A sokat emlegett SEGA Dreamcast… Bár a megszállott rajongókon kívül talán már mindenki leírta magában a kicsiny, fehér masinát, időről-időre belefuthatunk a gép magasztos felhozataláról, halál utáni aktív létéről szóló bejegyzésekbe a fórumok, és internetes naplók útvesztőjében. Nem is csoda: a japán Service Games végső játékipar-beli terméke igazi csodabogár, a 2001-ben történt jelképes kivonulása óta temérdek nagyszerű produktummal örvendeztette meg a rajongókat és a retró iránt érdeklődőket – köztük engem is. A dolog titkát senki sem tudja egyértelműen beazonosítani, de nem is szükséges: a konzolos történelemben egyetlen masina sem büszkélkedhet olyan termékeny halál utáni élettel, mint amilyet a Dreamcast mondhat magáénak. Hét esztendővel az első példányok megjelentése után, amikor a játékhordozó GD-Rom nyersanyagforrás már réges-rég kiapadt, az underground DC közösségnek köszönhetően még mindig aktív életet él, ráadásul egész kívánatos felhozatallal büszkélkedhet.
Másfél-két hónappal ezelőtt, mialatt az egykori 576 Konzol hasábjait szinesítő Retro rovat elkészítésén fáradoztam, épp a 2008-as Dreamcast felhozatal körül szaglásztam az Interneten, mikor rábukkantam a Beats of Rage modifikációt összehozó Senile Team régóta dédelgetett projektjére, a Rush Rush Rally Racing című, árkád stílusban készült autóversenyzős játékra. Az akkoriban még csak béta státuszban leledző alkotás egyből megragadta a tekintetem, hiszen az ős-Super Cars című, örökérvényű C64-es klasszikust idézte fel modern köntösben: a felső nézetből játszható 2D-s száguldozás (akárcsak a Magnetic Fields 1990-es gyöngyszeme) ugyan nem rendelkezik szponzorált autókkal, sem realisztikus környezettel, de az általa nyújtott játékélmény, és hangulat verhetetlenné teszi a mezőnyben.
Érdekesség, hogy a Rush Rush Rally Racing eredetileg egyszerű programozási versenyfeladatnak indult (DC Coding Grand Prix 2006), ám az idők során olyannyi klassz ötletet sikerült a kódban megvalósítani, hogy a fejlesztők végül úgy döntöttek, teljes értékű autóversenyzős játékot fabrikálnak belőle. A névválasztás sem véletlen, a hivatalos információk szerint a 4R motívum lényegében a szimultán játékosok számára utal, a játék ugyanis ennyi versenyző tudását engedi összemérni egyidejűleg. Bevallom, ez volt az egyik fő ok, amiért különös figyelemmel kísértem a projekt alakulását: a masina ugyanis rendszeresen előkerül a baráti összejövetelek alkalmával, és a 4 playert számláló, osztott képernyős kooperatív okosság valószínűleg pillanatok alatt sztárrá avanzsálja majd a játékot a köreinkben. A változatossághoz hozzátartozik, hogy a három nehézségi fokozatot tartalmazó egyjátékos kampány mellett akár háromfajta multiplayer módozatot is kipróbálhatunk, amelyhez ötféle autóból és tízféle versenypályából lesz lehetőségünk választani – ehhez csak további pluszt jelentenek majd megnyitható okosságok, amellyel a Rush Rush Rally Racing szavatosságának határait igyekeztek kijjebb tologatni.
A minap bukkantam rá a zárt körű bétateszt eredményeire a Senile Team oldalán, amelyek felettébb pozitív dolgokról tettek jelentést: a hat órányi folyamatos nyüstölés alatt semmilyen nagyobb volumenű hibát nem találtak a játékban a srácok, így már semmi akadálya nincsen, hogy elkészüljenek vele az év végéig. A Rush Rush Rally Racing bár CD lemezen érkezik, hivatalosan értékesített Dreamcast játékként lát majd napvilágot: a megjelenésig már nincs sok idő hátra, s addig feltehetően mozgóképes anyagot is kaphatunk belőle – várjuk sok szeretettel.
