Hát… nem semmi ez a játék. Érdekes, hogy a blog írásában a legnagyobb inspirációt maga a Metroid sorozat adta, de pontosan a várva-várt legújabb epizód megérkezéséről és élményeiről maradt el a beszámoló. Nos, mivel a Wii kínálat idei legnagyobb címe (a Mario Galaxy-t leszámítva) az Egyesült Államokban már augusztus utolsó hetében elérhető volt, illdomosnak láttam egy NTSC példány beszerzését a mielőbbi teszt érdekében. Martin volt olyan jó és felajánlotta a szerkesztőségi NTSC masinát, majd a Stadlbauerrel hozatott egyet a fentebb említett szépségből. Két hete az életem csak a munka, a munka és a változatosság kedvéért a munka körül forog, amelybe azért belefért egy kevéske kalandozás is. A baj ezzel csak az, hogy én speciel szeretek nyakig elmerülni az adott játék nyújtotta kalandba, ami az elmúlt hét sűrű történéseit tekintve egyáltalán nem jött össze – így a Metroid Prime 3: Corruption tesztet hagytam a legvégére, bevállalva azt, hogy tegnap és tegnapelőtt hajnali négykor is a Wiimote-ot markolásztam a kezemben.
Megérte. Azt hiszem, nem árulok el újdonságot azzal, hogy a Metroid Prime 3: Corruption nálam kiérdemelte a minden idők egyik legjobb, leghangulatosabb és legzseniálisabb játéka címet. Legyen valaki tipikus retrohead, vagy hardcore gamer, Samus legújabb kalandjaival bizony meg fogja találni a számításait – különösen akkor, ha megvan a szükséges alapozás a két korábbi Prime játék személyében. Jöhet itt tíz pontos Halo 3, és kilenc pontos Bioshock – a maga nemében mindkettő zseniális alkotás (mondjuk nálam a Bungie játéka csak 8 és felet érdemel max, de a Rapture-beli kalandozás lazán 9-es), de azért a Metroid is hozza a tőle elvárható rendkívül magas színvonalat, sőt! Jócskán túl is lépi azt. Oké, most sokan azt hiszik, hogy az elfogultság beszél belőlem, de nekik azt üzenem, hogy több millió ember, a neves hírportálok, gamer magazinok és rajongók is tévednek ? A válasz: nem. Nem csalás, nem ámítás: a Retro Studios ismét bebizonyította azt, hogy képzelőerő és ötletek terében a legjobbak ritka táborát gazdagítják, mert amit a Prime 3-ban műveltek, az kérem nagyon durva. Az oké, hogy eddig is művészi megvalósítást kaptak a helyszínek, de hogy ezt egy játékon belül négyszer is megismételjék, az bizony komoly teljesítmény. A bolygóközi utazásban akármerre, akárhogy repülsz, teljesen eltérő civilizációkkal, párját ritkító kidolgozással, saját történettel és kultúrával, magas szintű fantáziával megáldott helyekre bukkansz. A Byyro például az Aetherhez hasonlóan a pusztulás szélére taszított, kétértelmű bolygó, amelynek zivataros története a hüllőkhöz hasonlító birodalom felemelkedését, a törzsi szokásoktól való elszakadását, virágkorát és hanyatlását is elénk tárja – a múlt pedig több ízben kapcsolódik az Aetheren élő Luminoth, az egykoron Tallon IV-et benépesítő Chozo nép, illetve az eddig magáról még semmit sem hallató Ylla fajhoz. Többet egyelőre nem árulok el (egyrészt azért, mert a teljes sztori 20%-a körül járok, másrészt nem akarom szétspoilerezni az egész játékot – harmadrészt pedig úgyis megírom majd a Galaxy Guide hasábjaira) – talán még csak annyit, hogy akár a fegyverarzenált, akár a célpontokat, a Visorokat vagy Samus nemezisét nézzük, váratlan és csavaros eseményekkel-pillanatokkal találkozhat majd az, aki beruház a játékra. Az irányítás tökéletes (nem akartam elhinni, de ez az eddig valaha tapasztalt/készült legtökéletesebb alternatíva, amit konzolos FPS-hez készítettek – a Wiimote célzás és Nunchuk mozgás után a hagyományos analóg kar egész egyszerűen kőkorszaki őskövületnek tűnik, a zenei aláfestések úgyszintén (Kenji Yamamoto, a mester ismét visszatért, és nagyon odatette magát!), de a látványra se lehet panasz. A Metroid Prime 3 szakértők, barátok és laikusok szerint is hozza az X360 és PS3 közeli nextgen élményt, így alaposan megdolgozik a Wii hardvere azért, hogy a látványért felelős kódhalmazt a képernyőre pakolja. Hosszan mesélhetnék még a játékról, de aki kíváncsi a részletekre, olvassa el az októberi 576 Konzolban található Metroid Prime 3: Corruption tesztet – és bár ott sem a spoilerezés a lényeg, mégis érhetőbb formában foglaltam össze a lényeget, hogy miért is közel tökéletes végeredménnyel zárt az idei év egyik legnagyszerűbb kalandja.
