Hát ez a pillanat is elérkezett… Jó sokáig (egész pontosan 4 hétig) nyüstöltem a Metroid Fusion-t, mire sikeresen teljesíteni tudtam a játékot. Értem ezalatt a tökéletes végigjátszást, azaz minden felvehető powerup és extrát megtaláltam, ezáltal megnyertem a végső ending-et, amelyben Miss Aran újfennt felfedi bájait. (A szexi fejvadászról a Geocities, az IGN Cube, a Metroid Galaxy, sőt! A Wikipedia hasábjain is sok érdekes információt találhatsz. )
Bár a tiszta játékidőm nem valami rózsás (9:37 perc), kárpótol az a néhány plusz másodperc, amiért ennyit küzdöttem. Az igazat megvallva az utolsó egy órában csak a huszadik hiányzó Energy Tank keresésével voltam elfoglalva, ami alatt rájöttem, hogy az valójában nem is ott van, ahol keresem. Megtaláltam a helyszínt, de jó fél órának el kellett telnie ahhoz, hogy rájöjjek, hogyan kell megszerezni -mindenesetre sikerült, és most alig várom, hogy a Metroid Prime 1-el összekötve a kicsi handheldet, kiunlockoljam az extrákat, ami az 1985-ös NES-es Metroidot és a Metroid Prime 1-hez való Fusion Suit-ot rejti 🙂 (Vacak, nálad van a kicsi kocka, majd holnap visszakommunizálom 😉
A vicc az egészben az, hogy holnap kedvesemmel és barátaimmal elzúzunk a “messzi” Balatonra, de már oda is bekészítettem a Metroid adagom: Azt hiszem, nekiállok a Zero Mission-nak is, hogy végleg kivégezzem a GBA vonalat. Fogynak az epizódok, nekem pedig mindinkább rááll a gondolkodásom és kezem eme nagyszerű klasszisra.
