartridge multigame bővítőkártyát. Gyerekkoromban mindig csodáltam ezeket a kütyüket, de manapság a Magic Desk technológia újragondolásának köszönhetően igazából annyira nem is bonyolult a történet, így hát életre hívtam a Retroid Starcade Game Vault Cartridge projektemet.

Viszont ha már ebbe belefogok, akkor tényleg end-to-end én akartam mindent megcsinálni: a NYÁK-ot, a forrasztást, az alkatrészek beszerzését, a szoftveres programozást és minden egyebet, sőt! Nem úgy ismerem magam, hogy csak hányaveti módon készítek egy csupasz cart-ot, adjuk meg a módját rendesen. Ez alapján végül 3d nyomtatott shell, egyedi doboz dizájn és egy raszteres cracktro-féle intró is társuljon akkor már a dologhoz.

A projekt egyik előzménye, hogy régóta próbálkoztam már a forrasztás elsajátításával és mostanra jutottam el oda, hogy egész szépen sikerülnek az ilyen jellegű feladatok. Sok korábbi kísérletezés eredménye a mostani – persze, mint a legtöbb dologhoz ehhez is megfelelő felszerelés szükséges, de szépen lassan mindenem meglett hozzá. A tapasztalat mellett a megfelelő forrasztóállomás és hegy, speciális folyasztószer, forrasztószalag, csipeszes állvány, valamint IPA és nyák-tisztítószer is szükséges ahhoz, hogy tényleg szép eredmények szülessenek. A másik, hogy több – korábban szervizelt – C64-em halálozott el ilyen-olyan hibákkal az évek során és egy utólagosan nagy csalódásként megélt “restaurációs” megbízás okán fújtam fel magam annyira, hogy komolyabban nekiálljak SK foglalkozni a dolgokkal. A NYÁK-okat egy éve Mackó barátom a BME Elektrotechnikai tanszékén már legyártatta (fontos volt, hogy ami csak lehet, itthon készüljön, így nem a PCBWay-féle megoldást választottam) – ráadásul ez egy kicsit átalakított, egyedi, fekete színű és mindenféle védőréteggel ellátott verzió lett végül, amelyet a lenti fotókon is láthattok.

A dolog odáig fajult, hogy szép lassan elkezdtem foglalkozni a C64 lelkivilágával is: mérnökként nem állt túlzottan távol tőlem a mikroelektronika, a mérőműszerek és a kapcsolódó fogalmak ismerete, így szép lassan jópár C64-es lapot sikerült diagnosztizálni, esetenként pedig megjavítani. A következő projektem ennek okán egy saját építésű C64 lesz Sixtyclone alapokon, de ez már egy másik történet.

A lényeg, hogy az eléggé csalódást jelentő “restaurátor” megbízáson túltéve magamat, elkezdtem szépen felhajtani a szükséges alkatrészeket: a logikai kapukat, az EEPROM-okat, kondenzátorokat, vásároltam EEPROM-író készüléket és elkezdtem alaposabban megismerkedni a Magic Desk Cartridge converter ASM kódjával, a memóriacímzésekkel és a regiszterek működésével is. Szépen lassan elkészült az első prototípus cartridge, amellyel elkezdtem tesztelni valódi hardveren a korábban GTK-Vice alatt összerakott szoftvercsomagot – visszatekintve talán a cracktro készítéssel kísérleteztem a legtöbbet, de a végső verzió menürendszerében még tracker-alapú SID muzsikát is sikerült beszuszakolnom a memóriába, amely kellően kellemes, loopolt és mégis egészen apró (egészen pontosan 3kb) méretű. Száz szónak is egy a vége: a socketelt, ráadásul bővített 1Mbyte (8x128kb) háttértárral bíró változat végre életre kelt és a tesztek is jónak mutatkoztak – pár apróságtól eltekintve, amit néhány napnyi ráfordítás révén sikerült kijavítanom.

A legtöbbet egyébként az egyes szoftverek memória inicializáló és töltő rutinjai mellett magával a demóval bíbelődtem. Mindenképp olyat szerettem volna, ami klasszikus módon, dallammal és rasztercsíkokkal variál a képernyőn és fontos volt az is, hogy az ott levő üzenet tényleg közvetlen és a játékosnak címzett legyen. A demót napokig próbálgattam, mire elérte a végleges formáját, aztán jött a tömörítés (crunching) és az optimalizáció, hogy ne csak emulátorban, de valódi vason is megfelelően fusson, de azért spóroljak a tárhellyel is. Ehhez általában a Kollár Zoli-féle (nyugodjék békében) 1541SD floppy drive emulátort és a monitor programot használtam – no meg a PC-re készült DirMastert, amellyel tökéletesen lehet lemezképfájlokat és mindenféle fájlstruktúrás hókuszpókuszt készíteni. Mikor a demó már nem fagyott ki a memóriacímzés miatt, úgy kellett az indítórutint módosítani hozzá, hogy ne arra a területre írjon, amelyik a Magic Desk menü asm loaderjének fenntartott tartomány – ezzel is elbíbelődtem néhány órát, de sikerült átalakítani a betöltőrutint úgy, hogy ne üsse egymást a kettő.

C64 multicart cartridge DIY programming
Mindenféle tool a szoftveres programozáshoz: monitor, assembler, python-alapú compiler és hasonlók…

Mikor megvoltam ezzel is, jöhetett a valódi forrasztás: az első tesztpéldányon sokat bíbelődtem, mert ezzel teszteltem ki tulajdonképp a logikai kapukat, az EEPROM típust, a reset funkciót a tact switch-el és a socketeket is. A forrasztás is egész szépre sikerült, de utólag a korrózió elkerülése miatt kellett vásárolnom a forrasztás után visszamaradt gyanta és egyéb anyagok eltávolítására szolgáló szereket. Az Izopropyl-alkohol bár a zsír és a legtöbb szennyeződést oldja, nem elegendő – szükség volt hát egy ún. Kontakt LR elnevezésű forrasztásokhoz használt oldószerre, amely bár elég hatékony, de nem igazán olcsó vegyszer. Ezt a HQ Elektronikában vásároltam több más, egyéb aprósággal együtt. Azt kell mondanom megérte, mert tényleg csodát művel és a beépített kefével együtt tökéletesen eltávolít minden szennyeződést, amelyet az IPA-val lekezelve utána tiszta, tökéletesen kezelt felületet kapunk végül.

C64 multicart cartridge DIY cracktro
A raszterizált színes-szagos, zenés cracktro, hogy ilyen is legyen

A teszt cartridge-on aztán mindenféle funkciót, menü variációt, konfigurációt és felállást kiteszteltem. mivel maradt néhány tartalék NYÁK-om (sőt, eredetileg csak 10 db-hoz vásároltam alkatrészeket a Lomex/Hestore/Robtron/Kontel/HQ Elektronika ötösfogatból), ezekhez olyan MD .bin-t fordítottam végül, amelyek tematikus válogatások. Kumite barátomnak a gyermekkori all-time best of gyűjteményét állítottam össze, Sakmannak pedig szintén egyedi, limitált változat készült, eltérő színösszeállításban, és névre szóló demóval illetve külsővel megáldva. Mivel gyermekkorom legendás masinája épp 2022-ben ünnepelte a 40. évfordulóját és ez a projekt is elvileg tavaly fejeződött volna be, az utolsó pillanatban kicsit kibővítettem az eredeti célokat és a retail változat mellett egy olyan kompilációba is belefogtam, amely egy kurrens összeállítást tartalmaz. Ez utóbbi a 40th Anniversary Edition nevet kapta és egy olyan 32 játékból álló gyűjteménnyé vált, amely az évforduló környékén debütált, nem mellesleg kiváló minőségű produktumokból áll össze. Akad köztük programozó bajnokságra készült cím, korábbi játékok továbbgondolt és újratervezett változatai, teljesen egyedi ötlet alapján készült kiválóság, sőt! filmadaptáció alapjául szolgáló játék is. A pontot az i-re egy 2023-as januári játék, az egészen fantasztikus Lester teszi fel, így az eredmény egy méltó és gondosan válogatott szerelmeslevél lett a C64 rajongóinak. Remélem, hogy aki úgy dönt, beruház egy ilyen C64 cartridge -ra, igazán nagy örömét leli majd ezekben a játékokban.

