Tag: 576 Kbyte

Valamikor a felső tagozat tájékán lehetett, hogy áhítattal bámultam a Commodore 64-ben rejlő erőt: akkoriban kb. felfoghatatlan volt, hogy képes egy ilyen különös masina olyan dolgokra, mint amilyen a Turrican, a Super Cars, a Creatures vagy épp a Giana Sisters játékok voltak. Bár a játékok világa már nem volt teljesen idegen számomra (a C64 előtt már jóval egy NES és egy Atari 2600 gazdája voltam), mégis ez a gép hozta el azt a “megváltást”, amit akkoriban egy csúcs számítógép jelentett. Tisztán emlékszem, a BÁV Bizományiból érkezett szülinapomra a dobozos C64 II-es pakk: a szinte új géphez egy rakás lemez, magnó, kazetták és by default egy 1541/II-es floppy meghajtó is járt, így szerencsére én már átugorhattam a szalagos töltögetésekkel járó küzdelmet (de ismertem jól, mert osztálytársaimnál és számtech szakkörön is sokat bírkóztunk a turbótöltés, fejállítgatás, tekercselés hármasával).

Az 576 Kbyte és a COV olvasójaként ismertem valamelyest az akkori játékok világát, kezdtem eligazodni a BASIC nyelvben és a gyűjteményem is szépen gyarapodásnak indult, hála a vidéki ismeretségi köröknek. A nagy becsben tartott gép a PC megérkezésével bár unokaöcsémékhez vándorolt, de szerencsére még időben visszatalált hozzám, így máig meg tudtam őrizni ezt a sépséget, s a lehetőségekhez mérten el is halmoztam mindenféle földi jóval az idők során (Phillips monokróm monitor, Quickshot Joy, Turbócartridge, stb. – minden, ami hasznos volt.)

Azidőtájt még egészen mágikusan csengett annak a gépnek a neve, amely a C64 mellett/után aztán forradalmasította az otthonokba szánt csúcs-szuperkompjútert: csak elvétve lehetett hallani róla, látni szinte sosem – pedig a PC-k mellett már akkor beégett a köztudatba, igaz legtöbben csak hallomásból ismerték. Multimédiás képességei miatt profi körökben is használta az ipar a C64 “nagytestvérének” hívott “hölgyet”, mi több: az 576 is erről kapta a nevét (bizony, adjátok össze a 64 Kbyte (C64) és 512 Kbyte (A500) RAM méretet), én pedig tudtam hogy ha egyszer nagy leszek, lesz nekem is egy AMIGÁM.

AMIGA.

Morzsolgassuk kicsit ezt a szót: az eredetileg játékkonzolnak szánt, később pedig a Commodore által felkarolt (megvásárolt Amiga Corporation) masina még a 90-es évek elején is rejtélynek számított egy gyerek számára. Most, huszonhat évvel később…

… végre Amiga 500 tulaj lettem én is. Eleinte a nagyobbik 1200-assal szemeztem, aztán átgondolva a dolgot, engem elsősorban a játékos múltja miatt érdekelt a gép, az erősebb verzióban pedig pusztán emiatt nincs annyi plusz, mint amit a többletköltsége indokol. Figyeltem már a hirdetéseket és az aukciókat már egy ideje, mikor aztán hosszas keresést követően sikerült egy szép állapotú Amiga 500-as gépre szert tennem. Persze, mint minden közel harminc éves számítógép, ez is gondoskodásra szoruló példány volt: manapság már szinte elképzelhetetlen, hogy egy tökéletes állapotú masinát találjon az emberfia, hiszen sokszor maguk az alkatrészek buknak el az idő vasfogával szemben (felpúposodott/kiszáradt/kifolyt kondik/elem/akku, oxidációs problémák, stb). Biztosra vettem, hogy az efféle problémák miatt lesz teendő vele, de mivel az utóbbi időben úgyis kifejezetten kerestem a lehetőségeket a bütykölésre, nem rettentem el tőle nagyon. A megvásárolt gép az utolsó hat esztendőben egy szekrényben állva várta a napot, ezért relatíve jól vészelte át a csendben töltött néhány évet. Egy gondoskodó gyűjtő-gazda vásárolta hosszú évekkel ezelőtt, mivel azonban csak 1-2 alkalommal volt bekapcsolva a gép, a hibajelenségek szinte egytől-egyig a korából fakadóak voltak, amortizációnak semmi nyoma nem volt szerencsére. A javítás persze nem ment egyik napról a másikra: sok apróságot elég kacifántos módon kellett összevadászni, de végülis sikerült a projekt, amelynek örömére tegnap az egész tegnap estét végiglövöldöztem a Turrican- illetve Hybris játékokkal. Íme néhány fotó és infó arról, milyen problémákkal szembesültem a restauráció során:

Tudvalevő, hogy az A500-as saját 512K-ját általában felbővítették, hogy a Workbench és a játékok is gyorsabban fussanak rajta. A Trapdoor alatt megbújt 512K FastRam bővítés valós idejű órájában levő elem kifolyt, ezzel komoly veszélyt okozva a chip körül. Egy kis ecet, némi fültisztító pálca és kevéske kézügyesség után már tisztán látszott a feladat, itt bizony nem elég a szimpla takarítás.

Az oxidáció eltávolítása rávilágított arra, hogy érdemes lenne kicserélni a chip foglalatot, leszedni az elemet, majd NYÁK konzerváló eljárással megvédeni az áramköröket a további sérülésektől. (köszi a forrasztásért és az UV kezelésért donpetinek!). Szerencsére a sérülés nem volt végzetes, sikerült szépen megjavítani. Az elem egyelőre úton van az eBay-ről, de enélkül is működik a +512Kb FastRAM (btw, ezt hivatott engedélyezni/letiltani a gép jobb oldalába épített apró pici kapcsoló).

Az Amiga 500 oldalsó bővítőfoglalat takarópanelje valamiért hiányzott a helyéről. Ezt szerencsére sikerült az egyesületünktől szerezni, máskülönben külföldről kellett volna rendelni eléggé borsos áron.

A gyári Mitsumi billentyűzet egyik gombja (a backslash melletti ” ` ” jel) nem működött, ezt egy teljes szétszereléssel és a membrán, ill. gumifelületek letakarításával sikerült megfixálnom.

A gépet apró darabokra szedve tisztítottam és takarítottam ki teljesen, a burkolatot és a billentyűzet gombjait pedig enyhén mosószeres vízzel, szivaccsal és fogkevével suvickolva sikerült újjá varázsolni. Tényleg nagyon szépen néz ki a masina: karc és sérülésmentes a burkolat, a hidrogén-peroxidos fehérítésére pedig nincs is szükség, mivel nem sárgult be és a tört tojásfehér szín amúgy is igazi autentikus külsőt kölcsönöz a számítógépnek. A legfontosabb alkatrészeket szemrevételezéssel és multiméteres méréssel ellenőriztem le, szerencsére sehol nem volt szükség beavatkozásra.

A sztereó hangkimenet mindkét oldalán torzította az audiójelet. Az Amiga csoport facebook tippje alapján kimértem, hogy a gyári tápegység a -12V pin-jén keresztül semmit nem ad le és ez a megtalált infók alapján a Paula chip környékén csapódik le (a hang áramkör), mivel a soros port és az Audio I/O-n kívül szinte semmi nem használ negatív feszültséget. Úgy döntöttem, hogy 30 éves tápegységeket nincs értelme foltozgatni a megbízhatósági probémák miatt, inkább rendeltem egy picit erősebb Maker Electric NET35-B kapcsolóüzemű PSU-t az AliExpressről, amely még pont befér az eredeti táp burkolat alá, így semmi nem látszik majd belőle. (forrás és tipp a projekthez: nightfallcrew blog). Átmenetileg egy kölcsön táppal ellenőriztem le, nem más okozza-e a problémát, de egyértelműen a beérkező -12V hiánya a ludas. A tápot négy csavar fogja, a könnyű szétszerelés után csak a vezetékek kábeljeit kell szépen átkötögetni a tápegység portjaira, persze a legvégén leellenőrizve a kívánt feszültségeket minden kimeneten (Fontos! A tápon mindig finomhangoljuk be a legideálisabb +/- V értékeket a megfelelő működéshez, mielőtt üzembe helyeznénk azt!)

