Nem tudom, észrevettétek-e, de a munkával telt órák alatt mintha tízszer gyorsabban telne az idő. Ezt leginkább akkor tapasztalom meg, mikor ki sem látszom a leadandó anyagokból. A múlt hét ennek a jegyében telt: nem is nagyon maradt időm a blogolásra, mert azon kellett mesterkednem, hogy karakterek tekintetében bőven a 100.000-es határ felett legyek – ergo nagyon sok mindenre egyszerűen nem maradt időm. A napok persze egymást érték, s mikor eljött a szombat és a kikapcsolódás ideje, a baráti szórakozásból laza és kötetlen beszélgetés lett, amit a pénteki nap egy kis önfeledt Mario Party 5 mókával vezettünk be. Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem ez az egész virtuális társasjáték bejövős: nem szabadna csak azért lehúzni egy programot, hogy nincs benne innovatív újítás. A Mario Party széria tagjai kifejezetten ebbe a kategóriába sorolhatóak, mégis a most februárban megjelent hetedik részt sokhelyütt annyira lepontozták, hogy ihaj. Be kell látni: akadnak olyan dolgok, amik csak átalakulnak és megújulnak, érdemi változást nem hoznak magukkal, mégis szórakoztatóak – ez esetben pedig nem az eddig még nem látott formájú dolgok a mérvadóak. Azért bevallom, az MP7 10/3-as Eurogamer pontszáma engem is letaglózott, s a cikk elolvasása után azt hiszem az ötös után inkább hatost szerzem be. Lényegesen több fantáziát látok benne, talán nem lesz rossz választás. Akinek van tapasztalata a GC mikrofont támogató hatodik epizóddal, igazán leírhatná kommentben. (Most olvasom, az IGN viszont 10%7-re, az olvasók 10/8.1-re tornászták fel a végítéletet. Most akkor kinek van igaza?)
Miután felfedeztük az eBay-en, hogy az 1GB-os pendrive-ként is használható MP3/diktafon/Wav lejátszók pofátlanul olcsón hozzáférhetők, nyomban licitálni kezdtünk rájuk. Vacaknak már nyertem egyet, most pedig magamnak kellene összevadászni egy ugyanolyan, vagy hasonló típust. Üröm az örömben, hogy az adott színű típust mindig valaki egy-egy fonttal felüllicitálta és ahogy elnéztem, parázs harc alakult ki néhány buyer között. Igazából nem akarom elkapkodni, szóval ráérek kivárni a végét, de jelenleg is majd’ 40 termék van megfigyelésre állítva a MyeBay-ban 🙂 Apropó, eBay: kellemes meglepetés ért ma. Denise, a nagyon kedves és segítőkész eladó lenyomoztatta a még novemberben feladott, de időközben elveszett csomagot, így megkapta az angol postától a kártérítést, amit vissza is utal (reményeim szerint). Jó érzés látni, hogy akadnak még rendes emberek a világban… Bezzeg a Németországból rendelt N64-emért rendesen aggódhatok, hogy egyben ideérkezzen. Tiszta zsákbamacska az egész postai mizéria, ha nem külön futárcéggel (pl. DHL) fixálod le a szállítási dolgokat. Gyakran előfordul azonban, hogy ezek a kényszermegoldások olyan horribilis összegeket kóstálnak, hogy nem éri meg a velük való foglalkozás a fáradtságot. Mindenesetre memóriakártyát (pl. Sony Memorystick Pro) mindenképp megéri külföldről rendelni, mert az itthoni ár egynegyedéért, jogdíj nélkül igencsak kedvező áron juthatunk hozzá.