C64 multicart cartridge DIY design layout
Készülőben a vektorizált doboz sleeve dizájn

Elkészültek a különböző image variánsok, amelyekkel egész estéket bíbelődtem el, mire végignyálazva a C64 éra legjobbjait, sikerült összeválogatnom azokat a játékokat, amelyeket a megfelelő törés, verzió, méret és stabilitás alapján be tudtam válogatni a gyűjteménybe. Ezeket aztán változó felállásokban a szintén napokig tartó tesztelés és nyúzás után szépen átkonvertáltam a VICE-al a megfelelő formátumra és kiírtam a vadiúj, NOS (New Old Stock) EEPROM chipekbe a TL866-os USB-s írómmal. Jöhetett a valódi vason történő stressz-teszt és nyúzda, amely elég idegörlő volt révén, hogy különböző gépeken, eltérő BIOS-sal és verziójú alaplapokon is ki akartam hajtani az összes lehetséges változatot.

Mikor ezzel elkészültem, elkezdtem végre a külcsínnel is foglalkozni és a megfelelő dobozméret kiválasztásra / lerendelése után kitaláltam, hogy egy kívülről ráhúzható Retroid dizájnú paper sleeve-el csinosítom ki a Retroid Starcade Game Vault cartridge-omat. Ehhez kicsit felevenítettem a vektorgrafikás tapasztalataimat még abból az időszakból, amikor a Retroid Starcade árkád játékgépemet dizájnoltam kicsit át és Illustratorban néhány este alatt elkészült az a minimál dizájn, amelyhez végül a klasszikus ’80-as és ’90-es években jellemző banális és túlzó szövegezést is kitaláltam. A betűtípust kicsit cartoon-style-ra vettem, az ingyenes Zig font típust torzítottam el, amelyhez aztán utólagosan kitaláltam a hátoldal mintajátékait és az azokat körbefoglaló klasszikus CRT bezel-eket is. A dolog érdekessége, hogy minden egyes verzió eltérő szövegezést és háttérgrafikát kapott, így tényleg egyedi változatok születtek. A C64 cartridge -okhoz természetesen egy, az adott kiadáshoz passzoló általános leírás, ismertető, játéklista és technikai áttekintő is készült, amelyek szintúgy helyet kaptak a dobozban.

C64 multicart cartridge DIY
C64 cartridge shell-csapat harcra készen

Elkészült hát nagyjából minden, kivéve a burkolatot – ez volt az utolsó lépcső és itt valóban sokat gondolkodtam azon, hogy végül milyen cartridge shell-t készítsek/vásároljak az így elkészült projektemhez. Azt tudtam, hogy mindenképp plasztik házat szeretnék, így a TFW8B ún. Stumpy cartridge dizájnja tetszett a legjobban (ez egy ilyen rövidebb és kecsesebb fajta, mint a klasszikus ún. long C64-shell-ek): rátaláltam az osztrák protoparts vállalkozásra is, aki több színben sajtol saját gyártású shell-eket C64 cartridge -okhoz, de végül mégis az előbbi dizájn mellett döntöttem, hiszen maga a Magic Desk cartridge-om is a kisebb, short dizájn elvét követi. A TFW8B website viszont angol és hiába a viszonylag olcsó ár, a szállítással és a +27% kötelező EU-n kívüli ÁFA-val horribilis lett volna a beszerzés. Sokféle opciót megnéztem, kutakodtam ebay-en, a lengyel shopokban de egyszer aztán átfutott az agyamon, hogy az egész projekt gyakorlatilag saját kezűleg készült, nem lehetne-e a shell-t magát is valami más módon elkészíteni.

40. évfordulós gyöngyszemek (Lester, Reckless64, Runn’ n Gunn, Night Knight, Super Mario Bros. és a Vegetables Deluxe)

Eszembe jutott, hogy nem is olyan régen találtam egy srácot facebook marketplace-n, akivel készíttettem az Ikea Fjallbo típusú, 20-as éveket idéző lemezjátszó állványomhoz vinyl-tartókat, 3d nyomtatással: kerestem a thingiverse-n a cartridge-omhoz megfelelő shellt és találtam is olyat, ami méretben és dizájnban is passzolt. Készíttettem vele egy low-quality próbanyomást, amely elsőre tökéletesen lett, ráadásul a reset gomb lyuk pozíciója is pont ott van, ahol lennie kell, sőt! Sikerült úgy átvariálni, hogy pattintós (masszív) megoldással rögzüljenek a fedelek, így még csavarozni sem szükséges. Rendeltem hát tőle háromféle színvariációban néhány példányt, amelyhez szintén saját kezűleg szerkesztett logó és matrica is társult. Kinyomtattam a néhány óra alatt elkészült kézikönyvecskét, leírásokat, dizájn elemeket és… ezzel elkészült a projekt, amely az eredetileg tervezett néhány hónap helyett konkrétan két évig tartott (igaz, ebből másfél év tetszhalott állapot volt, de november végén ráúsztam ismét a témára és kb. két hónap alatt sikerült is tető alá hozni).

A sors fintora, hogy időközben az egyik, sohasem használt és tényleg vadiúj C64-em audio áramköre is bekrepált, amit csak onnan tudtam meg, hogy gondolván egyet kipróbáltam az egyik cartridge-al és több más játékkal is a gépet mire kiderült, hogy az egyik hangcsatorna hiányzik… azóta már sikerült kimérnem, hogy az egyik kondenzátor fáradás áll a háttérben. A korábban kapott két donor gép alaplapját is szerettem volna már felújítani és néhány más kisebb DIY projekthez is szükségem lett volna egy segítő eszközre, így végül sok tervezgetés után vásároltam végre magamnak egy kiforrasztó állomást, amivel jelentősen lerövidül a munka. Egyrészt az egyik alaplapban memória és logikai kapu processzorokat is ki kellene forrasztani a javításhoz, másrészt – és ez a fontosabb szempont – szeretnék építeni egy vadonat új és modern alapokon nyugvó klónt egy SixtyClone képében, amelyhez a donorchipek egy részét szintúgy ki kell majd forrasztanom valahogy. Egy ún. vákuumos desoldering stationnal ez kvázi gyerekjáték, úgyhogy a következő projektem minden bizonnyal egy átlátszó házba épített gyönyörű piros/arany alaplapos és fekete billentyűzetes masina lesz majd, amelybe mindenféle FPGA-alapú bővítményt beszerelek. (sztereó MixSid, beépített Lumafix, S-Video output, FPGA PLA, hűtésmodok és még sorolhatnám). De ez már egy következő történet, egyelőre most a legnagyobb öröm a Retroid Starcade Game Vault gyűjteményt övezi – így ha rátaláltál erre az oldalra, akár a keresőkön, akár új tulajdonosként a cartridge dokumentációján található QR kódot beszkennelve, szívből gratulálok az új hardveredhez és igazán jó játékot kívánok hozzá!

[Kapcsolódó cikkek: C64 játékok 2020-ban]

A felhasznált alkalmazások, oldalak


… és veled mi történt 2020-ban ?

Ne tévesszen meg senkit az utolsó, 2019 februári RETROID-féle Metroid Timeline frissítés a Retroidon. A blog nem volt tetszhalott, csupán másfelé fókuszált a figyelmem – ha bővül a család, ez bizony áldozatokkal is jár a megannyi öröm mellett. De aggodalomra semmi ok: a projektek egy része ugyan felfüggesztésre került, év végére sikerült két terjedelmesebb anyagot […]

A Spitfire breadbin C64-em, 1984-ből

Tulajdonképp akármelyik retro platformot választhattam volna, hiszen az idei év minden nagyobb célközönségű hardver háza táján termékeny volt, mégis a Commodore 64-et emeltem ki belőle [elsőnek]. Az ok egészen prózai: ez volt a kedvenc számítógépem és az Amiga mellett a mai napig figyelemmel kísérem a közösségi pályafutását. Commodore 64-re 2020-ban a Covid-19 tombolása alatt is több tucatnyi játék ért a finisbe, ebből válogattam ki egy szép nagy csomagot, melynek döntő többsége ráadásul dobozos, retail változatban látott napvilágot. Javarészt meg is fordultak a gépemben, így talán elsőkézből tudok megfelelő információval szolgálni azok számára, akiket szintén érdekel, hogy mit villantott a C64 scene a gép debütálása után 38 esztendővel. Nincs természetesen sorrend, de a végén azért hirdetek egy top hármas dobogót, hogy szép keretet adjunk a versenyzésnek.


