Hellgate: London – döbbenet, felső fokon…

Hellgate London

Bill Roper és lelkes csapata sohasem volt közömbös a számomra: máig a Blizzard által készített Diablo I-II az egyetlen olyan PC-s játékprogram, amely hónapokat (mitöbb: éveket) volt képes elrabolni az életemből. A sötét gonosszal vívott harc olyan dark-fantasy-vel átitatott atmoszférikus világot teremtett a képernyőn, amely úgy megbabonázott anno, mint parasztgyereket az ekevas. Nekem valahogy mindig is szívügyem volt az Angyalok és az Ördögök véget nem érő háborúja: sokat kutattam a kötelező irodalomban, faltam a témával kapcsolatos könyveket és kiadványokat. Érdekes, hogy milyen sokszínű a hit emberi képzeletre gyakorolt hatása: a földre özönlő démonok ellen folytatott spirituális és isteni eredetű, ámde végzetes harc képes olyan eufórikus állapotot okozni, amely letehetetlenné tesz egy hasonló témát feldolgozó játékot. Ezt éltem meg anno a Dungeon Keeper, a Legacy of Kain & Soul Reaver szériák (bár ezek inkább Káin vámpírmitológiájának teremtményei) és a Diablo univerzumba való belecsöppenés alkalmával is.

Roper és az ex-blizzardos csatlósok fantasztikus képzelőerővel vannak ellátva: bár sokan emlegették a Diablo trilógia harmadik és egyben lezáró fejezetének eljövetelét, gyanítom a Hellgate: London képében jön el a messiás. Az ex-alkalmazottakból, Diablo fanatikusokból és fiatal titánokból verbuválódott újonc elsőjátékos csapat nem titkolja, hogy döbbenetes mennyiségű inspirációt merített az elődből, ugyanakkor számos fronton csalt újításokat az újabb fantasy-akciójáték bőre alá. A Hellgate: London varázslatos világa az új évezred Londonjának 30-as éveiben (egész pontosan 2038-ban) játszódik: egy rejtélyes mágiának köszönhetően az elgépiesedett világba újra visszatér a hit, s vele együtt a félelem is a gonosz ellen. A Föld különböző pontjain a mélységébe vezető Pokolkapuk nyílnak, amelyen démoni teretmények hatalmas hordái szabadulnak el a világra: a szisztematikusan felszámolásra kerülő emberi ellenállások sorra elhullanak, még a nukleáris támadások sem vetnek véget az inváziónak. A földet pusztulás fenyegeti, csak egy maroknyi elszánt alakulaton múlik, hogy meg tudják-e akadályozni az apokalipszis és a végzet jóslatának bekövetkeztét, avagy sem. A tehetetlenség, hiábavalóság és az emberáldozatok iszonyatos mennyisége ellen fellázadók végül megelégelték a haderők elavult és eredménytelen fellépéseit és döntöttek: felkutatták az ősi mágikus erőket, és bebiztosították magukat a legmodernebb fegyverekkel is. Az eleinte preferált “visszaűzés a túlvilágra” elmélet végül nem vált be (a démonok kiismerik a taktikus lépéseket és direkte a lázadók ellen fordították erejüket) és hőseink rájöttek, hogy megfelelő hadsereg nélkül semmi esélyük. Az új cél a még életben maradt túlélők felderítése és megmentése lett, akik a kiképzést követően megfelelő utánpótlásnak ígérkeztek a pokol sötét erői ellen. A történet idején a besorozott katonákból és veteránokból álló osztagból új generáció cseperedett fel: a fiatal és elszánt egységeknek sikerült egy többé-kevésbé biztonságos földalatti alagútrendszert (tiszta Terminator) kiépíteniük, amelyek a csapatok koordinációs központjainak is helyet adnak. Ezidőtájt már sikerült kitapasztalniuk az észrevétlen mozgást, a rajtaütéses támadást, a démonvadászat fortélyait és az ősi mágia használatát is. Itt kapcsolódunk be majd a játékmenetbe…

A játék igazi érdekessége a bámulatos látvány mellett a tartalmi mondanivalója: hosszú éves várakozást követően visszaköszönt a jó és a gonosz közötti harc, melyben az Angyalok serege ismét csak passzív segítőként lép a fantasztikus fantasy világ harcmezsgyéjére. Furcsa, ámde rendkívül hangulatos újítás a 3D-s világban a legmodernebb katonai fegyverek és az ősi mágia visszatérte: mialatt kéken fénylő hi-tech kardok pengéi csapnak össze a pusztult város utcáin, lézerpisztolyok nyalábjai cikáznak a sötétben és mágiával megidézett tűzlabdák hevítik fel a levegőt miközben démonok bújnak elő a semmiből, mindenféle túlvilági teremtménnyel egyetemben.

Mindenképp csak ajánlani tudom a majd’ 6 perces vadiúj, harmadik Hellgate: London trailert – az orrom a monitornak nyomva nekem speciel izzadt a tenyerem és hevesen vert a szívem, mikor az utolsó képkockák leperegtek a szemem előtt (na meg akkor is, amikor egy, a Diablo-hoz igencsak hasonlító kétképernyős szárnyas démon vetődött be az ódon katedrális falain keresztül). A hatás garantált, azt hiszem sikerült megtalálni az indokot arra, miért is fogok PC-t fejleszteni a jövő évben. A válasz egyértelmű: A Hellgate: London nevezetű csodáért.

Kapcsolódó letöltés: Hellgate: London #3 HD trailer

Kapcsolódó Link: Hellgate: London hivatalos oldal

0 0 Szavazat / Votes
Article Rating
Cerberus. Humanity first.
Feliratkozás / Subscribe
Visszajelzés / Feedback
guest

0 Comments
Inline Feedbacks
Összes hozzászólás megtekintése / View all comments
Back To Top
0
Van véleményed ? Szólj hozzá !x