Kissé felemásra sikeredett ez a nap – nem mondom, hogy rossz volt, de a folyamatos fej- és derékfájásom nem múlt el végleg. Miközben reggel sétáltunk a bolhapiacon (és közben potom pénzért magamévá tettem egy második fullos SNES szettet is), gondolatban már a délutánon járt az agyam, hogy mennyi minden ötlet halmozódott fel bennem a nap széppé tételére… Szerettem volna Vacaknak egy kellemes délutánt okozni, de végülis úgy döntöttem, övé lesz a végső szó. Úgy gondolom, helyesen cselekedtünk: sétáltunk a tónál, majd kinéztünk a karosi Szüreti Fesztiválra, ahol Vacakot egy pantominművész rögtön elrabolta a kezeim közül – és poénosan, de megtanította vívni a lelkemet 🙂
Kicsit megzuhantunk az estére, de minden rendben van – már csak az ne járna a fejemben, hogy holnap reggel nyolcra mehetek a sulinak nevezett vidámparkba. Hurrá. Azt hiszem, elteszem magam holnapra: jóéjt kicsim, és további rémálmokat mindenkinek 🙂
