Hát ilyen még nem történt velem… Egy szép szombat (többiek ha jól sejtem, akkor kiruccanást tettek a zalakarosi Gránit gyógyfürdőbe) és egy nagyon kellemes este után ma reggel Vacakkal együtt ellátogattunk a bolhapiacra. Már épp haza készültünk indulni, amikor a távolban Eszti hívta fel a figyelmemet egy az enyémhez nagyon hasonlatos bringára az egyik “mezei néger” portékái között. (Aki esetleg nem tudná, a nagyon is újjá generálozott, mellesleg lezárt Mountain Bike-omat még május végén – június elején lopták el a lépcsőházból, ahol lakom) Mikor közelebb értünk, döbbenten vettem észre, hogy az bizony az én (!) bringám – jobbanmondva csak a villában és a vázban vagyok biztos (tagadhatatlan bizonyítékok, tanúk és jelek vannak rá), a többit bizonyára leszerelték és össze-vissza csereberélték a többi, valószínűleg 90%-ban lopott biciklik között.
Még jó, hogy időközben öszefutottam szülőkkel, így egy gyors telefon után már követtek is minket és a lehető leggyorsabban (mielőtt azok a mocskok lebökték volna a párom és az egész családom) rendőrt hívtam (egy egész osztag jött), ahogy csak lehetett. Szó szerint ment a vagdalkolózás és az ordítozás (persze csak a részükről, az egész piac minket nézett) a szavakkal, de még a rendőrök szerint sem érdemes ezekre a szó szerint idézem: “primitív gyökerek”-kel vitatkozni. Láttam a szemüből, hogy tudják: nekem van igazam – bevitték őket az őrsre, én pedig megtettem a megfelelő intézkedéseket: feljelentés, stb.
Persze tudom, hogy a biciklim visszaszerzésére semmi esély (amúgysem tudnék mit kezdeni egy vázzal, hiszen az a bringa már nem az enyém – bár a szívem szakadt meg, mikor megláttam, hogy mi lett belőle) mégis: talán sikerrel járnak a nyomozók és felderítik a szálakat, hogy több ilyen ne történhessen. Ha megtalálják a tettest, valószínűleg már nem lesz nehéz rábizonyítani a lopásokat és talán a biciklim értékét (vagy némi kártérítést) is visszakapok. Nem reménykedem, de jó lenne, ha végre nem ezeket a szemeteket védnék a tövények. Azt hiszem, most jódarabig még a bolha közelébe sem megyek, nincs kedvem semmiféle kisebbségihez.
Hát, tényleg “kalandos” volt a vasárnapunk. Még a legvadabb álmomban sem gondolotam volna, hogy a vasárnapi ebéd helyett a rendőrségen fogunk csücsülni. De remélhetőleg meglesz(nek) a tettes(ek) és akkor mindenki happy lesz – már ami kettőnket illeti.
A “mezei négerekkel” (ahogy a rendőségen hívják a sötét bőrű kisebbséget – és nem a négerekre gondolok) pedig nem kell foglalkozni. Úgy érzem, hogy mi mindent elkövettünk annak érdekében, hogy az elkövetőket elkapják.