Azok a 90-es évek…

…mondom ezt azért, mert a mellettem szétbombázott Sega Dreamcast KATANA HKT-01-es devkit nyákján ez a dátum mosolyog vissza rám. Furcsa egy olyan spéci fejlesztői eszközt a kezemben tartani (még 13 kilós súlya ellenére is), amelyen a nagy múltra visszatekintő SEGA utolsó konzoljára ontotta a jobbnál jobb játékokat. A Sonic Adventure, Ecco, Ikaruga, Shenmue, Jet Set Radio sort még rengeteg kiváló címmel folytathatnám – valaha mindegyikük ilyen gépek áramköreinek köszönhetően jött a világra.

Ez a masina (az én kis Katanám – ne kérdezd, úgysem árulom el, honnét van a drága) bár rendkívül jó állapotban van, eltévedt úton jár. Valami oknál fogva nem hajlandó beolvasni semmilyen médiumot, még az eredeti GD-Romokat sem. Bár a vele történő ismerkedés roppant mód izgalmas, kicsit nehézkesen haladunk a kézfogás felé: sajnos a dokumentáció hiányában minden egyes csatlakozó, DIP kapcsoló és opció állítgatása kihívás. Az olvasó kudarca ellenére nem mondanék igazat, ha azt állítanám: nem élvezem. Nagyon is érdemes egy ilyen géppel közelebbről is megismerkedni, mitöbb: életet lehelni belé. Áldom az eget, hogy egész jól elboldogulok az angol nyelvvel, még ha kicsit kacifántos is: a direkt KATANA-val foglalkozó segakatana.com és a retro konzolok underground közössége által fenntartott fórumok (lásd pl. assemblergames.com) sok hasznos információt tálalnak a géppel most ismerkedő számára. Így (és az oldal adminisztrátorának, valamint sabre470-nek írt email segítségével) sikerült kiderítenem azt is, hogy a devkitem miért nem hajlandó lemezes médiáról olvasni (pedig az optika elvileg rendben van, felpörgeti és olvassa is az első sávokat) – ez nem feltétlenül hiba, hanem a készülék eltérő működési módja, ugyanis feltehetően development beállításokra van konfigurálva, így csak és kizárólag a benne található SCSI merevlemezen keresi az állományokat (ide mentődik át ugye a PC-s SDK-val fordított kód). A “GD-Rom mode”-ra való átállítást csak egy spec. kábel és a GD Workshop nevezetű Util programocska segítségével tudom elvégezni, így a GD-Rom lencséinek alkoholos tiszítása, és a kábelek ellenőrzése után esély van a tökéletes működésre.

Érdekes, hogy speciális kábelt említek egy rég elfeledett kommunikációs csatornára: nevezetesen a COM1-es soros portról van szó, amely 1998-ban ugye még nagyon is használt csatolófelület volt a számítógépek és egyéb masinák számára – manapság azonban nemhogy kábelt, de már ilyen COM portot sem lehet nagyon találni a PC-ken. Ezért vagyok bajban magam is: a többmagos CPU-k, és GeForce 8-asok korában egy kihalt szabványra épülő gépet meglehetősen nehézkes PC-re kötni. Eredetileg azt hittem, hogy a szintén halott (ki hitte volna, hogy egyszer az SCSI elbukik az IDE/SATA-val szemben) külső SCSI csatolón keresztül valósítható csak meg az összekötés, de a folyamatos keresgélgetésnek és fordítgatásnak hála kiderült, hogy az csak a merevlemez gyorsabb eléréséhez kell – a gép átállításához, frissítéséhez nem szükséges. Jó, hogy nem dobtam ki ezeket a kábeleket, mikor még faxmodemmel interneteztem – már csak ilyen PCI-os serial port bővítőkártyát kell szerválnom valahonnét, hogy végre nekiállhassak komolyabban bűvészkedni ezzel a KATANA-val. Ma reggel elvileg lesz már bolhapiac: dúskálni lehet a régi PC-s alkatrészekben, remélem olcsón találok ilyen működő kártyát a PC-hez. Izgatott vagyok. Most viszont gyorsan megnézek egy újabb Jericho-t, aztán alvás… a fáradt szem kevesebbet lát.