Fix-it Felix Jnr.

Bizony, a Rontó Ralph nevű, hihetetlenül jópofa árkád videójátékos gyökerekkel rendelkező animációs rajzfilm is megkapta a maga C64-es átiratát. A játéktermi verzióhoz hasonlóan itt is pontosan ugyanazt kell csinálni a játékban, mint ami Felix szerepe volt a rajzfilmben: Ralph rombol, pusztít, a feladat pedig az, hogy a platformokon ugrálva a mágikus kalapáccsal meg kell javítani mindent, amit összezúz, mielőtt az időnk lejár. Nehezítésként természetesen törmelék hullik fentről lefelé, így az elkészült változat teljesen visszaadja az érzést, amit a filmes történetben láthattunk (Már ha láttad a mozit, ugye – ha nem, nyomás megnézni – trailer ITT!)

LINK: https://brokenbytes.itch.io/fix-it-felix-jr


Old Tower

Az “Öreg Torony” valójában egy logikai elemekkel tűzdelt akciójáték, ahol felfedezőként kell helyt állnunk egy falakkal, csapdákkal és mindenféle veszélyes szerkezettel tűzdelt építményben. A feladat az összes érme összegyűjtése és a kijárat elérése, mielőtt fűbe harapnánk. A vadászat számtalan scrollozó képernyőn keresztül történik, a játék érdekessége pedig az, hogy több, mint hat évig készült, ráadásul assemblerben, a KickAsm toolset segítségével. Az Old Tower teljesen ingyenes, letölteni .prg és .tap formátumban az alábbi linken lehet.

LINK: https://retrosouls.itch.io/old-tower-commodore-64


The Isle of the Curset Prophet

A több nemzetközi Commodore 64 scene díjat bezsebelő ICON 64 legújabb játéka, a The Isle of the Cursed Prophet a Psystronik facebook oldalán bukkant fel és gyakorlatilag egy klasszikus árkád kalandjáték, amelyben a főhős elhunyt feleségét próbálja visszahozni a halálból azzal, hogy a különös sziget rejtélyeit kutatja. A hagyományőrző játékmenetből sugárzik a misztikum, amelyhez nagyban hozzájárul az atmoszférikus zenei aláfestés és az óriási scrollozó térkép is, amely tényleg csak arra vár, hogy a veszélyektől hemzsegő helyszínt felfedezzük. A játék mindent megtesz a kíváncsiság felkeltéséért, Commodore 64-hez képest nagyfelbontású karakterábrázolást és ellenfél-sprite-okat, ill. nagyszerűen animált intrót tartalmaz és a jelenleg összes futó hardveres környezetben futtatható (SD2IEC, PAL/NTSC gépek, de még a C64 mini/maxi változatok is). A Dobozos és letölthető változat a psytronik oldaláról érhető el / vásárolható meg.

LINK: https://psytronik.itch.io/cursed-prophet-c64


Arcade Daze

Szintén egy ICON 64 alkotás, amely különösen kedves a szívemnek, ugyanis ismét árkád vonatkozása van, nem is akármilyen. A játék történetügyileg semmi, de nem is ez a lényege, hanem a tartalma. Főhősünkkel tizennyolc klasszikus árkád játékban kell győzedelmeskednünk, hogy elhappoljuk a “King of Arcade” titulust. A sikeres Zzap!64 Kickstarter kampányt futó játék olyan klasszikusok variánsait tartalmazza, mint a Space Invaders, a Frogger, a Lunar Lander, a Tank, vagy a Pac-Man, így a nosztalgiafaktor abszolút garantált. Némi üröm az örömben, hogy a covid miatt ez a játék is csúszott egy nagyot, de hamarosan elérhető lesz a Pystronik webshopjában (már készen van egyébként, a fejlesztők júniusban posztolták az eredményt egy facebook posztban.)


MetalWarrior Ultra

Aki játszott az eredeti Metal Warriorral 1999-ben (te jó ég, ez is már 21 éve volt), annak ismerős lehet a címbéli játék ugyanis ez gyakorlatilag az eredeti epizód rebootja, amely az eredeti történet és gameplay kibővítésével, feljavított látványával és a fejlesztő későbbi játékaiból átvett extrákkal kerülhet ismét a Commodore 64-ekbe. Az eredeti Metal Warrior quadrológia mögött álló Lasse Oorni, Hessian és Steel Ranger tovább folytatja a sorozatot, a rájuk jellemző maximalizmussal: az MW Ultra szépen kipumpálja az utolsó bájtot is a koros gépezetből a finom animációkkal, az immerzív sztorimeséléssel és számos grafikai effekttel, így igazán érdemes lesz odafigyelni rá, amennyiben szereted az efféle akciójátékokat. A kiadást a Protovision és a Pystronik Software közösen végzi.

LINK: https://cadaver.github.io/wip.html


Soul Force

Aki valamennyire követi a C64 körül folyó fejlesztéseket, biztosan összefutott már Sarah-Jane Avory projektjével, a Soul Force-al, hiszen a hölgyemény twitteren, facebookon és a nagyobb C64-es közösségi fórumokon is lelkesen posztolja a fejlesztés különböző szakaszait. A jelenlegi állapotában a Soul Force joggal pályázik a definitív horizontális shooter titulusra Commodore 64-en, ugyanis durva minőségű grafika és scrolling, illetve intenzív robbanási effektparádé az egész. Húsz adrenalintól csöpögő pálya, ráadásul mindegyik egyedi grafikai stílusban, fejleszthető űrhajó, csurig töltve bitmap artokkal a fejezetek közt, hétféle gyűjthető bónusz cucc, számtalan bossfight, password-alapú automata mentési rendszer és még egy rakás érdekesség, amiért ez a játék talán még a Katakist is lenyomja minőségben. A nagyszerű zenét a közösség dobta össze hozzá, és minden bizonnyal jó eséllyel pályázik az RGN C64 Gamers Chouse Award első helyére is. A játék egy 512kbyte-os Cartridge formában, a Protovision kínálatában lesz megtalálható még az év vége előtt, ráadásul a grafikai segítségnyújtásban és a box artwork-ben egy magyar úriember, Sinkó Gergely is közreműködött, így különösen érdemes rá odafigyelni.

LINK: https://www.protovision.games/games/soulforce.php?language=en


RunNGun

Nem sidecrolling shooter, de mindenképp említésre méltó Carleton Handley akció platformere, a RunNGun is, amely mint neve is mondja, egy run’n gun stílusú, feszes tempójú lövöldözős játék nagyszerű mozgó hátterekkel és sprite animációkkal. A játék érdekessége, hogy a béta verzió létrejöttét egy Saul Cross (szintén népszerű C64 kóder és zeneszerző) által kreált térkép adta, amikor a fejlesztő egy scrollert (tartalmat mozgató animáció) akart készíteni belőle. A játék egyelőre béta státuszban leledzik, de ígéretet kaptunk arra, hogy idővel egy Metroidvania-szerű játék lesz majd belőle, teletömve ellenfelekkel és hozzá való ideális pályadizájnnal. A demo mindenesetre már elérhető.

