Hittem benne, hogy még nyár van. Vacak megerősített benne – hosszú idő után történt ugyanis, hogy végre normális időben találkoztunk (a Balatont nem számolva persze), de van egy olyan érzésem, hogy már kevés időnk van sulikezdésig. Ó, hogy a fene essen bele – mondtam magamban. Még úgy eltöltenék egy-két hetet itthon, lazulással. Tegnap az autóból kitekintve mosolyogtam a nebulókon, ahogy cammogtak hazafelé az általam is rossz döntések sorába taszított évnyitóról. Ráadásként tegnap olyan e-mailt láttam, hogy a hajam égnek állt tőle. Láttatok már olyat, hogy még be sem iratkoztok a félévre, még épphogy csak beesel az “elvileg” reghétnek nevezett 168 óra első napján és máris Közgáz előadással találod szembe magad? Ez egyszerűen hihetetlen, kinek van ehhez gusztusa, kérdem én. Hát naná, hogy senkinek – pláne akkor, ha még konkrét órarended sincs.
Lázadok. Pedig nem is rajtam csattan az ostor. De még ez is jobb, mintha az EH-val (gyk. Elektromos hálózatok I-II.) szenvednék úgy, hogy tudom: tavaly is tudtam már az elégségest, mégis meghúztak. Nincs pontozási rendszer, nincs segédanyag… csak az, amit vagy hibásan, vagy olvashatatlanul másolsz le a tábláról. Esélyed ? Nem sok. Amúgyis értelmetlen az egész, tanulja akinek ilyen irányú ambíciói vannak.
Lázadok. Sebaj, még van egy hétvége: jól kiélvezem a szabadságot, mert jövő héttől megint megkezdődik a diplomáért vívott mókuskerék-harc. Szerencsére idén már könnyebben vagyunk – de miért is azt ne lehetne tanulni, amihez kedved van. Érdekel a webdizájn, a Php, a flash – helyette tanulhatok Elektro hálót meg menedzsmentet. Brrr, a hideg ráz tőle.
