A héten megjött a Vacak számára rendelt ebay-es meglepi a New Super Mario Bros DS szerepében és meg kell mondjam, nem jósolok neki hosszú jövőt. Bár a pályák többszöri újrajátszása (és ennek következtében a térkép rejtett és titkos helyszíneire való bejutás) megjutalmazza a leányzót néhány plusz órával, de kicsit megijedtem, mikor két nap leforgása alatt eljutott az ötödik szint végére. Azt hiszem, az én kicsi szívem szintet lépett: eljutott egy olyan magasabb síkra, amikor már saját maga választ a szórakoztatására játékot – megfontoltan, alaposan utána nézve a dolgoknak. Mit is mondjak, dagadtam a büszkeségtől, amikor a saját lábára állva körülnézett a külföldi játékos oldalakon, videókat nézegetett a platformer stílus neves képviselőiből és eldöntötte, hogyan-merre tovább. Bár mindenben azért nem áll biztos lábakon, tudja kihez fordulhat. Néhányunk tanácsával kiválaszott három klassz platform/ügyességi játékot DS-re és döntött: Yoshi Touch & Go. Nos, Kisvacak a határozott játékos vásárlási lépcsőfokára léptél, a saját lábadon – örömteli pillanat ez, gratulálok ! Idézem az egyetlenem szavait: “kevés a DS képességeit kihasználó jópofa platformjáték, de én találtam hármat, ami megtetszett: Super Princess Peach, Mario vs. Donkey Kong 2, és a Yoshi’s Island 2…” Neked legyen igazad, leldd bennük sok örömöd!
Egyébként érdekes ez a játékoknál jelentkező nehézségi szint: vajon hogyan érdemes belőni a kihívás mértékét, hogy a teljesen kezdőtől a gyakorlotton át a vérprofiig mindenkivel szemben megállja a helyét? Elég csupán a játékidő csökkentése és az ellenfelek számának növelése? Korántsem… ilyenkor mindig áldom az eget, hogy vannak még komoly kihívást tartogató játékok, amelyek rendesen megizzasztják még a gyakorlott játékost is, mialatt a kezdőt az őrületbe kergetik. Kell ennek a szűk rétegnek megcélzott nehézségi szint, hiszen mi lenne akkor a hardcore arcokkal? Le veled easy fokozat, és kikönnyített játékmenet: éljenek a hosszú szavatosságot biztosító nehéz játékok!
Sziasztok:)