Tag Archives: RaspBerry Pi

Hogyan készíts magadnak all-in-one játékkonzolt?

Régóta nem volt már DIY (do it yourself, csináld-magad) jellegű poszt a Retroidon és mivel a C64 restauráció befejezéséig még néhány nap hátra van, készült egy rövidke kis szösszenet arról, mennyire egyszerű egy Raspberry PI mini-számítógépből egyetlen délután leforgása alatt igazi retro játékkonzol (- és játék) gyűjteményt varázsolni. A dolog amiatt is érdekes, mert a múlt heti SaveGame rendezvényünkön tömegesen kaptam a kérdéseket, hogy mi ez a Retropie pontosan és hogyan (működik), így összekalapáltam egy “lépésről-lépésre” útmutatót, hogy építhetsz magadnak egyet. Az anyag itt szalad, de a legutóbbi Bonus Stage podkesztjeinkben is beszélgettünk róla. A cikk a lentebbi linken szalad, kellemes olvasgatást hozzá!

Hogyan készíts magadnak Retropie konzolt – ismertető

4. Készíts magadnak Retropie-t! [2018]

2018-ban már egyáltalán nem lepődünk meg azon, hogy hitelkártya méretű mini-számítógépekből szinte bármilyen retro játékkonzolt, vagy játéktermi gépet elő lehet varázsolni. A dolog ott indult, hogy a brit oktatásért felelős minisztérium a programozás tanulását elősegítendő, létrehozta a Raspberry Pi nevű projektjét, amellyel egy olcsó, kompakt és pici all-in-one mini platformot adtak a nebulók kezébe. Ez az ún. Málna-PC mára a homebrew projektek, házi készítésű automatizált rendszerek, IoT fejlesztések elsőszámú platformjává vált – noha számos kihívója akadt az elmúlt néhány évben (Banana Pie, Arduino, Adafruit, Orange Pi, Rock64, stb.), a Pi sokadik generációs változata a bizonyíték arra, hogy még mindig a Raspberry típusok a legnépszerűbbek. Az aktuális változat (Raspberry Pi 3 mobel B+) épp ezen bejegyzéssel nagyjából egyidőben, 2018. márciusában látott napvilágot. Az ARM-bázisú Cortex A53 CPU 1.4GHz-en fut, melyhez 1 GB LPDDR2 RAM társul, de beépített 802.11b/g/n/ac wifi vezérlőt, és PoE-képes Gigabites LAN interfészt is tartalmaz már a legújabb verzió (a részletes specifikácók megtalálhatóak a projekt oldalán.)

Az én (mi) szempontunkból a legérdekesebb az, hogy mára már komplett, kiforrott emulátoros rendszerek érhetőek el a kicsi masinára, amelyek előre fordított és elkészült állapotban, gyakorlatilag mindenféle erős linuxos, vagy programozási szaktudás nélkül működésre bírhatóak (igaz, alap szintű angol nyelvtudás azért nem árt a menükben történő tájékozódáshoz). Nem szükséges semmiféle hókusz-pókusz és forráskód-fordítgatós varázslat, a legnépszerűbb Retropie csomag gyakorlatilag alapból mindent tartalmaz, amire szükség lehet – beleértve a Playstation v. Xbox kontrollerek támogatását, az árkád és konzolos emulátorokat és kiegészítő szoftvercsomagokat is.

A Retropie hosszú fejlődésének egyik legnagyobb hozadéka az egyszerűsége: ha rendelkezel egy Raspberry PI 3-al (még csak nem is szükséges a legfrissebb változat, a rendszer tökéletesen elboldogul egy PI2-vel is), gyakorlatilag egy délután alatt megépítheted az all-in-one ultimate retro konzolodat, amelyen egyszerre játszhatsz az elmúlt harminc év szinte összes fontosabb rendszerével – beleértve a NES-t, a Megadrive-ot, a Dreamcastot, a SNES-t, C64-et, Amigát és még sok egyéb játékos platformot, mindezt egy ízléses menüben, borítókkal és részletes információkkal tálalva – így ha valóban csak a játékélmény számít, gyakorlatilag feleslegessé válik a NES Mini és a régi konzolok drága gyűjtögetése, beszerzése. [A Retropie nyilván nem helyettesít mindent, akadnak nehezebben emulálható rendszerek, amelyhez szűkös az erőforrása.]