LINK: https://carletonhandley.itch.io/c64-prototypes


The Shadow over Hawksmill

A fenti kalandjáték valójában a Psytronik Software századik kiadott játékának állít emlékművet azzal, hogy a többszörös díjnyertes Rocky Memphis: The Legend of Atlantis-t fejlesztő csapat bevállalta a Shadow over Hawksmill című nyomozós kalandjátékot is. A történet észak-anglia esőáztatta kis falujába, Hawksmillbe kalauzol minket, ahol a lakók rejtélyes eltűnése után kell nyomoznunk – hősünk sötét erők gonosz munkálkodására gyakanszik tanulmányozva a nagy gonosz tekercsét, a Necronmonicon-t. Az ICON 64 játékában ősi titkok és misztikum keveredik egymással és ahogy egyre jobban belemélyedünk a nyomozásba, a kalandozásunk gyakorlatilag bámulatosan megkoreografált logikai feladványokban, felfedezések tarkította lövöldözésekben és hasonló szuper dolgokban csúcsosodik majd ki. A játék részletgazdag látványvilágával, hatvan képernyőt betöltő helyszínábrázolással, atmoszférikus zenei anyagával igyekszik meghódítnani a klasszikus kalandjátok iránt rajongók szívét. Rengeteg tárgy gyűjthető és kombinálható a titkok megoldásához, a fegyverünkkel ráadásul célozni is lehet (kell is), így még a harci jelenetek is élvezetesebbé válnak. A program mindenféle betöltőrutint és Commodore 64 variánst támogat, kazettán, floppy lemezen és digitális letöltés útján is beszerezhető a Psytronik oldaláról, cartridge formában később pedig az RGCD shopjából.

LINK 1#: http://www.psytronik.net/newsite/index.php/c64/123-hawksmill
LINK 2#: https://www.rgcd.co.uk/


Vega

Az Atwoods Studios parányi méretű minimál space shootere, a Vega a BBC Party #14-en debütált először a Delysid jóvoltából mint scene demo, aztán később a fenti Atwoods team egy rövid, de tartalmas játékot kanyarított belőle további screenek és egy endboss kreálásával. A játék a CSDb oldaláról ingyenesen elérhető, ám a Protovision készített belőle egy ízléses dobozos limitált kiadást is, amely cartridge formában, egy parányi műanyag űrhajóval és egy kézikönyvescskével ad retail külsőt ennek a rövid, de nagyszerű játéknak.

LINK #1: https://csdb.dk/release/?id=188094
LINK #2: https://www.protovision.games/shop/product_info.php?products_id=282


The Curse of Rabenstein

Szinte hihetetlen, de még 2020-ban is játszhatunk új szöveges kalandjátékot Commodore 64-en, ugyanis Stefan Vogt dizájner The Curse of of Rabenstein című alkotása is megjelent áprilisban, mégpedig a Puddle Soft kiadó első játékaként. Az 1862-ben játszódó történetben egy utazó szerepét alakítjuk, aki épp Zürich-ből tér vissza és ahogy a Rajnán kelnének át a lovaskocsi egyszercsak megáll a semmi közepén – miután kiderítse, mi történt, leszáll a hintóról, ám a kocsis nyomtalanul eltűnik és hősünk a közeli erdő felé veszi az útját, hogy megkeresse. Nem jut sokáig, egy természetfeletti jelenség pánikszerűen visszaűzi a lovaskocsihoz és kezdetét veszi a rémálom, ahol már nem csak a kocsis, de saját élete is veszélyben van. A játék rendkívül mesterien adagolja a misztikum és a horror keverékét, a narratíva pedig – bár relatíve lineáris játékmenetet ígér – végig képes fenntartani az érdeklődést és a kíváncsiságot a történet alakulása iránt. A játék interpreterje modern de csupán két szavas, így ha még nem játszottál korábban szöveges kalandjátékkal, itt szerencsére nem a kekeckedő és magacs változattal találod szembe magad. Elég sokféleképp felismeri a parancsokat, így gyaníthatóan segítség nélkül is végigkalandozhatsz az egyébként művészi szinten megrajzolt állóképek és logikai-feladványok sűrűjében. A Cruse of Rabenstein a Commodore 64 mellett egyébként Amigára, Spectrum Nextre és Atari-ra is megjelent és dobozos formában elérhető a polyplay shopjából.

LINK #1: https://8bitgames.itch.io/rabenstein
LINK #2: https://www.polyplay.xyz/navi.php?qs=Rabenstein


Showdown

No nem a Samurai, hanem inkább Western – a Showdown ugyanis a klasszikus face-to-face árkád (és számos konzolos, ill. mikroszámítógépes) érából származó Gun Fight (1975) alapötletét ültette át modernebb formába. Egy végtelenül egyszerű ügyességi, főleg reflexre épülő lövöldözős játék, amit 3-tól 99 éves korig mindenki élvezhet – feltéve, hogy szereti a pisztolyokkal történő klasszikus párbajozást. Két Cowboy egymással szemben, fel-le mozogva, az akadályozó tereptárgyak (kaktuszok, ládák, mozgó szekér az úton, stb.) közepette próbálja leteríteni egymást – akinek először sikerül öt alkalommal, az nyer, a másik vereséget szenved. A párbajt szinesbíti, hogy a tárban mindösszesen öt lövedék található, utána manuálisan tárazni kell, amelyhez a lőszert a ládikákból lehet felkapkodni, sőt! Robbanószeres tárolókat is fel lehet robbantani, amelyek véletlenszerűen bukkannak fel a harcmezőn. A pattogós, találó soundtrack, a gyors mozgás és a szerethető western részletek egyszerűvé és nagyszerűvé varázsolják ezt a kis játékot, mindenkinek ajánlom! Letöltés a kiadó oldaláról, a Bitmap Soft idővel kazettán is elérhetővé teszi majd.

LINK: https://badgerpunch.itch.io/showdown


Quick War

A Quick War alapvetően egy arcade blaster, ahol a Terra 2 bolygót, az emberiséget és a ZENÉT kell megmentenünk egy űrhajó segítségével. A Vox Videogame által életre hívott shooter dizájnját és animációját egy Pinov Vox nevű úriembe a S.E.U.C.K segítségével rakta össze, a játékot viszont teljes egészében assemblerben kódolta le egy Richard Bayliss nevű kóder. A játék története szerint a terraformált golyóbison létrejött emberi kolónia létét a gonosz Orixyan faj fenyegeti, akik szánt szándéka, hogy a kultúrát és a zenét örökre megsemmitsítse a galaxisban. Nem tennék hozzá túl sokat, a shooter szekció szép színes, feszes és a boss is rendben van. A játék 5 euróért már a mienk lehet, akár d64, akár .tap formátumban (amit aztán szinte bármilyen Commodore vassal, vagy emulátorral megetethetünk).

LINK: https://pinov-vox.itch.io/quick-war-c64


Aliens NeoPlasma

Az év egyik legstílusosabb megjelenése, amely valójában egy ZX Spectrum átirat (igaz, az is idén jelent meg). Eric Majikeyric és a Digital Monastery elhozza a rendkívül látványos speccys Aliens játékot Commodore 64-re, valamikor a közeljövőben. WIP demó már van a horror platformerből és a mondanivalóját tekintve egy lövöldözős-menekülős akciójátékra számíthatunk, sok-sok xenomorph-al a fedélezeten. A bődületesen jól kinéző játékhoz sajnos valamilyen C64-es gyorsító (Ultimate64, Turbo Chameleon 64, vagy SuperCPU) szükséges, így sanszos, hogy ezt a legtöbben valamilyen emulátorból fogjuk majd futtatni a real vas helyett. A spektrum verzió már elérhető, a C64-esre még várni kell egy kicsit, de a látvány miatt megéri rá egy kis időt áldozni.

