Totális döbb. Az idejét sem tudom már, melyik techdemo volt rám ekkora hatással – még a PS3 csodás tengeralatti világa sem okozott akkora kábulatot bennem, mint a Crytek GDC-n prezentált PC-s grafikus erődemonstrációja. PC emberek, PC, és újra PC! Bár játékok terén nekem abszolút nem számít a platform, most mégiscsak örülök, hogy a sok X360 és PS3 prezentáció mellett végre a jövő PC-s grafikai látványvilágát is volt szemem kielemezni. Anno még azt Unreal Tournament 2004-re és az évről évre megújult benchmark tesztekkel érkező 3DMarkra volt jellemző az ilyen mértékű grafikai fejlődés, de a Crytek Crysis kódnevű grafikus motorja valami elképesztő teljesítményt produkál (akárcsak az Unreal 3 Engine). Nem mondom, hogy valaha is nagy Far Cry rajongó voltam, de Uniq mester tavalyi Xbox-os Far Cry: Instincts-e rávilágított a tényre, hogy én igenis még mindig komálom ezt a stílust… gyorsan pótolva a Far Cry hiányosságokat, még mindig elvarázsol a gerillaharc a dzsungel mélyén – pláne, hogy ilyen tálalásban érkezik az ember elé (plusz megérkezett a Far Cry: Evolution is). Bár a Crysis-re legkorábban jövőre építkezhet az első játék, azt hiszem a gépemben csücsülő alig öt hónapos GF 6600 GT kevésnek fog bizonyulni az üdvösséghez (a demo csupa olyan technológiai újításra épül, ami majd csak a Vista-val megjelenő DirectX 10-el válik elérhetővé)… no igen, a PC talán legnagyobb hátránya játszik megint közbe. Most már nem esik nehezemre elképzelni, hogy a Crytek is megmarad a maga Far Cry-ánál és az időt és energiát inkább a grafikus motor licenszelésébe fekteti majd – a’la Epic (Unreal).
Egyébként ha már a modern játékoknál tartunk: A New York Times egyik cikkében akadtam rá arra a fejtegetésre, hogy a csupán single játékmódot tartalmazó programoknak megintcsak egyre nagyobb létjogosultsága van a gameindustry-ban. A szerző rávilágít az Elder Scrolls IV: Oblivion sikerére is – elmondása szerint a tökéletesen kidolgozott és hosszú távra szóló játékoknak (de csakis ezeknek) még jó hosszú ideig meglesz a maga sikeres felvevő piaca. Ez többek között azért is lehetséges, mert nem akar mindenki fejest ugrani a soha véget nem érő online multiplayer hancúrozásba, ahol hosszú erőfeszítések után is a játék úgymond megköveteli, hogy magához láncolva tovább játssz megállás és pihenés nélkül. Vannak még magányos hősök, akik nem klánban, hanem egymaguk vágnának neki a világ meghódításának… Bevallom, látok benne rációt – pláne, hogy nem vagyok WoW addikt, két okból is. Ad1: képtelenség lenne a jelenlegi életvitelembe beletuszkolni napi 2-3 órányi játékot, ad2: a munkám, a jövőm és a párkapcsolatom is rámenne az egészre, ad3: szeretek egy történet végére pontot tenni, ha már sokat szenvedek érte – úgyhogy minden tiszteletem a Blizzardé, de ebből egyelőre nem kérek – akármennyire is szívesen kipróbálnám, amit “unokaöcsémék már lassan egy éve elvakultan, betokosodva” űznek…
[Kapcsolódó link: Crysis Trailer (GDC) – Quicktime]