Mire lesz szükséged ?

  • egy Raspberry PI csomagra (gép, tápegység, HDMI kábel és egy műnyag burkolatra a sérülések végett). [Könnyen beszerezhető KIT-ben (microSD+adapter+RPi3B+, 24E HUF), vagy standalone is (12E HUF) a malnapc.hu webshopjából] Legjobb teljesítményért ajánlott a Pi3 model B+ verzió [A későbbiekben csak PI3-ként hivatkozom rá.]
  • Egy HDMI jel fogadására képes monitorra, vagy TV készülékre
  • egy legalább 8 GB-os microSD memóriakártyára
  • egy számítógépre, vagy notebookra (illetve egy további billentyűzetre/egérre a PI-hez a könnyebb konfiguráció miatt)
  • egy microSD-kompatibilis kártyaolvasóra
  • Internetkapcsolatra / Wi-Fi routerre
  • egy v. kettő vezetékes PC játékvezérlőre (lehet univerzális PC, vagy Xbox 360 / XO kontroller USB kábellel, stb.)
  • néhány ROM fájlra a játékokhoz (ezek az Interneten fellelhetőek, de egy-két oldalt is linkelek hozzájuk lentebb)
  • és kb. egy délutánnyi időre

Kezdjünk hozzá !

Töltsd le a legfrissebb, előre elkészített (pre-made) Retropie képfájlt a projekt oldaláról [https://retropie.org.uk/download/]. Kapsz egy .gzip tömörített archív fájlt

Csomagoldd ki a tartalmát a PC-re (kitömörítéshez a WinZip is megteszi, az eredmény egy .img fájl lesz)

Fogd a microSD kártyát, tedd az olvasóba. Töltsd le a Win32DiskImager alkalmazást és a segítségével másoldd fel az .img fájl tartalmát az SD kártyára. [Megjegyzés: A RetroPie a Raspian nevű, pi-linux disztribúcióra épül és mint ilyen, EXT4 fájlrendszert használ. Ne lepődj meg, ha a Win32DiskImager használatának végeztével a microSD kártya tartalmát nem látod, vagy a méret kisebb, mint az eredeti terület. A Windows alapból nem tud mit kezdeni a linuxos fájlrendszerekkel, ezért próbálja formáztatni veled a kártyát. Hagyd figyelmen kívül.]

Távolítsd el a PC-ből (vagy az olvasóból) a microSD kártyát és helyezd be a PI3 kártyaslotjába

Kösd össze a PI-t HDMI kábel segítségével a monitorral/TV készülékkel és csatlakoztasd hozzá az USB gamepad-et valamelyik USB foglalatba, majd dugd be a PI micro-USB portjába a tápegység kábeljét

Az első bootolás alkalmával a rendszer automatikusan átméretezi és beállítja a partíciókat, végül pedig elindítja a rendszer alkalmazást, felvillantva az üdvözlő képernyőt.

Innentől fogva válik izgalmassá a dolog: a menürendszer szépen végigvezet a setup-on, amely az EmulationStation frontend-kezelő paramétereit is be fogja kérni.

Tartsd nyomva bármelyik gombot az 1-es kontrolleren és a rendszer fel fogja ismerni a joypad-et. Kövesd a képernyőn található információkat, amellyel beállíthatod a kontroller minden egyes funkcióját. A kettes számú kontrollert később, az emulation station menüjéből ugyanezzel a módszerrel állíthatod be (a gombok kiosztásához és a gyorsbillentyűkhöz képes segédleteket ITT találsz).

