Mialatt minden szempár az idei GDC (játékfejlesztők konferenciája) által keltett hullámokra fókuszál, jómagam csendes, ám leplezetlen örömmel vettem birtokba a játékkuckóm egyik régi-új lakóját, a régóta várt Commodore 64 utánpótlásomat – a szinte érintetlen, és puha billentyűzetnek már csak a finom, gyári csomagolást sejtető illata is széles mosolyra fakasztja a szám, így nem csoda, ha majd’ kiugrok a bőrömből miatta. BEAR barátomnak hatalmas köszönet azért, amiért képes volt ékes retro gyűjteményének eme nemes, szinte újnak mondható példányától megszabadulni csak azért, hogy a hetekben elhalálozott mikroszámítógépem helyett új példánnyal szolgáljon. Ritka pillanat volt az “első” találkozás, hiszen ilyen kifogástalan állapotú, szinte gyári példányt gyakorlatilag lehetetlen már szerezni: a Commodore 64 II. gyártását a kilencvenes évek elején véglegesen leállították, így a masina legjobb esetben is minimum 16 esztendős, amely viszont egyáltalán nem látható rajta. Ennek megfelelően ígérem, hogy az újdonsült jövevény a hozzá méltó elbánásban részesül, ha alkalomadtán múltidézésre adom a fejem – akárcsak tegnap, amikor olyan neves klasszikusokat töltöttem be, mint a Rick Dangerous, a magyar 576 Kbyte bábáskodása alatt készült Long Life, vagy a System 3-féle Last Ninja 2. Külön köszönet illeti a régmúlt szépségeit felidéző, és legfőbb profiljának tartó retrotime.hu internetes oldalt is, akik egy eredeti, szintén érintetlen 1530-as Commodore Datasette C2N-el ajándékoztak meg. Érdemes egy pillantást vetni a fiúk által szerkesztett portálra is, ugyanis az apróhirdetésektől kezdve a különböző játéktesztek, gyűjtemények és linkek tárháza mellet a játékipar ma aktuális retró újdonságaival is napi szinten foglalkozik – retro kedvelőként egyből a kedvenc linkjeim közé protezsálta magát, így bátran ajánlom minden olyan lelkes olvasónak, aki fogékony a klasszikus számítógépes, illetve videójátékok világáért.
A múltat felidézve, hogy a hatás a megfelelő legyen, előkaptam a szekrény mélyén megbújt zöld monokróm Philips gyártmányú monitoromat is, amit még 13-14 évvel ezelőtt cipeltem át a fél városon egy aprócska baráti szivességért cserébe. Sajnos a hosszú éves kihagyás egyszerűen nem volt hajlandó bekapcsolni, aztán fél óra szöszölés után rájöttem, hogy a kiolvadó biztosítékot legutóbb saját magam szedtem ki a NYÁK-ból, hogy újra cseréljem – csak azt nem tudom miért, amikor a dobozba csúsztatott nylonzacsiban volt még néhány tartalék abból a típusból. Na mindegy, egy gyors csavarozás, és már készen is voltam: gyors összeszerelés, 1541/II-es floppy egység, C2N Commodore Datasette, táp, videókábel és bekapcs: a zöld fény halványan pislákoló lángja sugárként égette ki a szemem, ahogy a nagy sötétségben meredten a villogó kurzor mögötti világba pillantottam. Basic tudásom javát elfeledve eleinte bizonytalan leütésekkel gépeltem be a Load “$”,8 parancsot, de ahogy a List segítségével kilistáztam a meghajtóba gyömöszölt floppylemez tartalmát, szinte pillanatok alatt előtörtek az agytekervények elveszett területéről származó utasítások: Poke, Sys, Load error, Run, Print, Goto, Data, Gosub… ejj, de jó érzés volt felidézni.
Próbáltam a készüléket a színes kép elérése érdekében a HDTV-re is csatlakoztatni A/V kábellel, de többször is beletört a bicska: analóg fronton ugye gyakorlatilag halott a mutatvány, az A/V bemeneten az LCD technológia RCA bemeneti chroma/luminance szétválaszthatóságának hiánya miatt miatt torzulnak a színek, és egy ronda pacává válik az egész képernyő. Az egyetlen megoldás a Commodore 64 nyolc tűs DIN csatlakozóját kihasználó kábelezés, vagy ha úgy tetszik, a házilag barkácsolt kivezetés. Az interneten talált leírások segítségével csupán egy kis műszerész és forrasztás érzék szükségeltetik ahhoz, hogy olyan kábelt eszkábáljunk, amelyik a videójelet a 8DIN-ből egyenesen S-Videová, a hangot pedig tetszés szerinti RCA kivezetéssé alakítja, ezáltal biztosítva a kiváló és éles kép (illetve hang)-minőséget. A helyi műszerész szaküzletben már megvásároltam a szükséges alkatrészeket – a 8DIN csatlakozót kivéve, mert kissé nehéz olyan lecsiszolt és vékony tűs változatot szerezni, amely a C64 videókimenetébe gond, és erőlködés nélkül beleilleszthető. Az interneten a “C64 video out” kulcsszavakra rákeresve több olyan oldalra is rábukkanhatunk, ahol lelkes barkácsolók mellékelik a szükséges magyarázattal ellátott “csináld magad” ábrákat. A szöveges anyagokból íme itt az egyik, amelynek alapos elolvasásával szépen elkészíthető a C64-hez használható S-Video és RCA output.
