A “három hét, megfeszítve, melóval, és folyamatos hétvégi lazulással” című mondókát is megunja egyszer a lantos. Pengetném én tovább a húrokat, de az igazat megvallva kicsit kikészültem: nem is az IT specializálódás okoz fájdalmat, hanem a játék hiánya: a helyén nagy kérdőjel, se időpont, se előrejelzés, se semmi. Az ágyba borulva esténként hiába kacsintgat rám a mindenre képes X360 kontroller, képtelen vagyok kapcsolatba elegyedni vele, nyomkodni, masszírozni és nagyokat mosolyogni még annál is kevésbé. Nem lesz ez így jó, valami megoldást ki kell találnom arra, hogy ismét transzba essek egy-egy boss, vagy a célegyenesben korrigált kanyar bevétele láttán. Az államvizsga óta mintha elvágták volna a kikapcsolódás nevű áramkört, a megszakadás pedig végzetes kivételt okoz az agyamban – a hétvégén a Balatonparton lazulok, és próbálok Adro Melnyikovval együttérezni, miközben a mocsok Zergek ellen harcol a StarCraft: Speed of Darkness kötelékében – hiába a mellettem duruzsoló PSP, még az is jobban kikapcsol, ha csak egyszerűen a távolba meredek. A számítógépet és az internetet úgy ánblokk megpróbálom kizárni az életemből, titokban azonban még vágyom rá… tanácstalan vagyok kicsit, mitévő legyen a gamerszív ebben a helyzetben? (Megmondom én: berendel két-három új cuccost a play-asiaról, hogy helyre billentse a lelki egyensúlyát. Colin McRae DiRT, Lost Planet: Collector’s Edition, és asszonykának egy Kung-Fu Panda, hogy meglegyen az öröme). A nagy kérdőjel az idő: mikor lesz végre belőle elég, hogy újra alkossak valami maradandót a hálás olvasóközönségünk számára a gamer365-ön, vagy nekiveselkedjek egy ismeretlen kalandnak?