Ha végeztél a kontroller beállításával, a Retropie főmenüje fogad. Ne aggódj, ha egyetlen másik rendszert sem látod, mivel ezeket akkor teszi láthatóvá a rendszer, ha legalább rendszerenként egy játék rom-ot már feltöltöttél a PI3-ra. Ehhez először hálózatra kell csatlakoztatni a PI3-at, lásd a következő lépést.

Ha nem UTP kábelt használsz a hálózati kapcsolathoz, akkor be kell állítani a Wi-Fi kapcsolatot az otthoni hálózathoz, mielőtt játékokat tudnál felmásolni a PI3-ra (vagy a későbbiekben frissíteni tudnád a rendszert Interneten keresztül). Ehhez Indítsd el a Retropie menüből a Wifi beállítások opciót, ahol a már klasszikus módszerekkel (SSID kiválasztás, jelszó megadása) be tudod állítani az otthoni hálózatodat. [Megjegyzés: a jelszó megadás idejére érdemes egy USB billentyűzetet csatlakoztatni a PI3-hoz].

Ha sikerült a Wi-Fi hálózathoz kapcsolódnod, mentsd el a beállításokat, lépj ki, és láthatod, hogy milyen IP címen keresztül érhető el ezentúl a PI3-ad. (Alternatív megoldásként a PC Windows fájlkezelőjében a \\retropie parancsot kiadva is elérheted a PI3-on található mappákat, ha a domain és a hálózati szegmens közös. Általában az.)

Több módszer is létezik a játékokat tartalmazó ROM fájlok átmásolásához – íme három népszerűbb megoldás:

a) USB pendrive. Ez egy automatizált folyamat, mindössze csak három apró lépés az egész:

  1. Hozz létre egy retropie mappát a pendrive gyökerében. Csatlakoztasd a PI3-hoz és várdd meg, amíg abbamarad a villogás, majd húzd ki és dugd be a számítógéped egyik szabad USB aljzatába.
  2. Másoldd fel a ROM fájlokat a retropie/roms megfelelő mappáiba). (pl. a Nintendo Entertainment System NES ROM fájljait a retropie/roms/nes folderbe kell másolni, és így tovább.)
  3. Húzd ki a pendrive-ot és csatlakoztasd vissza a PI3 egyik USB portjába: várdd meg a villogást, mialatt a Retropie minden roms mappa tartalmat átmásol a pendrive-ról a saját rendszerének azonos mappáiba. Videós segítség lentebb.

b) SFTP. Ez már gyakorlottabb felhasználóknak szól. Alapfeltétel, hogy a PI3 ugyanazon a kábeles vagy Wifi hálózaton legyen mint a számítógép és utóbbin legyen legalább egy SFTP-re alkalmas kliensprogram telepítve (pl. a WinSCP). Mielőtt SFTP kapcsolatot létesítenél, a Retropie menüjében található raspi-config alatt engedélyezned kell az ssh hozzáférést. A Retropie 4.2 után érkező verzióiban biztonsági okokból az ssh-t alapból blokkolták, de az imént említett módon bármikor vissza lehet (ideiglenesen) kapcsolni.

  1. Nyisd meg a WinSCP-t és a kapcsolati paramétereknél add hozzá a PI3 aktuális IP címét vagy a hostnevet (retropie). A portszám az alapértelmezett SFTP port, 22.
  2. Add meg a felhasználói nevet (pi) és a jelszót (raspberry).
  3. Loggolj be a PI-re, keresd meg a roms mappát és másoldd be a ROM fájljaidat a megfelelő helyre.

c) Samba-share: a klasszikus Windowsos fájlmegosztás használata.

  1. A Windows fájlkezelőben írdd be a \\retropie hostnevet, vagy a PI3 IP címét ˙\\IPcím formátumban.
  2. Másoldd be a Windowsról a ROM fájljaidat a megfelelő roms mappába.

A Retropie 4.0+ verziótól kezdve a programcsomag alapból nem tartalmazza az összes létező és támogatott emulátort, csak egy válogatást, amely a leggyakrabban használt rendszerek futtatásához szükséges. Az átlag felhasználónak ez tökéletesen elegendő, persze a későbbiekben akár egyenként is hozzá lehet adni a hiányzó típusokat az Emulation Station kezelőfelületéhez.

Akinek az előre telepített emulátorok ellenére is hiányérzete támad, az EmulationStation Retropie-menüjébe lépve bármikor bővítheti a repertoárt. Ha elnavigálsz a Manage Packages opcióba, láthatsz többféle szekciót, amelyik különböző emulátorok telepítését kínálja fel (sőt azt is mutatja, melyik van már alapból installálva). A stabil, nem fejlesztői változatok az “Optional”, az instabil verziók az “Experimental” alatt keresendőek. Ha egy csomagot kiválasztasz, egy gombnyomással feltelepítheted, vagy eltávolíthatod azt, így ezeket az opciókat csak gyakorlott felhasználóknak javaslom, hisz’ ahogy mondottam volt, a Retropie standard beállításai bőven elegendőek a legtöbb játékos rendszer használatához. Tipp: érdemes egy platformhoz csak egyféle emulátort feltelepíteni (különös tekintettel a libretro verziókra), mert ezek elég stabilak és egységes a játékok alatt elővarázsolható menürendszerük is.

[Megjegyzés: a Retropie-menü konfigurációs menüjei arra is lehetőséget adnak, hogy a meglévő emulátorokat, vagy magát a teljes rendszert frissítsük a legújabb internetes verzióra, lecseréljük az üdvözlőképernyő grafikáját (vagy kibővítsük azt és akár véletlenszerűre állítsuk), esetleg új EmulationStation skineket töltsünk le és állítsunk be aktívnak. Ezekkel csak a rendszer előzetes megismerése után érdemes kísérletezgetni, miután már jól berögzültek az egyes opciók hatásai.]

Miután felmásoltad a játékaidat a megfelelő mappákba, egy újraindítást követve (a Start gombbal előhozható főmenüben találod a reboot funkciót) a Retropie végigellenőrzi a teljes ROM mappa szerkezetet és automatikusan aktiválja a menüben azokat a konzolos vagy árkád platformokat, amelyikhez működőképes játékokat talált. Ezután már csak el kell indítani a kívánt játékot és élvezni a munkánk gyümölcsét 🙂

[Megjegyzés: az árkád MAME emulátornál a Retropie egy alap gombkiosztással működik a kontrollereken, de ezt a setupot felül lehet bírálni a MAME emulátor menüjében történő turkálással, sőt: be lehet állítani a klasszikus külsőt kölcsönző Shadereket is, amellyel pl. a váltottsoros scanline megjelenítés is elérhető. Ne feledjük: az árkád játéktermi játékok kreditekkel működnek, így coinokat mindig adjunk a játék indításakor.]

Még egy opcionális dolog maradt csak hátra amely az automata tartalomkezelő/letöltő rutin, az ún. scraper használata. Ez alapból ugyan nem szükséges a Retropie használatához, de ennek a funkciónak köszönhetően képes letölteni az EmulationStation a felmásolt játékok borítóképeit, videóit, leírását, és a játékok információs adatlapjait is. A scraper használatához először ki kell lépni az Emulationstationból és a linux promptnál egy billentyűzet segítségével kell a scrapert előbb aktiválni, majd frissíteni és végül elindítani. A scraper script ekkor végignyalja a teljes ROM mappa struktúrát és a játékplatform, a fájlnevek és a ROM fájl-header alapján az internetes adatbázisokból letölti a szükséges képi, hangi és információs anyagokat. A scaper problémamentes használatához a lenti, néhány lépéses videót javaslom megtekintésre. (1:15-től kezdődik a kérdéses rész.)

Ennyi lett volna az egész Retropie setup – igaz a finombeállításokat nem taglaltam, de ez amúgy is a kísérletezgetésekről és a felület testreszabásáról szól, az pedig mindenkinek a saját feladata lesz 🙂 Lentebb találtok néhány hasznos forrást a konfigurációhoz, és a játékok ROM fájljainak letöltéséhez is. Kellemes szórakozást kívánok mindenkinek ehhez a kis szuper projekthez – véleményeket, kérdéseket a komment szekcióban várom.