LINK: https://youtu.be/I70xlJK4GmA


Hired Sword II

Ritka manapság, hogy egy olyan koros gépezetre, mint az öreglány olyan mély és tartalmas szerepjátékok készüljenek, mint a Double Sided Games Hired Sword II-je, amely egy mágiától, szörnyektől és dögös (félmeztelen) szüzektől tarkított világba kalauzolja el a játékost. Egy zsoldoskatonaként kell a tünde szerelemért tenni-venni egy óriási, húsz térképből álló területen, ahol nem lesz ritka a dungeon vadászat (kilenc is akad belőle), a szörnyhent, és a minél jobb loottal történő felszerelkezés sem. A klasszikus top-down stílus nagyon stílusos külsőt kölcsönöz a crpg Hired Sword 2-nek, amely az Ultima-szerűségével igazi csemege az idei évre. A játékban olyan dolgok is helyet kaptak végül, mint az inventory menedzsment, a fősodortól elrugaszkodó side questek (amiért lenge öltözetű tündecsajok örömködnek) és a realtime körökre osztott harcok, ahol a hagyományos kockadobások alapján történő kiértékelés történik, lépésről-lépésre.

LINK: https://doublesidedgames.com/shop/commodore/commodore-64/hired-sword-2/


Wormhole

A Protovision gondozásában jelent meg ez a szuper sidescrolling jump’n shoot játék amely tizenöt, kihívásokkal teli pályát tartalmaz, három különböző fejezetre osztva. A főhős három különböző fegyverrendszerrel lődözheti ki az idegen flótásokat (pisztoly, lézerfegyver, vagy rakétavető), akik bepofátlankodtak a mi világunkba. A játék története egyébként 2035-ben játszódik, amikor a Hadronics nevű cég sikeresen nyit egy féreglyukat egy ismeretlen bolygóra, ahol nem nézik jó szemmel a kukucskát. Az idegenek választámadást indítanak, elrabolják a professzort, nekünk pedig az a feladat, hogy kiszabadítsuk. Szép, színes grafika, változatos ellenfelek és gyűjthető felszerelés, bombák, fegyverek segítik a harcot, amelyben még a jetpackunkat hajtó üzemanyag utánpótlásról is gondoskodnunk kell. A Wormhole igazán jópofa játék, a protovision oldaláról beszerezhető a dobozos és a letölthető változat is.

LINK: https://www.protovision.games/games/wormhole.php?language=en


Millie & Molly

Még tavaly év végén jött a hír, hogy Carleton Handley és Saul Cross (két nagyon népszerű és termékeny C64 scene úriember) egy 90-es évek elejéről származó játék stílus, a Captrap (volt ilyen Gameboyos játék is) egy mai retro inspirációján, a Millie és Mollie játékon dolgoznak. A stílus alapjaiban egy logikai-ügyességi játék (mint a sokoban), amely mozgatható blokkokról, váltható karakterekről, logikai-ügyességi szekvenciákról, csapdákról és hasonlókról szól – illetve egy idő visszatekerős / rewind mechanikáról, amikor újra lehet kezdeni az elbaltázott lépéseket amolyan trial/error alapon. A Millie és Mollie retro inspirált grafikával és zenével érkezik száz külöböző szinttel (ötféle zónára felbontva) nyolcféle zenei aláfestéssel, ráadásul számlálók és időmérők nélkül, így stresszelni sem fogja a játékost. Könnyed, néha gondolkodós mechanika, kiváló időűző, akár többedmagaddal is, ráadásul kiválósan skálázódik, így 3 dollárért cserébe nem rettent el egy kezdő játékost sem a szórakozástól. A Millie & Molly d64/t64 és .prg formátumban is elérhető, így mindenféle Commodore hardveren futtatható.

LINK: https://carletonhandley.itch.io/millie-and-molly


… és hogy melyek voltak számomra a legérdekesebbek ? Sorrendiséget ugyan nem állítanék, de a Soul Force, a Shodown és a Hired Sword II áll a képzeletbeli dobogómon, de az Arcade Maze, az Old Tower és a Shadow over Hawksmill is kivételesen jó játékok.

Természetesen a fenti felsorolás nem teljes, hiszen több olyan átirat is készül C64-re, amelyek még inkább kitolják ennek a remek retro masinának a határait: A Limbo, vagy épp a legendás Another World mellett készül az Eye of the Beholder és a futottak még kategóriában olyan látnivalók is születtek, mint a Ghost Town, a ZX-Spectrum átirat kalandjáték Atic Atac, és az egyedi PETSCII ábrázolást alkalmazó rogue-like Katabatia. Készült egy sci-fi team menedzsment kalandjáték Mars címmel, vagy a Luma nevű lézeres puzzle játék is, ami szintúgy a C64 aranykorát juttathatja eszünkbe.

Nektek a fentiek közül melyik nyerte el a tetszéseteket? Ha olvastatok olyan Commodore 64-es játékról, amelyről fentebb nem emlékeztünk meg de szerintetek itt lenne a helye, bátran pattintsátok be a lenti komment szekcióba, hadd szerezzen róla tudomást a többi C64 rajongó is.

Köszönöm, hogy olvasol – és ha már itt jártál a RETROID blogon, kattints egy gyorsat kérlek az alábbi szavazásra is.

Stay tuned!

Stinger
2020. november 11.

A 2018 év termése

Íme, néhány cikk / beszámoló / felújítós iromány közvetlen elérhetősége a Retroid blogon, amely radar alatt maradt (már ami a főoldalt illeti). Két, Commodore gépekhez kapcsolódó iromány, amelybe hónapok munkája (kutatás, kísérletezés, tesztelés) csusszant bele és amelyek nem készülhettek volna el a facebookos Retro számítógép és játék klubos közeli barátok segítsége nélkül. Kellemes olvasgatást hozzájuk! […]

Bár számtalan Commodore mikroszámítógép került hozzám az évek során, az Amiga mellett/előtt a legkedvesebb masinám máig a C64 maradt. Gyakorlatilag egy C64 II. volt az első számítógépem, amely – bár a 16bites korszak idején érkezett – sok évtizeden keresztül gyarapította szép emlékekkel az amúgy is izgalmas felnőtté válás korszakát. Jól emlékszem, anno a Ramorg árusította Nagykanizsán ezeket a gépeket, de én relatíve későn, 1993-ban lettem géptulajdonos és akkor is egy bizományiból vásárolt számítógép került a családhoz. Apám anno 12.500 Ft-ot fizetett a 11. szülinapomra kapott ajándékomért, amelyhez egy dobozos, nagyon szép állapotú C64 II és egy 1541/II-es Floppy Drive (illetve úgy 60 lemez) érkezett tartozékként. A sors fintora, hogy ez indított el az informatikai-programozói pályán és ez a masina volt az ugródeszka 1996-ban az első IBM PC-m felé is. Most 25 évvel később ez a rajongás még mindig él, ez pedig nagyban köszönhető az aktuális retro láznak és az elmúlt évtizedben kialakult rajongói bázisnak is, amely leginkább a gép bütykölése és modernizálása körül pezseg.

Commodore 64 dobozában
A gyerekkori C64-em, máig üzemképesen 🙂

Az idő vasfoga az utóbbi években hatványozottan kezdte felzabálni minden idők legnagyobb példányszámban elkelt otthoni számítógépének megmaradt darabjait, de mára sokféle érdekes és hasznos megoldás létezik szerencsére a hibás alkatrészek megjavítására, tuningolására vagy a perifériák XXI. századi kiváltására. Mivel a később gyűjteménybe vásárolt bontatlan C64 II-em és az eredeti ős-masinám is megmaradt eredeti (működőképes) állapotában, a legutóbb szerzett 1984-es ős-kenyeres “breadbin” C64-emet szemeltem ki arra, hogy a 2018-ban kapható legmodernebb kiegészítőkkel felturbózva, egy all-in-one ultimate C64-et készítsek belőle. Lentebb ebbe a projektbe tehettek betekintést.

