is át velem… érezd, ahogy széthasad az idő és a rend… egy régi, ámde annál hangulatosabb Bonanza Banzai dal pár sora villant fel bennem, mikor eszembe jutott, tegnap milyen jól éreztük magunkat a csontig befagyott Csónakázó Tavunkon. Imádok korizni – bár az kb. egy éves kihagyást követően a megállás nem nagyon jön össze és rendszerint hatalmas seggelés a vége – egyre jobban megy 🙂
A csipet-csapat (volt egy ilyen platformjáték még a NES-en, ahol Pukkandurr volt a főmájosz) ma is kitipeg a jégre, ahol a tervek szerint a tegnapi bemelegítő edzés után már végre jéghokizni is tudunk majd feltéve, hogy Dude pajtás olyan ütőket hoz ki, amilyeneket mondtunk neki. Az asszonypajtások majd csápolhatnak a nádasból, persze feltett szándékom, hogy Vacakot megint megkorcsolyáztatom – tegnap is élvezte nagyon. Holnap reggel hét körül indulok Budapestre a Gamemaster formáció első meetingjére – a képes beszámolót jövő hétfőre tervezem 🙂