Andrásnak köszönhetően (akit a jófogáson találtam és profin készít kábeleket Commodore gépekhez, így Amiga 500-hoz is) szert tettem egy Video OUT DB23 > DB9/DB15 mixed kábelre, amellyel kiváló képminőséget tudok előhozni az A500-as monitorra csatlakoztatásával (+ a monitor felőli kimenetnél a mai 15 tűs VGA csati is rákerült a DB9 mellé, hogy az esetlegesen 15Khz-es videójelet támogató kijelzők is használhatóak legyenek majd). Persze vásároltam új RCA videó és RCA sztereó audiókábeleket is, hogy minden opcióra legyen megoldás.

Empe szerzett nekem egy eredeti Commodore 1084P-S1 sztereó monitort. Nagyon örültem a szerkezetnek, mert ezzel a rendkívül ritka, mellesleg valaha volt egyik legjobb C= monitorral teljessé vált volna a szett, de sajnos a szállítás közben a kijelző képcsövét valaki lekoccolhatta egy éles fém tárggyal, mert a képernyő jobb alsó sarkánál csúnya sérülést szedett össze. Működik, de esztétikailag javításra szorul – szerencsére Pityesznek (a HQ Elektronika CRT mágusa) van gyűjteményében a 14″-es Phillips M34EAQ10X képcsőből (ez a hír felért egy kisebb csodával!), így rendelkezésre állt a cseredarab. Azóta persze már négy db C64 monitorom is van (1084S-D, C1802, és még egy 1804P-S) és ezek közül pedig mindegyik működőképes – igaz, egy kondicsere azért rájuk férne.

Próbálkoztam az Amiga 500 és a PC soros összekötésével, hogy lemezeket másoljak .adf Amiga floppy ROM fájlokból eredeti 3,5″ diszkekre az Amiga Workbench segítségével, de sikertelenül. A másoláshoz ma már egy relatíve nehezen beszerezhető kábelre van szükség, de András készített nekem DB9-DB25 null-modem kábelt is, így ez a probléma szintén megoldódott.

Hogy elkerülhető legyen a lemezes szenvedés úgy döntötem, kicsit könnyebbé teszem a betöltési procedúrát, mert a géphez kapott lemezek többségét kikezdte az idő vasfoga – sok közülük már nem működik és körülményes is reprodukálni őket. Jöhetett a GOTEK magic: rendeltem egy GOTEK USB Floppy emulátort az eBay-ről és az internetes guide-alapján (köszi Cortex!) megflasheltem az általa készített módosított FW-vel az ARM chip BIOS-át, így az Amiga 500-as az eredeti  floppy meghajtó helyére beépítve most már olvasni tudja az USB pendrive-ra másolt Amiga floppy image .adf fájlokat, egyszerre akár többet is > így lehetőség van a játéklemezek helyett csak azok .adf fájljait a Pendrive-ra másolni (next step: hangszóró applikálása a GOTEK-be, hogy szimulálja a lemezolvasással járó olvasófej zörejeket).

A felújítás ezen része nem ment egészen zökkenőmentesen. A GOTEK-et csak második alkalommal sikerült megflashelnem az USB>TTL adapterrel, és jött is a következő probléma: oké, a drive nagyszerűen működik, na de hogyan rögzítem majd a gép belsejébe ? Ugyan létezik belőle kilógó, lemezre hasonlító változat is, de én az igényes modding híveként szerettem volna szépen az eredeti 3.5″-ös lemezmeghajtó helyére beépíteni. A legtöbb netes leírás, fotó csak a működést mutatja lógó kábelekkel, és csak kevesen tértek ki a rögzítés módjára, ráadásul legtöbben csak belenyomták a házba és ezzel el is intézték a dolgot.

