Hosszas vajúdás után sikerült megszülni a Számítástechnika szigorlati jegyemet – az eredmény nagyon is kecsegtető (főleg a bukások számának függvényében), ugyanis csodával határos módon négyest kaptam. Piszkosul nagy mázlim volt, hogy olyan tételeket húztam Operációs Rendszerek, Szoftvertechnológia és Számítógép architektúrák című tárgyakból, amikre gond nélkül szép feleletet voltam képes adni. Az idő közben beköszöntött harmincöt fok jócskán megnehezítette a dolgom a tanulás terén (a mai vizsgára pl. úgy mentem el, hogy lényegében nem tanultam rá semmit – de azért sikerült egy hármast összekaparnom) így lényegében csak este vagyok képes valamilyen szinten játékhoz vagy konzolhoz nyúlni.
Az elmúlt napokban jónéhány dolog történt, aminek nem kellett volna. Eszti öccsének gépe beadta a derekát véglegesen, így kénytelenek voltunk rendelni egy olcsóbb AMD-s konfigot neki. Felvázoltam a családnak, hogy felesleges nagy összegekbe verniük magukat, amikoris két év múlva mindent le kell majd cserélni az alaplapon át a procikig és memóriákig (ráadásul nem nagy játékos, néha CS-zni meg Tony Hawkozni szokott, inkább zeneszerkesztésre és egyéb multimédiás cuccokra használja a gépet) – éppen ezért egy 64 bit-es AMD 754-es Sempron-t meg egy olcsóbb Abit nForce3-as Mobo-t toltunk össze, amihez Dude haverommal hozzácsaptunk még két, 250 GB-os SATA-s Samsung winchi-t is – igaz, utóbbiakat a mi örömünkre. Hely szűkében vagynuk, a régi merevelemezek döglődnek, ráadásul a világmegváltós Linux átállásunk is késik ez miatt. Bízom benne, hogy holnapra megérkezik minden és egy hetes várakozás után végre belevethetem magam a Mandriva Linux rejtelmeibe. Utóbbi azért is piszkálja a fantáziámat, mert ez az új WineX-szerű wrapper, a Cedega bizony kifejezetten a jelenlegi DirectX-es játékok futtatására lett kihegyezve, komplett grafikus telepítővel és egyebekkel – különös tekintettel az olyan játékokra, mint az Oblivion vagy az NFS:MW.
Bár a hétfő sikeresnek mondható, mégsem volt teljesen az. Kiderült, hogy az alaplapomra csatlakozó Abit AudioMAX 7.1-es hangkártyám erősítő kimenete beadta a derekát, így kénytelen-kelletlen garanciális javításra szorult szegényke (én meg hang nélkül maradtam). Nem tudom, miféle divat ez, de egy nyavalyás zajkari miatt az egész alaplapom be kellett volna vinnem az Irodaplusz-ba, ami miatt akár három hétig is gép miatt maradtam volna. Durva, hogy a kisker felküldi Bp-re a hibás terméket, ők meg szépen kipostázzák Hollandiába, ahol elvégzik az esetleges javításokat (legalábbis Abit esetén, mert ezek a deszkák onnét érkeznek). Felhívtam hát az Expert Computert, hogy ugyan találjunk már valami köztes megoldást, és szerencsémre garanciás srác talált is egy ugyanilyen darabot, mázlimra az utolsót… mivel nem akartak vacakolni a javítással, a garancialevél kíséretében felküldve egyből kicserélik nekem, így megúszom a komplett alaplappal való szállítást. Az Abit AN8 Ultra egy piszkosul jó lap, de most már kifutó modell – mégis, nem találtam hozzá hasonlót, amit esetlegesen csere alkalmával kaptam volna. Erősködésemnek meglett az eredménye: holnap reményeim szerint kapok egy teljesen új modult, mert most kissé egyedi módon tudom hallgatni a kedvenc zenei költeményeimet. (Jelenleg http://www.ludmilla.hu állati breakbeat zenéjét.) A műveletet úgy oldottam meg, hogy megosztottam a gépemen levő mappáimat, majd a helyi hálón csüngő és a hifire közvetlenül rácsatlakoztatott Xbox-om Media Centerével felcsatlakoztam rá. Az egyetlen rossz dolog ebben az egészben a TV, ugyanis anélkül bajosan látom, mit is csinálok.
