Álomgép

Bár nagyrészt a pénteki Matek szigorlatra és a szerdai EH2 vizsgára tanulok nap mint nap, azért időt szakítottam a ellátogatni a vasárnap tartott bolhapiacra, ahol olyasvalamit láttam, amit már nagyon régóta nem – helyesebben fogalmazva a kanizsain még sohasem. Az egyik eldugott sarokban egy árván szomorkodó, játékoktól mentes és warezzal tömött Dreamcast masina nézett velem szembe a földön heverő pokrócról, amely láttán képletesen ugyan, de egy aprócska könnycsepp gördült le az ajkamon. Szomorú érzés fogott el, mikor közelebbről is megnéztem, hogy néz ki: karcos, koszos, és megrepedt burkolat, a flip halk felnyögésekor szedett-vedett warez lemez – nem volt jó sorsa szegénynek. Egy ilyen masina tiszteletet és megbecsülést érdemel – persze ezt az unott tekintettel néző, a konzolokhoz mit sem értő szemek tekintete egyáltalán nem veszi észre. Bár nem kérdeztem meg a látszólag fiatal tulajdonosát, miért adja el, kivártam pár érdeklődőt, vajon mi lesz a ritka konzol sorsa. Szinte már hallottam, ahogy a szokásos átlag magyar polgárhoz szokott játékos szájak felteszik a súlyosabbnál súlyosabb kérdéseket… nem is kellett sokat várnom rájuk.

– Mi ez, Playstation? – kérdezi a bamba képű szilikongyerek.
– Nem, ez egy Dreamcast – válaszol az eladó.
– Ez valami Playstation típus? (időközben megérkezik a haverja is, aki már előre ráncolja a homlokát… ez egy sz@r, ne foglalkozz vele – mondja)
– Nem, ez nem Playstation. Ez egy SEGA gép. CD-s (sic!), háromdés… 6k-ért a tied a játékokkal együtt (amik persze másoltak).
– Aha, biztos. Másolt játékokat tudsz szerezni hozzá? Viszi a “péeses” CD-ket? Tudok vele filmet nézni? Chippes? 3k-t talán adok érte, ha igen.

A háttérből hallgatva az eseményeket, egy nagy sóhajtás után fájó tekintettel, de tovább baktattam, mikor végülis megköttetett az üzlet. Szegény pára, olyan gazdához került, akinek halvány fogalma sincs arról, milyen elhagyatott kincset tart a kezében. Gyaníthatóan ugyanolyan másolt warez szeméttel tömik majd a gépet, amikkel eddigi tulajdonosa etette… A végzet beteljesedésekor úgyis egy kukában végzi majd. Egy Dreamcast! A szemetesben! Szentségtörés… Az a Dreamcast, amely az egyik legegyedibb, legsokoldalúbb és korát megelőzve az egyik legimpozánsabb technikai megoldásokat felvonultató masinaként vonult be a konzoltörténelembe. Az a gép, amelyet 2001-es bealtatása óta máig rajongók tízezrei tartanak életben és halmoznak el mindenféle nyálcsorgató remek játékkal. Mondanom sem kell, nagyon keserű szájízzel baktattam a visszafelé vezető úton.

Még a szobámba belépve is hatalmában tartottak a piacon látottak. Az ismerős környezet megpillantása azonban elégedettséget szült: felnéztem a polcomra, ahol kedvenc masináim dobozai sorakoztak katonásan. A nagy becsben tartott Dreamcastomat óvatosan emeltem le a magasból, hogy néhány szót követve megnyomjam a Power gombot. “A szívemhez nőttél, remek pajti vagy.”