A probléma egyébként abból fakadt, hogy bár a GOTEK megegyezik a PC-s meghajtók méreteivel, az Amiga 500-asban kicsit eltér a rögzítés módja. Ezáltal egy pici kreativitásra volt szükség a megfelelő csavarozáshoz úgy, hogy az USB drive is elérhető legyen, faragni se kelljen a műanyag házat és a felső burkolat is a helyére passzoljon. Végül egy-egy régi hálózati eszköz mount kitjét felhasználva készítettem egy tartókonzol-szerűséget, két ponton megfúrtam a GOTEK műanyag burkolatát és az eredeti drive alsó rögzítőcsavarjait felhasználva tökéletesre sikerült a beépítés.

Következő probléma: a szalagkábel túl rövid, kell egy másik. Endre barátom hozott egy régi 34pin-es floppy szalagkábelt, amit méretre vágva beépítettünk a helyére. Az eredmény lentebb látható. 🙂

Dobozkérdés: igen, ez egy folyamatos fejfájást okozó probléma… a gépet sajnos doboz nélkül vettem és azt utólag szerezni szinte már lehetetlen (maximum csak saláta, szakadt, gyalázatos minőségűbe futottam eddig bele). Nem riasztott el a dolog, mert az EAB fórumról sikerült megszerezni az eredeti doboz tervrajzot, a fotókat és a grafikát is. Találtam doboz-nyomdát BP-n, aki legalább 10 db-os mennyiség megrendelése esetén elkészíti az eredetivel 100%-ban megegyező minőséget és formát, beleértve a belső inlay dobozkákat is. Mondanám, hogy folyamatban van a dolog, ez lesz az utolsó lépés. (Na jó, nem: remélhetőleg hamarosan tényleg megjelenik az ACA500 Plus gyorsítókártya, ami a gép oldalán található bővítőfoglalatba illeszkedve lehetővé teszi CF kártyák használatát háttértárként, futtat WHDLoad-ot, Amiga OS-t, több RAM-mal bővíti az operatív tárat és emellett sok egyéb finomságot is tartalmaz.) [Update: meg is jelent, a saját példányomról történt beszámolóhoz kattints IDE.]

Néhány hónap után kikörvonalazódott, hogy milyen lesz végül a Commodore Amiga 500 repro dobozom: a grafikát Szabolcs barátom reprodukálta mm pontossággal az eredeti színek, formák és dizájn alapján, a belső tartókat pedig CNC-vel megmunkált technológiával készítette el a DS Smith üzeme. A 2017 áprilisában zárult projekt annyira jól sikerült, hogy a gyártott 30 db villámgyorsan elfogyott, sőt: máig kapok itthonról és külföldről is megkereséseket egy esetleges utánnyomás reményében. Az Amiga 500 repro boxból második sorozat egyelőre nincs tervbe véve, de hogy milyen lett a várva várt végeredmény, arról megtekinthető egy Google fotók galéria is.

A projekt legvégén az egész gép kapott egy alapos tisztítást, takarítást és ahol szükséges volt, egy hidrogén-peroxidos fehérítést is. Az alaplap idős kora révén átesett az erősen javasolt újrakondizáson is (ilyenkor a régi, elöregedett kondenzátorokat cserélik ki), amelyet a hazai amigás berkekben ismert Dezz végzett el. Azt hiszem, sikerült szépen visszaállítani az eredeti állapotot a fenti lépéseknek köszönhetően, így az öreglány ismét teljes pompájában duruzsol. 🙂

Addig is: ha bármi kérdésed van, szívesen válaszolok a komment szekcióban. Mindenkinek hasonló élvezetes Amiga 500 felújítást kívánok! Stay Tuned, go and get your Amiga !

[Megjegyzés: a fotók eltérő színtónusa a (nappal-este-szürkületi) fényviszonyok következménye, a gép színe az utolsó képen látható fehér árnyalatnak megfelelő.]

2016.05.11.

[Utolsó frissítés: 2017.10.15.]