C64 UK breadbin 1984
A négy db C64-ből egy ős-kenyeres lett a nyertes

A motorháztető alatt

A gép lelke egy 250425 Rev. B alaplap, mely egy 1984-es UK Breadbin (ún. kenyeres) szürke-fekete színkombós masinában lakik. A típusjelölése alapján egy 4. generációs utolsó kenyeres, abból is egy telilemezes VIC-II sapkás változat, melyben ugyan akad még a klasszikus gyermekbetegségekből, de már javításra került a korábbi revízióknál sokat kifogásolt óragenerátor és bekerült néhány optimalizált átkötés is. (Többek közt a PLA és a SID chip is helyet cserélt, de bővebben itt olvashatsz a változtatásokról: http://www.breadbox64.com)

C64 1984 breadbin motherboard

A gép működésképtelen állapotban került hozzám (tudtam róla, de ígéretesnek tűnt a javításra): bár a power led halványan pislákolt rajta, a random fekete képernyőn és néhány hibás sprite-villódzáson kívül semmit nem tudtam kicsikarni belőle. PLA hibára és RAM meghibásodásra gyanakodtam, de a részletes oszcilloszkópos-méricskélős-teszteléses hibaanalízis miatt csakis a jól bevált Commodore nagyúrhoz, Tihanyi Robihoz küldtem le az alaplapot élesztésre. Nem adta magát könnyen, bár a műtét első fázisa viszonylag gyorsan ment a PLA és vadiúj TTL IC-k cseréjével (utóbbiból ráadásul igazi retro darabok kerültek beépítésre, a MEV [eredetileg Tungsram, később Mikroelektronikai Vállalat] által gyártott típusokból). Mivel ez a revízió még forrasztott chipekkel gurult le a futószalagról, Robi az összes cserélt chipet megsocketelte, amely nagyon egyszerű javítást tesz lehetővé a jövőben.

Frissen, illatosan

Commodore 64 recap
Socketek mindenütt…

Sorminta

Aztán valami másra is figyelmes lett: olyan apróságokra, amelyeket csak szakavatott szemek látnak – mint az apró pici pixelvillanások a Mathematica demoban, amelyek eredendően RAM/multiplexer hibára utaltak volna, de különböző tesztfázisok során kiderült, hogy a MOS 6569 R3 VIC-II chip környékén van valami probléma. Persze, ilyen processzort nem könnyű manapság szerezni, sőt: az általam küldött lapba csak a Rev3-as változat volt megfelelő, a Rev5-ös donorchipekkel eléggé instabilnak tűnt a rendszer olyannyira, hogy indulni se nagyon akart eleinte. Mire nyilvánvalóvá vált a turpisság, napok mentek el a hibakeresésre: a végén még az is kiderült, hogy maga a Mathematica demo is hibázik bizonyos revíziójú chipeknél, de ez már tényleg csak hab a tortán. A lényeg, hogy Robinak sikerült egy Rev3-as MOS 6569-es VIC-II chipet kerítenie így végérvényesen stabillá vált a masina.

Alul csücsül a Rev3-as VIC-II-es, hősapkával a kobakján

A hibák kizárásával az alaplap teljes újrakondizáson és resocketelésen esett át (az összes alaplapra forrasztott chip most már socketben csücsül), sőt: a VIC-II grafikus chip a megfelelő hűtés érdekében a fix sapka helyett nyelves, újrapasztázott hűtőverziót kapott a hőelvezetés javítása miatt. A teljes felújítás zárásaként az alaplap izopropilos tisztító-fürdetésben részesült, mellyel gyakorlatilag gyári állapotban érkezett vissza hozzám. Külön öröm, hogy a PLA-ból is sikerült a születés korából származót találni – bár erre is vannak már modern megoldások, amelyek FPGA-ba ületett másaik az eredeti logikai áramköröknek és kvázi olcsón megvásárolhatóak a világhálóról, például innen.

C64 PLA
Egy-két-há, PLA!

Belül tehát most már minden okés, a gép új életre kelt, így ideje volt a külsejét is kezelésbe venni. A többi Commodore és Amiga gépemnél alkalmazott metódust végeztem el most is: darabokra szedtem az egész belsőt, a billentyűzettől kezdve az utolsó porvédő lemezig. A szappanos-mosószeres suvickolás, a gombok és a teljes klaviatúra átmosdatása, a csatlakozók tisztítása és némi fehérítés után lecseréltem a sérült Commodore plakettet is, amellyel elkészült a brit “Spitfire”. Azaz, csak majdnem. Ha már teljes felújítás és all-in-one ultimate masinát terveztem, ennyi nem lesz elég, lássuk, milyen hasznos tuninglehetőségek léteznek 2018-ban a korosodó C64-hez…

sid2sid

Mindenki tudja, mennyire nagy csodát művelt a MOS anno a SID chipekkel! A C64 egyik legnagyobb előnye versenytársaival szemben kivételes képességű hangprocesszora, a SID volt (bővebb információkat a technológiáról a wiki oldalán találsz), amely egyetlen negatívuma manapság, hogy mono kimenetet produkál. Mint mindenre, erre is van megoldás, mégpedig többféle is: a sid2sid, a DualSID és a SidFX mind valamilyen alternatívát kínál a mono hang kiváltására, a csináld-magad terméktől kezdve a leginkább zenei célból készült SidFX-ig, amely nem titkoltan a chiptune hangzásvilággal operáló zenészeket célozza meg elsősorban. Jómagam a sid2sid-et választottam ki először, amely egy kvázi olcsó, ám hatékony megoldása az eredeti hang “sztereósításának”. [Később aztán változtattam a koncepción, de először lássuk a sid2sid-et.]

A sid2sid egy nyákból, két SID socketből és néhány ellenállásból illetve oszcillátorból áll, amelybe két db eredeti 6581 vagy 8580-as chipet kell “beleültetni”, majd az egészet az eredeti SID slotba pattintani (érdemes előtte informálódni az alaplap revízióról, mert a SID elhelyezkedése is változott az évek során). Fontos a SID chip típusa, mert módosítások nélkül csak két egyforma chippel működik az áramkör, így ha gyárilag 6581-es típus található a gépedben, ugyanebből a chip típusból fog kelleni még egy (a chip revíziós száma mindegy, de a feszültség eltér a 6581 és 8580 között!). Az egész rendszer egy kis forrasztási érzékkel könnyen elkészíthető, a csomag pedig kitben is megvásárolható (pl. innen, vagy ebay-ről, de a SID chipeket nem tartalmazza) így még az apró alkatrészek megvásárlásával sem kell bajlódni. A gyártó kiváló útmutatót mellékel a szereléshez és a beépítéshez, a MSSIAH oldaláról mindent megtudhatsz róla. A házat hátul két pici ponton meg kell fúrni, hogy az L/R RCA audiocsatlakozót szépen be lehessen építeni, de az ultimate C64-nél ez egy klassz funkció lesz, így megéri.

Igazi DIY csomag, kezdőknek is!

SidFX

Nos, a sid2sid hátránya az, hogy csak és kizárólag két egyforma chippel működik az áramkör és ekkor is csak egyféle módban, dualmono-ban képes hangot generálni. Mivel a klasszik breadbin C64-emben egy 84-es gyártású 6581-es ős-SID van, a többi gépem viszont már az újabb 8580-as processzorral van szerelve, egy második 6581-re lett volna szükségem. Ezt két helyről lehet beszerezni: vagy bontott donorgépekből, vagy méregdrágán az ebay-ről – de sajnos általános, hogy manapság már nehézkes és költséges is ezeknek az alkatrészeknek a beszerzése, az árazásukról nem is beszélve.

