Egy hónappal ezelőtt pontosan az járt a fejemben, hogy “hol van még december 24.-e”… ez a négy hét azonban ripsz-ropsz eltelt, és az áldott nap itt ácsorog a küszöbön. Szokás szerint irdatlan pörgést hozott magával, de amit egyes emberek művelnek, az már egyszerűen nevetséges. Még szerencse, hogy nem hagytam a bevásárlást az utolsó pillanatokra – mindenkinek jó előre beterveztem már mit szeretnék (Vacaknak még négy variációt is kitaláltam, persze csak “egy maradhat”, mint a Hegylakóban 😉 így nem kell végigidegeskednem a másfél órás sorban állást a Tesco nevű vidámparkban.
Elegem van a hipermarketekből: teljesen felemésztik a karácsonyi hangulatot ezek a nagy multik, teljesen odavész a sürgés-forgás, az egyik ajándékboltból a másikba rohanás, az öröm – mikor sikerül összevadászni az ajándékozni valót, mikor kedvesen elköszönnek a vásárlótól és egyébként is igazi karácsonyi hangulatban zajlik a beszerzési procedúra.
Nem is értem ezt az egész felhype-olt drágábbnál drágább ajándékozósdit: a meglepiknek nem egyszer, hanem sokszor kell durranniuk: jobbesetben a párodnak sem azért veszel virágot, mert ünnepnap közeleg, hanem mert szereted. Ezt pedig az év bármely napján megteheted (hidd el ez sokkal többet számít, mint egyetlen, amúgyis rögzített időpont) akkor miért őrül meg mindenki karácsonykor? Vagy nem ilyenek az emberek? Megemlékezni és kinyilvánítani a szeretetet bármikor akad lehetőség, egy nap alatt úgysem lehet bepótolni az éves lemaradást… Éppen ezért a kereszténység szent ünnepe csak azok számára lesz teljes és igazi, akik egész évben ilyen beállítottságúak – különben csak egy elfásult és rendszeres procedúra lesz az egész felhajtás az évek múltán…
Imádom azt a hosszú folyamatot, amíg az ajándék ötletéből megvalósult tény lesz – amiért harcolni kell, ha nem találod, nem tudod megszerezni. Manapság azonban igencsak elkényelmesedett mindenki: bemennek a Tescoba csak akad valami a kosárba – ja, hogy másfél órát kell várnom személytelen, és jellegtelen fizetés mellett? Közben a szakboltok konganak az ürességtől, a városban alig lézeng valaki: a hangulatból idegeskedés, az örömből méreg lesz – valamilyen szinten az emberek is hibásak.
Mindenesetre nálunk minden a régi: sütés-főzés, családi vacsora, közös fadíszítés és szeretetbomba – ezek játsszák a főszerepet. Az ajándék másodlagos: persze van, de korántsem számottevő mennyiség – abból úgyis jut elég évközben is. Az embernek akkor van meg mindene, ha béke, nyugalom és szeretet veszi körül – ehhez pedig egy asszony szerelménél és a család ölelő karjánál kívül mit is kívánhatnék többet ?
