Augusztusi tél…

Melankólikus, kicsit fáradt, mégis gyönyörű pillanatokat élek át (Pedig a ma este vetített Ronin c. francia film története nem ezt sejtetné). Ma este távol áll tőlem a világ önpusztító zaja… nyugtató balatoni hullámzás zúg helyette a fejemben. Pedig annyi minden más is képzavart okoz bennem, de ezekről majd holnap. Egy igazi Rapülők dal a hőskorból (1993-ból), bár az évszám lényegében mindegy… talán ismeritek.

Fülledt estbe fulladt a nap
Átoson a városon a forróság
Kigyúlnak a fények, a kiskatonák hazatérnek
Vagány magány, céltalan, végtelen, monoton maraton
Ha gondolkodom, csak rád gondolok
Visz a lábam az utakon

Helyenként már hiányzol, hiányzol, hiányzol
A lépcsőn, a téren, a rakparton
Minden helyen, minden helyen
Bőröm börtönében életfogytig leszek elitélve
Elmentél és odakint tombol
Az augusztusi tél…

/RapülőkAugusztusi tél… – 1993/

Szólj hozzá!

Kommentelési szabályzat:

Kulturált formában bárki bármelyik cikkhez hozzászólhat (regisztráció nélkül és az email cím megadásával), de a háromnál több linket tartalmazó kommentek csak admin jóváhagyás után jelennek meg. Vendég felhasználók számára kötelező a captcha, a social media fiókkal belépőknek csak az első alkalommal szükséges az azonosítás.

avatar
  Subscribe  
Visszajelzés
Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE