Heves vérmérséklet, pumpáló szív, izzadó tenyér: igen! A múlt héten hétfőn végre kézbe vehettem a két és fél hónapnyi beszerzési előkészületet igénylő Mass Effect: Limited Collector’s Editionomat, amely mindössze négy nap alatt átszelte Európát, hogy a postaládában landoljon. Nem volt könnyű bontatlan fémdobozos kiadást találni, hiszen a game tavaly novemberi megjelenése óta alaposan elkapkodták a limitált mennyiségben piacra dobott változatot. Az Xbox 360 egyik legkiválóbbjának tartott játék gyönyörű kiadását elnézve egyszerűen nem érhettem be a “retail” verzióval, megkeseredetten kutattam a lehetséges beszerzési források után. Végül a brit Gameseeken találtam rá néhány árválkodó példányra, amelyből az utolsó hajrában végül nekem is jutott egy példány.
Egy szerelem is hasonlóképp kezdődik: gyakran egy pillantás elég, hogy aztán egyik napról a másikra rózsaszínné váljon a táj, és szinte észrevétlenül merüljünk el benne. Nos, valami hasonló a helyzet a Mass Effect esetében is: hozzá foghatót videojáték iránt talán csak a Diablo, a StarCraft és a Metroid univerzuma kapcsán éreztem, de ez megváltozni látszik. Jól esik a vérfrissítés, és az első néhány izgalommal teli óra után nem kérdéses, hogy ez az a JÁTÉK, amelyben megpillantani látom a Metroid lehetséges utódját. A Mass Effectben minden a helyén van, ami annak is köszönhető, hogy a Bioware nem kevés energiát pumpált bele a játék univerzumának megteremtésébe: amikor a fejlesztőcsapat megkezdte a Mass Effect körül kapcsolatos fejlesztéseket, elsőként egy masszív, szokásokkal, történelmi személyekkel és eseményekkel megalapozott világott hozott létre, melynek egyik alappillérét a Drew Karpyshyn nevével jelzett Mass Effect: Relevations című regénye adja. A könyv mellett azonban a program adatbázisában is rengeteg az információ, tényleg nyakig el lehet benne merülni, ha a játékos azt akarja – emellett kiválóan ötvözi a szerepjátékokból ismerős kaszt-karakter-skill rendszert egy olyan megvalósításban, amely a Metroidhoz hasonlóan idegen bolygók, civilizációk és fajok megismerését teszi lehetővé még akkor is, ha azok nem éppen békés szándékúak. A történet során jelentős szerepe van a kasztoknak, és a szabadon formálható jellemjátéknak is – utóbbi valahol a Star Wars: KOTOR Dark Jedi – Light Jedi között választható útvonalhoz hasonlítható, azaz a párbeszédek alatti döntéseink, válaszaink és reakcióink alapozzák meg a későbbi cselekményt. A cél mindig ugyanaz, de több úton is felgöngyölíthetjük a történetet, sőt! A renegát-idealista közötti ellentét a játékmenetre is kihat, így a karakterünk fejlődése, speciális képességei, és a megszerezhető tárgyak típusa is ennek megfelelően változhat.
Nem szabad azonban megfeledkezni az idegen bolygók, civilizációk és a felfedezés tényének lehetőségéről sem: az egyik újításként szolgáló galaktikus térkép rejti ugyanis a szabadság kulcsát, amellyel kijelölhetjük a Normandy csillaghajó úticélját, amely számtalan bolygó lehet a gyakorta három-négy csillagrendszer valamelyikében. Ezek egy része a környzeti körülmények miatt bejárhatatlan, másokon viszont akár felfedező körútra is indulhatunk, hogy Protean adatlemezekre, kalóz-zsákmányra, vagy akár hasznos nyersanyagforrásra vadásszunk. Nehéz szavakkal leírni, hogy milyen játék a Mass Effect: az biztos, hogy egy fordulatokban gazdag, rajongást előidéző produktum, amely megérdemli a legjobbaknak járó dicséretet. Ha ez nem lenne elegendő, a számtalan variálható fegyver, támadási forma, addon, misszió és tárgy, vagy a csapatmenedzsment még inkább fokozza a tüzet, ami ebből a korongból árad. A teljes öröm érdekében Ákos barátommal egy több, mint 450 oldalas Artbook-Guide kombót is hozattam a közös albionból, hogy a Galaxisok ismeretanyagát olvasmányos formában is lehetőségem legyen elsajátítani. Samus misszióiban is ez volt az egyik fontos élményfaktor: szinte mindenről van hasznos információ, vagy előzmény a feljegyzések között, amely igazán életszerűvé és történelmivé teszi a játék sztoriját. A Mass Effect magához láncolt, és nem enged: a béklyó szorítása egyre erősebb, és az élmény is egyre fokozódik. Ami a legjobb: trilógia lesz…