Ahogy a Retropie projektről, úgy további érdkességekről és újdonságokról is beszélgetünk a nemrég indult, havonta jelentkező videójátékos podkesztünkben, melyet ITT hallgathatsz.

Stinger

[2018. március 24.]

Hasznos linkek:

Retroid NeonCade: valami új kezdete

neoncade_header

Vicces, hogy már akkor elkezdtem agyalni a következő klasszikus videójáték-témájú projektemen, mielőtt még elkészültem volna a Retroid StarCade Neo Geo gépemmel (lásd lentebb): böngészgetve az internetet, nagyon megtetszettek az ún. DIY (do it yourself)-jellegű barkácsolós- és elektronikával telepakolt projektek, így eleinte egy árkád stick tervein kezdtem el dolgozni, amelynek alapját egy MAME-köré épített Raspberry Pi miniatűr-pc aktuális verziója alkotta volna. Ahogy egyre jobban belemerültem a külső-belső tervezésbe (beleértve a rendszerprogramozást és a vezérlést is), egyre inkább egy vertikális bartop arcade szerű mini-masina felé terelődött a projekt, több okból is: egyrészt a függőleges kijelzőre optimalizált játékokra nem igazán alkalmas a StarCade, és itt azért bőven izgalmasabb a külső ház és kaszni belsejének megtervezése, mintha csak vennék egy dobozt, és telepakolnám gombokkal. Ráadásul nagyon sok jó példát találtam ezekre a helytakarékos, de ugyanúgy nagy élményt nyújtó kis masinákra, amelybe ráadásul több ezer játékot emuláló egyedi rendszert is beleintegrálhatok, így a választás végül a “bartop arcade” formára esett, amelyen már hetek óta dolgozom és amely hamarosan testet is ölt majd.

A gépet a még képlékeny, de adott témát megcélzó színvilág miatt Retroid NeonCade -nek kereszteltem el, amely mint ahogy a neve is mutatja, a ’80-as évek Neopunk (neonkék-magenta) tónusait hordozza majd magán. A gép az első tollvonástól az utolsó csavarig mérve teljesen egyedi tervezés, amelyből az érdekes technikai megvalósítások (és a StarCade népszerűsége) miatt ugyanúgy blogsorozatot írok majd, hiszen itt nem csak a kaszni, de maga a benne futó hardverkomponensek működése is izgalmas. Hogy mutasssak is valami érdekeset, láthatjátok a ma elkészült 1:1 méretarányú szabásrajzot a faipari CNC marógéphez, amely a sokadik verziójú áttervezés eredményeként legyártja majd a kaszni végleges alkotóelemeit. Folytatás hamarosan…

DIY Arcade stick [PiPlay & Raspberry PI]

Épp csak befejeztem a Neo Geo Retroid Starcade gépem felújítását, máris egy új projekt előkészületein kezdtem dolgozni – igaz, ez nem felújítás, hanem egyfajta csináld magad (DIY, azaz Do It Yourself) jellegű dolog lesz, amely sem pénzügyileg, sem időigényben nem lesz majd akkora terhelés, mint amilyen az árkád masina volt. Fura érzés, de ha az elmúlt másfél évet egy hosszasan elnyúló munkán/hobbin töltöd hétről-hétre, a feladat elkészülte utáni hetek máris üresnek hatnak, és kell valami új, amivel ismét le tudom kötni magam. Hát legyen. Tech-barkácsolunk ismét !

