Melankólikus, kicsit fáradt, mégis gyönyörű pillanatokat élek át (Pedig a ma este vetített Ronin c. francia film története nem ezt sejtetné). Ma este távol áll tőlem a világ önpusztító zaja… nyugtató balatoni hullámzás zúg helyette a fejemben. Pedig annyi minden más is képzavart okoz bennem, de ezekről majd holnap. Egy igazi Rapülők dal a hőskorból (1993-ból), bár az évszám lényegében mindegy… talán ismeritek.
Fülledt estbe fulladt a nap
Átoson a városon a forróság
Kigyúlnak a fények, a kiskatonák hazatérnek
Vagány magány, céltalan, végtelen, monoton maraton
Ha gondolkodom, csak rád gondolok
Visz a lábam az utakon
Helyenként már hiányzol, hiányzol, hiányzol
A lépcsőn, a téren, a rakparton
Minden helyen, minden helyen
Bőröm börtönében életfogytig leszek elitélve
Elmentél és odakint tombol
Az augusztusi tél…
/Rapülők – Augusztusi tél… – 1993/
