Bár Nintendo DS már nyár eleje óta élvezi a társaságát, a PC platform még csak most fogadja kegyeibe az Infinite Interactive reformer rpg-puzzle hibridjének, a Puzzle Questnek a harmadik inkarnációját. A Challenge of the Warlords alcímet viselő első, és a sci-fi világába kalauzoló Galactrix után ismét a középkori fantasy világáé a főszerep, amely a tőle származtatott Gyromancer és az XBLA várományos Might & Magic: Clash of Heroes mellett igyekszik megmutatni, hogy a stílus úttörőjének van még mivel fűszerezni a Puzzle Quest egyébként is ínycsiklandó izlésvilágát. Első blikkre a Puzzle Quest 2 alapmechanikája nem sokat változott: a goblinos-világmegmentős sztori kicsit sablonosra sikerült, de már Bartonia földjén történő kalandozásnak sem a cselekmény volt a fő hajtóereje – sokkal inkább a megannyi harc, amely most már kellemes hangulatot árasztó hátterek és kazamaták falai közti ajtónyitogatásra, illetve csapdakerülgetésre invitálja a játékost,. Ugyan a királyság menedzsment, az adók beszedése, és az elfogott szörnyektől való képességek elsajátítása száműzve lett a folytatásból, de az útvesztőkben fellelhető kihívások és egyéb tevékenységek bőven kárpótolni fognak bennünket ezért a “sérelemért”.
Hogy picit változatosabbá tegyék a párbeszédek közti Bejeveled-fogócskát, az eddig ismert drágakövek egyensúlya is felborulni látszik: az arany, illetve az XP csillag eltűnt (ezentúl fixen kapjuk a teljesítményünk függvényében a harc után), helyette azonban megjelent a kesztyű ikon, amely a kézi fegyverek-pajzsok lesújtásához szükséges. Bizony, az íjak, kardok, bárdok és varázsbotok itt már nem puszta statisztikai értéket képviselnek: behúzva a kijátszáshoz szükséges mennyiséget, harc közben is lesújthatunk (pajzs esetén védekezhetünk) velük, a puszta kézzel, illetve varázslással történő hadviselés mellett. További plusz, hogy az eltérő kasztok végre tényleg más aspektusú harcmodort igényelnek, így fordulhat elő az, hogy egy barbár sohasem lesz képes bonyolult varázslatok puffogtatására, de egy papnőtől se várjunk miszlikbe aprító csapásokat. Az attribútum értékeiket ugyan fejleszthetjük, de az adott kasztokra vonatkozó megkötéseket végül nem lehet áthidalni – így például csak meghatározott tulajdonságcsoportba tartozó hős használhatja a kétkezes kardot. Külön pozitívum, hogy a felszereléseinket a található/felszedhető nyersanyagok és kövek segítségével fejleszteni is lehet, így némi trükközéssel és ötleteléssel akár a játék által dobált fegyvereknél is jobbakat készíthetünk magunknak a helyi kovácsok segítségével.
Milyen tehát az összkép? Nos az előd egyetlen és ultrabrutál hibáját, a durván csaló AI-t harmadjára sikerült megzabolázni, azaz: megfelelő balanszírozást találni a játékhoz. A normál fokozat szerintem már egész elfogadható nehézséget produkál és nem esik a korábbi négyes-ötös láncok véletlenszerű (?) előidézésének csapdájába, amellyel halandónak bizony lehetetlen volt felvenni a versenyt. Az alap felállás, miszerint egy fantasy játékot puzzle elemekkel vegyítünk, most is maradandóan megállja a helyét – eltévedni és a történetbe gabalyodni annak egyszerűsége és linearitása okán pedig nem lehet. Utóbbi talán a legnagyobb hiba, amit fel lehet róni a Puzzle Quest 2 stábja ellen, azonban a meglévő erények tovább csiszolása, és a játékmenet alapját képező “logikai kardforgatás” lehetőségeinek bővítése pontosan elegendő ahhoz, hogy a magamfajta puzzle-rpg érzékeny játékosokat jó időre magához láncolja. Hosszú küzdelem lesz.
[Puzzle Quest 2 video review @ GameTrailers]