DIY Arcade Stick

Nem akartam még egy olyan méretű projektbe fogni, mint amilyen a StarCade felújítása volt, így valami egyszerű, ámde kreatív dolgot találtam ki. Nemrégiben volt szerencsém a legújabb 4 magos Raspberry Pi-hez a cégnél, és néhány napnyi ismerkedést követően nem volt kérdés számomra, hogy ez a kis linuxot futtató masina a lehetőségek egész tárházát rejti magában. Mivel van benne kakaó és op.rendszer szinten is könnyű programozni, felkonfigurálok rajta egy MAME emulátort, építek köré egy könnyű fa-szerkezetű árkád fight stick házat, és egy interfész kártyával egybefogom az egészet az irányítópanellel. Mindez természetesen egy egyedi grafikájú, ölbe vehető házba kerül majd, amit direkt HDMI kábellel lehet majd a TV-hez csatlakoztatni.

Amire szükség lesz:

  • Raspberry Pi 2 Model B 1 GB
  • PiPlay szoftvercsomag és a MAME romset
  • Xin-Mo USB encoder adapter
  • 9 db Seimitsu/Sanwa árkád gomb, 1 db 8 utas joystick
  • kábelek, szerelékek
  • Egy könnyűszerkezetes fa dobozka
  • Plexi és szerszámok
  • … és egy kis Raspian/Linux magic

A terv alapján költséghatékony, ám ízléses dobozt készítek, a költségeket lent próbálom mindvégig tartani. A projekt neve: Retroid Arcade Stick.

Az ARMIGA Project

Sajnos egyre gyakoribb, hogy a klasszikus retro/mikroszámítógépek és/vagy konzolok az évtizedes nyüstölés és korrózió eredményeként előbb-utóbb javíthatatlanná, használhatatlanná válnak. A dolog egy természetes folyamat eredménye, amely ellen némi pénzmag befektetésével lehet védekezni (utángyártott, vagy alternatív javítási eljárások) azonban egyre inkább a szoftveres emuláció tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak, mert szélesebb körök számára elérhető, olcsóbb és esetenként multiplatform alternatíva is egyben.

Persze, van amikor ez nem elegendő – főleg akkor, ha egy olyan klasszikusról beszélünk, mint az Amiga – ilyenkor jön képbe a fantáziadúsabb hardveres megoldás, amely jó esetben akár még az eredeti kiegészítőkkel kis kompatibilis. Nos, a nemrégiben útjára indult IndieGoGo kampány, az Armiga projekt a kultikus Amiga 500 esszenciájának tovább örökítését tűzte ki célul, méghozzá nem is akármilyen formában: az ízléses és autentikus jegyeket viselő házban az A500-as floppy lemezeket olvasni képes meghajtó hű társaként egy RaspBerry Pi ketyeg, amely szoftveresen emulálja az Amiga 500-as hardverét, 1 MB memória társaságában. A játékfelhozatal 90%-a már tökéletes emulációt élvez, beleértve a .ADF supportot, a Disk Dump és lemezcserélgetős DiskSwap metódusokat, ám a fejlesztők további extra szoftveres funkciókat is ígérnek a finanszírozás mértékétől függően.

No de miért is részesítenénk egy alternatív megoldást addig, amíg ha nehezen is, de fellelhető az eredeti gépezet ? Legfőképp azért, mert az Armiga további extrákkal is kecsegtet, mint amilyen a HDMI kimenet, vagy a háttérben futó legfrissebb Android op. rendszer, amely alá a standard mobil applikációk mellett egy rakás hasznos Amiga alkalmazást pakoltak pluszban, így pl. az eredeti lemezekről megfelelő kópiát készítő disk image creatort is. Persze, a MálnaPC előnyeiből fakadóan a hálózati funkciók, a Google Play, az FTP és Ethernet kapcsolatok is elérhetőek, már ha nem az egyszerű, letisztult grafikus felületen turkálunk. A teljes funkció lista és hardver specifikáció elérhető a projekt oldalán – a bejegyzés írásakor 50 kerek nap van még a finansszírozás végét jelentő 140.000 USD álomhatár eléréséig, amely teljesülésekor nagyjából 140 dolláros árcímkével lehet majd hozzájutni az apró, ám annál ígéretesebb gépezethez.

Optimization WordPress Plugins & Solutions by W3 EDGE