Tíz-tizenkét évvel ezelőtt imádtam az Outrun-t, bár akkor még csak egy NES és egy C64 gyarapította a szegényes gyűjteményem. Lehet, hogy már akkor elbújt bennem az “informatikus jellem”, mert Breki jóbarátommal hosszas délutánokat programozgattunk át a mai szemmel már bődületesen egyszerű BASIC programozási nyelven… 🙂 Emlékszem, volt egy “Lakat Alatt: Védelmi módszerek C64-re“ című könyv, amelyből kiderült, hogyan lehet közöttünk csak “SYS-esíteni” a programokat. (Aki ne ismerné: miután betöltöttél egy C64-es játékot, ha kilistáztad a programot, csak egy SYS XXXX parancsot kaptál, ahol XXXX az indításhoz szükséges négyjegyű számot rejtette…) Éjt-nappallá téve nyomtuk a különböző játékokat, a kedvenc Turricanom-tól kezdve (bámulatos a hasonlóság a Metroidhoz képest, Trenz-ék egy az egyben másolták az ötletet, de nem úgy, ahogy a mai időkben járja…) a bámulatosra sikerült Newcomer-ig – igaz, ez már eléggé a C64-es idők vége felé járta.
Az egyik kedvenc autós játékom az Outrun és folytatása, a Turbo Outrun volt – most pedig így 2006-ban egy szemvillanás alatt elém került a legújabb rész. Uniq parancsára (és az én legnagyobb örömömre) vaskos négy oldalas tesztet nyomatok belőle a jövő havi GameMaster-ben. Előjött az előző részből kissé hiányolt Powerslide (ún. csúsztatás), amely már a C64-es időkben is a játék alapját képezte. Hangulatos darab, ráadásul az összes eddigi játékmód (a régiekkel együtt) megtalálható az OutRun 2006: Coast 2 Coast-ban. A Powerslide szerencsére megint főszerepet kapott, így bámulatos messzeségekbe csúsztathatjuk a választott Ferrarit – merthogy csak a népszerű olasz istáló járgányai szerepelnek az új részben. Három napig drifteltem egyfolytában az aszfaltot, mire sikerült belemelegedni az új OutRun-ba – a folytatás szerencsére PC-re is várományos, úgyhogy végre egy igazi árkád verseny léphet be megint a LAN partik végletekig nyüstölt NFS menetei közé. Most azonban vár egy újabb kaland, a dzsungel mélyén: Jack Carver újra távoli sírásokat hall a Far Cry Instincts: Evolutionban… yikes!