Az egyik újragyártott nano swinSID variáns

Commodore 64 SidFX
… és az ultimate megoldás, a SidFX

A negatívumok hatására elgondolkodtam a dolgon, és a végső megoldásnak a SidFX-et választottam ki amely amellett, hogy forrasztás-mentes kiépítésű, támogatja a különböző típusú SID chipek egyidejű használatát (még a SwinSID variánsokat is, amelyeket a régi chipek leváltására fejlesztettek ki, ún. 8bites mikrokontroller chipek formájában), egyszerre többféle módban is képes működni és professzionálisan konfigurálható, illetve paraméterezhető. A SidFX képes működni mono, dual-mono és pszeudo-sztereó módban is, sőt! A kimenetet akár bármelyik benne levő SID chipből képes legenerálni, a változtatások pedig egy külső, három állású kapcsolóval variálhatóak, akár működés közben is. Nem vitás, hogy az audio tuningra a legjobb megoldás egyértelműen a SidFX, ezért végül ez került beépítésre a Spitfire-ba. Nekem tökéletes választás volt, mert a régi, korai generációs 6581-es SID chipek nyers, szálkás hangzásvilágát jobban szeretem, de így megmarad a választás lehetősége is – másfelől nincs ugye két egyformán hangzó chip még ugyanabból a szériából sem, ez pedig a korai manuális hangolásoknak köszönhető.

lumafix 64

Vicces de igaz, hogy már a monokróm PC monitorok elérkezése előtt is sokkal színesebben láthattuk a világot – köszönhetően az olyan mikroszámítógépeknek, mint amilyen a Commodore, vagy a Spectrum gépei voltak. A vetélytársaihoz képest bár a Commodore népszerűbb volt, azért voltak negatívumai is a többiekkel szemben. Ilyen volt az RGB hiánya, amely a mai napig problémás, már amennyiben monitorra akarjuk ezeket a gépeket csatlakoztatni – ám szerencsére van megoldás.

Commodore 64 lumafix64
lumafix64 socket, itt még VIC chip nélkül

A gyári S-Video jel javítására a LumaFix64 piciny kis áramköre szolgál, amely a VIC-II videochip által keltett vízszintes jeltorzulásokat képes eltűntetni a kijelzőkről. Ezt a pici kiegészítő áramkör néhány évvel ezelőtt kezdett elterjedni a retro geek körökben: gyakorlatilag egy a VIC-II chip helyére ültethető socketből, egy szabályzó IC-ből és néhány csavarhúzóval állítható kis potméterből áll, mellyel teljesen ugyan nem orvosolható a torzulás, de elég nagyot tudunk javítani a képminőségen. A lumafix nyákot a VIC-II chip socketjének helyére kell csatlakoztatni, majd a videóchipet a lap foglalatába helyezve működés közben beállítani.

A különböző revíziós C64-ek VIC-II chipjének elhelyezkedése, hűtése vagy környezete más és más, ezért beszerelés előtt mindig tájékozódj arról, hogy milyen típusú és milyen revíziójú C64-et készülsz lumafixesíteni (Elképzelhető, hogy a számítógéped régebbi széria, ahol a VIC chip egy RF shield alatt helyezkedik el, esetleg speciális hűtőborda kiképzést kapott: ez esetben a pajzsot el kell távolítani, vagy ki kell metszeni belőle egy kis darabkát, ha éppenséggel útban van. A lényeg, hogy összeépítés után bekapcsolt állapotban kell az LCD kijelzőn látottak alapján beállítani egy csavarhúzóval a potmétereket, hogy a legideálisabb kimenetet kapjuk. Bővebb információt a lumafix64-ről ITT illetve összehasonlításhoz a fenti videóban találsz.

Switchless JiffyDOS Kernal

Lehetőség van a gyári CBM KERNAL (a ROM-ban levő rezidens operációs rendszer) lecserélésére annak érdekében, hogy bizonyos rutinokat sokkal gyorsabbá, vagy hatékonyabbá tegyünk, illetve új hasznos funkciókkal bővítsünk ki. Elég sokféle létezik (akár flashelhetsz egy ROMchipbe több KERNAL-t és megfelelő metódusokkal váltogathatsz is köztük – valójában csak gimmick, sok értelme manapság már nincs…. howto videó ITT), mégis a leginkább elterjedt és a legnagyobb teljesítménynövekedést okozó verzió a JiffyDOS, amelyet megszakításokkal ugyan, de 1984 óta fejlesztenek. A legutolsó verzió a Retro Innovations licensze alatt álló 6.01-es változat, amely jelentős gyorsulást okoz a fájlműveletekben és egy rakás hasznos paranccsal bővíti ki az alap CBM Kernal funciókat. A JiffyDOS-t többféleképp lehet installálni: az elv hasonló, mint a lumafixnél, azaz: az eredeti kernal ROM-ot ki kell emelni, és a JiffyDOS chipet be kell pattintani a helyére. Alapból egy kapcsolóval lehet váltani a normál CBM és a JiffyDOS között, de létezik switchless (így elkerülhető a házfaragás) beépítés is, ez esetben a kapcsoló két vezetékét a házon belül egy restore és egy reset pointra kell csatlakoztatni/forrasztani.

A váltókapcsolós verzió készen is rendelhető

Van egy alternatív megoldás: a JiffyDOS-t valójában az 15xx sorozatú floppymeghajtókba is be lehet építeni, a hatás ott is ugyanaz – már ami a lemezműveleteket érinti (a teljes funkcionalitásért a gépbe is telepíteni kell egyet!) Ha csak a lemezműveleteket akarod gyorsítani, esetleg floppydrive emulátort használsz – akárcsak én az SD1541-II-vel – elegendő a JiffyDOS ROM-ot beapplikálni a meghajtóba, vagy betölteni a floppy drive emulátorba (az SD1541-II megjegyzi a beállításokat, így reboot után is a JiffyDOS töltődhet be sőt, menet közben is válthatunk ROM-ot benne).

SD1541-II

Létezik néhány jó, közepes és “elmegy” megoldás a hagyományos floppy lemezes egységek és diszkek leváltására. Ezek vagy a soros portra csatlakozó microSD kártyás megoldások, vagy olyan embedded hardveres alkatrészek, mint az 1541 II Ultimate, amely a gép expanziós portjába csatlakozva használható erre (is, mert számos egyéb funkciója létezik, cserébe eléggé költséges beruházás). Az elmúlt néhány évben az SD2IEC volt a legnépszerűbb open source platform, amely egy microSD kártyafoglalattal rendelkező 1541-es Floppy drive emulátor.

SD-1541II működés közben

Előnye, hogy olcsó és kvázi bárki elkészítheti (vagy beszerezheti, kb. húszféle variációban készül, létezik belőle pl. gépbe építhető változat is), a hátránya, hogy a multidiszkes, vagy több fájlos utántöltős turbós játékokkal nem igazán kompatíbilis, így aztán főként régebbi, single vagy kazettás szoftverek betöltéséhez alkalmas. Van viszont egy magyar fejlesztés, amelyet Kollár Zoli készített és a végletekig tesztelt, kijelzős, okos kis ketyere, amely a techdemókon át szinte mindenféle szoftvert képes betölteni, sőt: arra is lehetőséget ad, hogy a gyári vezérlőt gyakorlatilag JiffyDOS-ra, vagy bármi más kernalra cseréljük mindössze egyetlen gombnyomással. Az SD1541-II típus elérhetőségét ITT találod, erősen ajánlott kategória.

Final Cartridge III+

Nos, a JiffyDOS és a SidFX mellett mindenképp kell még valami rendszerszintű komponens, amely technikában is passzol a felgyorsult I/O műveletekhez és a régi/új kernalhoz. Az Action Replay sorozat mellett a Final Cartridge az, amelyet még ma is gyártanak hivatalosan és a gyorstöltő funkciója kompatibilis a különböző microSD kártyás floppy emulátorokkal. Emellett persze számos egyéb hasznos tool-t (pl. disk monitort, fájlkezelőket, turbótöltőket, Joyswap-ot, képernyőmentő és egyéb print funkciókat, stb.) is felvonultat és freezerrel illetve grafikus ablakkezelős vagy parancssoros felülettel is rendelkezik. A Final Cartridge III+ mindemellett kiváló (talán a második leggyorsabb) Fastload rutint is tartalmazza, így nem kérdéses, hogy kiváló választás lehet – akár van JiffyDOS-od, akár nincs.

eBay-ről, frissen és ropogósan!

Modern megjelenítők

A végére egyetlen dolog maradt csupán, ami viszont elég kritikus problémakör és nem csak a C64-et, de szinte az összes Amiga variánst, illetve klasszikus 15Khz-es megjelenítőre készült eszközt érinti: fentebb már írtam a lumafix64-ről, amely alapvetően a videóáramkörök jeltorzítását hivatott enyhíteni, már amennyiben LCD kijelzőket szeretnénk használni a Commodore 64-ünkhöz a hagyományos katódsugárcsöves CRT monitorok, vagy TV készülékek helyett. Az efféle megoldások csak akkor működnek, ha az adott monitorban van pl. RCA fogadására alkalmas A/D konverter, ami a CVBS forrásból képes valamiféle értelmes digitális konverziót készíteni és/vagy felskálázni a jelet a megfelelő felbontásra, illetve frekvenciára. Számos kínai konvertert kapni, amely a CVBS/kompozit jelből képes 720p/1080p HDMI kimenetet fabrikálni valamiféle mintavételezéssel és digitális konverzióval karöltve.

OSCC
OSSC – Open Source Scanline Converter

A legtöbb kínai noname megoldás alkalmas lehet erre, különbség csupán a minőségükben mutatkozik meg. A legtöbbnél ugyanis torzulnak a színek, vagy a váltósoros megjelenítés miatt villódzik a kép, esetleg képi torzulások, villódzások figyelhetőek meg a kimeneten. Erre is van megoldás, többféle is: az Amigákhoz, és mindenféle retro konzolhoz, számítógéphez használható legtutibb megoldás a méregdrága Framemeister, illetve az OSSC – utóbbi a nyílt forráskódú Scanline Converter, amely profilozható, finomhangolható és kifejezetten az efféle problémákra hivatott remek megoldást találni. Bár előbbi nüansznyival jobbnak tűnik bizonyos esetekben, az OSSC folyamatos szoftveres frissítéseinek, profilozhatóságának és rendkívül széles skálázhatóságának köszönhetően nem csak funkciójában, de árában is jobb választás (kivéve, ha bizonyos Extron típusú videokeverőket használsz, mert ezekkel is érdemes kísérletezgetni).

A hátránya ennek is az ára, habár több otthon tartott régebbi számítógép és retro konzol esetén nem is kérdéses, hogy abszolút megéri a befektetett pénzmagot (nálam is tervbe van véve, reményeim szerint írni is fogok róla, mert ígéretes és nagyszerű funkciókkal rendelkező ketyere). Mégis, a C64-hez most egyelőre egy olcsóbb, de jobb minőségű video konverter adaptert választottam, amely a lumafix64-el együtt ideiglenesen teljesen korrekt megoldásnak tűnik a Dell/Benq monitorjaim számára. A gyártó a német SpeaKA, amely a Conrad saját márkás termékeivel az átlagosnál valamivel jobb minőséget képvisel. Ez meglátszik a konverteren is, ugyanis nem tapasztalható sem delay, sem torzítás, sem pedig színprobléma – így az átlagos felhasználásra teljesen elegendő ez is.

Talán jelenleg ezek a legkézenfekvőbb és legérdekesebb átalakítások, amelyeken a “modernizáció” szó kapcsán érdemes a C64 esetében elgondolkodni. A fentiek azt is jól példázzák, hogy 2018-ban, harminchat évvel a premierje után számos modern megoldás létezik már arra az esetre, ha XXI. századi módon támad kedvünk nosztalgiázni minden idők legnagyszerűbb mikroszámítógépén. A C64 hatalmas és lelkes szcénájának, kódereinek, hardvertervezőinek hála még sokáig élni fog és ezek az apró bővítések illetve átalakítások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a legendás masina továbbra is jelen legyen a köztudatban. Kellemes bütykölést mindenkinek, játékra fel!

Stinger

[2018. szeptember 21. / Utószerkesztés: 2018. december 02.]

Kapcsolódó anyagok

iRetroid #essence [October]

Október egyik érdekessége minden bizonnyal a Neo Geo X körüli felhajtás volt, amit maga a tulajdonos, az SNK hozott nyilvánosságra még a hónap elején, miután felrúgta a szerződést az alig egy évvel ezelőtt debütált handheld X termékcsalád forgalmazójával, a Tommoval. A dolog már csak azért is érdekes, mert az 1990-ben alapított Neo Geo termékcsalád egyik […]

Ultimate Newcomer

Talán nincs is hazai C64-es tulajdonos, aki ne hallott volna legalább legenda szintjén minden idők egyik legnagyszerűbb és talán legnagyobb, legtartalmasabb RPG-jéről, a hazai fejlesztésű Newcomerről – nos, aki nem, annak feltétlen ajánlom az IDDQD egyik 2010-es interjúját Belánszky Istvánnal, aki a több évtizede tartó projekt egyik kulcsfejlesztője. A cikk óta eltelt egy-két esztendő, megjelent […]

EasyFlash C64-hez

Nemrégiben tűnődtem el rajta egy RGCD-féle C64-es játék (Sir Ababol) kiadása kapcsán, hogy mennyire problémás volt anno a C64-hez normális utility bővítőkártyákat szerezni a számítógép expanziós portjába. Minden egyes alkalommal, ha a magnókazettás Datasette-ről akartunk betölteni egy programot, a Turbókkal tömörített és gyorsított Loadereket kellett előbb előhalászni kazettáról, floppy-ról, vagy bármi másról. Nem volt ez […]

Crimson Twilight [C64]

Nem véletlen említettem néhány bejegyzéssel lentebb, hogy a Commodore 64 az egyik legerősebb Retro platform a kurrens homebrew és garázsfejlesztések terén. Több jelenleg is futó, vagy már a kiadási fázisban levő játékról lelhető fel infó az interneten, és legnagyobb örömünkre egyre inkább fellendülőben van a dizájnos külcsínbe csomagolt Cartridge- és bővítőkártyákon érkező játékok száma is. […]

Guns’n Ghosts

Nem tudom hogy vagytok vele, de engem mindig jó érzéssel tölt el, ha egy számomra kedves platformra még évekkel, évtizedekkel később is jelennek meg játékok. A SEGA Dreamcast eléggé népszerű ilyen tekintetben, de nem az egyetlen, sőt: mikroszámítógépekre talán még nagyságrendekkel több új fejlesztés jelent meg az utóbbi években. A jelenlegi felhozatalból mindenképp figyelmet érdemel […]

iRetro.id.

A tegnapi első nemhivatalos Mass Effect találkozó után (Csibesajt, dreampage, Ringu, Deku, Kriszti köszi nektek!), amit a Nyugatitól nem messze levő Szlovák Pubban rendeztünk, a nosztalgiázásból is kijutott bőven. Ennek folytatásaként válogattam össze néhány érdekességet az elmúlt időszak alatt összegyűjtött Retroid témájú linkekből, amolyan “retro mazsoláció” céljából. Továbbra sem veszik tudomásul a Dreamcast számára kitett […]

Newcomer [Retroid]

Mostanában elég gyakran ellátogatok az IDDQD-re (szép lassan az egyik kedvenc napi ötpercesemmé vált), főleg Stöki és Hancu Retro jellegű bejegyzései miatt. Ott olvastam sok év után újra a Newcomerről, amely sok száz (ezer?) társam számára meghatározó RPG élményt jelentett tinédzser éveim alatt. A nagy sikerű, nemzetközileg is elismert C64-es kaland egy olyan emlékeket felidéző […]

C64 [.resurrection]

Mialatt minden szempár az idei GDC (játékfejlesztők konferenciája) által keltett hullámokra fókuszál, jómagam csendes, ám leplezetlen örömmel vettem birtokba a játékkuckóm egyik régi-új lakóját, a régóta várt Commodore 64 utánpótlásomat – a szinte érintetlen, és puha billentyűzetnek már csak a finom, gyári csomagolást sejtető illata is széles mosolyra fakasztja a szám, így nem csoda, ha […]

Commodore 64 [farewell…]

Szeretett játékaim, emlékeim, és gépparkom: szomorú nap ez a mai. Olyasvalamitől búcsúzom, ami nagyon sokat jelentett a számomra, ezért rendkívül nehéz az elválás. Velem volt, mikor először igazi Joystickot fogtam a kezemben, társ volt az első sajátkezűleg írt programkód futtatásánál, a megannyi felejthetetlen kaland teljesítésénél, a Newcomer zárósorainál, és még sorolhatnám… Fájdalommal tudatom veletek, hogy […]

Back To Top